Valószínűleg egyikőtök szemében sem újdonság az Erdélyben található szegénység, nyomor és sokhelyütt a rengeteg utcagyerek látványa. Főleg azok számára nem az, akik már voltak a határon túli testvéreinknél meg-megállva egy-egy benzinkútnál tankolni. Sok helyütt ezt a helyet választják az abszolút nincsetelenek, hogy egy kis alamizsnáért, bárminemű élelmiszerért könyörögjenek megállás nélkül. Közülük is azok a legszerencsétlenebbek, akiknek már szüleik sincsenek. Többek között velük foglalkozik minden önkéntes Böjte Csabánál, ahogy Kata is. Neki írta Csaba testvér az alábbi levelet:

Kedves Kata!

Szeretném tiszta szívvel megköszönni mindazt, amit a kis négyéves Lóriért tettél.

A román rendőrök értesítettek, hogy ez a kislány testvéreivel elhagyottan, nagy-nagy nyomorban egy elhagyott teherautóban él. Te éppen önkéntesként nálunk voltál, szó nélkül elmentél a lányok után, mosdattad, fürdetted a februári fagyban összegémberedett, csenevész végtagokat. Szomorúan láttuk, hogy a kis Lóri bice-bóca, egyik lábát éppen csak tudja használni. Te kérés nélkül elhoztad Magyarországra, és kerestél nagylelkű orvosokat, akik megműtötték a kis lábat. Istennek hála, most már gipsz nélkül is szépen ránehezedik a megműtött lábra és jár. Te gyógypedagógus vagy, biztosra veszem, hogy melletted ez a gyermek meggyógyul, elindul az élet útján.

Tudod, én nagyon szeretném látni az arcodat, mikor majd évek múltán ott ülsz mint örömanya fogadott lányod lakodalmán és gyönyörködve szemléled nagyra nőtt szépséged könnyű táncát, szeretett férje karjaiban. Biztos, hogy határtalanul boldog leszel, mert tudod, hogy e vidám fiatal pár önfeledt tánca csak azért lehetséges, mert te a magad nyári vakációjából, annak idején két hónapot ennek a lábnak szenteltél. Igazából a szeretet jóság fogja ott a lakodalmát ülni az önzés és a kapzsiság fölött.

Két hónap, és a fizetség egy kacagva futkorászó gyerek, sok-sok ugróiskola, a többiek közt elvegyülő ballagó diák, szerelmesével kézen fogva sétáló nagylány, és egy szép-szép menyasszonyi tánc, s a ráadás, mit e lány Mennyei Atyja ad, túlcsorduló szeretetében.

És én is itt téblábolok, hogy a magam módján megköszönjem azt, hogy ez az elhagyott emberpalánta elindulhatott. Tudom, hogy nem csak az út porában, hanem az emberré válás, a felelősen gondolkodás, a keresztény szeretet útján is vezeted Lórát. Örömmel hallottam, hogy önkéntes munkádat fel akarod cserélni felelős nevelőanyai állásra az alapítványunknál. Isten hozott a csapatban, és ne feledd, az én mindent köszönő szavamnál sokkal szebb lesz az az önfeledt menyasszonyi tánc. Isten áldjon Kata téged is és a Bethesda Gyermekkórház orvosait is!

Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér

(Forrás: Magyar Kurír)

Hogy ez jó hír-e vagy sem? Mindenképpen annak tartom. Számomra mindig is jó hír, ha a mai világban arról hallok, hogy valaki az oly drága idejét és erejét adta másokért, önként. Egyetértek Gandhival, amikor azt mondja, hogy a kereszténységet csak tettekben lehet igazán megélni. Kata és minden önkéntes cselekedete kimeríti ezt. Szeretnék én is ilyen erőssé válni!

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr1526645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása