– A legnagyobb sérülés, ami egy gyereket érhet,ha vágya, hogy szeressék, és szeretetét fogadják el, nem teljesül.

/John Bradshaw/

Életre szóló élményben volt részünk november első hetében a szovátai Szent József Gyermekotthon közel nyolcvan lakójával. Kilencen indultunk útnak, vegyes érdeklődésű egyetemisták, téli szünetünk elején az erdélyi Maros-Torda megyei otthonba közösségépítő foglalkozásokat és lelkigyakorlatot tartani az ott lakó gyerekeknek, fiataloknak. Felejthetetlen volt mindannyiunk számára az ott töltött négy nap már attól a perctől fogva, ahogy átléptük „Csodaország” küszöbét…

…még a fogasig sem jutottunk el, hogy a tizenkét órai utazás után levessük kabátunkat, máris több tucat, csillogó szemű kisgyermek „esett nekünk”, ölelt át és bújt hozzánk a bizalmatlanság legkisebb jelét sem mutatva. Többünk teljesen ismeretlen volt a számukra, mégsem kérdezték, hogy ugyan mi szél hozott minket erre, meddig maradunk és egyáltalán mit akarunk – azonnal bevontak a játékaikba és az énekeikbe. Egy perc sem telt el, és máris birtokba vettek bennünket!

Egyértelmű volt az utalásuk, törődésre vágytak egytől egyig. Nem azért mondom, hozzá szoktunk már ehhez az igényhez a bogártáborokban, de ott is legalább egy-két nap, mire a legközvetlenebb gyermek ilyen őszinte közvetlenséggel megnyílik előttünk, nem tíz másodperc! Mintha sokévnyi elmaradt szülői simogatást szerettek volna percek alatt pótoltatni velünk. Nem is szegültünk ellen nekik, és elmondhatom, hogy ilyen sűrűn még soha nem ölelgettünk emberpalántákat, mint e négy nap során. Az önzetlenül adott szeretetet pedig hatványozottan kaptuk vissza tőlük, amiért örökre hálásak maradunk!

Habár nem csak erről szólt az ottlétünk. A közös programok közül elsőként a mérhetetlenül sok játékot emelem ki, de közel ugyanilyen időmennyiségben hangzottak el a Szentjánosbogárban sokat énekelt dalok is – gitárral, furulyával és szaxofonnal fűszerezve. A lelkigyakorlat alatt sem játszottunk keveset, de nem hiányoztak a lelkünkkel foglalkozó csoportbeszélgetések és a rendhagyó, „bogaras” esti imák sem… :)

Repertoárunk része volt az esti népmesemondás is, amelyet mi játszottunk el nekik nagy nevetések közepette. De hiszen van is min nevetni, ha a mese főhőse egy „félig nyúzott bakkecske”! Aztán a hatalmas-kibálós-gőzkieresztős tábortüzet sem hagyhatom ki a felsorolásból, főleg ha az utána következő, „Ali baba vígan él” nótára történő össztábori estebédre-vonatozásra gondolok vissza…

Mindezen túl meg kell még említenem az első hó ihlette hóemberépítő-versenyt is, amelyek elbírálásakor mindhárom hóemberben sikerült meglátnunk az Alkotók által beléjük lehelt különlegesen szépet, egyedien kiemelkedő tulajdonságot, hiszen ezek megvannak minden embertársunkban, így hóembertársainkban is. Ezért mindhárom csapatot azonos ajándékokkal jutalmaztunk. Az utolsó este fénypontja pedig egy nagy vetélkedő volt sok-sok „édes” nyereménnyel! :)

A kötött programokon kívül szerencsére bőven akadt idő kötetlen beszélgetésekre is azokkal, akik igényelték. A legszívszorítóbb párbeszédem is egy ilyen alkalommal, ebéd után még az asztalnál maradva hangzott el. Egy kisebb társasággal a múltbeli életükről társalogtunk. Maguktól beszéltek a gyerekek, nem kellett noszogatni őket, csak hallgattam a szomorú történeteket. Egy kislány tette fel végül nekem is a kérdést hirtelen:

– … és a nevelő bácsinak van apukája?

– Igen, van – válaszoltam.

– És anyukája?

– Anyukám is van – bólogattam, és egy kicsit úgy éreztem magam, mint valami kiváltságokban gazdag nemes.

– De jó a nevelő bácsinak! – sóhajtotta, de olyan szívszaggató hangon, hogy akkor és ott bármit megadtam volna, hogy visszakapja a szüleit.

Aztán Futárpostát játszottunk a csoporttal (azaz valaki kitalál egy hosszú, bonyolult mondatot, megsúgja a mellette ülőnek, aki továbbsúgja, majd az utolsó a körben hangosan kimondja, ami eljutott hozzá. Ha már egy tucatnyian játsszák, akkor törvényszerűen eltorzul a mondat, amin nagyokat lehet nevetni.) Viszont ilyen még soha nem történt velem. A mondat révbeért ugyan, de a kör alatt senki nem kuncogott, senki nem kérte, hogy ismételje el az előtte lévő még egyszer. A játékot indító kisfiú szavai pedig a kör végére sem torzultak semmit. Így hangzott: „Tegnap apukám értem jött az autónkkal, és hazavitt a falunkba a családunkhoz…”

Nos, úgy tíz éve nem sírtam már, de ekkor igen közel kerültem a könnyezéshez.

A legtöbb, felénk történő megnyilvánulásukban olyan egyértelműen vágytak a törődésre (legyen az akár csak egy simogatás, egy ölelés vagy egy puszi), hogy azt mi ki sem elégíthetjük soha, legfeljebb enyhíteni tudjuk a szülők hiányából fakadó szeretetéhségüket. Amit tudtunk, megtettük: szerettük őket, ők pedig viszonozták ezt. Isten fizesse!

Mi sem egyértelműbb, hogy még visszatérünk!

ifj. Gyorgyovich Miklós

Információk az Alapítványról: www.devaigyerekek.hu

Bankszámlaszám: 10300002-20145639-00003285

Adószám: 18106802-1-41

Nem régen szerkesztettem egy bejegyzést arról, hogy tavaly 130 motoros látogatott el Dévára Böjte Csaba atyához. El sem tudtam képzelni, mekkora látvány lehetett.

Idén, azaz, most hétvégén túlszárnyalták a tavalyit: közel 400 vasgép boldogította az árvákat és a dévai lakosokat egy fenomenális, nagyjából 2, mások szerint 4-5 km hosszú motoros menettel, és 2.5, más szerint 3-4 millió forint közötti adománnyal. :)
(Majd igyekszem objektivizálni az adatokat.)

A túra fóruma itt vagy itt.

Képek itt.

Indulás Makóról

Itt mi a tankolási sorrend?

Hol a vége?

Vedd lejjebb a volume-t lécci!

Jó arcok

Gyorstalpaló

Mindössze 6 évre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla azt az ipsét, aki (5 éve már!!!) brutális bántalmazás és kegyetlen megbecstelenítés útján megölte feleségét. Mindazzal együtt, hogy kiderült, a 25 éves házasságuk alatt többször is bántotta, megverte az asszonyt.

Ilyen büntetőjog mellett mire számítson az (a többnyire gyermek és nő), akit "pusztán" lelki és fizikai terrorban tart egy másik ember saját kénye-kedve szerint???

Elbeszélgettem erről egyszer egy nyomozó barátommal (százados az életvédelmi alosztály, gyilkossági csoportjánál), hiszen több olyan ismerősöm van, akit apja, anyja vagy más ismerőse lelki vagy fizikai terrorban tart. Nagy elégedetlenséggel mondta, hogy sajnos neki is durván megköti a törvény a kezét. Már-már csak akkor avatkozhatnak be, ha vér is folyik. És mint látjuk, akkor sem életfogytiglant kap az illető, hanem 6 rongyos évet...

Itt tartunk, és lassan már én szégyellem magam emiatt.

Nem tudom, ki ez a megélhetési újságírók gyöngye, de hogy egy csepp együttérzés nincs benne, az száz. Ezt találta írni a Híradó.hu-ra:

"A hetvennyolc éves helyi lakos éppen a csapatának szurkolt a Kecskeméti Torna Egylet (KTE) Ferencvárosi Torna Club (FTC) elleni meccsén, amikor szívinfarktust kapott. A helyszínre kiérkező mentők a már nem tudták az idős ember életét megmenteni.
A mérkőzésen a Ferencváros nyolcvan percig emberelőnyben játszott, mégis két pontot vesztett. Az eredmény 2-2 lett."

Mint a vicc, amelyben meghal Kohn. A család kérdezi a helyi lapot, mennyiért lehet apróhírdetést feladni:
– Az első 5 szó ingyen van, csak az azutáni szavakért kell fizetni – válaszolják.
– Rendben, akkor legyen ez: "Meghalt Kohn. Ugyanitt trabant eladó."

Ausztria:
-Igaz-e, hogyha csatlakozunk, újra Monarchia lesz?
-Nem, csak a soproni fogorvosok tartoznak majd osztrák fennhatóság alá.

Belgium:
-Igaz-e, hogy minden belga pedofil vagy sorozatgyilkos?
-Nem, de semmi más említésre méltó nem történik velük.

Dánia:
-Igaz-e, hogy Dánia nagy része legóból épült.
-Nem, de mégis úgy néz ki.

Finnország:
-Vannak-e asztalosok is Finnországban, vagy mindenki telefonszerelő?
-Nem, még vannak asztalosok, akik a Nokia szaunákat gyártják például.

Franciaország:
-Igaz-e, hogy a franciák csak franciául hajlandóak beszélni?
-Nem, de abban sincs sok köszönet, ha a többi nyelven beszélnek.

Görögország:
-Igaz-e, hogy Görögország fovárosa Last minute?
-Nem, de már fontolgatják Athén átkeresztelését.

Hollandia:
Igaz-e, hogy minden holland drogos vagy piroslámpás házban dolgozik?
-Nem. 3% tulipánt termeszt vagy fapapucsot készít.

Írország:
-Igaz-e, hogy az egész ország tök zöld?
-Nem. Az ajtók színesek.

Luxemburg:
-Létezik-e egyáltalán Luxemburg?
-Létezik, de elfér egy tekercs filmen.

Nagy-Britannia:
-Igaz-e, hogy az angolok azért vezetnek a baloldalon, mert állandóan részegek?
-Nem igaz, de csak az okozati összefüggés hiányzik.

Olaszország:
-Igaz-e, hogy az olaszok elhullott macskát tesznek a pizzába?
-Nem igaz. Ők maguk ölik meg.

Portugália:
-Igaz-e, hogy az egyetlen híres portugál is olasz volt?
-Nem igaz. Nem volt híres portugál.

Spanyolország:
-Igaz-e, hogy a polgárháború azért húzódott el olyan sokáig, mert a csapatok minden nap 12-tol 5-ig sziesztáztak?
-Nem, viszont a nok nagy többsége bajuszos.

Svédország:
-Lapra szerelhetoek-e a Grippen vadászgépek?
-Igen, az Ikea-ban a 12B polcon találod meg.

Mi tagadás, sokat szenvedek a bibliaolvasás megoldásával. Sehogy sem akaródzik rávenni magam, hogy levegyem a polcról, s bele-bele olvassak, hogy aztán 5-10 percig elmélkedjek az olvasottakon. Felpörgött életem erre alig ad lehetőséget. Se kedvem, se energiám nem marad rá. Még arra sem, hogy legalább a két perc alatt elolvasható napi evangéliumot fellapozzam.

Kicsit Te is magadra ismertél? Tán furdal a lelkiismereted is, amiért órákat el tudsz tölteni a gép vagy a TV előtt, de erre egy percet sem szánsz? Az enyém furdalt, és ugyan nem kerestem a megoldást, szembejött az magától. Katolikus.hu-ék gondoltak ránk is. Naponta e-mailben küldik el a napi evangéliumot, sőt, egy rövid, egyperces elmélkedést, továbbá egy imát is csatolnak mellé.

Ha Neked is nehezedre esik a Szentírás rendszeres olvasására rávenned magad, rendeld meg a hírlevelet (persze, hogy ingyen!). A következő címen, a lap alján adhatod meg az e-mailed:

http://uj.katolikus.hu/napi_evangelium.html