Fényképek az abortusz után
2007.04.22. 10:31
"Fényképek az abortusz után" volt a címe az eredeti bejegyzésnek...
2009. szeptember 21-i kiegészítés:
OLVASD EL A KOMMENTÁROKAT, HA ABORTUSZON GONDOLKODSZ!
Ez a bejegyzés 2007. április 22-én született. Azóta a Google már az első 10 között dobja ki, ha valaki beírja az "abortusz" szót, vagy ha a szó szerepel a keresett szövegben.
Ennek hatására olyan nők – nem egy esetben 18 év alatti lányok – kezdtek a bejegyzés alá kommentárokat írni, akik valamilyen úton módon teherbe estek, de a legkülönbözőbb okokból az abortuszon gondolkodnak.
Az abortuszon gondolkodó kismamák segítséget és tanácsot kérnek itt máig, és kapnak is másoktól, anyáktól, apáktól, kismamáktól, tapasztalt és kevésbé tapasztalt hozzászólóktól egyaránt.
Ha Te magad is abortuszon gondolkodsz, kérlek, olvasd el a bejegyzéseket, és láthatod, mennyiféle megoldás létezik, amelyek segítségével elkerülhető a már élő magzatod elvetése úgy, hogy végül mindenkinek jó legyen hosszú távon.
Ha Te is meg szeretnéd osztani velünk a saját problémádat vagy gondolataidat, tedd meg bátran, és igyekszünk válaszolni! (Sajnos a kommentár írásához regisztrálni kell a blog.hu-n, de ennyit megér, hogy válaszokat kapj a saját, egyedi kérdéseidre!)
A kommentárok segítségével már legalább 8 kisbabáról tudunk, aki mellett végül pozitívan döntött az édesanyja, de a bejegyzés olvasottságát tekintve (hetente 100 körül), bízunk benne, hogy azóta más kismamák is magzatuk mellett döntöttek.
Írj Te is, ha úgy érzed, támaszra van szükséged! Nem kell megadnod az eredeti neved sem. Így a névtelenséged is garantált!
A kommenteket a bejegyzés alatt olvashatod. Az összes kommentár megjelenítéséhez kattints IDE.
Az eredetileg itt állt bejegyzésben található képek: (CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr3861906
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csillagtancos 2010.03.29. 19:07:41
Barby: te egy nagyon bátor lány vagy! Gratulálok Neked, Nektek, csak így tovább!
hakell100xis 2010.04.04. 20:25:25
Sziasztok!
Szeretném leírni az én történetemet, tanulságként mindazoknak akik képtelenek dönteni: megszülni vagy elvetetni!
2009. elején kezdődött kapcsolatom párommal, aki még házasságban élt és egy 6éves kislány apukája. 21éves voltam, 2hónap (titkolt kapcsolat) után májusban megtudtam, hogy terhes vagyok. Nem hittem a szememnek, remegő kézzel fogtam 2 csíkos tesztemet, legbelül boldog voltam, de féltem is nagyon! 2 teszt is igazolta hogy ez nem tévedés, valóban kismama lettem... A párommal tanakodni kezdtünk h mi legyen a baba sorsa...persze minden egyes alkalommal egy értelmes szó nem jött ki a számon annyira sírtam és nem akartam elhinni miért kell erről beszélnünk! 3x mentünk UH-ra és vizsgálatra de a párom eközben sokszor kérdezte, h mi legyen a babával, mert lassan döntenünk kell. A 6.héten a babának már volt szívhangja, alig bírtam ki hogy ne üvöltsek a sírástól, amikor láttam a monitoron a kis apró ember lüktető artériáját. Közben a párom tekintetét figyeltem aki a függöny mögött egy székben ült. Csak az járt a fejemben, hogy otthon van a felesége, a 6éves lánya és mi meg azon elmélkedünk hogy megtartsuk vagy sem! :( Leírhatatlan, hogy mit éltem át! Nem mondhattam el senkinek, hiszen titkolt volt a kapcsolatunk. Csak a legjobb barátnőmre támaszkodhattam! A párom azt mondta: "fiatal vagy", te döntsd el mi legyen...de számolnom kellett egy "dühöngő" feleséggel és egy értetlen családdal aki nem érti a kialakult helyzetet! Nagyon féltem...rettegtem, és arra gondoltam ha megtartom azzal is ártani fogok, hiszen a párom felesége ott fog nekem ártani ahol csak tud..és ezzel a babának is ártottam volna! Persze így még rosszabb! Döntöttünk! (Magamtól soha nem hoztam volna ezt a döntést!!!) A páromat megkértem hagyjuk abba...nem birom tovább, nekem sok ez a nyomás! A műtétnél találkozunk...de addig semmi! Így is történt! A kórházba a legjobb barátnőm is elkísért! (Sokat jelentett). Még akkor sem fogtam fel, hogy most mi következik...
Aztán felébredtem az altatásból...és a folyosón felsírt egy kisbaba. Csak ennyit mondtam: "könyörgöm..csak ezt ne!" Azóta eltelt lassan egy év...és el sem tudjátok képzelni min megyek keresztül a mai napig? Egy gyötrelem, egy rémálom!!! Bűntudat,lelkiismeret furdalás és utálat! Én, aki mindig azt vallottam, hogy "SOHA, nem teszek ilyet". Mára ott tartok, hogy nagyon szeretnék kisbabát, és higgyétek el, sírva írom ezeket a sorokat, mert ma egy 3hónapos baba lehetne itt mellettem ha nem mások érdekeit néztem volna...hanem annak a csepp kis élni akaró babáét..aki az enyém/miénk volt!
:( Ha a tv-ben kisbabát látok, könnybe lábad a szemem..vagy az utcán egy kismama...:( Sosem fogom magamnak megbocsájtani!!! Kérlek benneteket, akik döntés előtt álltok: gondoljátok meg, HA KELL 100x IS!!! Én NAGYON MEGBÁNTAM!!! Ha tehetném...ma az életemet adnám érte cserébe!!!
Köszönöm, hogy leírhattam nektek! Remélem megérte!
Szeretném leírni az én történetemet, tanulságként mindazoknak akik képtelenek dönteni: megszülni vagy elvetetni!
2009. elején kezdődött kapcsolatom párommal, aki még házasságban élt és egy 6éves kislány apukája. 21éves voltam, 2hónap (titkolt kapcsolat) után májusban megtudtam, hogy terhes vagyok. Nem hittem a szememnek, remegő kézzel fogtam 2 csíkos tesztemet, legbelül boldog voltam, de féltem is nagyon! 2 teszt is igazolta hogy ez nem tévedés, valóban kismama lettem... A párommal tanakodni kezdtünk h mi legyen a baba sorsa...persze minden egyes alkalommal egy értelmes szó nem jött ki a számon annyira sírtam és nem akartam elhinni miért kell erről beszélnünk! 3x mentünk UH-ra és vizsgálatra de a párom eközben sokszor kérdezte, h mi legyen a babával, mert lassan döntenünk kell. A 6.héten a babának már volt szívhangja, alig bírtam ki hogy ne üvöltsek a sírástól, amikor láttam a monitoron a kis apró ember lüktető artériáját. Közben a párom tekintetét figyeltem aki a függöny mögött egy székben ült. Csak az járt a fejemben, hogy otthon van a felesége, a 6éves lánya és mi meg azon elmélkedünk hogy megtartsuk vagy sem! :( Leírhatatlan, hogy mit éltem át! Nem mondhattam el senkinek, hiszen titkolt volt a kapcsolatunk. Csak a legjobb barátnőmre támaszkodhattam! A párom azt mondta: "fiatal vagy", te döntsd el mi legyen...de számolnom kellett egy "dühöngő" feleséggel és egy értetlen családdal aki nem érti a kialakult helyzetet! Nagyon féltem...rettegtem, és arra gondoltam ha megtartom azzal is ártani fogok, hiszen a párom felesége ott fog nekem ártani ahol csak tud..és ezzel a babának is ártottam volna! Persze így még rosszabb! Döntöttünk! (Magamtól soha nem hoztam volna ezt a döntést!!!) A páromat megkértem hagyjuk abba...nem birom tovább, nekem sok ez a nyomás! A műtétnél találkozunk...de addig semmi! Így is történt! A kórházba a legjobb barátnőm is elkísért! (Sokat jelentett). Még akkor sem fogtam fel, hogy most mi következik...
Aztán felébredtem az altatásból...és a folyosón felsírt egy kisbaba. Csak ennyit mondtam: "könyörgöm..csak ezt ne!" Azóta eltelt lassan egy év...és el sem tudjátok képzelni min megyek keresztül a mai napig? Egy gyötrelem, egy rémálom!!! Bűntudat,lelkiismeret furdalás és utálat! Én, aki mindig azt vallottam, hogy "SOHA, nem teszek ilyet". Mára ott tartok, hogy nagyon szeretnék kisbabát, és higgyétek el, sírva írom ezeket a sorokat, mert ma egy 3hónapos baba lehetne itt mellettem ha nem mások érdekeit néztem volna...hanem annak a csepp kis élni akaró babáét..aki az enyém/miénk volt!
:( Ha a tv-ben kisbabát látok, könnybe lábad a szemem..vagy az utcán egy kismama...:( Sosem fogom magamnak megbocsájtani!!! Kérlek benneteket, akik döntés előtt álltok: gondoljátok meg, HA KELL 100x IS!!! Én NAGYON MEGBÁNTAM!!! Ha tehetném...ma az életemet adnám érte cserébe!!!
Köszönöm, hogy leírhattam nektek! Remélem megérte!
Ápörke 2010.04.05. 09:52:23
Kedves hakell100xis!
Nagyon megrázott a történeted. Nem ismerlek és nem voltam ott, de valahogy úgy érzem, hogy át tudom érezni ezt a hihetetlen fájdalmat.
Szörnyű ami Veled történt, de én mégis most azt mondom, hogy most már nem szabad marcangolnod magad! Mindig van megbocsátás!!! Nem tudom, Te hogy állsz a vallással, én hiszek Istenben és imádkozni fogok érted (sőt már imádkoztunk is a párommal), hogy be tudjon gyógyulni ez a seb, ami a benned van.
Még csak 1 dolog: nagyon tetszett, hogy a többieknek, a döntés előtt állóknak fogalmaztad a bejegyzésed. Azt hiszem ezt érdemes lenne folytatnod. Ha érzel, vagy majd érezni fogsz elég erőt magadban, írj máshova, mindenhova (fórumokba, más blogokba, amiket csak találsz a neten), hogy mások ne tegyék! A Te babádat már nem lehet visszahozni, de ezzel még sok másikat megmenthetnél!
Sok erőt kívánok! Ne add fel, még biztosan lesz neked is babád!!!
Imádkozom érted!
Nagyon megrázott a történeted. Nem ismerlek és nem voltam ott, de valahogy úgy érzem, hogy át tudom érezni ezt a hihetetlen fájdalmat.
Szörnyű ami Veled történt, de én mégis most azt mondom, hogy most már nem szabad marcangolnod magad! Mindig van megbocsátás!!! Nem tudom, Te hogy állsz a vallással, én hiszek Istenben és imádkozni fogok érted (sőt már imádkoztunk is a párommal), hogy be tudjon gyógyulni ez a seb, ami a benned van.
Még csak 1 dolog: nagyon tetszett, hogy a többieknek, a döntés előtt állóknak fogalmaztad a bejegyzésed. Azt hiszem ezt érdemes lenne folytatnod. Ha érzel, vagy majd érezni fogsz elég erőt magadban, írj máshova, mindenhova (fórumokba, más blogokba, amiket csak találsz a neten), hogy mások ne tegyék! A Te babádat már nem lehet visszahozni, de ezzel még sok másikat megmenthetnél!
Sok erőt kívánok! Ne add fel, még biztosan lesz neked is babád!!!
Imádkozom érted!
Kozonithy 2010.04.05. 10:03:06
Szia!
Egyetértek Ápörkével, főleg abban, hogy ezt - akármilyen furán hangzik is - még jóra is fordíthatod azzal, hogy ezt a tapasztalatodat megosztod másokkal is.
Esetleg csatlakozhatsz abortusz ellenes szervezetekhez is önkéntesként. Egész biztos találkoznál ott hozzád hasonló múlttal rendelkezőkkel, akikkel őszintén megoszthatod, ami Veled történt, és nálam (aki egyébként férfi vagyok, és sosem élhetem át, amit Te) vagy a többi hozzászólónál is jobban megértenek Téged.
Ami még nagyon fontos, hogy próbálj majd idővel megbocsátani magadnak. Ez egész biztosan egy - számomra - felfoghatatlanul nehéz folyamat, de tudd, hogy nem Te vagy a rossz, csupán a döntésed és annak az eredménye. De legközelebb - egész biztos vagyok benne - már másképp döntesz majd, és ezzel a tapasztalattal már őszintén biztathatsz erre másokat is, akik még a döntés meghozatala előtt állnak.
Ápörkéhez hasonlóan én is imádkoztam érted, és még fogok is.
Ha gondolod, próbáld ki Te is.
Egyetértek Ápörkével, főleg abban, hogy ezt - akármilyen furán hangzik is - még jóra is fordíthatod azzal, hogy ezt a tapasztalatodat megosztod másokkal is.
Esetleg csatlakozhatsz abortusz ellenes szervezetekhez is önkéntesként. Egész biztos találkoznál ott hozzád hasonló múlttal rendelkezőkkel, akikkel őszintén megoszthatod, ami Veled történt, és nálam (aki egyébként férfi vagyok, és sosem élhetem át, amit Te) vagy a többi hozzászólónál is jobban megértenek Téged.
Ami még nagyon fontos, hogy próbálj majd idővel megbocsátani magadnak. Ez egész biztosan egy - számomra - felfoghatatlanul nehéz folyamat, de tudd, hogy nem Te vagy a rossz, csupán a döntésed és annak az eredménye. De legközelebb - egész biztos vagyok benne - már másképp döntesz majd, és ezzel a tapasztalattal már őszintén biztathatsz erre másokat is, akik még a döntés meghozatala előtt állnak.
Ápörkéhez hasonlóan én is imádkoztam érted, és még fogok is.
Ha gondolod, próbáld ki Te is.
Petra1990 2010.04.05. 12:55:11
Sziasztok !
19éves vagyok már van egy kislányom 14honapos és most 2hete derült ki hogy babát várok minden nap gondolkodok hogy mi legyen megtartsam e vagy ne
néztem videot is a abortuszrol szörnyü
nem tudom mit tegyek de páromal nem igazán vagyunk jobba és mi lesz ha megtartom és 2gyerekel egyedül kérlek irjatok
És mostmár nem csak kaparás van hanem vákumozás is lehetséges?
19éves vagyok már van egy kislányom 14honapos és most 2hete derült ki hogy babát várok minden nap gondolkodok hogy mi legyen megtartsam e vagy ne
néztem videot is a abortuszrol szörnyü
nem tudom mit tegyek de páromal nem igazán vagyunk jobba és mi lesz ha megtartom és 2gyerekel egyedül kérlek irjatok
És mostmár nem csak kaparás van hanem vákumozás is lehetséges?
Kozonithy 2010.04.05. 19:03:05
Kedves Petra! Erika üzeni a következőt:
Kedves Petra!
Csodálatos, hogy ilyen fiatalon már vállaltál egy gyermeket! Szerintem nagy dolog!
A mostani döntés előtt fontolj meg néhány dolgot!
Gondolj a 14 hónapos kislányodra! Mit jelent ő az életedben? Mennyi örömet okozott neked? Ezt már tudod. A második kisbabád is valószínűleg ugyanennyi örömet ad majd! Vagy nem? Ugye nem lenne rossz?
Azt viszont nem tudod még, mit jelent az abortusszal élni. Jól teszed, hogy tájékozódsz előtte. De ne csak magáról az abortuszról szerezz információkat, hanem tudd meg azt is, mire számíthatsz utána. Pár bejegyzéssel feljebb olvashatod hakell100xis bejegyzését, aki átesett egy ilyen műtéten, és megbánta. Nem ő az egyetlen. Vajon annyival könnyebb-e az abortusz után, hogy érdemes-e azt választani?
Azt írod, hogy attól félsz, hogy mi lesz, ha egyedül maradsz két gyerekkel (vagy akár csak eggyel). Ha így lenne: Van, aki tudna segíteni? Ha nem, jó ha tudod, hogy vannak segítő szervezetek, anyaotthonok. Ismered őket? (pl. www.lea.hu, www.budapest.hu/engine.aspx?page=2001-szoc-info_22 ).
Erika
Kedves Petra!
Csodálatos, hogy ilyen fiatalon már vállaltál egy gyermeket! Szerintem nagy dolog!
A mostani döntés előtt fontolj meg néhány dolgot!
Gondolj a 14 hónapos kislányodra! Mit jelent ő az életedben? Mennyi örömet okozott neked? Ezt már tudod. A második kisbabád is valószínűleg ugyanennyi örömet ad majd! Vagy nem? Ugye nem lenne rossz?
Azt viszont nem tudod még, mit jelent az abortusszal élni. Jól teszed, hogy tájékozódsz előtte. De ne csak magáról az abortuszról szerezz információkat, hanem tudd meg azt is, mire számíthatsz utána. Pár bejegyzéssel feljebb olvashatod hakell100xis bejegyzését, aki átesett egy ilyen műtéten, és megbánta. Nem ő az egyetlen. Vajon annyival könnyebb-e az abortusz után, hogy érdemes-e azt választani?
Azt írod, hogy attól félsz, hogy mi lesz, ha egyedül maradsz két gyerekkel (vagy akár csak eggyel). Ha így lenne: Van, aki tudna segíteni? Ha nem, jó ha tudod, hogy vannak segítő szervezetek, anyaotthonok. Ismered őket? (pl. www.lea.hu, www.budapest.hu/engine.aspx?page=2001-szoc-info_22 ).
Erika
Kozonithy 2010.04.05. 22:24:08
Márti üzenete:
Kedves Petra!
Ma találkoztam egy barátnőmmel, akinek két hónapos a második babája (az első két éves). Azt mondta, hogy a második szülés, szoptatás, stb. sokkal kevésbé megterhelő hormonálisan, mint az első.
Remélem ez segít egy kicsit a döntésed meghozatalában.
Én nagyon drukkolok, hogy a boldogabbik utat válaszd!
Márti
Kedves Petra!
Ma találkoztam egy barátnőmmel, akinek két hónapos a második babája (az első két éves). Azt mondta, hogy a második szülés, szoptatás, stb. sokkal kevésbé megterhelő hormonálisan, mint az első.
Remélem ez segít egy kicsit a döntésed meghozatalában.
Én nagyon drukkolok, hogy a boldogabbik utat válaszd!
Márti
Ápörke 2010.04.06. 13:39:45
Kedves Petra!
Remélem még vissza nézel ide!
Utána néztem ennek a vákumos dolognak, de borzasztó...Szerintem ne tedd!!! Máshogy se, de így se!
www.youtube.com/watch?v=UMe6-A9Hifo
Ezen a felvételen szerepel ennek az eljárásnak is az eredménye. Én nem bírtam nézni...
És azt is olvastam, hogy akár a te egészségedre is nagy veszélyt jelent az abortusz, különösen mert nagyon fiatal vagy. A 20 év alattiaknál sokkal nagyobbak a kockázatok!!!
Kell lennie más megoldásnak!!!!!!!!!
Sok erőt, mert megéri küzdeni a gyermekedért!
Remélem még vissza nézel ide!
Utána néztem ennek a vákumos dolognak, de borzasztó...Szerintem ne tedd!!! Máshogy se, de így se!
www.youtube.com/watch?v=UMe6-A9Hifo
Ezen a felvételen szerepel ennek az eljárásnak is az eredménye. Én nem bírtam nézni...
És azt is olvastam, hogy akár a te egészségedre is nagy veszélyt jelent az abortusz, különösen mert nagyon fiatal vagy. A 20 év alattiaknál sokkal nagyobbak a kockázatok!!!
Kell lennie más megoldásnak!!!!!!!!!
Sok erőt, mert megéri küzdeni a gyermekedért!
Ápörke 2010.04.06. 13:50:00
Félelmetes számot találtam ma:
a világon 126 000 abortusz történik NAPONTA!!!
(www2.hu-berlin.de/sexology/ECU2/html/vilagmeretu_statisztikak.htm)
a világon 126 000 abortusz történik NAPONTA!!!
(www2.hu-berlin.de/sexology/ECU2/html/vilagmeretu_statisztikak.htm)
Csillagtancos 2010.04.06. 15:27:05
Kedves Petra!
Hakell100x épp az imént írta le a történetét, még én is a hatása alatt vagyok, most olvastam... Ha soknak érzed ilyen fiatalon a több gyermek nevelését (és itt jegyzem meg, nagyon bátor vagy, hogy az első gyermeked is vállaltad!!), akkor próbáld meg az örökbe adást, nagyon sokan várnak babára, akiknek soha sem születhet. Te már tudod, mi ez a csoda, mit jelent egy új kis élet. Hátha ezzel a babával mások számára is meg tudod mutatni ezt a Csodát.
Hakell100x: korábban írtam ide egy asszonyról, akivel az abortusza után találkoztam. Akkor tapasztaltam meg, hogy mi az a feltétel nélküli szeretet, és mi az az igazi bűnbocsánat (mármint én kismamaként tudtam őmellette állni úgy, hogy a tettétől elborzadtam. Viszont akkor nála megtapasztaltam azt, hogy számára is van bűnbocsánat.). Neked most már együtt kell élned ezzel a borzalmas tettel, de előtted még az egész életed, amiben felhívhatod arra a többi sorstársad figyelmét, hogy mennyire borzalmas is ez. TE tudsz a leghitelesebb lenni, hiszen Te átélted...
Arra bíztatnálak, hogy írj a gyakorikerdesek.hu-ra is, az sokkal közismertebb oldal, és rengeteg abortusszal kapcsolatos kérdés van.
Imáimban hordozlak Téged is szeretettel,
Csillagtáncos
Hakell100x épp az imént írta le a történetét, még én is a hatása alatt vagyok, most olvastam... Ha soknak érzed ilyen fiatalon a több gyermek nevelését (és itt jegyzem meg, nagyon bátor vagy, hogy az első gyermeked is vállaltad!!), akkor próbáld meg az örökbe adást, nagyon sokan várnak babára, akiknek soha sem születhet. Te már tudod, mi ez a csoda, mit jelent egy új kis élet. Hátha ezzel a babával mások számára is meg tudod mutatni ezt a Csodát.
Hakell100x: korábban írtam ide egy asszonyról, akivel az abortusza után találkoztam. Akkor tapasztaltam meg, hogy mi az a feltétel nélküli szeretet, és mi az az igazi bűnbocsánat (mármint én kismamaként tudtam őmellette állni úgy, hogy a tettétől elborzadtam. Viszont akkor nála megtapasztaltam azt, hogy számára is van bűnbocsánat.). Neked most már együtt kell élned ezzel a borzalmas tettel, de előtted még az egész életed, amiben felhívhatod arra a többi sorstársad figyelmét, hogy mennyire borzalmas is ez. TE tudsz a leghitelesebb lenni, hiszen Te átélted...
Arra bíztatnálak, hogy írj a gyakorikerdesek.hu-ra is, az sokkal közismertebb oldal, és rengeteg abortusszal kapcsolatos kérdés van.
Imáimban hordozlak Téged is szeretettel,
Csillagtáncos
Petra1990 2010.04.06. 18:12:05
Sziasztok voltam dokinál ma most 6hetes vagyok és már ver is a kis szive
megkérdeztem a dokitol mennyi a abortusz 30000ft hogy megöljem a gyerekem hmm azota is gondolkozok minden percben
és ugy döntötem megtartom és máskor nagyon nagyon vigyázok :D
megkérdeztem a dokitol mennyi a abortusz 30000ft hogy megöljem a gyerekem hmm azota is gondolkozok minden percben
és ugy döntötem megtartom és máskor nagyon nagyon vigyázok :D
Ápörke 2010.04.06. 19:16:27
Kedves Petra!
GRATULÁLOK!!! És nagyon nagyon örülök a döntésednek! Nagyon imádkozom, hogy minden jól alakuljon Veletek!
Sok sok örömet kívánok neked a gyermekeidben és hűű, nagyon tisztellek!!!Igazán bátor és erős lány/anyuka vagy! Büszkék lehetnek rád a gyermekeid!
Sok sok puszi, így ismeretlenül is!
GRATULÁLOK!!! És nagyon nagyon örülök a döntésednek! Nagyon imádkozom, hogy minden jól alakuljon Veletek!
Sok sok örömet kívánok neked a gyermekeidben és hűű, nagyon tisztellek!!!Igazán bátor és erős lány/anyuka vagy! Büszkék lehetnek rád a gyermekeid!
Sok sok puszi, így ismeretlenül is!
hakell100xis 2010.04.07. 11:41:31
Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat! Nagyon sokat jelent!
A gyakorikerdesek.hu-n is már olvastam 1-2 ilyen rovatot...:( Írni fogok oda is!
Kedves Petra!
Remélem a döntésed végleges!! Boldog vagyok helyetted is hogy megtartod azt a kis életet, hisz már ÉL!!! Sok-sok egészséget és erőt kívánok hozzá! :) Hidd el nem fogsz csalódni benne...mikor megszületik majd érezni fogod hogy helyesen döntöttél!!!
GRATULÁLOK!!!
A gyakorikerdesek.hu-n is már olvastam 1-2 ilyen rovatot...:( Írni fogok oda is!
Kedves Petra!
Remélem a döntésed végleges!! Boldog vagyok helyetted is hogy megtartod azt a kis életet, hisz már ÉL!!! Sok-sok egészséget és erőt kívánok hozzá! :) Hidd el nem fogsz csalódni benne...mikor megszületik majd érezni fogod hogy helyesen döntöttél!!!
GRATULÁLOK!!!
Petra1990 2010.04.08. 20:24:44
Sziasztok igen a döntésem végleges és már nagyon várom 1honap mulva megyek ultrahangra:D
fruzsy cica mica 2010.07.11. 11:51:12
@kati: hülye vagy hogy a babád dobod el egy hülye pasi miatt!!én eldobtam a babám nem rég de ez a fájdalom amitt utána fogsz érezni roszabb mint a barátod el vesztetése!!
gothika 2010.08.13. 14:15:22
Sziasztok!
Én is csak lebeszélni tudok mindenkit akinek valaha megfordul a fejében az abortusz gondolata. Nekem három gyerekem van, a harmadik nem tervezet terhesség volt. Épp visszatértem munkába (két hete) amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Abban az évben már előre volt tervezve egy csomó minden (nagyobb lakás vásárlása, munka, nyaralás, stb.) nem fért bele egy kisgyerek. A férjem, a szüleim, barátok mindenki azt mondta, hogy ne tartsam meg, mert a meglévőknek teszek rosszat, hogy fel kell adjak sok mindent miatta. De én sohasem tudnék ártani egyik gyerekemnek sem, még akkor sem ha még magzati állapotában van. Nagyon nehéz volt egyedül a világ ellen lenni, de életem legjobb döntése volt. Sokszor ha ránézek eszembe jutnak azok az idők és beleborzongok, hogy ezt a gyönyörű gyereket bárki bántani akarta, hisz ő volt akkor is csak még piciben. Amit akkor feladtam, dupláját kaptam vissza az élettől: elvégeztem még egy egyetemet, sokkal jobb munkám és lakásom van. Boldog vagyok és csodálatosak a gyerekeim! Kívánom nektek legyetek boldogok ti is!
Én is csak lebeszélni tudok mindenkit akinek valaha megfordul a fejében az abortusz gondolata. Nekem három gyerekem van, a harmadik nem tervezet terhesség volt. Épp visszatértem munkába (két hete) amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Abban az évben már előre volt tervezve egy csomó minden (nagyobb lakás vásárlása, munka, nyaralás, stb.) nem fért bele egy kisgyerek. A férjem, a szüleim, barátok mindenki azt mondta, hogy ne tartsam meg, mert a meglévőknek teszek rosszat, hogy fel kell adjak sok mindent miatta. De én sohasem tudnék ártani egyik gyerekemnek sem, még akkor sem ha még magzati állapotában van. Nagyon nehéz volt egyedül a világ ellen lenni, de életem legjobb döntése volt. Sokszor ha ránézek eszembe jutnak azok az idők és beleborzongok, hogy ezt a gyönyörű gyereket bárki bántani akarta, hisz ő volt akkor is csak még piciben. Amit akkor feladtam, dupláját kaptam vissza az élettől: elvégeztem még egy egyetemet, sokkal jobb munkám és lakásom van. Boldog vagyok és csodálatosak a gyerekeim! Kívánom nektek legyetek boldogok ti is!
renata19 2010.08.22. 09:46:43
Sziasztok!
Szerintem ne döntsön senki sem az abortusz mellett.Nekem is el kellett döntenem hogy abortusz vagy a gyerekeim felnevelése, de én szerencsére mellettük döntöttem,10 hónapos iker fiaim vannak,de a mai napig áldom Istent, hogy akkor a végzetes nap előtt ráleltem erre az oldalra, mert segítettek jó döntést hozni. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!
Szerintem ne döntsön senki sem az abortusz mellett.Nekem is el kellett döntenem hogy abortusz vagy a gyerekeim felnevelése, de én szerencsére mellettük döntöttem,10 hónapos iker fiaim vannak,de a mai napig áldom Istent, hogy akkor a végzetes nap előtt ráleltem erre az oldalra, mert segítettek jó döntést hozni. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!
renata19 2010.08.22. 11:37:02
@hakell100xis: Én is hasonló helyzetben jártam, de én másképp döntöttem szeretnék beszélgetni veled erről.
luna84 2010.10.10. 01:18:20
sziasztok!
aki abortuszon gondolkodik, nézze meg ezt a filmet:
Sarah választása
www.youtube.com/watch?v=CoRv9ySTkrU&feature=PlayList&p=5A6C613838172B06&index=0&playnext=1
aki abortuszon gondolkodik, nézze meg ezt a filmet:
Sarah választása
www.youtube.com/watch?v=CoRv9ySTkrU&feature=PlayList&p=5A6C613838172B06&index=0&playnext=1
tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.11.19. 14:21:27
én régen azt hittem, csak egy alaktalan sejt szűnik meg abortuszkor, de ma már egyetértek azokkal, főként a keresztényekkel, akik azt mondják, az abortusz gyilkosság.
és tényleg az. orvosnak nem lenne szabad ilyet csinálni, aki az életre esküdött fel
és tényleg az. orvosnak nem lenne szabad ilyet csinálni, aki az életre esküdött fel
gic33 2010.11.20. 00:07:24
Szeretném Veletek megosztani az én történetemet is, hátha ez is befolyásolja a döntést. Egy kicsit más szempontból...
Háromszor estem teherbe, mind a három tervezett volt. Sajnos kétszer spontán elvetéltem, mindkétszer műszeres befejezésre volt szükség - ami technikailag ugyanaz, mint az abortusz, tehát mesterségesen kitágítják a méhszájat és kiürítik a méhet.
Biztosan elmondják abortusz előtt is, hogy a nyitott méhszáj miatt van egy bizonyos fertőzésveszély...
Nos, nekem a második küretem után lett egy igen súlyos fertőzésem. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, csak annyit, hogy hat hétig erős fájdalomcsillapítókon éltem, két hasi műtétem volt, és végül el kellett távolítani az egyik petevezetékemet. Ha nincs egy áldott jó, lelkiismeretes nőgyógyászom, még rosszabb is történhetett volna...
Egyébként az orvosom szerint egy ilyen fertőzés után a másik petevezetőm is károsodhatott. Talán soha többé nem eshetek spontán teherbe, illetve jóval nagyobb a méhen kívüli terhesség esélye is.
Hangsúlyozom, nem az én döntésem volt a küret, muszáj volt, mert már elhalt a magzat. De akinek van választása, én csak azt tudom tanácsolni, ne tegye ki magát ilyen veszélyeknek...
A lelki oldalról én most nem is teszek említést, arról írtak már előttem sokan! De a lelki tényezők mellett gondoljatok az egészségetekre, a jövőbeni gyermekvállalásra is. Ja, és persze tudtam én is kockázatról, de úgy voltam vele, hogy velem ilyesmi úgysem történhet meg... hát megtörtént.
Háromszor estem teherbe, mind a három tervezett volt. Sajnos kétszer spontán elvetéltem, mindkétszer műszeres befejezésre volt szükség - ami technikailag ugyanaz, mint az abortusz, tehát mesterségesen kitágítják a méhszájat és kiürítik a méhet.
Biztosan elmondják abortusz előtt is, hogy a nyitott méhszáj miatt van egy bizonyos fertőzésveszély...
Nos, nekem a második küretem után lett egy igen súlyos fertőzésem. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, csak annyit, hogy hat hétig erős fájdalomcsillapítókon éltem, két hasi műtétem volt, és végül el kellett távolítani az egyik petevezetékemet. Ha nincs egy áldott jó, lelkiismeretes nőgyógyászom, még rosszabb is történhetett volna...
Egyébként az orvosom szerint egy ilyen fertőzés után a másik petevezetőm is károsodhatott. Talán soha többé nem eshetek spontán teherbe, illetve jóval nagyobb a méhen kívüli terhesség esélye is.
Hangsúlyozom, nem az én döntésem volt a küret, muszáj volt, mert már elhalt a magzat. De akinek van választása, én csak azt tudom tanácsolni, ne tegye ki magát ilyen veszélyeknek...
A lelki oldalról én most nem is teszek említést, arról írtak már előttem sokan! De a lelki tényezők mellett gondoljatok az egészségetekre, a jövőbeni gyermekvállalásra is. Ja, és persze tudtam én is kockázatról, de úgy voltam vele, hogy velem ilyesmi úgysem történhet meg... hát megtörtént.
Bepes Elek 2010.11.20. 07:49:02
@Petra1990:
Hajrá Petra!
Nem fogod megbánni! Mikor majd rajtad alszik el, vagy álmában mosolyog...
Én órákat voltam képes nézni.
Egy férfi
Hajrá Petra!
Nem fogod megbánni! Mikor majd rajtad alszik el, vagy álmában mosolyog...
Én órákat voltam képes nézni.
Egy férfi
Rubia 2010.11.20. 15:09:24
Szép napot mindenkinek!
Ma találtam rá erre a blogbejegyzésre és a kommentekre. Az olvasottak arra indítottak, hogy létrehozzak egy blogot kimondottan ezzel a témával kapcsolatban, ahol minden tanácsra vágyó és segítségre szoruló érintett támogatást kaphat. Magam is felajánlom a segítségemet, és várom mindazokat, akik akár saját történetekkel, akár bátorító szavakkal hozzájárulnának, hogy - amennyiben lehetséges - babákat mentsünk meg.
elniakar.blog.hu/
Ma találtam rá erre a blogbejegyzésre és a kommentekre. Az olvasottak arra indítottak, hogy létrehozzak egy blogot kimondottan ezzel a témával kapcsolatban, ahol minden tanácsra vágyó és segítségre szoruló érintett támogatást kaphat. Magam is felajánlom a segítségemet, és várom mindazokat, akik akár saját történetekkel, akár bátorító szavakkal hozzájárulnának, hogy - amennyiben lehetséges - babákat mentsünk meg.
elniakar.blog.hu/
Boldog nagyapó 2010.12.17. 16:08:17
Kedves Bloggerek! Sok kommentet olvastam és bizony nagyon jó kép alakult ki bennem az itteni bloggerekről. A téma engem is roppantúl izgat, jól esik ennyi felelős, átgondolt véleményt olvasni. Közben azt éreztem, hogy a háttérben van (vagy csak úgy tűnik?)némi fogalmi tisztázatlanság. Ha nem sértő feltennék egy kérdést, hátha érdemesnek tartjátok válaszra.
Van-e és ha igen milyen különbség a következő három fogalom között:
szeretet, szerelem és szex?
Mindenkinek jó estét,szép hétvégét és karácsonyi készületet kívánok!
Van-e és ha igen milyen különbség a következő három fogalom között:
szeretet, szerelem és szex?
Mindenkinek jó estét,szép hétvégét és karácsonyi készületet kívánok!
Evike25 2010.12.21. 08:11:01
Sziasztok! Teljes elkeseredettségemben írok ide. Jelenleg 15 hetes vagyok a picikével minden rendben,nem tervezett baba volt csak véletlen jött,mert jönnie kellett. :)
Kicsit nehéz helyzetben vagyunk a párommal sokan elítélnek minket hogy túl fiatalok vagyunk ehhez a babához és a párom jelenleg nem dolgozik miből fogjuk eltartani albérlet stb... a nehézségek ellenére mégis akarom ezt a kicsit. El sem tudnám képzelni hogy elveszik tőlem.Sokáig őrlődtem hogy az anyukámnak és a nagyszüleimnek hogy mondjam el.A nagymamám teljesen kifordult önmagából és rám akarják kényszeríteni az abortuszt. Hülyének néznek hogy meg akarom tartani. Ők ugy gondolják nekem így lesz jó. Nagyon rosszul esik ez pont tőlük akik felneveltek miért nem értik meg hogy ez ajándék az élettől nem pedig teher. Én boldog vagyok hogy bennem van ez a kis élet és bármilyen nehéz is lesz később hiszem h képes vagyok felnevelni. Foggalmam sincs hogy értessem meg velük akarom ezt a babát! Vajon ha majd megszületik akkor se lesznek rá kíváncsiak???
Kicsit nehéz helyzetben vagyunk a párommal sokan elítélnek minket hogy túl fiatalok vagyunk ehhez a babához és a párom jelenleg nem dolgozik miből fogjuk eltartani albérlet stb... a nehézségek ellenére mégis akarom ezt a kicsit. El sem tudnám képzelni hogy elveszik tőlem.Sokáig őrlődtem hogy az anyukámnak és a nagyszüleimnek hogy mondjam el.A nagymamám teljesen kifordult önmagából és rám akarják kényszeríteni az abortuszt. Hülyének néznek hogy meg akarom tartani. Ők ugy gondolják nekem így lesz jó. Nagyon rosszul esik ez pont tőlük akik felneveltek miért nem értik meg hogy ez ajándék az élettől nem pedig teher. Én boldog vagyok hogy bennem van ez a kis élet és bármilyen nehéz is lesz később hiszem h képes vagyok felnevelni. Foggalmam sincs hogy értessem meg velük akarom ezt a babát! Vajon ha majd megszületik akkor se lesznek rá kíváncsiak???
holdontáncoló 2010.12.21. 13:17:38
Sziasztok!
Kedves "Boldog Nagyapó"!
Bennem ilyesmi kép alakult ki a három dologról:
A szeretet az a fajta jóság, boldoggátenni-akarás, amit minden embernek tudsz adni.
A szerelmedet csak egy embernek tudod adni, azzal egész magadat adod, és mindenképpen vársz viszonzást is.
És ha egész önmagadat - a testedet is teljesen átadod, azt hívjuk manapság igen nyers és érzelemmentes szóval szexnek, ideális esetben szerintem nem "csupán" szexről van szó, hanem egyfajta eggyé, teljessé válásról. És ehhez már mindenképpen két ember akarása szükséges.
Tehát bizonyos szempontból a szeretet az, ami mindig, mindenkinek van benned. A szerelem egy embernek szól és várod (elvárod) a viszonzást. A szex csak akkor van, ha mindkét ember adja és kéri a viszonzást.
Röviden talán ennyi....
Kedves "Évike25"!
Nagyon tisztelem a kitartásod, az erőd! Jó hallani, hogy ennyire gondoskodsz már most a kicsiről! :-)
Nem írtad, mennyi idős vagy, de talán mindegy is. Lehet, hogy a szüleid, nagyszüleid úgy látják, fiatal vagy a gyermekneveléshez. De hidd el, ha ahhoz érett vagy, hogy így kiállj már most a babád mellett, ekkora ellenszélben, elég erős és jó, gondoskodó anya leszel. És erre előbb vagy utóbb a családod is rá fog döbbenni. Bizonyára meglepődtek, talán meg is ijedtek, mert féltenek téged. De melyik nagymama, dédmama ne örülne a csöppségnek? Meg fog törni jég, csak bízz benne! Meg látják a nagy pocakod, és eszükbe fog jutni, amikor ők várták a gyermeküket... Hidd el, minden rendben lesz, gondolunk Rátok, imádkozunk értetek és a családodért!
Továbbra is sok erőt kívánok!
Kedves "Boldog Nagyapó"!
Bennem ilyesmi kép alakult ki a három dologról:
A szeretet az a fajta jóság, boldoggátenni-akarás, amit minden embernek tudsz adni.
A szerelmedet csak egy embernek tudod adni, azzal egész magadat adod, és mindenképpen vársz viszonzást is.
És ha egész önmagadat - a testedet is teljesen átadod, azt hívjuk manapság igen nyers és érzelemmentes szóval szexnek, ideális esetben szerintem nem "csupán" szexről van szó, hanem egyfajta eggyé, teljessé válásról. És ehhez már mindenképpen két ember akarása szükséges.
Tehát bizonyos szempontból a szeretet az, ami mindig, mindenkinek van benned. A szerelem egy embernek szól és várod (elvárod) a viszonzást. A szex csak akkor van, ha mindkét ember adja és kéri a viszonzást.
Röviden talán ennyi....
Kedves "Évike25"!
Nagyon tisztelem a kitartásod, az erőd! Jó hallani, hogy ennyire gondoskodsz már most a kicsiről! :-)
Nem írtad, mennyi idős vagy, de talán mindegy is. Lehet, hogy a szüleid, nagyszüleid úgy látják, fiatal vagy a gyermekneveléshez. De hidd el, ha ahhoz érett vagy, hogy így kiállj már most a babád mellett, ekkora ellenszélben, elég erős és jó, gondoskodó anya leszel. És erre előbb vagy utóbb a családod is rá fog döbbenni. Bizonyára meglepődtek, talán meg is ijedtek, mert féltenek téged. De melyik nagymama, dédmama ne örülne a csöppségnek? Meg fog törni jég, csak bízz benne! Meg látják a nagy pocakod, és eszükbe fog jutni, amikor ők várták a gyermeküket... Hidd el, minden rendben lesz, gondolunk Rátok, imádkozunk értetek és a családodért!
Továbbra is sok erőt kívánok!
homaro 2010.12.21. 13:29:19
@Evike25:
Kedves evike25!
Nem tanácsokat szeretnék írni Neked, hanem érzéseket-tapasztalatokat, amelyeket az utóbbi időben éltem át. Én is babát várok és bár olyan nehézséggel nem kellett szembenéznem, mint Neked (mert akartuk ezt a babát), de sokszor merült fel probléma a babavárás alatt, legtöbbször a koraszülés veszélye fenyegetett (ahogy most is). S igazából csak rácsodálkozom arra, hogy mekkora csoda, ha valaki megfogan (sok ismerősömnél ez nagy probléma), ha valaki benned él több hónapon keresztül (hihetetlen jó érzés, ahogy mozog) és ha végül valaki megszületik - a mi döntéseinktől függetlenül. Még ha nagyon akarom is ezt a babát, valahogy mégsem az én kezemben van az élete, HANEM AJÁNDÉK és nem is kicsi, hanem óriási ajándék...
Hallgass a szívedre, a Te döntésed, nem a szüleidé, nagyszüleidé! Biztos vagyok benne, hogy ők is idővel meg fognak puhulni, ha szeretnek Téged.
Az életben pedig rendeződnek a dolgok, biztos, hogy tud majd találni munkát a párod! S tudd azt is, hogy nagyon sok helyre lehet fordulni segítségért (feljebb sok ilyen hely van leírva.
Gondolok Rátok szeretettel és kívánok sok erőt!
Kedves evike25!
Nem tanácsokat szeretnék írni Neked, hanem érzéseket-tapasztalatokat, amelyeket az utóbbi időben éltem át. Én is babát várok és bár olyan nehézséggel nem kellett szembenéznem, mint Neked (mert akartuk ezt a babát), de sokszor merült fel probléma a babavárás alatt, legtöbbször a koraszülés veszélye fenyegetett (ahogy most is). S igazából csak rácsodálkozom arra, hogy mekkora csoda, ha valaki megfogan (sok ismerősömnél ez nagy probléma), ha valaki benned él több hónapon keresztül (hihetetlen jó érzés, ahogy mozog) és ha végül valaki megszületik - a mi döntéseinktől függetlenül. Még ha nagyon akarom is ezt a babát, valahogy mégsem az én kezemben van az élete, HANEM AJÁNDÉK és nem is kicsi, hanem óriási ajándék...
Hallgass a szívedre, a Te döntésed, nem a szüleidé, nagyszüleidé! Biztos vagyok benne, hogy ők is idővel meg fognak puhulni, ha szeretnek Téged.
Az életben pedig rendeződnek a dolgok, biztos, hogy tud majd találni munkát a párod! S tudd azt is, hogy nagyon sok helyre lehet fordulni segítségért (feljebb sok ilyen hely van leírva.
Gondolok Rátok szeretettel és kívánok sok erőt!
Csillagtancos 2010.12.21. 16:14:38
Kedves Evike25!
Örömmel olvasom, hogy ennyire várod,szereted már most is a babádat!
Sok kegyelmet a várandósságodhoz! Az, hogy a párod is örül a kis jövevénynek, szintén csodálatos.
Ami anyukádat, nagymamádat illeti, nekik tudomásul kell venni, hogy ez a ti életetek, ti már így hárman a babával vagytok egy család. Később valószínűleg megértik ezt, bennük most az aggódás a nagyobb, hiszen minden azt sugallja ebben a világban, hogy "ide nem érdemes gyereket szülni", ezt táplálják beléd a tv-ben, reklámokban, az emberek viselkedésében (pl nem adják át a helyet a kismamának stb)... Ők most ezt látják, mert az ő pocakjukban már nem növekszik, nem növekedhet többé egy kis Élet! Hidd el, később valószínűleg megenyhülnek majd, legkésőbb amikor először látják majd a kis(déd)unokát!
Ha meg nem? Az biztosan nagyon fájdalmas lesz neked, de hidd el, kapsz majd helyettük mástól elég támogatást, szeretetet, törődést. De nem ezt kívánom, hanem az előbb-utóbb létrejövő családi békét! Minden jót!
Örömmel olvasom, hogy ennyire várod,szereted már most is a babádat!
Sok kegyelmet a várandósságodhoz! Az, hogy a párod is örül a kis jövevénynek, szintén csodálatos.
Ami anyukádat, nagymamádat illeti, nekik tudomásul kell venni, hogy ez a ti életetek, ti már így hárman a babával vagytok egy család. Később valószínűleg megértik ezt, bennük most az aggódás a nagyobb, hiszen minden azt sugallja ebben a világban, hogy "ide nem érdemes gyereket szülni", ezt táplálják beléd a tv-ben, reklámokban, az emberek viselkedésében (pl nem adják át a helyet a kismamának stb)... Ők most ezt látják, mert az ő pocakjukban már nem növekszik, nem növekedhet többé egy kis Élet! Hidd el, később valószínűleg megenyhülnek majd, legkésőbb amikor először látják majd a kis(déd)unokát!
Ha meg nem? Az biztosan nagyon fájdalmas lesz neked, de hidd el, kapsz majd helyettük mástól elég támogatást, szeretetet, törődést. De nem ezt kívánom, hanem az előbb-utóbb létrejövő családi békét! Minden jót!
Evike25 2010.12.21. 18:25:10
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm ezeket a kedves sorokat,jól esett és úgy érzem erőt kaptam hogy nem szabad feladni. Ma voltunk ultrahangon és mintha integetett volna nekem...mintha üzent volna hogy "szia, itt vagyok,minden oké csak ne idegeskedj anyu" :) még a könny is kicsordult a szememből mikor láttam hogy mozog,és tudom hogy érez.Anyukámat is meghatotta ez a pillanat és mellém állt támogat mindenben. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt ez nekem.Nagymamám sajnos még nem enyhült meg de bízok benne hogy idővel felenged.
Egyébként nem titok 25 éves vagyok :) Köszönöm hogy drukkoltok nekem.
Nagyon szépen köszönöm ezeket a kedves sorokat,jól esett és úgy érzem erőt kaptam hogy nem szabad feladni. Ma voltunk ultrahangon és mintha integetett volna nekem...mintha üzent volna hogy "szia, itt vagyok,minden oké csak ne idegeskedj anyu" :) még a könny is kicsordult a szememből mikor láttam hogy mozog,és tudom hogy érez.Anyukámat is meghatotta ez a pillanat és mellém állt támogat mindenben. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt ez nekem.Nagymamám sajnos még nem enyhült meg de bízok benne hogy idővel felenged.
Egyébként nem titok 25 éves vagyok :) Köszönöm hogy drukkoltok nekem.
Kozonithy 2010.12.21. 23:43:00
Ákos küldi a következő üzenetet: keresztenyfilmek.com/filmek/sarah-valasztasa.html
Nézd meg Évike. Pont az abortusz dilemmát mutatja be a főszereplőn, elég jó amerikai film. Meg van itt sok jó film, online nézhetőek.
Ákos
Nézd meg Évike. Pont az abortusz dilemmát mutatja be a főszereplőn, elég jó amerikai film. Meg van itt sok jó film, online nézhetőek.
Ákos
Boldog nagyapó 2010.12.22. 10:23:04
Kedves Holdtáncoló!
A szöveged tetszik,de azért van még újabb kérdésem:
A "szex" cél, vagy eszköz a szerelmed építésére?
Más:A szerelmi kapcsolatban Isten nem jöhet szóba?
Mi a véleményed erről az állításról: "Isten végtelenül szerelmes az emberbe."?
Különben azt hiszem "Évike 25" most mindennél fontosabb!
Boldog karácsonyt!
Kedves Évike25!
Jó látni ahogyan édesanyává váltál a levelezés során! Ápold ezt az érzést és építsd a párod iránti szerelmedet! Ez lesz az igazi fészek a kisbabádnak! Ami az ellenállást illeti: az élet vállalása az mindíg egy kicsit abszurd, irracionális dolog. Sajnos el kell viselnetek a külvilág reakcióit.
Mint az ultrahangon is láthattad már szemre is kész emberke a babád. Van olyan (életvédelmi) kitűző ami egy ilyen idős baba lábnyomát mintázza. Szívesen küldök neked is meg a többi bloggernek ha elfogadják és igénylik. (Gyorgyovics Miklóshoz van áttételesen kapcsolatom)
Nektek is boldog ünnepet kíván és imádkozik értetek: Boldog Nagyapó
A szöveged tetszik,de azért van még újabb kérdésem:
A "szex" cél, vagy eszköz a szerelmed építésére?
Más:A szerelmi kapcsolatban Isten nem jöhet szóba?
Mi a véleményed erről az állításról: "Isten végtelenül szerelmes az emberbe."?
Különben azt hiszem "Évike 25" most mindennél fontosabb!
Boldog karácsonyt!
Kedves Évike25!
Jó látni ahogyan édesanyává váltál a levelezés során! Ápold ezt az érzést és építsd a párod iránti szerelmedet! Ez lesz az igazi fészek a kisbabádnak! Ami az ellenállást illeti: az élet vállalása az mindíg egy kicsit abszurd, irracionális dolog. Sajnos el kell viselnetek a külvilág reakcióit.
Mint az ultrahangon is láthattad már szemre is kész emberke a babád. Van olyan (életvédelmi) kitűző ami egy ilyen idős baba lábnyomát mintázza. Szívesen küldök neked is meg a többi bloggernek ha elfogadják és igénylik. (Gyorgyovics Miklóshoz van áttételesen kapcsolatom)
Nektek is boldog ünnepet kíván és imádkozik értetek: Boldog Nagyapó
Kozonithy 2010.12.22. 13:24:15
Kedves Nagyapó!
Honnan ismerjük egymást? :)
Természetesen érdekelne ilyen kitűző, hátha örülne neki a többi kommentáló is! :)
Áldott karácsonyt!
Honnan ismerjük egymást? :)
Természetesen érdekelne ilyen kitűző, hátha örülne neki a többi kommentáló is! :)
Áldott karácsonyt!
Kozonithy 2010.12.22. 13:31:11
Szia Évike!
Nagyon büszkék vagyunk Rád, hogy a gyermeked élete mellett döntöttél. Ha jól olvastam, ez nem is volt igazán kérdés számodra, Te egyértelműen Őt akartad. Tök jó, hogy anyukád végül melléd állt, és szerintem a nagymamádtól sem kell sokáig aggódni, bár nem ismerem őt, tehát ezt csak remélni tudom. De várhatóan benne is előbukkan majd az anyai ösztön, amikor a kezébe adod a dédunokáját.
Hajrá Nektek, és várjuk ide vissza a beszámolódat, ha van kedved írni bármikor a jövőben, akármilyen élmény is ér a témában. Vagy akár majd küldhetnél egy fotót is a babáról a kozonithy@gmail.com -ra. :)
Imádkozunk Értetek! És a férjedért is, hogy minél előbb szerezzen munkát!
Nagyon büszkék vagyunk Rád, hogy a gyermeked élete mellett döntöttél. Ha jól olvastam, ez nem is volt igazán kérdés számodra, Te egyértelműen Őt akartad. Tök jó, hogy anyukád végül melléd állt, és szerintem a nagymamádtól sem kell sokáig aggódni, bár nem ismerem őt, tehát ezt csak remélni tudom. De várhatóan benne is előbukkan majd az anyai ösztön, amikor a kezébe adod a dédunokáját.
Hajrá Nektek, és várjuk ide vissza a beszámolódat, ha van kedved írni bármikor a jövőben, akármilyen élmény is ér a témában. Vagy akár majd küldhetnél egy fotót is a babáról a kozonithy@gmail.com -ra. :)
Imádkozunk Értetek! És a férjedért is, hogy minél előbb szerezzen munkát!
Boldog nagyapó 2010.12.27. 12:24:59
Kedves Kozonithy!
Ha megnézed a regisztrációban a családnevem rájösz honnan ismerjük egymást. Jövő év elején számíthatsz néhány jelvényre, a többit később mert már újra rendelni kell.
Boldog új évet mindenkinek, hajrá Kismamák!
Ha megnézed a regisztrációban a családnevem rájösz honnan ismerjük egymást. Jövő év elején számíthatsz néhány jelvényre, a többit később mert már újra rendelni kell.
Boldog új évet mindenkinek, hajrá Kismamák!
s.solya 2011.05.09. 08:56:25
sziasztok!
30 éves vagyok,már van egy 2 éves kislányom akit büszkén nevelek.most 6 hetes terhes vagyok,és mindennél jobban szeretném ezt a babát,ez volt az álmom.a férjemnek nem kell,kiabál velem és abortuszra kényszerít.most nagyon össze vagyok törve.anyagi helyzettel indokolja,holott nincsennek komoly anyagi gondjaink.most mit tegyek?
30 éves vagyok,már van egy 2 éves kislányom akit büszkén nevelek.most 6 hetes terhes vagyok,és mindennél jobban szeretném ezt a babát,ez volt az álmom.a férjemnek nem kell,kiabál velem és abortuszra kényszerít.most nagyon össze vagyok törve.anyagi helyzettel indokolja,holott nincsennek komoly anyagi gondjaink.most mit tegyek?
Kozonithy 2011.05.09. 11:08:10
Kedves Solya!
Jancsi küldi az alábbi üzenetet!
Kedves Solya! A helyzeted nagyon megérintett, úgy éreztem, muszáj írnom valamit, hogy érezd, nem vagy egyedül a világon. Nem tudok semmilyen okos tanácsot adni, de nincs is rá szükség, hiszen amit írtál, abból világosan látszik, hogy érzed, sőt a szívedben tudod, hogy mi a helyes, mit kell tenned. A legjobb, amit mondhatok, hogy ha kitartasz, és megszületik a gyermek, a férjed fogja Neked utólag megköszönni, ez egész biztos. Most ettől még nem könnyebb. Ismeretlenül is melletted állok, ha ez jelent valamit.
Üdv:
Jancsi
Jancsi küldi az alábbi üzenetet!
Kedves Solya! A helyzeted nagyon megérintett, úgy éreztem, muszáj írnom valamit, hogy érezd, nem vagy egyedül a világon. Nem tudok semmilyen okos tanácsot adni, de nincs is rá szükség, hiszen amit írtál, abból világosan látszik, hogy érzed, sőt a szívedben tudod, hogy mi a helyes, mit kell tenned. A legjobb, amit mondhatok, hogy ha kitartasz, és megszületik a gyermek, a férjed fogja Neked utólag megköszönni, ez egész biztos. Most ettől még nem könnyebb. Ismeretlenül is melletted állok, ha ez jelent valamit.
Üdv:
Jancsi
Kozonithy 2011.05.09. 12:45:52
Kedves Solya!
Magam is egyetértek Jancsival. Nem ismerem a férjed, tehát pontosan nem tudom megmondani, hogy miként beszélhetnél vele erről. De megalapozott, amit Jancsi mond. Látod, mennyi hozzászólás van már itt, olvasható is valamelyikben, hogy először mérgesek voltak a hozzátartozók, de később megenyhültek, mikor látták, kezükbe vették az újszülöttet.
Azonban senkinek nem lenne jó, ha addig haragban vagytok. Nem tudom, milyen lehetőségeitek vannak a beszélgetésre, mennyire hajlandó ő is erről a témáról beszélgetni, meghallgatni Téged. De valahogy mindenképp az lenne a legbékésebb megoldás, ha valahogy higgadtan (pl. egy jó vacsora után) megpróbálnátok leülni és kölcsönösen, egymás megértésére törekedve megbeszélni. Lehet, hogy igazából nem is a pénzügyi helyzet áll a "kérése" mögött, hanem valami más, amiről nehéz beszélnie, és így nem tudja felhozni. Talán a két gyerek is soknak tűnik neki, nem tudom. Ő tudná megmondani. De ehhez egy egymást elfogadó, kölcsönösen támogató és megértő beszélgetésre van szükség.
Én a gyermeked megtartására biztatlak lényegében minden körülmények között, de tudom, hogy ez a gyakorlatban sokszor őrülten nehéz kérdés, ezért sokkal jobb végül együtt dönteni, és egymást támogatva menni előre, de ezzel gondolom, nem mondtam újat.
Ígérem, imádkozni fogok Értetek!
Magam is egyetértek Jancsival. Nem ismerem a férjed, tehát pontosan nem tudom megmondani, hogy miként beszélhetnél vele erről. De megalapozott, amit Jancsi mond. Látod, mennyi hozzászólás van már itt, olvasható is valamelyikben, hogy először mérgesek voltak a hozzátartozók, de később megenyhültek, mikor látták, kezükbe vették az újszülöttet.
Azonban senkinek nem lenne jó, ha addig haragban vagytok. Nem tudom, milyen lehetőségeitek vannak a beszélgetésre, mennyire hajlandó ő is erről a témáról beszélgetni, meghallgatni Téged. De valahogy mindenképp az lenne a legbékésebb megoldás, ha valahogy higgadtan (pl. egy jó vacsora után) megpróbálnátok leülni és kölcsönösen, egymás megértésére törekedve megbeszélni. Lehet, hogy igazából nem is a pénzügyi helyzet áll a "kérése" mögött, hanem valami más, amiről nehéz beszélnie, és így nem tudja felhozni. Talán a két gyerek is soknak tűnik neki, nem tudom. Ő tudná megmondani. De ehhez egy egymást elfogadó, kölcsönösen támogató és megértő beszélgetésre van szükség.
Én a gyermeked megtartására biztatlak lényegében minden körülmények között, de tudom, hogy ez a gyakorlatban sokszor őrülten nehéz kérdés, ezért sokkal jobb végül együtt dönteni, és egymást támogatva menni előre, de ezzel gondolom, nem mondtam újat.
Ígérem, imádkozni fogok Értetek!
Kozonithy 2011.05.09. 14:08:29
Orsi üzenetét továbbítom, mert ő sincs beregisztrálva:
Szia Solya!
Azt hiszem jó lenne tudnod, mik azok a vágyak és álmok, amiket a férjed félt, és úgy érzi, még egy gyerek elvenné tőle.
Szerintem használd fel okosan az időt, és igyekezz megértő lenni vele, annak ellenére, hogy álláspontját úgy fejezi ki, amin a legegyszerűbb megbántódni, és nem elgondolkozni rajta.
Lehetséges-e hogy amitől fél, azt megtudnád oldani több iránta tanusított odafigyeléssel és törődéssel. Elképzelhető, hogy a kislányotok születése után úgy érezte neki kevesebb figyelem jut, lehet, hogy Téged nélkülözne mégjobban, a második babával.
Lehet, hogy olyan tervei vannak, olyan életszínvonalon akar élni, amit nem engedhetne meg magatoknak 2 gyerekkel.
Lehet, hogy már most nagyon feszíti, hogy őneki kell a családot eltartani, és így még később dolgoznál a "külső világban" újra (mert persze munka, amit otthon csinálsz).
Amikor elképzeltem magam a helyzetedben arra gondoltam, hogy bár egyértelmű, hogy a gyermeknek életet adnék, és önmagamba nem vágnék, nagyon fontosnak tekinteném a férjemmel való kapcsolatomat.
Ebben a helyzetben minden igyekezetemmel először a férjemre figyelnék, nem támadnék, erős lennék és őt akarnám szeretni, és megérteni vágyait, de nem elfogadni konkrét akaratát. Először úgy keresném a kapcsolatunk megerősítését, hogy tisztáznám, mik az ő vágyai az életében, mik a közös vágyaink. Első kell legyen a férjem boldogsága és utána a gyermekeké, hiszen a közös boldogságotok adja a gyermeknek a biztonságot. Azonban a gyermek élete előrébb való a boldogság kérdésénél.
Szerintem igyekezz sok-sok szeretetet adni férjednek, akkor is, ha most nem szerethetően képviseli elképzeléseit.
Hiszen így hozhatod össze személyed által a leendő gyermeket apjával.
Kívánom, hogy őrizd meg nyugalmadat és légy kitartó!
Szeretettel:
Orsi
Szia Solya!
Azt hiszem jó lenne tudnod, mik azok a vágyak és álmok, amiket a férjed félt, és úgy érzi, még egy gyerek elvenné tőle.
Szerintem használd fel okosan az időt, és igyekezz megértő lenni vele, annak ellenére, hogy álláspontját úgy fejezi ki, amin a legegyszerűbb megbántódni, és nem elgondolkozni rajta.
Lehetséges-e hogy amitől fél, azt megtudnád oldani több iránta tanusított odafigyeléssel és törődéssel. Elképzelhető, hogy a kislányotok születése után úgy érezte neki kevesebb figyelem jut, lehet, hogy Téged nélkülözne mégjobban, a második babával.
Lehet, hogy olyan tervei vannak, olyan életszínvonalon akar élni, amit nem engedhetne meg magatoknak 2 gyerekkel.
Lehet, hogy már most nagyon feszíti, hogy őneki kell a családot eltartani, és így még később dolgoznál a "külső világban" újra (mert persze munka, amit otthon csinálsz).
Amikor elképzeltem magam a helyzetedben arra gondoltam, hogy bár egyértelmű, hogy a gyermeknek életet adnék, és önmagamba nem vágnék, nagyon fontosnak tekinteném a férjemmel való kapcsolatomat.
Ebben a helyzetben minden igyekezetemmel először a férjemre figyelnék, nem támadnék, erős lennék és őt akarnám szeretni, és megérteni vágyait, de nem elfogadni konkrét akaratát. Először úgy keresném a kapcsolatunk megerősítését, hogy tisztáznám, mik az ő vágyai az életében, mik a közös vágyaink. Első kell legyen a férjem boldogsága és utána a gyermekeké, hiszen a közös boldogságotok adja a gyermeknek a biztonságot. Azonban a gyermek élete előrébb való a boldogság kérdésénél.
Szerintem igyekezz sok-sok szeretetet adni férjednek, akkor is, ha most nem szerethetően képviseli elképzeléseit.
Hiszen így hozhatod össze személyed által a leendő gyermeket apjával.
Kívánom, hogy őrizd meg nyugalmadat és légy kitartó!
Szeretettel:
Orsi
Kozonithy 2011.05.09. 19:51:08
Anna üzenete:
Szia Solya!
Öten vagyunk testvérek, apukám nagyon gyerekszerető, de mindegyikünknél kiakadt, amikor megtudta, hogy jövünk. Még az unokájánál is, aki az én kislányom. A testvéreimnél születése előtt az anyagi terhek szöveget nyomatta, az én kislányomnál pedig azt, hogy még nem diplomáztam. Ezeknek a feszültségeknek az ellenére szerető apuka, de jópár hónap kellet neki, amíg hozzászokott a tudathoz. Ő egyébként nem egy ordibálós, hanem csendben dühöngő típus, de szerintem az még rosszabb.
Még az én férjem, akivel boldogan terveztük a gyermekünket, még ő is összeomlott, amikor kiderült, hogy apuka lesz. Nyilván a felelősség súlya őket másképp nyomja. Ők nem érzik, hogy bennük van a gyermek, csak a felelősség részét.
Nekünk egy hónapja elment a második babánk, ami hatalmas törés volt, a mai napig nem vagyok rajta túl. Egy abortusz ennél sokkal szörnyűbb. Anyósomnak volt, és azóta is azt mondja az ismerettségi körben az abortuszt tervezőknek, hogy hordják ki és ő felneveli őket, mert nem kívánja senki másnak azt a borzalmat, amit az abortusz jelent.
Azt kívánom, légy erős, mert Te vagy a védelmezője a benned fejlődő életnek.
Anna
Szia Solya!
Öten vagyunk testvérek, apukám nagyon gyerekszerető, de mindegyikünknél kiakadt, amikor megtudta, hogy jövünk. Még az unokájánál is, aki az én kislányom. A testvéreimnél születése előtt az anyagi terhek szöveget nyomatta, az én kislányomnál pedig azt, hogy még nem diplomáztam. Ezeknek a feszültségeknek az ellenére szerető apuka, de jópár hónap kellet neki, amíg hozzászokott a tudathoz. Ő egyébként nem egy ordibálós, hanem csendben dühöngő típus, de szerintem az még rosszabb.
Még az én férjem, akivel boldogan terveztük a gyermekünket, még ő is összeomlott, amikor kiderült, hogy apuka lesz. Nyilván a felelősség súlya őket másképp nyomja. Ők nem érzik, hogy bennük van a gyermek, csak a felelősség részét.
Nekünk egy hónapja elment a második babánk, ami hatalmas törés volt, a mai napig nem vagyok rajta túl. Egy abortusz ennél sokkal szörnyűbb. Anyósomnak volt, és azóta is azt mondja az ismerettségi körben az abortuszt tervezőknek, hogy hordják ki és ő felneveli őket, mert nem kívánja senki másnak azt a borzalmat, amit az abortusz jelent.
Azt kívánom, légy erős, mert Te vagy a védelmezője a benned fejlődő életnek.
Anna
Kozonithy 2011.05.09. 19:52:38
És Ági üzenete:
Kedves Solya!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz szituációba kerültél.
Nekem fél éves az első babám. Amióta ő van már máshogy tekintek az abortuszra. Korábban nem foglaltam állást, de most már úgy látom/érzem, hogy ezeket a kis kiszolgáltatott, drága, élni akaró kincseket nem dobhatja el senki magától. A soraid alapján látom, hogy ezt Te is így gondolod és érzed, csak megerősítésképp írom, hátha segít.
Még valamit szeretnék írni, ami szerintem számodra nem megoldás, de azért megírom. Hallottam múltkor a rádióban egy műsort az örökbefogadásról. Hosszú évekig (asszem kb. 7) kell várnia a pároknak, míg babához jutnak, annyira hosszú a várólista. Mondjuk nálad nem tudom elképzelni, hogy másnak add, akire ennyire vártál már eddigis, nemhogy most, hogy már itt van... De azért tudj róla.
Nagyon gondolok rád!!!
Ági
Kedves Solya!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz szituációba kerültél.
Nekem fél éves az első babám. Amióta ő van már máshogy tekintek az abortuszra. Korábban nem foglaltam állást, de most már úgy látom/érzem, hogy ezeket a kis kiszolgáltatott, drága, élni akaró kincseket nem dobhatja el senki magától. A soraid alapján látom, hogy ezt Te is így gondolod és érzed, csak megerősítésképp írom, hátha segít.
Még valamit szeretnék írni, ami szerintem számodra nem megoldás, de azért megírom. Hallottam múltkor a rádióban egy műsort az örökbefogadásról. Hosszú évekig (asszem kb. 7) kell várnia a pároknak, míg babához jutnak, annyira hosszú a várólista. Mondjuk nálad nem tudom elképzelni, hogy másnak add, akire ennyire vártál már eddigis, nemhogy most, hogy már itt van... De azért tudj róla.
Nagyon gondolok rád!!!
Ági
Viki;-) 2011.05.09. 21:15:22
@s.solya:
szia Solya!
Jajj annyira nehéz helyzetben lehetsz, de annyira fontos, h tudd, h nem vagy egyedül! Értesd meg a férjeddel, h ez gyilkosság és h a TI babátokról van szó! Szerintem, ha megkérdeznéd Tőle, h bármilyen körülményke között ölne e embert azt mondaná: NEM! De hiszen a gyilkosság és az abortusz között annyi a különbség, h nem egy idegent ölsz meg, hanem a Saját gyerekedet!!!!Értesd ezt meg vele!
És ha bármiben tud bárki segíteni...szólj komolyan! Akár ha tényleg anyagi gond meg lehet oldani, vagy időtök nincs a babára, vannak barátaid, vagy itt is találhatsz segítséget engem is beleértve:)
Ő már most szeret Titeket! Ezt add a férjed tudtára is!
Minen jót!
Viki:-)
szia Solya!
Jajj annyira nehéz helyzetben lehetsz, de annyira fontos, h tudd, h nem vagy egyedül! Értesd meg a férjeddel, h ez gyilkosság és h a TI babátokról van szó! Szerintem, ha megkérdeznéd Tőle, h bármilyen körülményke között ölne e embert azt mondaná: NEM! De hiszen a gyilkosság és az abortusz között annyi a különbség, h nem egy idegent ölsz meg, hanem a Saját gyerekedet!!!!Értesd ezt meg vele!
És ha bármiben tud bárki segíteni...szólj komolyan! Akár ha tényleg anyagi gond meg lehet oldani, vagy időtök nincs a babára, vannak barátaid, vagy itt is találhatsz segítséget engem is beleértve:)
Ő már most szeret Titeket! Ezt add a férjed tudtára is!
Minen jót!
Viki:-)
Kozonithy 2011.05.09. 22:07:56
Szia Viki!
Alapvetően egyetértek, ellenzem az abortuszt, mert egy emberi élet kioltásának tartom. De abban nem értek egyet, hogy jó ötlet rögtön a "gyilkosság" kártyát kijátszani otthon egy ilyen fontos párbeszédben férj és feleség között: "Ölnél-e embert?" Erre nem nagyon lehet "igent" mondani, és így valamelyest érzelmi zsarolás lenne, ami meg a kapcsolatnak alapból nem tesz jót.
A lényeg, hogy amennyire lehet, őszintén, félelmek és a másik kritizálása nélkül folyjon le a párbeszéd (amúgy bármilyen témában).
Szerintem...
Alapvetően egyetértek, ellenzem az abortuszt, mert egy emberi élet kioltásának tartom. De abban nem értek egyet, hogy jó ötlet rögtön a "gyilkosság" kártyát kijátszani otthon egy ilyen fontos párbeszédben férj és feleség között: "Ölnél-e embert?" Erre nem nagyon lehet "igent" mondani, és így valamelyest érzelmi zsarolás lenne, ami meg a kapcsolatnak alapból nem tesz jót.
A lényeg, hogy amennyire lehet, őszintén, félelmek és a másik kritizálása nélkül folyjon le a párbeszéd (amúgy bármilyen témában).
Szerintem...
s.solya 2011.05.10. 07:34:22
sziasztok!
nagyon köszönöm a hozzáászólásokat!
tegnap leültünk a férjemmel beszélgetni,és rájöttem hogy nincs esély arra hogy ezt meg tudjam neki bocsájtani.azt mondta ma mindenképp elindítjuk az abortusz folyamatát.és hogy őt nem érdekli hogyan élem meg,és dolgozom föl ezt az egészet.válasza az volt,hogy legfeljebb elválunk.
nagyon köszönöm a hozzáászólásokat!
tegnap leültünk a férjemmel beszélgetni,és rájöttem hogy nincs esély arra hogy ezt meg tudjam neki bocsájtani.azt mondta ma mindenképp elindítjuk az abortusz folyamatát.és hogy őt nem érdekli hogyan élem meg,és dolgozom föl ezt az egészet.válasza az volt,hogy legfeljebb elválunk.
Csillagtancos 2011.05.10. 10:12:17
Kedves Solya!
Legfeljebb elváltok volt a válasza...
Nézzük csak: ha megtörténik az abortusz, 1. 1000%, hogy tényleg elváltok,és valószínűleg te fogod kezdeményezni...
2. Ha vállalod a babát-ahogy te szeretnéd-, akkor lehet, hogy elváltok, lehet, hogy nem. Vagy beindítja a válópert, de amikor megszületik a baba, meggondolja magát.
Még mindig ez, a 2. a házasságotok szempontjából is a jobbik eset.
Beindítja a folyamatot :fizesse be azt a 30ezret, de nem lökhet oda az orvos kezébe. Nem cibálhat be a kórházba. Nem mész el. Kész. Ő meg fizesse ki, ha így gondolja (ő legalább megtett mindent, mondhatja majd...).
Nagyon-nagyon gondolok Rád, rátok, kegyetlen nehéz helyzetben vagy. De én még mindig azt érzem a hozzászólásodból, hogy megtartod a babát. Lesz 3 vigaszod, ha a férjed otthagy. (lehet, hogy nem fog otthagyni?)Az a kicsi élet még ártatlan, nem önző, tiszta. És élni akar.
Sok erőt a nagy-nagy fájdalmadban, hogy választanod kell a férjed és a gyermeked között.
Legfeljebb elváltok volt a válasza...
Nézzük csak: ha megtörténik az abortusz, 1. 1000%, hogy tényleg elváltok,és valószínűleg te fogod kezdeményezni...
2. Ha vállalod a babát-ahogy te szeretnéd-, akkor lehet, hogy elváltok, lehet, hogy nem. Vagy beindítja a válópert, de amikor megszületik a baba, meggondolja magát.
Még mindig ez, a 2. a házasságotok szempontjából is a jobbik eset.
Beindítja a folyamatot :fizesse be azt a 30ezret, de nem lökhet oda az orvos kezébe. Nem cibálhat be a kórházba. Nem mész el. Kész. Ő meg fizesse ki, ha így gondolja (ő legalább megtett mindent, mondhatja majd...).
Nagyon-nagyon gondolok Rád, rátok, kegyetlen nehéz helyzetben vagy. De én még mindig azt érzem a hozzászólásodból, hogy megtartod a babát. Lesz 3 vigaszod, ha a férjed otthagy. (lehet, hogy nem fog otthagyni?)Az a kicsi élet még ártatlan, nem önző, tiszta. És élni akar.
Sok erőt a nagy-nagy fájdalmadban, hogy választanod kell a férjed és a gyermeked között.
Kozonithy 2011.05.10. 10:19:34
Kedves Solya! Ez Zsófi üzenete még a második leveled előtt. Továbbítom azért, azonban látom, hogy nagyon nem vagy megnyugtató helyzetben. Nagyon különös, és sajnálatos a férjed reakciója. Bennem több mindent is felvet, hogy vajon tényleg a babával van-e gondja, vagy valahol mélyebben gyökerezik a probléma.
Nagyon nehéz egyszerre a babát is védeni és a házasságot is, ha a kettő megtartása férjed jelen kijelentése alapján egymást kizárja. Vagy megtartod a babát és ha tartja magát ahhoz, amit mondott, akkor elválik (bízom benne, hogy mégis megenyhülne, ha a kezében fogná a saját apró kis gyermekét), viszont ha mégis elveteted kényszerből, nem tudom (ezt Te érzed jobban), hogy megmaradna-e békességben a házasságotok, amilyen talán ezelőtt volt. Nem akarlak még rosszabb lelki állapotba keverni, csak félek, hogy erre kevés lenne az esély.
Próbáljatok még beszélni erről. Ha pedig nagyon elveszettnek érzed magad, érdemes erre a témára szakosodottaktól további segítséget kérni. Mi nem vagyunk szakemberek.
Tanácsolom a LEA Alapítvány megkeresését: www.lea.hu
És bármi van, bárhogy is alakul végül a helyzet, írd meg, mert Veled együtt nagyon drukkolunk elsősorban az életnek, de szorosan mögötte a házasságotoknak is. Imázunk Értetek!
Tehát Zsófi válasza:
Kedves Solya!
Ahogy olvastam a soraidat, nekem is rögtön az ugrott be, hogy ha mindennél jobban szeretnéd a Babád, akkor Ő egy hatalmas ajándék!
Viszont nagyon nehéz lehet Neked, hogy ekkora érzelmi ellentétbe kerültél a férjeddel.
A gyermekeidnek Ti jelentitek a mintát, a ti kapcsolatotok, szeretetek egymás iránt tápláló az ő számukra.
Nagyon egyetértek, hogy elfogadóan és őszintén szeretettel próbálj meg férjed felé közeledni, ez segíteni fog neki megnyílni, és ha tudtok beszélni, és újra felvenni a valódi lelki kapcsolatot, akkor bizonyára meg fog oldódni a dolog.
Úgy érzem, és ezt csak előrelátásból, és a régebbi bejegyzésekből kiindulva, hogyha elveteted a babát, akkor igazán ezt nem lehet megbocsátani sem magadnak, sem a másiknak. Ez egy örök szétválasztó fájdalmas fal lehet. Ezzel nem nyomást szeretnék a nyakadba varrni, csak fontos, hogy tudj előre látni. Egy ismerősöm az sem tudja 10 év távlatából igazán megbocsátani amúgy teljesen szerető férjének, hogy a férj már elég korosan picit megkönnyebbült, mikor elment késői 3. babájuk.
Én szeretetet és elfogadást kívánok nektek, próbáld Te is megérteni a férjed, mik lehetnek az ő szempontjai, az ő érzései, és valószínűleg ő is meg fogja érteni a tieidet. Kívánom , hogy egymásra találva közösen tudjatok élni és jó döntéseket hozni. Közösen van rátok szüksége a gyermekeiteknek!
Amit még fontosnak érzek, hogy kutatások szerint a kisbabádra már most nagy hatással vannak a Te érzéseid, gondolataid, kb most alakulnak ki azok a sejtek, amelyek majd a legfontosabb szerveit képezik. Remélem, tudtok majd mellette dönteni, és ehhez próbáld meg mielőbb megtalálni saját békédet, hogy úgy induljon a földi életnek , hogy Ő fontos, őt várják, és szeretik: már most erre van a legnagyobb szüksége ahhoz, hogy aztán teljes, boldog életet élhessen.
Szurkolok!
a legfontosabb a szeretet, ezt én is most tanulom!!:-)
Zsófi
Nagyon nehéz egyszerre a babát is védeni és a házasságot is, ha a kettő megtartása férjed jelen kijelentése alapján egymást kizárja. Vagy megtartod a babát és ha tartja magát ahhoz, amit mondott, akkor elválik (bízom benne, hogy mégis megenyhülne, ha a kezében fogná a saját apró kis gyermekét), viszont ha mégis elveteted kényszerből, nem tudom (ezt Te érzed jobban), hogy megmaradna-e békességben a házasságotok, amilyen talán ezelőtt volt. Nem akarlak még rosszabb lelki állapotba keverni, csak félek, hogy erre kevés lenne az esély.
Próbáljatok még beszélni erről. Ha pedig nagyon elveszettnek érzed magad, érdemes erre a témára szakosodottaktól további segítséget kérni. Mi nem vagyunk szakemberek.
Tanácsolom a LEA Alapítvány megkeresését: www.lea.hu
És bármi van, bárhogy is alakul végül a helyzet, írd meg, mert Veled együtt nagyon drukkolunk elsősorban az életnek, de szorosan mögötte a házasságotoknak is. Imázunk Értetek!
Tehát Zsófi válasza:
Kedves Solya!
Ahogy olvastam a soraidat, nekem is rögtön az ugrott be, hogy ha mindennél jobban szeretnéd a Babád, akkor Ő egy hatalmas ajándék!
Viszont nagyon nehéz lehet Neked, hogy ekkora érzelmi ellentétbe kerültél a férjeddel.
A gyermekeidnek Ti jelentitek a mintát, a ti kapcsolatotok, szeretetek egymás iránt tápláló az ő számukra.
Nagyon egyetértek, hogy elfogadóan és őszintén szeretettel próbálj meg férjed felé közeledni, ez segíteni fog neki megnyílni, és ha tudtok beszélni, és újra felvenni a valódi lelki kapcsolatot, akkor bizonyára meg fog oldódni a dolog.
Úgy érzem, és ezt csak előrelátásból, és a régebbi bejegyzésekből kiindulva, hogyha elveteted a babát, akkor igazán ezt nem lehet megbocsátani sem magadnak, sem a másiknak. Ez egy örök szétválasztó fájdalmas fal lehet. Ezzel nem nyomást szeretnék a nyakadba varrni, csak fontos, hogy tudj előre látni. Egy ismerősöm az sem tudja 10 év távlatából igazán megbocsátani amúgy teljesen szerető férjének, hogy a férj már elég korosan picit megkönnyebbült, mikor elment késői 3. babájuk.
Én szeretetet és elfogadást kívánok nektek, próbáld Te is megérteni a férjed, mik lehetnek az ő szempontjai, az ő érzései, és valószínűleg ő is meg fogja érteni a tieidet. Kívánom , hogy egymásra találva közösen tudjatok élni és jó döntéseket hozni. Közösen van rátok szüksége a gyermekeiteknek!
Amit még fontosnak érzek, hogy kutatások szerint a kisbabádra már most nagy hatással vannak a Te érzéseid, gondolataid, kb most alakulnak ki azok a sejtek, amelyek majd a legfontosabb szerveit képezik. Remélem, tudtok majd mellette dönteni, és ehhez próbáld meg mielőbb megtalálni saját békédet, hogy úgy induljon a földi életnek , hogy Ő fontos, őt várják, és szeretik: már most erre van a legnagyobb szüksége ahhoz, hogy aztán teljes, boldog életet élhessen.
Szurkolok!
a legfontosabb a szeretet, ezt én is most tanulom!!:-)
Zsófi
Kozonithy 2011.05.10. 10:43:24
Orsi levele:
Kedves Kismama!
Te már egy kétgyermekes édesanya vagy! Mert már nem csak az az egy
kislányod van. Gondold végig, mit szólnál, ha a férjed egy nap azzal
állna elő, hogy ő mégsem szeretne gyereket és akkor a két éves
gyermekedtől szabaduljatok meg! Milyen szörnyen és embertelenül hangzik. Ugye? Nos, most a másik gyermekeddel szemben várja tőled ugyan ezt.
Mert hogy 2 éves, vagy 6 hetes... Mindkettő gyermek. Emberi lény. A Te véred!
Nem érdeklik az érzelmeid? Nem érdekli őt, ha elváltok? Elvárja tőled,
hogy a saját gyermekedet elpusztítsd? Ezek szörnyen durva gondolatok, szavak egy édesapától.
Nem kerültem még hasonló helyzetbe és nem ismerem a körülményeket,
hogy milyen lehetőségeid vannak adott esetben a szüleidhez hazamenni.
Tanácsot így nem adhatok.
Azt tudom mondani, hogy ha én hasonló helyzetbe kerülnék a férjem
arcába vágnám, hogy válasszon: mindkét gyermekéről lemond, vagy egyikről sem!
Mert ha tovább köti az ebet a karóhoz, kislánnyal, 6 hetes terhesen
költözöm haza a szüleimhez.
Mert Te nem akarod ezt az abortuszt. Akaratod ellenére kényszeríteni
arra, hogy megöld a magzatodat... Nem hiszem, hogy törvényes.
Méghogy egyben tartani a családot? Hiszen Ő az, aki a család egyik
tagját meg akarja ölni!
Kemény szavak. Természetesen fontos a házasságod, fontos, hogy a
kislányod és a MÁSIK GYERMEKED is családban nőjön fel. De ha Ő maga
taszítja el önmagától ezt a lehetőséget és a szép szó, a szeretet, a
megértés már nem segít, egy dolgot tarts szem előtt: ANYA VAGY! Ez
mindenek fölött áll. Fölötte áll a női, a házastársi mivoltodnak.
ELSŐSORBAN ANYA VAGY!
Csak annyit tudok, hogy én valószínűleg így élném meg a helyzetedet.
Hál' Istennek nem volt még ilyenben részem.
Kérlek, gondold át alaposan, mielőtt bármit is tennél!
Sok-sok erőt, kitartást kívánok Neked és jobb belátást a férjednek!
Orsi
Kedves Kismama!
Te már egy kétgyermekes édesanya vagy! Mert már nem csak az az egy
kislányod van. Gondold végig, mit szólnál, ha a férjed egy nap azzal
állna elő, hogy ő mégsem szeretne gyereket és akkor a két éves
gyermekedtől szabaduljatok meg! Milyen szörnyen és embertelenül hangzik. Ugye? Nos, most a másik gyermekeddel szemben várja tőled ugyan ezt.
Mert hogy 2 éves, vagy 6 hetes... Mindkettő gyermek. Emberi lény. A Te véred!
Nem érdeklik az érzelmeid? Nem érdekli őt, ha elváltok? Elvárja tőled,
hogy a saját gyermekedet elpusztítsd? Ezek szörnyen durva gondolatok, szavak egy édesapától.
Nem kerültem még hasonló helyzetbe és nem ismerem a körülményeket,
hogy milyen lehetőségeid vannak adott esetben a szüleidhez hazamenni.
Tanácsot így nem adhatok.
Azt tudom mondani, hogy ha én hasonló helyzetbe kerülnék a férjem
arcába vágnám, hogy válasszon: mindkét gyermekéről lemond, vagy egyikről sem!
Mert ha tovább köti az ebet a karóhoz, kislánnyal, 6 hetes terhesen
költözöm haza a szüleimhez.
Mert Te nem akarod ezt az abortuszt. Akaratod ellenére kényszeríteni
arra, hogy megöld a magzatodat... Nem hiszem, hogy törvényes.
Méghogy egyben tartani a családot? Hiszen Ő az, aki a család egyik
tagját meg akarja ölni!
Kemény szavak. Természetesen fontos a házasságod, fontos, hogy a
kislányod és a MÁSIK GYERMEKED is családban nőjön fel. De ha Ő maga
taszítja el önmagától ezt a lehetőséget és a szép szó, a szeretet, a
megértés már nem segít, egy dolgot tarts szem előtt: ANYA VAGY! Ez
mindenek fölött áll. Fölötte áll a női, a házastársi mivoltodnak.
ELSŐSORBAN ANYA VAGY!
Csak annyit tudok, hogy én valószínűleg így élném meg a helyzetedet.
Hál' Istennek nem volt még ilyenben részem.
Kérlek, gondold át alaposan, mielőtt bármit is tennél!
Sok-sok erőt, kitartást kívánok Neked és jobb belátást a férjednek!
Orsi
Ápörke 2011.05.10. 11:06:54
Ne már!!!!!!!!!! :( :(
Milyen ember az ilyen?
Ne haragudj s.olya, de most nagyon fel vagyok háborodva a férjeden!
És Te most mit teszel????
Én azt hiszem megtartanám a babát, mert aki ilyenre képes, az lehet, hogy később is elválna valami másért, nincs rá biztosíték, hogy nem! És akkor már a babát is bánni fogod örökre!!! :(
Hátha megszereti mikor már kézben tarthatja!!! Mégis az ő vére is lesz, biztos hasonlítani is fog rá! Talán annak majd nem tud ellenállni!!!
Én nagyon szurkolok neked és imádkozom, mert itt talán csak az segít!
Tarts ki!!!!!!
Milyen ember az ilyen?
Ne haragudj s.olya, de most nagyon fel vagyok háborodva a férjeden!
És Te most mit teszel????
Én azt hiszem megtartanám a babát, mert aki ilyenre képes, az lehet, hogy később is elválna valami másért, nincs rá biztosíték, hogy nem! És akkor már a babát is bánni fogod örökre!!! :(
Hátha megszereti mikor már kézben tarthatja!!! Mégis az ő vére is lesz, biztos hasonlítani is fog rá! Talán annak majd nem tud ellenállni!!!
Én nagyon szurkolok neked és imádkozom, mert itt talán csak az segít!
Tarts ki!!!!!!
Ápörke 2011.05.10. 11:11:46
+ észrevétel a többiek hozzászólása nyomán: a babát később már nem lehet visszahozni, viszont a férjed álláspontja változhat még akár válás után is. Én hallottam olyan párról akik a válás után később újra egymásra találtak. Ehhez persze megbocsátásra van szükség előbb!
Bocs, hogy ennyit írok, csak zubognak bennem a gondolatok, annyira felkavar a történeted!
Bocs, hogy ennyit írok, csak zubognak bennem a gondolatok, annyira felkavar a történeted!
Kozonithy 2011.05.10. 11:45:53
Egy "másik" Orsi levele:
Kedves Solya!
Ez nagyon kemény. Nagy sebeket vágnak a kapcsolatotokon a férjed szavai, de én azt gondolom mégsem jó senkinek, ha elhatárolódsz tőle azzal a gondolattal, hogy nem bocsátod meg neki soha. Most minden nagyon gyorsan történik, tehetetlennek érzi magát és úgy érzi minden perc ellene dolgozik. Annyira fél, hogy már olyan eszközökkel érvvel (válás, nem érdekel mi lesz veled stb), amik annyira erősek, hogy szintén a félelmét igazolják.
Gyorsan hozzáteszem, hogy szerintem.
Azt gondolom, nagyon fontos lenne egy kicsit megpróbálni valamit, ami lehetetlennek tűnik most. Mindkettőtöknek félretenni a baba kérdését és azt megnézni, mitek van közösen, mit akar ő az életben mit akarsz te, és mi lehetne ezek alapján a közös tervetek.
És aztán kell e nektek egymás egészsége, bizalommal teli kapcsolata.. most ez a bizalom nagyon megrendült és még helyreállítható, sőt azt gondolom, ebből az alámerülésből, óriási szenvedésből jobban, nagyobb egységben lehet kikerülni.
A beszélgetésben nem tudtad kideríteni, hogy mitől ez az erős félelem a férjedben?
Kitartást kívánok!
Orsi
Kedves Solya!
Ez nagyon kemény. Nagy sebeket vágnak a kapcsolatotokon a férjed szavai, de én azt gondolom mégsem jó senkinek, ha elhatárolódsz tőle azzal a gondolattal, hogy nem bocsátod meg neki soha. Most minden nagyon gyorsan történik, tehetetlennek érzi magát és úgy érzi minden perc ellene dolgozik. Annyira fél, hogy már olyan eszközökkel érvvel (válás, nem érdekel mi lesz veled stb), amik annyira erősek, hogy szintén a félelmét igazolják.
Gyorsan hozzáteszem, hogy szerintem.
Azt gondolom, nagyon fontos lenne egy kicsit megpróbálni valamit, ami lehetetlennek tűnik most. Mindkettőtöknek félretenni a baba kérdését és azt megnézni, mitek van közösen, mit akar ő az életben mit akarsz te, és mi lehetne ezek alapján a közös tervetek.
És aztán kell e nektek egymás egészsége, bizalommal teli kapcsolata.. most ez a bizalom nagyon megrendült és még helyreállítható, sőt azt gondolom, ebből az alámerülésből, óriási szenvedésből jobban, nagyobb egységben lehet kikerülni.
A beszélgetésben nem tudtad kideríteni, hogy mitől ez az erős félelem a férjedben?
Kitartást kívánok!
Orsi
_orsi 2011.05.10. 11:57:32
Szia Solya!
Beregisztráltam, mert keveredik a sok Orsi, talán Te is ezt a nevet kaptad.
(Kétszer írtam eddig: 2011.05.09. 14:08:29, 2011.05.10. 11:45:53)
És harmadszor is kiemelném, hogy a több kommentben is olvasott végletességgel ellentétben azt gondolom ezek a pillanatok most nagyon fontosak, nem szabad érzelmektől túlfűtötten, odamondósan, nagy szavakkal eljátszani őket, ahogy férjed is elhamarkodottan teszi. És amibe egy "soha meg nem bocsátokkal" te is belecsúszhatsz.
Nagyon egyetértek azzal, hogy időt kell adni neki.
Orsi
Beregisztráltam, mert keveredik a sok Orsi, talán Te is ezt a nevet kaptad.
(Kétszer írtam eddig: 2011.05.09. 14:08:29, 2011.05.10. 11:45:53)
És harmadszor is kiemelném, hogy a több kommentben is olvasott végletességgel ellentétben azt gondolom ezek a pillanatok most nagyon fontosak, nem szabad érzelmektől túlfűtötten, odamondósan, nagy szavakkal eljátszani őket, ahogy férjed is elhamarkodottan teszi. És amibe egy "soha meg nem bocsátokkal" te is belecsúszhatsz.
Nagyon egyetértek azzal, hogy időt kell adni neki.
Orsi
MarketingMajom 2011.05.10. 12:05:31
Kedves Solya!
Személyesen ismerek egy abortuszon átesett fiatal lányt. Hét év telt el azóta, és még mindig nem tudta teljesen megbocsátani magának. Pedig a saját döntése volt! El sem tudom képzelni, hogy tudnád azok után fogadni a férjed közeledését, hogy tudnál boldog lenni ebben a kapcsolatban, ha alávetnéd magad az akaratának...
A férjed önzése/félelmei elfoghatatlanul nehéz helyzetbe juttattak téged, de muszáj bátornak, és amennyire lehet, józannak maradnod. Próbáld meg egybegyűjteni azokat az embereket, akikre számíthatsz, bármi is történik: család, barátok, szervezetek stb, és meglátod, hogy nem lennél egyedül, ha megtartanád ezt a kisbabát. Ha viszont saját vágyaid ellenére elveteted - a barátnőm elmondása szerint - egy olyan, soha nem múló magány lesz a lelkedben, amit semmi nem enyhíthet. Az abortusz (szerintem)akkor is szörnyű, ha az ember saját akaratából dönt mellette, na de kényszer alatt... nem szabad! Érezni a soraidból, hogy már most szereted ezt a kisbabát! Meg kell próbálnotok még egyszer/sokszor megbeszélned a férjeddel, megpróbálni félretenni a fájdalmad, és kideríteni, hogy mitől retteg ennyire. Ha pedig ennek ellenére tovább zsarol, vagy választásra kényszerít önmaga és a baba között... az anya-gyerek kapcsolat (sok házassággal ellentétben) múlhatatlan és örök. Nem leszel egyedül!
Egy olyan ponthoz érkezett a kapcsolatotok, ahol valami, valamilyen irányba, de mindenképpen megváltozik, akárhogy is döntesz. És igazuk van a többieknek: a férjed megváltoztathatja a véleményét, de ezt a kisbabát már nem lehetne visszahozni. Ugyanazzal érvelek, mint az abortusz-mellettiek: ez a te döntésed, a te saját tested, a te gyermeked!! Ha azt érzed, hogy világra akarod hozni, akkor legyen úgy!!!
Nagyon erősen gondolok rád, a férjedre, és a gyermekeidre is.
Személyesen ismerek egy abortuszon átesett fiatal lányt. Hét év telt el azóta, és még mindig nem tudta teljesen megbocsátani magának. Pedig a saját döntése volt! El sem tudom képzelni, hogy tudnád azok után fogadni a férjed közeledését, hogy tudnál boldog lenni ebben a kapcsolatban, ha alávetnéd magad az akaratának...
A férjed önzése/félelmei elfoghatatlanul nehéz helyzetbe juttattak téged, de muszáj bátornak, és amennyire lehet, józannak maradnod. Próbáld meg egybegyűjteni azokat az embereket, akikre számíthatsz, bármi is történik: család, barátok, szervezetek stb, és meglátod, hogy nem lennél egyedül, ha megtartanád ezt a kisbabát. Ha viszont saját vágyaid ellenére elveteted - a barátnőm elmondása szerint - egy olyan, soha nem múló magány lesz a lelkedben, amit semmi nem enyhíthet. Az abortusz (szerintem)akkor is szörnyű, ha az ember saját akaratából dönt mellette, na de kényszer alatt... nem szabad! Érezni a soraidból, hogy már most szereted ezt a kisbabát! Meg kell próbálnotok még egyszer/sokszor megbeszélned a férjeddel, megpróbálni félretenni a fájdalmad, és kideríteni, hogy mitől retteg ennyire. Ha pedig ennek ellenére tovább zsarol, vagy választásra kényszerít önmaga és a baba között... az anya-gyerek kapcsolat (sok házassággal ellentétben) múlhatatlan és örök. Nem leszel egyedül!
Egy olyan ponthoz érkezett a kapcsolatotok, ahol valami, valamilyen irányba, de mindenképpen megváltozik, akárhogy is döntesz. És igazuk van a többieknek: a férjed megváltoztathatja a véleményét, de ezt a kisbabát már nem lehetne visszahozni. Ugyanazzal érvelek, mint az abortusz-mellettiek: ez a te döntésed, a te saját tested, a te gyermeked!! Ha azt érzed, hogy világra akarod hozni, akkor legyen úgy!!!
Nagyon erősen gondolok rád, a férjedre, és a gyermekeidre is.
Kozonithy 2011.05.10. 12:27:45
Ági írja:
Kedves Solya!
Izgatottan vártam a ma reggel a hírt, hogy mi lett veletek. aztán olvastam a bejegyzésedet a válásos válasszal, amiből nem derül ki számomra, hogy Te hogy döntesz/döntöttél. Ebből arra következtetek, hogy még nem döntöttél, de a férjed nagyon elszánt ("mindenképp elindítjuk stb.") Még olvasni is félelmetes.
Nem is tudok ehhez semmi újat hozzáfűzni. Mélyen felkavar és felháborít engem is ez a történet. Nagyon-nagyon-nagyon gondolok rád, rátok, mind a négyetekre és szívemből kívánom, hogy a lehető legjobb döntést hozd!
Ági
Kedves Solya!
Izgatottan vártam a ma reggel a hírt, hogy mi lett veletek. aztán olvastam a bejegyzésedet a válásos válasszal, amiből nem derül ki számomra, hogy Te hogy döntesz/döntöttél. Ebből arra következtetek, hogy még nem döntöttél, de a férjed nagyon elszánt ("mindenképp elindítjuk stb.") Még olvasni is félelmetes.
Nem is tudok ehhez semmi újat hozzáfűzni. Mélyen felkavar és felháborít engem is ez a történet. Nagyon-nagyon-nagyon gondolok rád, rátok, mind a négyetekre és szívemből kívánom, hogy a lehető legjobb döntést hozd!
Ági
Viki;-) 2011.05.10. 18:30:17
@Kozonithy:
Kedves Kozonithy!
Teljesen igazad van abban amit írtál! Én sem teljesen úgy értettem amit mondtam...nem azt akartam mondani, hogy szögezze neki ezt a kérdést, hanem, érzékeltetni akartam mennyire súlyosnak gondolom a dolgot! Szerintem is egy jó házasság alapja a nyugodt bizalom, ahol veszekedés helyett viták vannak és természetesen szörnyen jönne ki, ha "gyilkos vagy" felkiáltással indulna a téma! De be kell látom, hogy elragadtattam magam, csak engem elég mélyen érint ez a téma....
De köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmet!
Viki!
Kedves Kozonithy!
Teljesen igazad van abban amit írtál! Én sem teljesen úgy értettem amit mondtam...nem azt akartam mondani, hogy szögezze neki ezt a kérdést, hanem, érzékeltetni akartam mennyire súlyosnak gondolom a dolgot! Szerintem is egy jó házasság alapja a nyugodt bizalom, ahol veszekedés helyett viták vannak és természetesen szörnyen jönne ki, ha "gyilkos vagy" felkiáltással indulna a téma! De be kell látom, hogy elragadtattam magam, csak engem elég mélyen érint ez a téma....
De köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmet!
Viki!
civilkontrol 2011.05.13. 12:38:58
@barbara:
Iszonyú lehet Neked ezzel a tudattal élni. El sem tudom képzelni mennyire nehéz lehet egy ilyen súlyú terhet cipelni!
A felelősség sokkal kisebb részben a Tiéd, nagyobb részben a férfié.
Remélem valamelyest enyhíti a fájdalmadat az a tudat, hogy azzal, hogy ez megtörtént és hogy ezt itt leírtad, sok baba (és mama) életét mentetted meg!
Iszonyú lehet Neked ezzel a tudattal élni. El sem tudom képzelni mennyire nehéz lehet egy ilyen súlyú terhet cipelni!
A felelősség sokkal kisebb részben a Tiéd, nagyobb részben a férfié.
Remélem valamelyest enyhíti a fájdalmadat az a tudat, hogy azzal, hogy ez megtörtént és hogy ezt itt leírtad, sok baba (és mama) életét mentetted meg!
civilkontrol 2011.05.13. 12:57:43
@s.solya:
Szia,
Szerintem semmiképp se tedd meg! Soraidon érződik, hogy a jó döntést már meghoztad, már csak ki kell tartanod mellette!
Ha ez végül vízválasztónak bizonyul a házasságotokban, ne tégy magadnak szemrehányást. Ha a férjed ennyire gyönge, később más ürügyet keresne, minek okán elhagyhat. Ha pedig kisebb zökkenőként túlutnátok ezen a ponton, ahogy Jancsi is írja, a férjed meg fogja köszönni Neked.
Ha tudod, vedd rá, hogy tájékozódjon az interneten, mi is az abortusz, pláne 6 hetes korban!
És okvetlenül olvasd el Barbara történetét:
kozonithy.blog.hu/2007/04/22/fenykepek_az_abortusz_utan?fullcommentlist=1#c1472079
Ha úgy alakul, hogy két rossz közül kell választanod (férj, vagy gyerek elvesztése) a kisebbik rosszat válaszd! Azt amit később nem fogsz megbánni!
Szia,
Szerintem semmiképp se tedd meg! Soraidon érződik, hogy a jó döntést már meghoztad, már csak ki kell tartanod mellette!
Ha ez végül vízválasztónak bizonyul a házasságotokban, ne tégy magadnak szemrehányást. Ha a férjed ennyire gyönge, később más ürügyet keresne, minek okán elhagyhat. Ha pedig kisebb zökkenőként túlutnátok ezen a ponton, ahogy Jancsi is írja, a férjed meg fogja köszönni Neked.
Ha tudod, vedd rá, hogy tájékozódjon az interneten, mi is az abortusz, pláne 6 hetes korban!
És okvetlenül olvasd el Barbara történetét:
kozonithy.blog.hu/2007/04/22/fenykepek_az_abortusz_utan?fullcommentlist=1#c1472079
Ha úgy alakul, hogy két rossz közül kell választanod (férj, vagy gyerek elvesztése) a kisebbik rosszat válaszd! Azt amit később nem fogsz megbánni!
T-NN 2011.10.01. 15:25:31
Bárkinek, aki abortuszon gondolkozik:
keresztenyfilmek.com/bizonysagok/554-gianna-jessen-az-abortusz-tulel-bizonysaga.html
keresztenyfilmek.com/bizonysagok/554-gianna-jessen-az-abortusz-tulel-bizonysaga.html
nemmentség! 2011.11.06. 23:50:21
sziasztok!
elmesélek én is egy történetet nektek:
a szakításom után egy évig teljesen egyedül voltam.úgy értem sem érzelmi,sem szexuális kapcsolatom nem volt,csak élveztem a fiatal szinglik életét.(haverok,buli,fanta)
aztán jött egy srác...
két hónapja tartott a kapcsolatom vele,amikor kiderült,hogy állapotos vagyok.
egy világ omlott össze bennem. én mindig azt mondtam,hogy nekem sohhha nem lesz gyerekem,nem voltam oda amúgy sem a gyerekekért.félre ne értsétek,nem utáltam őket,csak nem olvadtam el minden kisgyerektől,mint a legtöbb nő.
már csak emiatt is úgy gondoltam,hogy nem vagyok anyának való és kész!
szóval iszonyatosan kiborultam,mikor megláttam a pozitív tesztet.
megbeszéltük a sráccal,hogy elvetetem,már csak azért is,mert vele sem a családtervezés felé tartott a viszonyunk,elég laza volt a kapcsolat.nem voltunk szerelmesek,nem egymással képzeltük el a jövőt.csak úgy voltunk.
miután megbeszéltük mi a terv,nagyon kedves volt.ő akarta kifizetni az abortuszt,szeretett volna elkísérni,mellettem lenni...viszont erre nem volt lehetőségese ,mert 2 napra rá meggondoltam magam...nem tudom megmondani,hogy miért,de nem tudtam megtenni.undorodtam a gondolatától is az abortusznak,attól függetlenül,hogy nem akartam a babát.(ééés volt időpontom is a ,,beavatkozásra",szóval elég ellentmondásos gondolatokkal volt tele a fejem.őrlődtem rendesen!)
a srác teljesen kiakadt,mikor közöltem vele a tényeket.szó szerint őrjöngött.aztán úgy váltunk el,hogy az életben többet nem szeretném látni,nem akarok vele többet beszélni sem. (megjegyzem egy helyen dolgozunk)(:
az egész állapotosságom alatt bizonytalan voltam,mert hát ugye ez elég ,,speciális" eset...lényegében élveztem a terhességem,el is fogadtam a helyzetet,de mégis volt bennem egy nyomasztó érzés is amiatt,hogy nem terveztem,nem szerelemgyerek lesz,és hát ugye nem lesz apukája a babámnak...
de aztán megszületett az én Drágaságom!első látásra beleszerettem!nincs rá szó,hogy mennyire boldoggá tette az életem!
biztos vagyok benne,ha elvetettem volna végig kísérte volna az életem a bűntudat,ugyanis nem tudtam magamnak olyan dologgal érvelni,ami elfogadhatóvá tette volna az abortuszt.
szerencsés helyzetben is voltam,mert a családom támogatott a döntésemben.
a Szüleim nagyon imádják a kis unokájukat,aki
holnap lesz három hónapos(:
lényegében,csak azt szerettem volna mondani,hogy VAN FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN!!! :)
ha egy kicsit is úgy érzed,hogy megbánnád és adott a lehetőség arra,hogy felneveld a babád,ne tedd meg!
aki amiatt veteti el,mert ,,különben a szerelmem elhagy",attól kiborulok! kérdem én: ugyan mennyire szerethet téged az az ember,aki ilyen helyzetbe kényszerít,és arra kér,hogy ölesd meg a közös gyermeketek????!
az a legnagyobb baj,hogy a férfiak (tisztelet a kivételnek)sajnos ezt másképp élik meg.ők nem érzik át annyira ennek a lelki súlyát,hogy mennyire nehéz ezzel együtt élni.
sokkal könnyebben mondják azt,hogy ,,kukába vele".de a nő az,akinek ezzel együtt kell élni.
szörnyű érzés lehet,mikor eszébe jut a nőnek,hogy ,,most lenne egy éves,most menne oviba"...én ezt nem akartam érezni.
ui.: 4 hónapos terhes voltam,mikor az apa jelentkezett(nem jöttünk újra össze)
ígért fűt-fát:mindenben mellettem lesz,szeretné nevére venni a babát,támogatni fog anyagilag,és még rengeteg hazugsággal zsibbasztotta az agyam.közöltem vele,hogy nem hiszek neki,de lehetősége természetesen mindig lesz bizonyítani...
...7 hónapos terhes voltam,mikor utoljára beszéltünk...
két hónapos volt a babám,mikor kaptam egy sms-t tőle,hogy ő ezt mégsem tudja elfogadni,neki ez nem fog menni és mindenkinek így lesz a legjobb...
hát szerintem is,mert egy ilyen emberre a Kislányomnak sincs szüksége:)
a szeretet az mondja:feláldozom magam,hogy neki jobb legyen,
az abortusz azt mondja:feláldozom őt,hogy nekem jobb legyen...
elmesélek én is egy történetet nektek:
a szakításom után egy évig teljesen egyedül voltam.úgy értem sem érzelmi,sem szexuális kapcsolatom nem volt,csak élveztem a fiatal szinglik életét.(haverok,buli,fanta)
aztán jött egy srác...
két hónapja tartott a kapcsolatom vele,amikor kiderült,hogy állapotos vagyok.
egy világ omlott össze bennem. én mindig azt mondtam,hogy nekem sohhha nem lesz gyerekem,nem voltam oda amúgy sem a gyerekekért.félre ne értsétek,nem utáltam őket,csak nem olvadtam el minden kisgyerektől,mint a legtöbb nő.
már csak emiatt is úgy gondoltam,hogy nem vagyok anyának való és kész!
szóval iszonyatosan kiborultam,mikor megláttam a pozitív tesztet.
megbeszéltük a sráccal,hogy elvetetem,már csak azért is,mert vele sem a családtervezés felé tartott a viszonyunk,elég laza volt a kapcsolat.nem voltunk szerelmesek,nem egymással képzeltük el a jövőt.csak úgy voltunk.
miután megbeszéltük mi a terv,nagyon kedves volt.ő akarta kifizetni az abortuszt,szeretett volna elkísérni,mellettem lenni...viszont erre nem volt lehetőségese ,mert 2 napra rá meggondoltam magam...nem tudom megmondani,hogy miért,de nem tudtam megtenni.undorodtam a gondolatától is az abortusznak,attól függetlenül,hogy nem akartam a babát.(ééés volt időpontom is a ,,beavatkozásra",szóval elég ellentmondásos gondolatokkal volt tele a fejem.őrlődtem rendesen!)
a srác teljesen kiakadt,mikor közöltem vele a tényeket.szó szerint őrjöngött.aztán úgy váltunk el,hogy az életben többet nem szeretném látni,nem akarok vele többet beszélni sem. (megjegyzem egy helyen dolgozunk)(:
az egész állapotosságom alatt bizonytalan voltam,mert hát ugye ez elég ,,speciális" eset...lényegében élveztem a terhességem,el is fogadtam a helyzetet,de mégis volt bennem egy nyomasztó érzés is amiatt,hogy nem terveztem,nem szerelemgyerek lesz,és hát ugye nem lesz apukája a babámnak...
de aztán megszületett az én Drágaságom!első látásra beleszerettem!nincs rá szó,hogy mennyire boldoggá tette az életem!
biztos vagyok benne,ha elvetettem volna végig kísérte volna az életem a bűntudat,ugyanis nem tudtam magamnak olyan dologgal érvelni,ami elfogadhatóvá tette volna az abortuszt.
szerencsés helyzetben is voltam,mert a családom támogatott a döntésemben.
a Szüleim nagyon imádják a kis unokájukat,aki
holnap lesz három hónapos(:
lényegében,csak azt szerettem volna mondani,hogy VAN FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN!!! :)
ha egy kicsit is úgy érzed,hogy megbánnád és adott a lehetőség arra,hogy felneveld a babád,ne tedd meg!
aki amiatt veteti el,mert ,,különben a szerelmem elhagy",attól kiborulok! kérdem én: ugyan mennyire szerethet téged az az ember,aki ilyen helyzetbe kényszerít,és arra kér,hogy ölesd meg a közös gyermeketek????!
az a legnagyobb baj,hogy a férfiak (tisztelet a kivételnek)sajnos ezt másképp élik meg.ők nem érzik át annyira ennek a lelki súlyát,hogy mennyire nehéz ezzel együtt élni.
sokkal könnyebben mondják azt,hogy ,,kukába vele".de a nő az,akinek ezzel együtt kell élni.
szörnyű érzés lehet,mikor eszébe jut a nőnek,hogy ,,most lenne egy éves,most menne oviba"...én ezt nem akartam érezni.
ui.: 4 hónapos terhes voltam,mikor az apa jelentkezett(nem jöttünk újra össze)
ígért fűt-fát:mindenben mellettem lesz,szeretné nevére venni a babát,támogatni fog anyagilag,és még rengeteg hazugsággal zsibbasztotta az agyam.közöltem vele,hogy nem hiszek neki,de lehetősége természetesen mindig lesz bizonyítani...
...7 hónapos terhes voltam,mikor utoljára beszéltünk...
két hónapos volt a babám,mikor kaptam egy sms-t tőle,hogy ő ezt mégsem tudja elfogadni,neki ez nem fog menni és mindenkinek így lesz a legjobb...
hát szerintem is,mert egy ilyen emberre a Kislányomnak sincs szüksége:)
a szeretet az mondja:feláldozom magam,hogy neki jobb legyen,
az abortusz azt mondja:feláldozom őt,hogy nekem jobb legyen...
Kozonithy 2011.11.09. 11:58:48
@nemmentség!: Szia!
Nagyon szépen köszönöm a történetedet! Rendkívül tanulságos volt olvasni, és nagyon felnézek Rád a bátorságodért, lélekjelenlétedért akkor, amikor szükség volt rá!
Azt hiszem, a Te tetted, és a többi anya döntése, amivel megmentette a gyermekét, nagyobb hőstett, mint bármelyik mai "hősé", akiket annak nyilvánít ki a közvélemény vagy a média.
"Csendes" hősként, lényegében nagyobb feltűnés nélkül sokkal nagyobb dolgot hajtottál végre, mint bárki más.
Felnézek Rád! Minden elismerésem!
Imádkozunk Érted és Babádért is! (no meg az apáért sem árt talán)
Üdv, Kozonithy
Nagyon szépen köszönöm a történetedet! Rendkívül tanulságos volt olvasni, és nagyon felnézek Rád a bátorságodért, lélekjelenlétedért akkor, amikor szükség volt rá!
Azt hiszem, a Te tetted, és a többi anya döntése, amivel megmentette a gyermekét, nagyobb hőstett, mint bármelyik mai "hősé", akiket annak nyilvánít ki a közvélemény vagy a média.
"Csendes" hősként, lényegében nagyobb feltűnés nélkül sokkal nagyobb dolgot hajtottál végre, mint bárki más.
Felnézek Rád! Minden elismerésem!
Imádkozunk Érted és Babádért is! (no meg az apáért sem árt talán)
Üdv, Kozonithy
Kozonithy 2011.11.09. 22:49:26
@nemmentség!: Szia! Egy kismama, aki nem szeretne egy hozzászólás miatt regisztrálni, de olvasta a hozzászólásodat, a következőt üzeni:
"Olyan jó ilyet olvasni! Nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk!"
:)
"Olyan jó ilyet olvasni! Nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk!"
:)
nemmentség! 2011.11.12. 12:43:17
@Kozonithy:
sziasztok!
nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat!
nagyon jól esett!!köszönöm mindkettőtöknek!:)
sziasztok!
nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat!
nagyon jól esett!!köszönöm mindkettőtöknek!:)
Csillagtancos 2011.11.13. 22:19:14
Nemmentség: olyan szépen összefoglaltad! Az utolsó két mondat is olyan velős!
Sok boldogságot a kisbabádhoz! És kívánom, hogy találja majd neki egy szerető pótapukát is, aki neked is igazi társad lesz!
Sok boldogságot a kisbabádhoz! És kívánom, hogy találja majd neki egy szerető pótapukát is, aki neked is igazi társad lesz!
nemmentség! 2012.01.12. 13:40:42
@Csillagtancos: köszönöm szépen!(:
aglo 2012.03.13. 22:15:26
Sziasztok, babát várok, 6.hét. Ész érvekkel próbálom meggyőzni magam, hogy ne tartsam meg a babát, a műtét időpontja is megvan. Dohányzom, az anyagi helyzetem rossz, és mentális problémáim is vannak.
Az apuka teljesen elzárkózott a gyerekvállalástól, neki már van 2.
Azt szeretném kérdezni, hogy fel lehet dolgozni valaha, ha nem vállalom most őt?
Nem akarok gyereket vállalni olyan körülmények közé, amiben én nőttem fel. :-(
Az apuka teljesen elzárkózott a gyerekvállalástól, neki már van 2.
Azt szeretném kérdezni, hogy fel lehet dolgozni valaha, ha nem vállalom most őt?
Nem akarok gyereket vállalni olyan körülmények közé, amiben én nőttem fel. :-(
Kozonithy 2012.03.13. 22:49:29
Szia Aglo!
Gyuri üzenetét továbbítom, mert csak regisztrációval tudna hozzászólni, így megkért engem, hogy továbbítsam:
Kedves Aglo!
Talán nem véletlen, hogy épp ma írhatok neked egy-két fontos üzenetet. Gimnáziumi tanár vagyok, és épp ma derült ki egy bizalmas beszélgetésben, hogy az egyik diákom édesanyja a kis jövevény érkezésekor abortuszra ment. A "véletlen" úgy hozta, hogy az orvos nem vette észre, hogy az anyuka ikreket vár, és csak az egyik babát vette el. A másikuk viszont "elbújt" és így túlélte. Egész más szemmel nézek azóta erre a kis túlélőre. Számomra igazi hős! Nagyon kedves, mosolygós, csupa élet és egy nagyon nagy seb is van ebben a fiúban. Édesapja részéről azóta is elutasítást tapasztal, édesanyja elfogadja ugyan, de nagyon magas követelményeket támaszt feléje. Felém - férfitanár lévén - nagyon ragaszkodó, és hihetetlen nagy éhség van benne a szeretetre. A keretek megtartásával mindent megteszek azért, hogy megéreztessem vele: az ő élete is nagy ajándék, és hogy méltó a szeretetre. Nehéz lehet neki megbarátkozni a gondolattal, a helyzetével. Hát, ennyit gondoltam megosztani veled. És látatlanul is arra bátorítalak, hogy merjél többesszámban gondolkodni! Szeretettel üdv!
Gyuri
Gyuri üzenetét továbbítom, mert csak regisztrációval tudna hozzászólni, így megkért engem, hogy továbbítsam:
Kedves Aglo!
Talán nem véletlen, hogy épp ma írhatok neked egy-két fontos üzenetet. Gimnáziumi tanár vagyok, és épp ma derült ki egy bizalmas beszélgetésben, hogy az egyik diákom édesanyja a kis jövevény érkezésekor abortuszra ment. A "véletlen" úgy hozta, hogy az orvos nem vette észre, hogy az anyuka ikreket vár, és csak az egyik babát vette el. A másikuk viszont "elbújt" és így túlélte. Egész más szemmel nézek azóta erre a kis túlélőre. Számomra igazi hős! Nagyon kedves, mosolygós, csupa élet és egy nagyon nagy seb is van ebben a fiúban. Édesapja részéről azóta is elutasítást tapasztal, édesanyja elfogadja ugyan, de nagyon magas követelményeket támaszt feléje. Felém - férfitanár lévén - nagyon ragaszkodó, és hihetetlen nagy éhség van benne a szeretetre. A keretek megtartásával mindent megteszek azért, hogy megéreztessem vele: az ő élete is nagy ajándék, és hogy méltó a szeretetre. Nehéz lehet neki megbarátkozni a gondolattal, a helyzetével. Hát, ennyit gondoltam megosztani veled. És látatlanul is arra bátorítalak, hogy merjél többesszámban gondolkodni! Szeretettel üdv!
Gyuri
Csillagtancos 2012.03.14. 08:16:36
Aglo: a kérdésedre a válasz: nem valószínű... Valamilyen szinten mindenképpen hatni fog rád az abortusz. Most csak a lelkieket írom, bár az sem elhanyagolható, hogy esetleg soha többet nem lehet majd gyereked (én mondjuk ezt sem kockáztatnám):
Idemásolom neked egy abortusszal foglalkozó szakkönyv felsorolását az abortusz utáni szindróma tüneteiről, amelyek egyike vagy több is szinte 100%,hogy előfordul majd nálad:
-post traumás stressznél (ilyen pl egy baleset utáni sokk) fellépő tünetek
-alvási zavarok, rémálmok
-várandós anyák, kisgyerekek figyelése
-pánikszerű félelemérzet
-arra való olthatatlan vágy, hogy az abortuszt egy új terhességgel "tedd jóvá"
-koncentrációs zavarok
-túlzott tenni akarás
-túlzott ingerlékenység pl bizonyos zajokra
-az érzelmi élet elhalványulása (ezt úgy írják le az ab-t végeztetők, hogy mintha robottá válnának, kiüresednek)
-az abortusz újra meg újra történő lelki átélése
-agresszivitás (elsősorban a gyerek apja iránt, az abortuszt végző iránt, minden férfi iránt és saját magad iránt)
-megkísérled a veled történteket azzal igazolni, hogy harcos ab-párti leszel, és mindenkit rá akarsz beszélni az ab.ra
-többszöri abortusz
-nemi elhidegülés, szexuális zavarok
-beilleszkedési zavarok, a párkapcsolat felbontása
-hosszan tartó hiányérzet, üresség, belső kiégettség érzése
-lehengoltság,depresszió
-bűntudat, erkölcstelenség és elesettség érzése
-túlzott aggódás, hogy a később született gyereket vmi baj éri
-súlyos tudatzavarok, különféle öncsonkító, önkárosító viselkedésformák
-mértéktelen gyógyszer/alkohol/drogfogyasztás
-öngyilkossági kísérletek.
No ennyi. Ezekből egy vagy több... hát te tudod. És ezt azok állították össze, akik abortuszon átesetteket próbálnak összekaparni a padlóról.
Elég kielégítő a válaszom? (én már csak önző okokból sem merném kockáztatni, mert egyik "mellékhatás" sem kellene...no meg én nem tudnám megöletni a babám)
Szerintem add örökbe! Hidd el, nagyon sokan várnak rá, hogy kapjanak egy bébit, és nagy szeretetben nevelnék fel! És te adná neki a legtöbbet, az ÉLETET! Vannak nyílt örökbefogadós alapítványok, keress a neten, vagy ha kell, majd itt ír neked valaki.
Idemásolom neked egy abortusszal foglalkozó szakkönyv felsorolását az abortusz utáni szindróma tüneteiről, amelyek egyike vagy több is szinte 100%,hogy előfordul majd nálad:
-post traumás stressznél (ilyen pl egy baleset utáni sokk) fellépő tünetek
-alvási zavarok, rémálmok
-várandós anyák, kisgyerekek figyelése
-pánikszerű félelemérzet
-arra való olthatatlan vágy, hogy az abortuszt egy új terhességgel "tedd jóvá"
-koncentrációs zavarok
-túlzott tenni akarás
-túlzott ingerlékenység pl bizonyos zajokra
-az érzelmi élet elhalványulása (ezt úgy írják le az ab-t végeztetők, hogy mintha robottá válnának, kiüresednek)
-az abortusz újra meg újra történő lelki átélése
-agresszivitás (elsősorban a gyerek apja iránt, az abortuszt végző iránt, minden férfi iránt és saját magad iránt)
-megkísérled a veled történteket azzal igazolni, hogy harcos ab-párti leszel, és mindenkit rá akarsz beszélni az ab.ra
-többszöri abortusz
-nemi elhidegülés, szexuális zavarok
-beilleszkedési zavarok, a párkapcsolat felbontása
-hosszan tartó hiányérzet, üresség, belső kiégettség érzése
-lehengoltság,depresszió
-bűntudat, erkölcstelenség és elesettség érzése
-túlzott aggódás, hogy a később született gyereket vmi baj éri
-súlyos tudatzavarok, különféle öncsonkító, önkárosító viselkedésformák
-mértéktelen gyógyszer/alkohol/drogfogyasztás
-öngyilkossági kísérletek.
No ennyi. Ezekből egy vagy több... hát te tudod. És ezt azok állították össze, akik abortuszon átesetteket próbálnak összekaparni a padlóról.
Elég kielégítő a válaszom? (én már csak önző okokból sem merném kockáztatni, mert egyik "mellékhatás" sem kellene...no meg én nem tudnám megöletni a babám)
Szerintem add örökbe! Hidd el, nagyon sokan várnak rá, hogy kapjanak egy bébit, és nagy szeretetben nevelnék fel! És te adná neki a legtöbbet, az ÉLETET! Vannak nyílt örökbefogadós alapítványok, keress a neten, vagy ha kell, majd itt ír neked valaki.
_orsi 2012.03.14. 09:27:34
Kedves Aglo!
Csak annyit tennék hozza, hogy a körülmények folyamatosan valtoznak, és nem latjuk öket elöre, ha sejthetünk is ezt azt.
Vajon a baba szeretne olyan életet amilyen a tiéd?
Egy biztos esélyt szeretne kapni Töled!
Sok eröt!
Orsi
Csak annyit tennék hozza, hogy a körülmények folyamatosan valtoznak, és nem latjuk öket elöre, ha sejthetünk is ezt azt.
Vajon a baba szeretne olyan életet amilyen a tiéd?
Egy biztos esélyt szeretne kapni Töled!
Sok eröt!
Orsi
KTeri 2012.03.14. 13:34:40
Kedves Aglo! Szerintem mindenféleképpen hatni fog rád, ha elveteted. És az is, ha megtartod. A gyerekekben az a jó, hogy a sok szenvedést, melót, amit az anyjuk tesz meg értük, meghálálják. Többszörösen is. Ezt nehéz elhinni, megemészteni, nekem is nehezen ment, amíg meg nem tapasztaltam. A helyzeted abból a szempontból sem tragikus, hogy van más alternatíva is: örökbe lehet adni teljesen anoniman, senki nem fog rád mutogatni stb. Szerintem add meg neki az esélyt az életre, aztán más boldog örömmel felneveli, ha Te mégsem tudnád. Én drukkolok Nektek!:-) Nem véletlen, hogy így alakult, hidd el!:-)
lillabi 2012.03.14. 22:10:20
Kedves Aglo,
azt írtad,nem akarsz olyan körülmények közé gyermeket vállalni, mint amiben te nőttél fel.Ismerősen cseng ez az érv. Bár én nem tudatosan, de mégis emiatt szabtam gátat több lehetőségnek az életemben. Most 40 felé járok, van egy 1 éves babám, minden nap csodaként élem meg. Egy spontán vetélés előzte őt meg, még ez is kitörölhetetlen nyomokat hagy...Egy apukát ismerek, aki partner volt felesége abortuszában, ő sem tudja ezt elfelejteni.
Azt írod észérvekkel próbálod meggyőzni magad, és a szíved mit mond?
Egy barátnőm hallgatott a szívére, egyedül neveli kisfiát, apuka az elejétől nem vállalta, most a kisfiú jelenti számára a legnagyobb boldogságot és nőként is nagyszerü.
azt írtad,nem akarsz olyan körülmények közé gyermeket vállalni, mint amiben te nőttél fel.Ismerősen cseng ez az érv. Bár én nem tudatosan, de mégis emiatt szabtam gátat több lehetőségnek az életemben. Most 40 felé járok, van egy 1 éves babám, minden nap csodaként élem meg. Egy spontán vetélés előzte őt meg, még ez is kitörölhetetlen nyomokat hagy...Egy apukát ismerek, aki partner volt felesége abortuszában, ő sem tudja ezt elfelejteni.
Azt írod észérvekkel próbálod meggyőzni magad, és a szíved mit mond?
Egy barátnőm hallgatott a szívére, egyedül neveli kisfiát, apuka az elejétől nem vállalta, most a kisfiú jelenti számára a legnagyobb boldogságot és nőként is nagyszerü.
aglo 2012.03.15. 11:09:16
Sziasztok, továbbra is gyötrődöm, minden pillanatban máshogy döntök.
Fel sem tudom fogni, hogy ez velem történik meg :-(
Úgy érzem, hogyha megtartanám, nem kapna meg mindent, amire szüksége van. Nem tudnék vele eleget foglalkozni, bármennyire is szeretem őt.
Más lenne, mint amikor az unokahúgommal vagyok, mert ő mindig-mindig itt lenne, éjjel-nappal velem. Hatalmas felelősség, lemondás, persze tudom, nagyon sok öröm is.
Most itt tartok, egyik nap a másik után.
Várom a jelet, ami megmutatja az utat...
Fel sem tudom fogni, hogy ez velem történik meg :-(
Úgy érzem, hogyha megtartanám, nem kapna meg mindent, amire szüksége van. Nem tudnék vele eleget foglalkozni, bármennyire is szeretem őt.
Más lenne, mint amikor az unokahúgommal vagyok, mert ő mindig-mindig itt lenne, éjjel-nappal velem. Hatalmas felelősség, lemondás, persze tudom, nagyon sok öröm is.
Most itt tartok, egyik nap a másik után.
Várom a jelet, ami megmutatja az utat...
homaro 2012.03.15. 21:15:54
@aglo: Kedves aglo!
A jel nem rajtad kívül van, hanem Benned, a szívedben. Tudom, hogy minden nehéz helyzetben az ember bármit jelnek tud venni és akár még képes is belekapaszkodni, na igen, ezt "üzenték" nekem. Hidd el, az, hogy ezen a helyen keresed a kérdésedre a választ, (ahogy olvashatod a korábbi édesanyák kérdéseit és bátor döntéseiket a babáik mellett), már mindez azt mutatja, hogy a szíved mélyén keresed az igazi választ és nem elégszel meg akármivel. A baba él, ez nem kérdés, dobog a szíve. Igazából hidd el, ez a döntés már csak annyiban van a kezedben, hogy későbbi Életében Te fogod-e, akarod-e, tudod-e felnevelni, vagy örökbe adod. Hidd el, nincs olyan, hogy mindent meg tudsz adni a gyerekednek, de ha megpróbálod szeretni, már a legtöbbet meg is adtad neki! Hordd ki, vállald, s ha nem tudod felnevelni, hidd el, sokan várnak arra, hogy felnevelhessék!Sok erőt és bátorságot!
A jel nem rajtad kívül van, hanem Benned, a szívedben. Tudom, hogy minden nehéz helyzetben az ember bármit jelnek tud venni és akár még képes is belekapaszkodni, na igen, ezt "üzenték" nekem. Hidd el, az, hogy ezen a helyen keresed a kérdésedre a választ, (ahogy olvashatod a korábbi édesanyák kérdéseit és bátor döntéseiket a babáik mellett), már mindez azt mutatja, hogy a szíved mélyén keresed az igazi választ és nem elégszel meg akármivel. A baba él, ez nem kérdés, dobog a szíve. Igazából hidd el, ez a döntés már csak annyiban van a kezedben, hogy későbbi Életében Te fogod-e, akarod-e, tudod-e felnevelni, vagy örökbe adod. Hidd el, nincs olyan, hogy mindent meg tudsz adni a gyerekednek, de ha megpróbálod szeretni, már a legtöbbet meg is adtad neki! Hordd ki, vállald, s ha nem tudod felnevelni, hidd el, sokan várnak arra, hogy felnevelhessék!Sok erőt és bátorságot!
_orsi 2012.03.19. 08:44:20
Kedves Aglo!
Többször eszembe jutott a helyzeted a hétvégén is. Hogy vagy? Mi foglalkoztat?
Orsi
Többször eszembe jutott a helyzeted a hétvégén is. Hogy vagy? Mi foglalkoztat?
Orsi
_orsi 2012.03.21. 18:29:50
Kedves Aglo!
Tovabbra is szeretettel gondolok Rad!
o
Tovabbra is szeretettel gondolok Rad!
o
aglo 2012.03.21. 21:06:43
@_orsi: kedves vagy. de nem érdemlem meg senki szeretetét, és csak remélni tudom, hogy méltó büntetést kapok ezért az élettől.
És azt is remélem, hogy egy rendes családba jön le legközelebb az égből, ahol majd boldog lehet.
És azt is remélem, hogy egy rendes családba jön le legközelebb az égből, ahol majd boldog lehet.
_orsi 2012.03.22. 11:45:24
Kedves Aglo!
Ne büntetésre varj szerintem, talan jobb, ha minél több jot teszel azokkal, akik körülötted élnek, vagy ha ez nehéz akkor olyanokkal, akiket nem igazan ismersz, es nem tudjak meghalalni az odafigyelesed, es segitséged.
Nem voltam olyan nehéz helyzetben még mint te.
Kivanom, hogy szépen alakitsd/alakuljon az életed!
Orsi
Ne büntetésre varj szerintem, talan jobb, ha minél több jot teszel azokkal, akik körülötted élnek, vagy ha ez nehéz akkor olyanokkal, akiket nem igazan ismersz, es nem tudjak meghalalni az odafigyelesed, es segitséged.
Nem voltam olyan nehéz helyzetben még mint te.
Kivanom, hogy szépen alakitsd/alakuljon az életed!
Orsi
Kozonithy 2012.03.22. 11:50:31
Szia Aglo!
Fontos, hogy tudd: Nem Te vagy rossz, csak a tett. Akármilyen szörnyűnek is érzed most magad, a lényeg, hogy a tettet mindig döntés előzi meg, és mindig lehet újra jól dönteni, akár ebben, de akár egyszerű hétköznapi kérdésekben is. Ne a büntetésedet várd, a lelkiismereted fájdalma már önmagában is nagy büntetés. Inkább próbáld meg jóvá tenni, ahol és ahogy csak tudod az életben, másokkal. Próbálj másokat meggyőzni a saját példáddal, hiszen Te már a legjobban tudod, hogy ez nem a megfelelő út.
Fontos, hogy tudd: Nem Te vagy rossz, csak a tett. Akármilyen szörnyűnek is érzed most magad, a lényeg, hogy a tettet mindig döntés előzi meg, és mindig lehet újra jól dönteni, akár ebben, de akár egyszerű hétköznapi kérdésekben is. Ne a büntetésedet várd, a lelkiismereted fájdalma már önmagában is nagy büntetés. Inkább próbáld meg jóvá tenni, ahol és ahogy csak tudod az életben, másokkal. Próbálj másokat meggyőzni a saját példáddal, hiszen Te már a legjobban tudod, hogy ez nem a megfelelő út.
feteke 2012.03.27. 14:50:31
Kedves Mindenki!
Nagyra becsülöm azokat, akik akkor is foglalkoznak ezzel a témával, mikor éppen nincsenek szorult helyzetben. Segítségül szeretném leírni a saját történetemet.
Románia keleti felében dolgoztam, mikor hazajöttem karácsonyra. Hajnalban Budapestre érkezve a volt kedvesemnél szálltam meg, mert vidéki vagyok. Egy ideje újra tartottuk a kapcsolatot, de megbeszéltük, hogy ez nem párkapcsolat. Pláne, hogy kimentem dolgozni Moldvába. Ezekben a napokban fogant meg kisbabám. Se az időpont, se a mód nem adott rá okot, hogy "aggódnom" kelljen. 10-11 hetes volt a baba, mikor megtudtam, mivel a szokásos jelek is elmaradtak az első időben. 40.000 Ft-ot kerestem, csak szolgálati lakásom volt, mely munkát babával már nem tudtam volna végezni. Épp új faluba helyeztek át, mivel a kollégám - akivel közös házban kellett laknom - megvert. Az új házban a lámpán kívül semmi nem volt a házban, vizet, fát hordani kellett volna, még egy teához is. Kiderült, az első trimeszterben szinte semmi egészségeset nem ettem, a magzatot testileg is veszélyeztettem.
Nem tudtam, hogy a családom hogyan áll hozzá, de az édesapától nem kértem semmi, csak el akartam mondani neki, mivel tudtam, hogy nem vonom be a döntésembe. Úgy gondoltam, legvégső esetben vannak anyaotthonok is, az abortusz szóba se jöhet. Édesapa a legnagyobb megdöbbenésemre örült neki, rájött, hogy nem a szabadság, hanem ez hiányzik az életéből. És megtörtént a csodák sorozata. Lett esküvő, szinte a semmiből lett lakás, babaszoba és minden. Egy korábbi munkából pénz lett, az eredeti sokszorosát érte, mikor megkaptuk. Épp ma egy évvel ezelőtt, a füstös kályha mellett ülve elképzelni sem tudtam volna, hogy ma itt ülök, a közös lakásunkban. Tudom, hogy másnak sokkal később mutatkozik meg, de a gyermek vállalását odafönt is meghálálják. Még mindig nem tudom, hogy mivel érdemeltük ki, de szerintem a döntésünk is belejátszott abba, hogy ennyire segítettek a körülmények.
Kicsi fiam képét azért tettem be, hogy mindenki lássa, ő volt az, aki helyet követelt magának, akkor, amikor egy rosszul táplálkozó, rossz körülmények között élő nő méhében megfogant, pedig 1%-nál is sokkal kisebb volt az esélye rá. Hitem szerint Isten számára minden lehetséges, de mindenki úgy fogja fel magának, ahogyan szeretné. A csoda viszont, a maga 8 kilójával kézzel fogható.
Így utólag úgy tűnik, nem is voltam nehéz helyzetben.
Kitartást, erőt és bátorságot kívánok minden (ténylegesen) nehéz helyzetben levő édesanyának!
Nagyra becsülöm azokat, akik akkor is foglalkoznak ezzel a témával, mikor éppen nincsenek szorult helyzetben. Segítségül szeretném leírni a saját történetemet.
Románia keleti felében dolgoztam, mikor hazajöttem karácsonyra. Hajnalban Budapestre érkezve a volt kedvesemnél szálltam meg, mert vidéki vagyok. Egy ideje újra tartottuk a kapcsolatot, de megbeszéltük, hogy ez nem párkapcsolat. Pláne, hogy kimentem dolgozni Moldvába. Ezekben a napokban fogant meg kisbabám. Se az időpont, se a mód nem adott rá okot, hogy "aggódnom" kelljen. 10-11 hetes volt a baba, mikor megtudtam, mivel a szokásos jelek is elmaradtak az első időben. 40.000 Ft-ot kerestem, csak szolgálati lakásom volt, mely munkát babával már nem tudtam volna végezni. Épp új faluba helyeztek át, mivel a kollégám - akivel közös házban kellett laknom - megvert. Az új házban a lámpán kívül semmi nem volt a házban, vizet, fát hordani kellett volna, még egy teához is. Kiderült, az első trimeszterben szinte semmi egészségeset nem ettem, a magzatot testileg is veszélyeztettem.
Nem tudtam, hogy a családom hogyan áll hozzá, de az édesapától nem kértem semmi, csak el akartam mondani neki, mivel tudtam, hogy nem vonom be a döntésembe. Úgy gondoltam, legvégső esetben vannak anyaotthonok is, az abortusz szóba se jöhet. Édesapa a legnagyobb megdöbbenésemre örült neki, rájött, hogy nem a szabadság, hanem ez hiányzik az életéből. És megtörtént a csodák sorozata. Lett esküvő, szinte a semmiből lett lakás, babaszoba és minden. Egy korábbi munkából pénz lett, az eredeti sokszorosát érte, mikor megkaptuk. Épp ma egy évvel ezelőtt, a füstös kályha mellett ülve elképzelni sem tudtam volna, hogy ma itt ülök, a közös lakásunkban. Tudom, hogy másnak sokkal később mutatkozik meg, de a gyermek vállalását odafönt is meghálálják. Még mindig nem tudom, hogy mivel érdemeltük ki, de szerintem a döntésünk is belejátszott abba, hogy ennyire segítettek a körülmények.
Kicsi fiam képét azért tettem be, hogy mindenki lássa, ő volt az, aki helyet követelt magának, akkor, amikor egy rosszul táplálkozó, rossz körülmények között élő nő méhében megfogant, pedig 1%-nál is sokkal kisebb volt az esélye rá. Hitem szerint Isten számára minden lehetséges, de mindenki úgy fogja fel magának, ahogyan szeretné. A csoda viszont, a maga 8 kilójával kézzel fogható.
Így utólag úgy tűnik, nem is voltam nehéz helyzetben.
Kitartást, erőt és bátorságot kívánok minden (ténylegesen) nehéz helyzetben levő édesanyának!
Kozonithy 2012.03.27. 14:54:22
@feteke: Kedves Fekete! Gratulálok a döntésetekhez!!! Mi is épp most lettünk boldogabbak két hónapja a kisfiunk születése révén. Nagy öröm ez, és igazad van, a bárány mellé legelőt is kapunk.
Csillagtancos 2012.03.30. 11:19:45
Kedves Fekete!
Bátor voltál, és tényleg megérdemelted ezt a pici Csodát!
Hasonló gondolatokról beszél itt is egy édesanya:
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-03-29
11.30 Vendég a háznál-ra kell kattintani.
A beszűkült gondolkodásmódról, a nehéz helyzetről beszél ő is, aztán arról, hogy mégsem volt olyan nehéz a helyzet, és hogy náluk is tényleg minden megoldódott:-)
Bátor voltál, és tényleg megérdemelted ezt a pici Csodát!
Hasonló gondolatokról beszél itt is egy édesanya:
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-03-29
11.30 Vendég a háznál-ra kell kattintani.
A beszűkült gondolkodásmódról, a nehéz helyzetről beszél ő is, aztán arról, hogy mégsem volt olyan nehéz a helyzet, és hogy náluk is tényleg minden megoldódott:-)
feteke 2012.04.05. 09:44:00
Kedves Csillagtáncos!
Azt a műsort hallgatva kerültem ide én is, és csak azért írtam, hogy hátha ez is hozzátesz valamit valakinek a döntéséhez. Remélem minél többen bíznak majd Istenben, a Sorsban, vagy bármiben. :-)
Bár rajta segítene valaki:
Vendég a háznál (11:30)
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-04-04
Szívszaggató.
Azt a műsort hallgatva kerültem ide én is, és csak azért írtam, hogy hátha ez is hozzátesz valamit valakinek a döntéséhez. Remélem minél többen bíznak majd Istenben, a Sorsban, vagy bármiben. :-)
Bár rajta segítene valaki:
Vendég a háznál (11:30)
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-04-04
Szívszaggató.
Csillagtancos 2012.04.07. 09:48:38
Ő az edwards-os, aki sírt,h nem akar a gyermeke gyilkosa lenni, igaz? Számomra is az volt, és szomorú, hogy az orvosok, akikkel eddig találkozott (és aki itt a rádióban is megszólalt) mind az abortuszra próbálták rábeszélni...
barcelonaaa 2013.04.11. 03:23:48
Sziasztok!
Nem tudom működik-e még az oldal, de mindenesetre örülök, hogy rátaláltam, mert hetek óta örlődök, hogy mi lenne a helyes döntés.
Március 14én csináltam egy tesztet, mert nem úgy jött meg, ahogy máskor szokott-pozitív lett. Sírva fakadtam, pedig szeretjük egymást a párommal, szeretnénk is később babát, de épp előtte pár nappal mondtam, hogy még nagyon nincs itt az ideje.Nekem alig pár hónapos munkaviszonyom van, a páromnak semmi munkája még. Március 16án be kellett mennem az ügyeletre mert borzasztóan fájt az alhasam. Megvizsgáltak, azt mondták méhen belül semmi nincsen, viszont méhen kívül igen, így azonnal megyünk a műtőbe. Miután kitoltak és felébredtem, azt mondték mégsem volt méhen kívüli, így valószínűleg mégiscsak méhen belül van a baba, csak még annyira kicsi, hogy nem vették észre. Két nappal később már látták az ultrahangon és hazaengedtek. Anyukámék, amikor megtudták, hogy mégis méhen belüli, akkor egyből kijelentették, hogy nem lenne okos dolog, ha megtartanám, mert így is állandó anyagi gondokkal küzdünk a párommal. Sőt Anyukám kijelentette, hogy ha megtartom, akkor ő nem fog többet segíteni...ezt azért nem akarom elhinni, de nagyon rosszul esik.
Mi 4.5éve együtt vagyunk a párommal, szeretjük egymást, ő nagyon meg akarja tartani. Bennem vannak kételyek, emrt tényleg vannak nehézségeink, de van hol laknunk, ugyan hitelt fizetünk, van mit ennünk és egyre inkább amellett vagyok, hogy meg szeretném tartani. Nem tudom, hogyan tudnám jobb belátásra bírni a szüleimet...nagyon rossz érzés, hogy nincsenek mellettem. Valószínűleg nem lenne hova visszajönnöm dolgozni, ha megtartjuk, mert sajnos csak 2015ig szól a szerződésem:( Ha a szívemre hallgatok megtartjuk, de ha az eszemre...:( Nem tudom mit tegyek, ugyanakkor, ha belegondolok, hogy el kellene vetetnem hullani kezdenek a könnyeim. Sokszor az jár a fejemben, hogy mennyi mindenen ment már most keresztül a babánk- a műtét, a rengeteg sírés, a viták-és ő mégis még mindig itt van..nem akar elmenni..Nem akarok rossz döntést hozni és nem akarok a szüleimmel sem szembemenni, mert ők eddigi életem során mindig csak jót akartak nekem. De én is már 27éves vagok és 1-2éven belül úgyis szerettünk volna babár... Sok érv van ellene, de azt hiszem sokkal több van mellette. örülök, hogy megtaláltam ezt a forumot, mert azt hiszem segít a döntésemben..
Köszönöm!!!!
Nem tudom működik-e még az oldal, de mindenesetre örülök, hogy rátaláltam, mert hetek óta örlődök, hogy mi lenne a helyes döntés.
Március 14én csináltam egy tesztet, mert nem úgy jött meg, ahogy máskor szokott-pozitív lett. Sírva fakadtam, pedig szeretjük egymást a párommal, szeretnénk is később babát, de épp előtte pár nappal mondtam, hogy még nagyon nincs itt az ideje.Nekem alig pár hónapos munkaviszonyom van, a páromnak semmi munkája még. Március 16án be kellett mennem az ügyeletre mert borzasztóan fájt az alhasam. Megvizsgáltak, azt mondták méhen belül semmi nincsen, viszont méhen kívül igen, így azonnal megyünk a műtőbe. Miután kitoltak és felébredtem, azt mondték mégsem volt méhen kívüli, így valószínűleg mégiscsak méhen belül van a baba, csak még annyira kicsi, hogy nem vették észre. Két nappal később már látták az ultrahangon és hazaengedtek. Anyukámék, amikor megtudták, hogy mégis méhen belüli, akkor egyből kijelentették, hogy nem lenne okos dolog, ha megtartanám, mert így is állandó anyagi gondokkal küzdünk a párommal. Sőt Anyukám kijelentette, hogy ha megtartom, akkor ő nem fog többet segíteni...ezt azért nem akarom elhinni, de nagyon rosszul esik.
Mi 4.5éve együtt vagyunk a párommal, szeretjük egymást, ő nagyon meg akarja tartani. Bennem vannak kételyek, emrt tényleg vannak nehézségeink, de van hol laknunk, ugyan hitelt fizetünk, van mit ennünk és egyre inkább amellett vagyok, hogy meg szeretném tartani. Nem tudom, hogyan tudnám jobb belátásra bírni a szüleimet...nagyon rossz érzés, hogy nincsenek mellettem. Valószínűleg nem lenne hova visszajönnöm dolgozni, ha megtartjuk, mert sajnos csak 2015ig szól a szerződésem:( Ha a szívemre hallgatok megtartjuk, de ha az eszemre...:( Nem tudom mit tegyek, ugyanakkor, ha belegondolok, hogy el kellene vetetnem hullani kezdenek a könnyeim. Sokszor az jár a fejemben, hogy mennyi mindenen ment már most keresztül a babánk- a műtét, a rengeteg sírés, a viták-és ő mégis még mindig itt van..nem akar elmenni..Nem akarok rossz döntést hozni és nem akarok a szüleimmel sem szembemenni, mert ők eddigi életem során mindig csak jót akartak nekem. De én is már 27éves vagok és 1-2éven belül úgyis szerettünk volna babár... Sok érv van ellene, de azt hiszem sokkal több van mellette. örülök, hogy megtaláltam ezt a forumot, mert azt hiszem segít a döntésemben..
Köszönöm!!!!
Ápörke 2013.04.11. 20:45:22
Kedves Barcelonaa!
Még működik az oldal, csak mostanság nem nagyon írt rá senki.
Megrendít, amit írtál ezért engedd meg, hogy így ismeretlenül is elmondjam a véleményem.
TARTSD MEG!!!!!!!!!!!!! :)
Ha ennyire ezt mondja a szíved, akkor ne is gondolkozz rajta!!!!
Az anyagiak valahogy csak összejönnek és amúgy is kiszámíthatatlanok a mai világban (egy tervezett gyerek is mire felnő, olyan sokszor változhat az anyagi helyzet). Ha most van munkád, akkor nem fog akkora őrült nagy kiesést jelenteni a fizetésedben, mert annak 70%-át megkaphatod GYED-ként 2 évig, e mellett jön még a családi pótlék (12 000 Ft/gyerek), van egyszer kb. 50 000 Ft-os támogatás, amit szüléskor kapsz és ha majd a párod talál munkát, akkor az ő fizetéséből is kaphattok adókedvezményt (nálunk kb. 10 000 Ft-ot jelent ez). Sok drága cuccal halmozzák el mostanában a babákat, de akkor is felnőnek, ha nincs meg minden trendi dolog. Inkább éljen kicsit szűkösebben, akár használt játékok között, mint hogy ne is éljen!!!
Még működik az oldal, csak mostanság nem nagyon írt rá senki.
Megrendít, amit írtál ezért engedd meg, hogy így ismeretlenül is elmondjam a véleményem.
TARTSD MEG!!!!!!!!!!!!! :)
Ha ennyire ezt mondja a szíved, akkor ne is gondolkozz rajta!!!!
Az anyagiak valahogy csak összejönnek és amúgy is kiszámíthatatlanok a mai világban (egy tervezett gyerek is mire felnő, olyan sokszor változhat az anyagi helyzet). Ha most van munkád, akkor nem fog akkora őrült nagy kiesést jelenteni a fizetésedben, mert annak 70%-át megkaphatod GYED-ként 2 évig, e mellett jön még a családi pótlék (12 000 Ft/gyerek), van egyszer kb. 50 000 Ft-os támogatás, amit szüléskor kapsz és ha majd a párod talál munkát, akkor az ő fizetéséből is kaphattok adókedvezményt (nálunk kb. 10 000 Ft-ot jelent ez). Sok drága cuccal halmozzák el mostanában a babákat, de akkor is felnőnek, ha nincs meg minden trendi dolog. Inkább éljen kicsit szűkösebben, akár használt játékok között, mint hogy ne is éljen!!!
Ápörke 2013.04.11. 20:47:57
folytatás:
A szüleid hidd el, hogy változtatni fognak a véleményükön. Nagyon elcsodálkoznék, ha nem így lenne akkor, amikor majd az unokájukat meglátják. Nekem is volt egy barátnőm, ahol a fiú anyja kígyót-békát kiabált a barátnőmre, hogy megtartja a gyereket, aztán már a terhesség vége előtt ontotta az ajándékokat és azóta is imádja az unokáját! De ha nálatok mégse így lenne, akkor se az ő döntésük legyen ez. 27 évesen szerintem bátran vállalhatod a babát, hiszen a soraidból kiderül, hogy ezt szeretnéd! Ki tudja, hogy később egy abortusz után sikerül e egy újabb baba, mert a rizikó ott van...Nem is beszélve arról, hogy majd mindig eszedbe jut, hogy mi lett volna ha megtartod...
A szüleid hidd el, hogy változtatni fognak a véleményükön. Nagyon elcsodálkoznék, ha nem így lenne akkor, amikor majd az unokájukat meglátják. Nekem is volt egy barátnőm, ahol a fiú anyja kígyót-békát kiabált a barátnőmre, hogy megtartja a gyereket, aztán már a terhesség vége előtt ontotta az ajándékokat és azóta is imádja az unokáját! De ha nálatok mégse így lenne, akkor se az ő döntésük legyen ez. 27 évesen szerintem bátran vállalhatod a babát, hiszen a soraidból kiderül, hogy ezt szeretnéd! Ki tudja, hogy később egy abortusz után sikerül e egy újabb baba, mert a rizikó ott van...Nem is beszélve arról, hogy majd mindig eszedbe jut, hogy mi lett volna ha megtartod...
Ápörke 2013.04.11. 21:04:17
és még mindig folytatás... :)
Én is 27 leszek vagyok és van egy 14 hónapos fiam és habár nem könnyű a gyerek nevelés, mérhetetlen boldogság is egyben. El nem cserélném semmi kincsre, gazdagságra. Te se tedd. Ő, aki benned fejlődik, csak most és csak általad jöhet világra.
Tudod, nekem éppen az a legmegrendítőbb az anyaságban, hogy ennek az egy kis embernek a világban csak én lehetek az anyja, senki más. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, az elején főleg sokat bénáztam és ő mégis feltétel nélkül szeret és eszméletlenül ragaszkodik hozzám. Neki csak én kellek, mert én bennem fogant, fejlődött. Kívánom neked, hogy te is tapasztald meg, milyen jó is ez! Legújabb boldogság, amitől mindig elolvadok, ahogyan befúrja magát a karomba és nagyokat szippant a bőrömön, mert annyira szereti az illatom :)
HAJRÁ és BÁTORSÁG!!! TEDD, AMIT A SZÍVED DIKTÁL!!!! És ha később nehézséged akad, szólj vissza ide a blogra és szerintem többen is leszünk, akik igyekszünk segíteni (pl. ruhák, játékok stb.)
Én is 27 leszek vagyok és van egy 14 hónapos fiam és habár nem könnyű a gyerek nevelés, mérhetetlen boldogság is egyben. El nem cserélném semmi kincsre, gazdagságra. Te se tedd. Ő, aki benned fejlődik, csak most és csak általad jöhet világra.
Tudod, nekem éppen az a legmegrendítőbb az anyaságban, hogy ennek az egy kis embernek a világban csak én lehetek az anyja, senki más. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, az elején főleg sokat bénáztam és ő mégis feltétel nélkül szeret és eszméletlenül ragaszkodik hozzám. Neki csak én kellek, mert én bennem fogant, fejlődött. Kívánom neked, hogy te is tapasztald meg, milyen jó is ez! Legújabb boldogság, amitől mindig elolvadok, ahogyan befúrja magát a karomba és nagyokat szippant a bőrömön, mert annyira szereti az illatom :)
HAJRÁ és BÁTORSÁG!!! TEDD, AMIT A SZÍVED DIKTÁL!!!! És ha később nehézséged akad, szólj vissza ide a blogra és szerintem többen is leszünk, akik igyekszünk segíteni (pl. ruhák, játékok stb.)
Kozonithy 2013.04.11. 21:11:31
Szia Barca! :)
Ne aggódj, még működünk, de csak akkor, ha valaki ír nekünk, ahogy Te is. Köszönjük a bizalmat!
Ápörke után "Csereszny" nevű kollegina levelét küldöm (ő nincs regisztrálva, úgyhogy nem tud egyenesen ide írni):
Kedves Kismama(társam:)!
Szerintem a szívedben már megszületett a döntés. A soraidból sugárzik, hogy szereted a kisbabádat (pedig ez az elején még nem is jellemző, legalábbis nálam nemigazán volt).
Anyukád biztosan meg fog enyhülni. (nekem anno akkor mondták ezt, mikor máshova költöztünk, mint a szüleim támogatták) - és igazuk volt.
Mint ahogy az ész érvek is biztos túlsúlyba kerülnek majd. De egy kis élet úgysem észérvek kérdése. "Jól csak a szívével lát az ember".
Drukkolok neked és a párodnak!
Cseresznye
Ne aggódj, még működünk, de csak akkor, ha valaki ír nekünk, ahogy Te is. Köszönjük a bizalmat!
Ápörke után "Csereszny" nevű kollegina levelét küldöm (ő nincs regisztrálva, úgyhogy nem tud egyenesen ide írni):
Kedves Kismama(társam:)!
Szerintem a szívedben már megszületett a döntés. A soraidból sugárzik, hogy szereted a kisbabádat (pedig ez az elején még nem is jellemző, legalábbis nálam nemigazán volt).
Anyukád biztosan meg fog enyhülni. (nekem anno akkor mondták ezt, mikor máshova költöztünk, mint a szüleim támogatták) - és igazuk volt.
Mint ahogy az ész érvek is biztos túlsúlyba kerülnek majd. De egy kis élet úgysem észérvek kérdése. "Jól csak a szívével lát az ember".
Drukkolok neked és a párodnak!
Cseresznye
Kozonithy 2013.04.11. 21:19:04
Szia Még egyszer! Ezúttal én.
Ápörke és Cseresznye után én még azt javaslom, ami nekünk nagyon jól bevált lelkileg és anyagilag is.
Keresd a környezetedben hozzád hasonlók, most kismamák, vagy nem rég szült mamák társaságát. Játszótér, művelődési házban lévő baba-mama programok, ismerősök, barátok, volt sulitársak, ha releváns számodra, akkor templom stb...
Lelkileg nagyon sokat segít, hogy rádöbbenünk, másnak is vannak anyagi gondjai, igazából nincs olyan, akiknek nincs. Rájövünk, hogy másnál is volt probléma a gyerekvállalás körül, vagy mert valaki nem akarta, vagy egészségügyi okokból. Azaz rájövünk, hogy másnak is voltak gondjai, nem csak nekünk.
Anyagilag meg azért éri meg, mert az anyák nagyon össze tudnak ám fogni, és egy-egy ruha, játék, bölcső, kiságy, mérleg stb-stb nálunk is jár körbe az ismerős családok között, így erre nem kell annyi pénzt áldoznunk. A pénz mindig probléma lesz, de tökéletes környezetbe még senki sem született.
Hajrá, drukkolunk Nektek!
Ápörke és Cseresznye után én még azt javaslom, ami nekünk nagyon jól bevált lelkileg és anyagilag is.
Keresd a környezetedben hozzád hasonlók, most kismamák, vagy nem rég szült mamák társaságát. Játszótér, művelődési házban lévő baba-mama programok, ismerősök, barátok, volt sulitársak, ha releváns számodra, akkor templom stb...
Lelkileg nagyon sokat segít, hogy rádöbbenünk, másnak is vannak anyagi gondjai, igazából nincs olyan, akiknek nincs. Rájövünk, hogy másnál is volt probléma a gyerekvállalás körül, vagy mert valaki nem akarta, vagy egészségügyi okokból. Azaz rájövünk, hogy másnak is voltak gondjai, nem csak nekünk.
Anyagilag meg azért éri meg, mert az anyák nagyon össze tudnak ám fogni, és egy-egy ruha, játék, bölcső, kiságy, mérleg stb-stb nálunk is jár körbe az ismerős családok között, így erre nem kell annyi pénzt áldoznunk. A pénz mindig probléma lesz, de tökéletes környezetbe még senki sem született.
Hajrá, drukkolunk Nektek!
Kozonithy 2013.04.13. 22:49:55
Kinga levelét továbbítom 5 részletben:
1. 2000-ben kezdődött. 23 éves voltam, utolsó éves az egyetemen, tele tervekkel, és épp szerelmesen. 7 hónapja ismertem szerelmemet, amikor kiderült: babát várok. A 23 éves életkor, tudom, nem vészesen fiatal, de ha arra gondolok, hogy semmink sem volt, szüleinknél laktunk, párom 22 éves volt, és mindketten iskolapadban ültünk, s a házasság, vagy eljegyzés gondolatánál még nem tartottunk, akkor már eléggé „rázós”. A barátaink, ismerőseink, testvéreink, velünk egykorú unokatestvéreink élték életüket a fiatalság minden bohémságával, szépségével. Dolgoztak és/vagy tanultak, szabadidőben pedig szórakoztak, utazgattak. Én épp azt tervezgettem, hogy hogyan induljak el pályámon, hogyan építsem fel mérnök karrieremet. Voltak ötleteim, hosszabb távúak is. Éreztem, hogy életem legnagyszerűbb szakaszában járok. Élveztem a szabadságot. A két csík láttán azonban hirtelen egy világ omlott össze bennem.
1. 2000-ben kezdődött. 23 éves voltam, utolsó éves az egyetemen, tele tervekkel, és épp szerelmesen. 7 hónapja ismertem szerelmemet, amikor kiderült: babát várok. A 23 éves életkor, tudom, nem vészesen fiatal, de ha arra gondolok, hogy semmink sem volt, szüleinknél laktunk, párom 22 éves volt, és mindketten iskolapadban ültünk, s a házasság, vagy eljegyzés gondolatánál még nem tartottunk, akkor már eléggé „rázós”. A barátaink, ismerőseink, testvéreink, velünk egykorú unokatestvéreink élték életüket a fiatalság minden bohémságával, szépségével. Dolgoztak és/vagy tanultak, szabadidőben pedig szórakoztak, utazgattak. Én épp azt tervezgettem, hogy hogyan induljak el pályámon, hogyan építsem fel mérnök karrieremet. Voltak ötleteim, hosszabb távúak is. Éreztem, hogy életem legnagyszerűbb szakaszában járok. Élveztem a szabadságot. A két csík láttán azonban hirtelen egy világ omlott össze bennem.
Kozonithy 2013.04.13. 22:50:31
2. Azon kívül, hogy egyáltalán nem tudtam mi lesz most velem, erős volt nagyon a szégyenérzetem.
Szégyelltem az egész helyzetet. És lázadtam. Hiszen védekeztünk, akkor miért? Miért nem jut nekem még egy pár gondtalan év? Mindenre gondoltam, tényleg mindenre. Rengeteget sírtam. Próbáltam imádkozni. Nem nagyon ment. A babát végül megtartottam, mert végső soron minden félelmemnél erősebbnek bizonyult az abortusztól való iszonyom. A kisbabát megszültem. Egészséges volt, erős, én pedig szépen lassan beletanultam az anya-szerepbe. A tanulási folyamat nehéz volt, nagyon nehéz. Továbbra is sokat sírtam, és közben addig soha nem tapasztalt intenzitással szerettem ezt a kis babát. Kéthónapos volt, amikor államvizsgáztam, és átvettem első diplomám, másfél éves, amikor a másodikat. A történet első felvonása igazából jól végződött, mert apuka mellettem maradt, összeházasodtunk, s azóta is együtt vagyunk. Albérlet, majd kis lakás nagy hitellel.
Szégyelltem az egész helyzetet. És lázadtam. Hiszen védekeztünk, akkor miért? Miért nem jut nekem még egy pár gondtalan év? Mindenre gondoltam, tényleg mindenre. Rengeteget sírtam. Próbáltam imádkozni. Nem nagyon ment. A babát végül megtartottam, mert végső soron minden félelmemnél erősebbnek bizonyult az abortusztól való iszonyom. A kisbabát megszültem. Egészséges volt, erős, én pedig szépen lassan beletanultam az anya-szerepbe. A tanulási folyamat nehéz volt, nagyon nehéz. Továbbra is sokat sírtam, és közben addig soha nem tapasztalt intenzitással szerettem ezt a kis babát. Kéthónapos volt, amikor államvizsgáztam, és átvettem első diplomám, másfél éves, amikor a másodikat. A történet első felvonása igazából jól végződött, mert apuka mellettem maradt, összeházasodtunk, s azóta is együtt vagyunk. Albérlet, majd kis lakás nagy hitellel.
Kozonithy 2013.04.13. 22:51:04
3. Négy év elteltével, egy válságos időszak kellős közepébe, megintcsak nem tervezetten érkezett a kistestvér.
Őt már hamarabb el tudtam fogadni, sőt: az ő világra jövetele és élete első éve életem legboldogabb időszaka volt. Toronymagasan a legboldogabb. Annak ellenére, hogy rengeteg volt a bizonytalanság körülöttem. Második felvonás. Újabb négy év elteltével úgy döntöttünk: szeretnénk még egy kisbabát. Dolgaink rendeződtek, családi ház is sikerült, 30-31 évesek lettünk, „megértünk”. Vágytam arra, hogy újra kisbabát tartsak karjaimban. Azt az összhangot, azt a gyönyörű összhangot szerettem volna még egyszer átélni, amit szoptatáskor él át anya és gyermeke. Életünkben először tehát terveztünk egy babát. Életet akartunk adni, tudatosan. Ám a baba nem akart megfoganni. Egy év után vizsgálatok következtek, női és férfi oldalon egyaránt, mindkettőnknél mindent rendben találtak. Két év sikertelen próbálkozást követően végre megfogant egy kis élet. 2 hét öröm, majd a vetélés borzalmai…
Őt már hamarabb el tudtam fogadni, sőt: az ő világra jövetele és élete első éve életem legboldogabb időszaka volt. Toronymagasan a legboldogabb. Annak ellenére, hogy rengeteg volt a bizonytalanság körülöttem. Második felvonás. Újabb négy év elteltével úgy döntöttünk: szeretnénk még egy kisbabát. Dolgaink rendeződtek, családi ház is sikerült, 30-31 évesek lettünk, „megértünk”. Vágytam arra, hogy újra kisbabát tartsak karjaimban. Azt az összhangot, azt a gyönyörű összhangot szerettem volna még egyszer átélni, amit szoptatáskor él át anya és gyermeke. Életünkben először tehát terveztünk egy babát. Életet akartunk adni, tudatosan. Ám a baba nem akart megfoganni. Egy év után vizsgálatok következtek, női és férfi oldalon egyaránt, mindkettőnknél mindent rendben találtak. Két év sikertelen próbálkozást követően végre megfogant egy kis élet. 2 hét öröm, majd a vetélés borzalmai…
Kozonithy 2013.04.13. 22:51:40
4. 11 hónap után ismét. És most itt tartunk: babát szeretnénk, de baba nem jön, lassan ötödik éve. Viselem méltósággal, azaz próbálom viselni, hiszen tudom, hogy sok, nagyon sok pár teljesen gyermektelen, nekem pedig ott a két nagy, de mégis sokszor nagyon nehéz. Nem tart méltónak a Teremtő (vagy a természet) arra, hogy újabb életet bízzon rám/ránk? Neadjisten az ördög munkálkodik? És néha belém nyilall a kérdés: Ha olyan nagyon fiatalon nem küldi hozzánk az Ég az első két gyermeket, és csak harminc után kezdünk próbálkozni, most lehet hogy egyáltalán nem lenne? Még borzalmasabb az a gondolat, hogy ha akkor nem tartottuk volna meg, most pedig hiába minden próbálkozás….? Utóbbi helyzetbe azt hiszem beleőrülnék.
Döntésemet, hogy 12 éve megtartottam nem várt kisbabámat, ma életem egyik legjobb döntésének tartom.
És a karrier? Szép ívű mérnöki karriert nem mondhatok magaménak. De van helyette rajzoló-szerkesztő munkám alkalmanként egy könyvkiadónál + sok-sok angol magántanítványom.
Döntésemet, hogy 12 éve megtartottam nem várt kisbabámat, ma életem egyik legjobb döntésének tartom.
És a karrier? Szép ívű mérnöki karriert nem mondhatok magaménak. De van helyette rajzoló-szerkesztő munkám alkalmanként egy könyvkiadónál + sok-sok angol magántanítványom.
Kozonithy 2013.04.13. 22:52:58
5. Nem volt egyenes az út, nagyon nem.
Sokféle munkát kipróbáltam és sokat csalódtam is, szenvedtem is, küzdöttem is, és végül kialakult.
És amit igazán mondani szeretnék: az én életemben akkor jött gyermekáldás, amikor egyáltalán nem szerettem volna, amikor pedig vágyom rá, nem jön össze. Óriási végletek, mindkettőt nehéz elfogadni. De hiszem, tudom, megtapasztaltam, hogy a nagyon fiatal korunkban, hívatlanul belénk költöző kisbabát vállalni kell, mert soha nem tudhatjuk, később lesz-e. Olyan kiszámíthatatlan dolgok ezek, és olyan nagyon szűk a mezsgye, amin egy élet elindul….. Becsüljük meg, ha épp a mi testünkben indul el…. Mert az bizony megtiszteltetés….
Mit mutat az én életem? Bizonytalanság, éretlenség, pénztelenség, munkanélküliség, nagyon fiatal kor, házasságon kívüli lét: küld a Teremtő (természet) babát.
Sokféle munkát kipróbáltam és sokat csalódtam is, szenvedtem is, küzdöttem is, és végül kialakult.
És amit igazán mondani szeretnék: az én életemben akkor jött gyermekáldás, amikor egyáltalán nem szerettem volna, amikor pedig vágyom rá, nem jön össze. Óriási végletek, mindkettőt nehéz elfogadni. De hiszem, tudom, megtapasztaltam, hogy a nagyon fiatal korunkban, hívatlanul belénk költöző kisbabát vállalni kell, mert soha nem tudhatjuk, később lesz-e. Olyan kiszámíthatatlan dolgok ezek, és olyan nagyon szűk a mezsgye, amin egy élet elindul….. Becsüljük meg, ha épp a mi testünkben indul el…. Mert az bizony megtiszteltetés….
Mit mutat az én életem? Bizonytalanság, éretlenség, pénztelenség, munkanélküliség, nagyon fiatal kor, házasságon kívüli lét: küld a Teremtő (természet) babát.
Kozonithy 2013.04.13. 22:53:32
+1: Anyagi biztonság, rendezett körülmények, házasság, szeretet, nyugalom, béke, kiegyensúlyozottság: nem küld a Teremtő (természet) babát….. Nagyon mások a természet szempontjai, mint az emberé.
holdontáncoló 2013.04.14. 18:01:22
Kedves Barcelona!
Én azt hiszem, már régen eldöntötted, hogy kitartasz a Kisbabád mellett! Légy büszke magadra és Rá is, hogy ennyi küzdelem mellett még mindig él! Ő csakis rád számíthat!
A szüleid, hidd el, most is csak jót akarnak neked! Valószínűleg ők is nagyon megijedtek és aggódnak érted, de ha te bízol magadban, a párodban és a babában, ők is bízni fognak benned!
ui.: Épp a napokban gondolkodtam, hogy miért nem ír mostanában erre az oldalra senki... és lám... :-)
Minden jót kívánok neked!
Én azt hiszem, már régen eldöntötted, hogy kitartasz a Kisbabád mellett! Légy büszke magadra és Rá is, hogy ennyi küzdelem mellett még mindig él! Ő csakis rád számíthat!
A szüleid, hidd el, most is csak jót akarnak neked! Valószínűleg ők is nagyon megijedtek és aggódnak érted, de ha te bízol magadban, a párodban és a babában, ők is bízni fognak benned!
ui.: Épp a napokban gondolkodtam, hogy miért nem ír mostanában erre az oldalra senki... és lám... :-)
Minden jót kívánok neked!
Andrea80 2013.07.10. 12:18:21
Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek...
csak mert múlhatatlanul fáj,
és mert szeretném, ha másnak sohasem fájna így.
Néhány hónapja vagyok túl a műtéten, harmadik kisbabám megtagadásán. Két kicsi testvére mellé anyagiak és a segítség hiánya miatt nem mertem vállalni őt. Féltettem a jólétünket, féltem, hogy háromgyermekes anyukaként nem találok megfelelő munkát, hogy testvérkéit nem tudom kellő odafigyeléssel és türelemmel nevelni.
5 hetesen tudtam meg, 11 hetesen veszítettem el hosszú, álmatlan, zokogással teli, őrlődő hetek után.
Kora hajnalban buszra szállni, állni a tekinteteket, mintha a regénybeli skarlátbetű virítana a mellkasomon; pedig tudom nem voltak tekintetek, és én is csak egy voltam az utasok közt. A kórházban a többiekkel várakozni, csak zokogni és zokogni egész nap, és várni a csodát, hogy valaki odajön és rám kiált, hogy ne tedd. Az utolsó pillanatig azt reméltem, hogy megállít valaki. Feküdtem műtőben, néztem az altatóorvos szemét, és éreztem, ahogy csorognak a könnyeim. Azóta minden este ez a kép kísért. Sírok kicsi fiamért, mert fiú lett volna, érzem. Számolom, most hány hetes lenne, találgatom milyen lett volna, vajon ő is szőke, kék szemű?
A döntést én hoztam meg, nekem kell élni vele. Lehet-e? Lehet, de hogyan! Hogy van-e bocsánat? Más talán megbocsát, de én magamnak sosem tudok.
Bár visszafordíthatnám az idő kerekét...
csak mert múlhatatlanul fáj,
és mert szeretném, ha másnak sohasem fájna így.
Néhány hónapja vagyok túl a műtéten, harmadik kisbabám megtagadásán. Két kicsi testvére mellé anyagiak és a segítség hiánya miatt nem mertem vállalni őt. Féltettem a jólétünket, féltem, hogy háromgyermekes anyukaként nem találok megfelelő munkát, hogy testvérkéit nem tudom kellő odafigyeléssel és türelemmel nevelni.
5 hetesen tudtam meg, 11 hetesen veszítettem el hosszú, álmatlan, zokogással teli, őrlődő hetek után.
Kora hajnalban buszra szállni, állni a tekinteteket, mintha a regénybeli skarlátbetű virítana a mellkasomon; pedig tudom nem voltak tekintetek, és én is csak egy voltam az utasok közt. A kórházban a többiekkel várakozni, csak zokogni és zokogni egész nap, és várni a csodát, hogy valaki odajön és rám kiált, hogy ne tedd. Az utolsó pillanatig azt reméltem, hogy megállít valaki. Feküdtem műtőben, néztem az altatóorvos szemét, és éreztem, ahogy csorognak a könnyeim. Azóta minden este ez a kép kísért. Sírok kicsi fiamért, mert fiú lett volna, érzem. Számolom, most hány hetes lenne, találgatom milyen lett volna, vajon ő is szőke, kék szemű?
A döntést én hoztam meg, nekem kell élni vele. Lehet-e? Lehet, de hogyan! Hogy van-e bocsánat? Más talán megbocsát, de én magamnak sosem tudok.
Bár visszafordíthatnám az idő kerekét...
Ápörke 2014.05.05. 10:33:45
@Andrea80: Kedves Andrea!
Úgy sajnálom, hogy valamiért egyikünk sem járt ezen az oldalon mióta írtál. Lassan már egy éve. Pedig a szívem szakad meg, amikor olvasom a soraid. Azóta jobban vagy? Sikerült valahogy megnyugvást találnod?
Tudom, hogy iszonyú lehet/lehetett neked ez az érzés, amit leírsz, de van megoldás erre is. Visszafordítani nem lehet a dolgokat, de hiszem, hogy a kisbabád él, csak nem itt a Földön, hanem odaát, a mennyben. Vannak olyan csoportok akik segítenek feldolgozni ezt az egészet és segítenek, hogy el tudd ezt rendezni magadban, hiszen a már meglévő gyerekeidnek is szüksége van egy boldog és nyugodt anyukára. Egyszer azt olvastam, hogy ilyenkor az segít, ha az anya bocsánatot kér a gyermektől, aki nem született meg. Erre vannak módszerek. Te találtál azóta valami segítséget ehhez? Mert ha igen, nem akarlak feleslegesen fárasztani, de ha nem, akkor szívesen utána nézek/nézünk neked, hogy hol kaphatsz ehhez a teherhez segítséget!Örülnék, ha írnál, hogy mi van veled, jól vagy-e? És bocsáss meg, hogy ilyen sokat késett a választ!!!
Minden jót!
E.
Úgy sajnálom, hogy valamiért egyikünk sem járt ezen az oldalon mióta írtál. Lassan már egy éve. Pedig a szívem szakad meg, amikor olvasom a soraid. Azóta jobban vagy? Sikerült valahogy megnyugvást találnod?
Tudom, hogy iszonyú lehet/lehetett neked ez az érzés, amit leírsz, de van megoldás erre is. Visszafordítani nem lehet a dolgokat, de hiszem, hogy a kisbabád él, csak nem itt a Földön, hanem odaát, a mennyben. Vannak olyan csoportok akik segítenek feldolgozni ezt az egészet és segítenek, hogy el tudd ezt rendezni magadban, hiszen a már meglévő gyerekeidnek is szüksége van egy boldog és nyugodt anyukára. Egyszer azt olvastam, hogy ilyenkor az segít, ha az anya bocsánatot kér a gyermektől, aki nem született meg. Erre vannak módszerek. Te találtál azóta valami segítséget ehhez? Mert ha igen, nem akarlak feleslegesen fárasztani, de ha nem, akkor szívesen utána nézek/nézünk neked, hogy hol kaphatsz ehhez a teherhez segítséget!Örülnék, ha írnál, hogy mi van veled, jól vagy-e? És bocsáss meg, hogy ilyen sokat késett a választ!!!
Minden jót!
E.
Zsuzsi 111 2014.08.04. 15:43:34
Kedves Abortuszon Gondolkodók!
Szeretném, ha egy másik nézőpontból is megvizsgálnátok a helyzeteteket, mielőtt döntést hoztok.
Nálunk sose merült fel az abortusz gondolata... évek óta babát szeretnénk, de meddőségi okokból eddig hiába vártunk a csodára. Sok mindenen mentünk már keresztül az elmúlt 4 évben, 2 hónapja egy sürgős műtét közben majdnem meghaltam (lombik program mellékhatása...) ezért most az örökbefogadás mellett döntöttünk.
Miért írom mindezt?
Mert talán még nem gondoltál bele abba a lehetőségbe, hogy a magzat halálos ítéletének kimondása helyett esélyt adj neki az életre és egyben óriási örömöt okozz egy babára váró házaspárnak.
Tudod, ha megtartod a magzatodat, időt nyerhetsz! Időt a gondolkodásra, a hekyzeted megváltoztatására. Vannak olyan szervezetek (pl. bolcso.hu), amik segítséget nyújtanak ilyen helyzetben, és ha végül úgy döntesz, szertő szülőpárt keresnek a gyermekednek.
DE!
A szülés után még mindig dönthetsz úgy, hogy megtartod! Esélyt kapsz hát, hogy hónapokig gondolkozz a dolgon és ideális esetben végül úgy dönts, hogy magad neveled fel a gyermekedet. Ha azonban a szülés után sem látsz megoldást erre, akkor az örökbeadással egyszerre adtál a gyermekednek esélyt az életre és egy párnak esélyt, hogy kisbabájuk legyen!
Szeretném, ha egy másik nézőpontból is megvizsgálnátok a helyzeteteket, mielőtt döntést hoztok.
Nálunk sose merült fel az abortusz gondolata... évek óta babát szeretnénk, de meddőségi okokból eddig hiába vártunk a csodára. Sok mindenen mentünk már keresztül az elmúlt 4 évben, 2 hónapja egy sürgős műtét közben majdnem meghaltam (lombik program mellékhatása...) ezért most az örökbefogadás mellett döntöttünk.
Miért írom mindezt?
Mert talán még nem gondoltál bele abba a lehetőségbe, hogy a magzat halálos ítéletének kimondása helyett esélyt adj neki az életre és egyben óriási örömöt okozz egy babára váró házaspárnak.
Tudod, ha megtartod a magzatodat, időt nyerhetsz! Időt a gondolkodásra, a hekyzeted megváltoztatására. Vannak olyan szervezetek (pl. bolcso.hu), amik segítséget nyújtanak ilyen helyzetben, és ha végül úgy döntesz, szertő szülőpárt keresnek a gyermekednek.
DE!
A szülés után még mindig dönthetsz úgy, hogy megtartod! Esélyt kapsz hát, hogy hónapokig gondolkozz a dolgon és ideális esetben végül úgy dönts, hogy magad neveled fel a gyermekedet. Ha azonban a szülés után sem látsz megoldást erre, akkor az örökbeadással egyszerre adtál a gyermekednek esélyt az életre és egy párnak esélyt, hogy kisbabájuk legyen!
brazilia 2014.11.29. 14:58:36
Sziasztok ! 22 eves lany vagyok, a parommal 7 honapja vagyunk egyutt, kozbe jott a baba. O nem akarja, mivel van egy 7 eves kis lanya , de nekem o lenne az elso. A szerelmunkre a jovonkre hivatkozik , ha megtartom, mind ezek elvesznek mivel anyagilag nem allunk jol. A szleim se tamogattak eleinte, de latjak rajtam mennyire nehez inkabb ra bolinranak.
Bele kenyszerulok a helyzetbe,nem szeretnem elvesziteni a babam se a parom. Hetfon mennek ab,ra. De meg mindig azon gondolkodom h nem megyek . Eleg volt .
Bele kenyszerulok a helyzetbe,nem szeretnem elvesziteni a babam se a parom. Hetfon mennek ab,ra. De meg mindig azon gondolkodom h nem megyek . Eleg volt .
Az utolsó 100 komment: