Tisztelt kolléga! belinkeltem a maga e témában elkövetett írásait:-)))

Örülök azért, hogy vannak még felelősségteljesen gondolkodók!

üdv,

R.

Az abortusz egy nagyon megrázó és undorító dolog...Kitépnek belőled egy darabot..te meg csendben tűröd...és ami utánna jön,az a legszörnyűbb..minden meg fog változni,magadra maradsz,senkit sem érdekel,hogy nem tudod elfelejteni...nem lehet beszélni senkivel..nekem a saját anyám mondta azt,hogy próbáljam elfelejteni...3éve jártunk a barátommal,amikor teherbe estem,nagyon szerettem őt,akartam a babát,de ő hevesen tiltakozott..én féltem,hogy elveszítem és miatta tettem meg..azóta nem tudom feldolgozni,Miden más lett...nagyon sokszor érzem magam egyedül a világban és ha ránézek egy babára

elkap a sírógörcs...egy viszont számomra világos..Ha egy pasi nem akarja a gyereket,akit tőle vársz,jobb elfelejteni...nincs olyan,hogy nem megfelelő az idő,vagy nincs pénz..csak az számít,hgoy bízol-e a választottadban és viszont...eggyütt bármire képesek lesztek...én halgattam a barátomra és minden nap azzal a gondolattal kelek,hogy nem kellett volna megtennem...ezt a terhet már egész életemben cipelni fogom és nemhogy múlna..csak erősödik..olyan űr van bennem,hogy néha úgy érzem szétrobbanok és nagyon dühös vagyok...

...nagyon szeretem a barátomat,vele szerettem volna leélni az életem,de ezt nem tudom neki megbocsájatni...egyszerűen valami elszakadt köztünk...a legrosszabb,hogy ő ezt nem látja...nem is érzi,hogy tartozik nekem emiatt...az egész életem megváltozott...más dolgok a fontosak...a babát meg nem tudom elengedni...sokszor látom álmomban az arcát...a pasiknak künnyű..semilyen felelősség nincs rajtuk,a barátom mai napig nem is fogja fel,mit csinált velem...

..remélem azért vki vigyáz a babámra odafent...mert most is sírok...pedig már háromhónap telt el...remélem az esetemből mindenki tanul..és ha legalább egy baba menekül meg a haláltól az írásom miatt,akkor tudni fogom legalább tettem vmit ...

Sziasztok!Több mint 6 évig volt egy barátom(tőle nem estem teherbe, nagyon vigyáztunk), szakítottunk és rögtön összejöttem a jelenlegi párommal akitől teherbe estem 1 hónap után! Nagyon örült neki, tervezte a jövőt!Az én családom nemigazán akarta a babát! Nem tudtam dönteni , korainak tartottam, hogy gyerekem legyen! Nagyon megviselte a páromat is a döntés, hogy nem tartjuk meg!(terhesség alatt sokszor bevéreztem és féltem,hogy baja lesz a babának)Ez is az okok között volt!Lelkileg megviselt, azóta eltelt 3 hónap, de a párom azóta is mellettem áll! Rossz döntést hoztam lehet, de sajnos előre senki nem tud semmit, ezért mindent mérlegelni kell! Az egész élete megváltozik az embernek, de kell valaki aki mellettünk áll ebben! Főleg a szülőnek kellene ott lenni ! Velem volt anyukám a kórházban ,de mégis tudtam, hogy amit teszek , az nagyrészt miatta is van! Mindenki saját maga döntsön , NE HAGYJA magát befolyásolni!

szerintem ha 1 nő nem akarja a gyereket nem kell neki mert akkor úgyse tudja úgy nevelni mintha várva várt baba lenne.
sajnos óvszer szakadás miatt nekem is ez lesz a sorsom mivel van 1 kis babám már aki mellett tudjuk hogy felelősével nem tudnánk most még felnevelni. sokan pedig az anyagi miatt vetetik el, tudom kegyetlenség de aki nem került még ehhez hasonló szituba az ezt még nem érti

sziasztok.nekem 4hónapja van egy barátom,és egy hete kiderült hogy 11hetes vagyok.ő nem akarja a babát,és én rá vagyok kényszerülve holna az abortuszra,mert ha magtartom,elhagy.és ezt nem akarom,és inkább szenvedek.....

Szia Kati! Holnap gondolok Rád/Rátok! Sok-sok erőt!

Szia Kati!
Holnap gondolok Rád/Rátok!
Sok erőt!

Szia Kati! Ha szeret téged a barátod, akkor vállalnia kéne a babát, kiállni melletted, nem pedig rákényszeríteni téged az abortuszra. Tudom mondani könnyű, de gondolkodj el azon, hogy te most egy emberéletről döntesz. Ha nem akarod nem kell elvetetned. Ha a szüleid kiállnának melletted, akkor bízzd magad az Úrra. Hisz a családod nevelt téged, ők ismernek téged igazán. És úgy szeretnek ahogy vagy. A barátod még lehet hogy nem ismer eléggé, és ő még nem érti, hogy számodra mit jelent ez. Az a pici magzat már belőled táplálkozik, fejlődik, neki csak te vagy, és benned bízik...

Drága Kati!

Úgy gondolom, Téged már nem kell arról győzködni, hogy mennyire fontos ez a baba neked. Érezni lehet ezen a pár sorodon is, hogy Te alapvetően a kisbabád mellett tennéd le a voksot, de félsz, hogy a (4 hónapja) tartó kapcsolatod sinylené meg.

Sajnálom az apát, hogy így gondolkodik, hogy nem gondolkodott előre, hogy nem érez elég felelősséget, mert ami neki 5 perc volt, az neked az életed is lehet. Itt NEM NEKI kell döntenie, hanem neked. Hogy ő rákényszerít valamire, az más kérdés. De - tudom, hogy könnyű mondani, abszolút megértelek - lehetsz Te is erős most, és dönthetsz másként. Dönthetsz amellett, hogy életben maradjon a babád. Erre több lehetőség is van.

Bár nem vagyok szakember, most mégis elsorolom, amit én tudok, kérlek, gondold meg őket, mielőtt elindulnál az abortuszra.

Az egyik a Lea Alapítvány, amely direkt olyan helyzetben lévő lányok miatt jött létre, mint amilyen helyzetben most Te is vagy.
www.lea.hu
Ha gondolod, hívd fel őket, mondd el nekik konkrétan, hogy mi a helyzet, és hallgasd meg a megoldási ötleteiket.

Nem kell, hogy megtartsátok a babát, ha még nem érzitek rá készen magatokat vagy magadat. Nagyon sokan vannak, akik szívesen fogadnának örökbe, és lennének szerető szülei. Vannak nyílt és zárt örökbefogadási formák, tehát még azt is eldöntheted, hogy akarod-e majd vele tartani a kapcsolatot vagy sem.

A másik, hogy léteznek anya-otthonok, ahova költözni lehet (akár az apával együtt) és ők lakást és más lehetőségeket biztosítva segítenek elindulni az életben.
www.elethaza.hu

Vagy, ha maradnál az anonim telefonoknál, hívd Kék Vonalat ingyen (a részletes telefonszámla sem mutatja ki)
www.kek-vonal.hu

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Neked a megfelelő és jó döntéshez!

Ha gondolod, írd meg nyugodtan ide, hogyan döntöttél (akár elvetetted, akár nem). Szívesen meghallgatunk utána is.

Egy ismerősöm 17 évesen lett állapotos. De megtartotta a babát. A gyermek apjával nem élnek együtt, de tartják a kapcsolatot ennek ellenére. A lány most egyetemre jár, a kislánya már négy éves, ő pedig felelős, jó anya lett. Most boldog és nagyon büszke erre. És lehet is. :-)

Egy ismerősöm 17 évesen lett állapotos. De megtartotta a babát. A gyermek apjával nem élnek együtt, de tartják a kapcsolatot ennek ellenére. A lány most egyetemre jár, a kislánya már négy éves, ő pedig felelős, jó anya lett. Most boldog, és nagyon büszke. És lehet is. :-)

Egy ismerősöm 17 évesen lett állapotos. De megtartotta a babát. A gyermek apjával nem élnek együtt, de tartják a kapcsolatot ennek ellenére. A lány most egyetemre jár, a kislánya már négy éves, ő pedig felelős, jó anya lett. Most boldog és nagyon büszke. És lehet is :-).

Kati!

Gondolok rád...így ismeretlenül... vagy inkább Rátok...

és féltelek.
Nemcsak a Babát, de téged is. Nem ismerlek titeket, nem ismerem a kapcsolatotokat-- de féltelek benneteket, mert ha a párod nem elég érzékeny és fogékony lélek ahhoz, hogy most a gyermeketek élete mellett döntsön, hogy áll majd ki melletted?

Nem szeretnélek több negatív dologgal ijesztgetni...felteszem, hogy úgyis eszedbe jutott már sok minden, és az is elég, ha visszaolvasol.

De hadd meséljem el neked az én történetemet.

Mikor a szüleim összeházasodtak, még mindketten tanultak. Apa külföldre készült ösztöndíjjal, amikor kiderült, hogy Anya babát vár--engem. Akkor még nem nagyon tudtak kommunikálni egymással a 2 hónap alatt, amit Apa távol töltött, mivel se mobiljuk, se pénzük nem volt. De nagyon várták az első Babájukat.

És eközben Anya tesztjein szörnyű eredmények jöttek ki. Azt mondták az okosok, hogy vagy meg se születek, vagy szellemi fogyatékos leszek. Nagyon. Mesélte, hogy ordibáltak vele: vetesse el a gyereket, ne hagyja aztán az állam nyakára, nem lesz ebből rendes ember.

Anya állapotát azt hiszem, nem kell leírnom ezután. Ott volt szálegyedül (vagyis a baba ott volt vele a pocakjában), kezében az abortuszpapírral, amit csak alá kellet írnia.

És döntött.
Hiszem, hogy jól.

Mert Istennek igenis nagyon jó humora van: az a pici gyerek, akitől meg akartak szabadulni, mert úgyis gyogyós lesz, ma egyetemista. Ha akarná, évfolyamelső lehetne. És boldog:)

És nagyon hálás. Az anyukájának és a Gondviselésnek is, mert szeret ÉLNI.

Bízz benne, hogy elég erőt kapsz Te is a feladatodhoz, a nehézségeidhez!

Most úgy vagyok vele, hogy ha ideállna elém a jótündér, és csak egyet kérhetnék tőle, akkor azt kérném, hogy fél év múlva a Te mosolygós kisbabád fényképét láthassam a polcomon!

Kedves Kati!
Nehéz ilyen utolsó pillanatban olyat mondani, amit alaposan meg lehetne gondolni, hisz tényleg néhány óra múlva kell döntened véglegesen... De talán még a kórház lépcsőjén felfelé sem túl késő még egyszer átgondolni és akár nemet mondani - ami egyben egy hatalmas IGEN is - egy kisbaba életére... Bárhogy dönt egy nő ilyen kényszerhelyzetben, nem szabad elítélni, mert mindennek megvan a maga oka... De szinte biztos vagyok abban, hogy azok a nők, akik utolsó pillanatban vonták vissza igényüket az abortusztól, nem bánták meg döntésüket később, amikor a kicsi gyerekük ragyogó arccal hozta nekik az erdőben szedett csokor virágot anyák napjára...
Puszi, és a legjobb döntést kívánom holnapra!

Kedves Kati, aki most kismama! Egy kép él bennem. A gladiátor a porban fekszik, a győztes lába az ő fején, és várja, hogy mit mutat a cézár. Életet vagy halált. A vesztes gladiátor nem tehet semmit. A cézár körbenéz, lesi, hogy mit mond a tömeg. Mert Róma teljhatalmú ura is figyel arra, amit zúg a tömeg. Neki kell dönteni, de sokan hozzászólnak.
Én életpárti vagyok. Hadd éljen az a gyönyörűnek ígérkező emberke. Nem tudom, hány életpárti voks kell ahhoz, hogy megkíméld őt a megsemmisüléstől, magadat pedig a döntés helytelensége miatti krízistől. Fogalmam sincs, ki a barátod. Hátha át lehet őt állítani az élet pártjára!
Segít a LEA, segít a csobánkai otthon, ha hagyod. Magam már nem kapnék örökbefogadási lehetőséget koromnál fogva.
És még egyet. Nincs az a mérnök hadsereg, amely hasonló tökéletes valamit elő tudna állítani, mint az ember. Ennél nagyobb érték nem létezik a világon. Szeretettel gondolok Rád ebben a nehéz időszakban. Imával.

szia Kati, nekem ma van a kisfiam elso szulinapja, ha akarsz dumalni meg ma errol a holnapi nap elott akkor irj, megadom a szamom es felhivhatsz nyugodtan, pusza

Kedves Kati!

Valószínű, hogy most nem érzed, de életed egyik legnagyobb ajándéka lehet az a kis gyermek akit testedben hordozol. Egy élet lett rád bízva ami egy nagy lehetőség.
De ha nem is érzed magad elég erősnek, hogy felneveld legalább adj esély neki, hogy éljen. Legalább engedd, hogy a világra jöjjőn.

Ma este értetek fogok misét mondani. (pap vagyok ugyanis), hogy választani tudd az életet. Az Isten az élet Ura és fog gondoskodni a gyermekről, csak adj esélyt neki.

Kedves Kati! Miért lennél rákényszerülve az abortuszra? Én 21 évvel ezelőtt ugyanilyen helyzetben voltam, mint Te. Akkor azt mondtam a barátomnak, hogy én mindenképpen meg akarom szülni a gyerekemet, mert az őtőle van, akit szeretek, és ha neki nem kell, hát fölnevelem én egyedül. Ez szíven ütötte, erre nem számított. Összeházasodtunk és azóta született még egy gyerekünk. Az a kicsi baba élni akar... És ha megpróbálnád a gyerekkel kettesben az életet? Ha azt mondanád a barátodnak, hogy bármikor láthatja, amikor csak akarja...?

Kedves Kati!

Szerintem arra, hogy elvetesd a kisbabát, nem késztethet a barátod. Sokkal értékesebb az

Élet annál, mint hogy ő ilyen formában leegyszerűsítse az előttetek álló

lehetőségeket. Egy nyílt érzelmi zsarolás, amikor kilátásba helyezi, hogy ellenkező

esetben otthagy.

Neked, úgy érzem, mindenekelőtt a saját érzéseiddel kell tisztában lenned, mert - ha jól

értem a szavaidat -, egy döntési kényszer elé lettél állítva. Ez a döntés azonban nem

függhet attól, amit a barátod elvárna tőled: hiszen a baba a tiéd/tiétek, él, fejlődik,

benned él... Teljesen abszurd lenne tehát, ha választanod kellene kettejük között...

Éppen ezért - és ezt kérlke, gondold végig Te magad is - úgy gondolom, hogy ha a barátod abortuszt követel tőled, azáltal éppen Téged nem fogad

el, ugyanis azzal a helyzettel együtt utasít el Téged is, amibe kerültél! Azálta pedig, hogy ezt a végletekig leegyserzűsített képletet akarja rád kényszeríteni, meg akarja kerülni a saját felelősségével való szembenézést is. Mintha ilyesmi nem létezne, nem ő lenne az apa.

Ha azonban ilyen szeretetlen

feltételekhez köti a "szeretetét", akkor el sem tudom képzelni, hogy pl. miként fog majd a

későbbiekben melletted állni? Képzeld el u.is a következőt: adódik egy újabb nehéz helyzet (márpedig az élet

nem jelenti be előre ezeket az alkalmakat), és - őszintén szólva -, mi a garancia arra, hogy nem köti

ismét feltételekhez a hűségét és a támogatását?

Sajnos, ennél nem tudok konkrétabban és személyesebben fogalmazni, továbbá nem ismerem részletesen a

Te helyzetedet sem. Mindössze annyira megfogott, amit írtál, hogy teljes erőmből és szívemből próbálok Veled együtt gondolkodni, együtt érezni. Nincs más

módom sem, mint ez a szokatlan kényszermegoldás, minthogy ezt a válaszkommentet megírjam

Neked. Ezért, ha gondolod, vedd fel velem e-mailen a kapcsolatot: magyarendre@gmail.com ,

megpróbálok Veled együtt gondolkodni.

+Még talán egy valami: annak idején, a húgom is hasonló

helyzetben volt. Én pedig 4 éve, a húgom mellett szenvedtem végig (vele együtt) u.ezt a dilemmát... Éppen ezért szeretnék segíteni

Neked is. (19 évesen született meg a babája. Borzalmas körülmények közül hozta

haza, magával a gyermekét... de a kisbaba ismét összehozta a családot, sőt - képzeld - egy szuper tehetséges, fizikailag és

szellemileg is egyaránt kimagasló képességekkel rendelkező, 4 éves, egészséges kislány lett belőle...)

Kedves Kata! Szeritem nagyon bátor vagy! Ezzel a kommenttel is

fel merted vállalni nyilvánosan is, ezt a valóban igen súlyos dilemmát. És hogy volt bátorságod másoktól segítséget

kérni... Komolyan: becsüllek érte! Tényleg. Isten áldjon és adjon Neked elegendő lelki erőt és bölcsességet. Várom a leveledet, ha névtelenül is, akárhogy...

Endre

Kati! Olvastad Barbara kommentjét február 13-áról? (néhánnyal fölötted) Én ugyanezt mondanám, de ő sokkal hitelesebb, mert át is élte. A szituációdba belegondolni is szörnyű, drukkolok, hogy sikerüljön jó döntést hoznod!

Mielőtt döntenél, játssz el mindkét gondolattal: vagy a srácot abortálod, vagy a babát. Talán most elérkezett az idő, hogy felnőj. Nem gondolod?

Hu Kati, latod ez a kis ember mar most mennyi embert megmozgatott!! Hihetetlen nem? Sok ilyen csoda varna am meg ratok! Ott vagy meg? Hagyjunk békén? Vagy segíthetünk valamiben?

Kedves kati!

Még lefekvés előtt nézz fel az egyik csillagra az égen...Kérlek gondolkozz el ezen!

Kedves Kati,
lehet, hogy ez a gyerek kincs lesz számodra egész életedben. Soha nem tudjuk, kit szülünk! Ne vetesd el! Én hiszek abban, hogy a gyerek szülőt választ magának, ő kiválasztott Téged és a barátodat - legalább Te fogadd be.
A férfiak agya más srófra jár. Sokszor csak akkor értik meg, hogy mi történik - és akár drámai módon változnak, megváltozik a viszonyuk a gyerekhez - amikor megfoghatják, kézbe vehetik. Neki ez még csak "helyzet", amelyet lehet alakítani, de Te tudod, hogy itt van valaki, aki kiszolgáltatva Tőleg függ. Ne félj a további eseményektől - van ebben az országban szerencsére elég hely, amely ilyenkor segítik a fiatal anyákat, majd Neked is segítenek. Mondj igent erre a gyerekre, meglátod, az életben majd sokszor hálát fogsz adni azért, hogy így döntöttél.
Imádkozom érted.

Drága Kati!
Aki emiatt elhagy, amellett úgysem lesz hosszan boldog életed!!! Úgy, látom, nagy szükséged van a szeretetre, mint mindannyiunknak. Hidd el, egy saját baba tud akkora boldogságot adni, mint egy fiú. A kisbabád minden nélkül Téged fog szeretni legjobban a világon, csak azért, mert Te leszel az anyukája!!! És ha továbbra is szereted a srácot, akkor ahányszor ránézel a gyermekedre, Őt fogod benne látni.
Még egy: van egy barátnőm, akinek volt egy abortusza pont ilyen okokból. Teljesen kikészült az egész tortúrától, és miután kikerült a kórházból, az egész ügy annyira megmérgezte a kapcsolatukat, hogy szakítottak. Nem tudhatod, milyen következményekkel jár egy ilyen benned, és a fiúban, akivel jársz. Nemcsak a lányokat, a fiúkat is megmérgezi.
Kívánok Neked rengeteg sok erőt és szeretetet a hátralévő életedben a kicsi és aranyos Babókáddal együtt!!!

Drága Kati!!

Nagyon nehéz mit írni... Főleg, hogy nem tudom, merre jársz, hol vagy... Amióta olvastam a bejegyzésedet, és láttam, hogy ez a mai napot jelenti, csak Értetek imádkozom, Rátok gondolok, hogy legyen erőd a most talán nehezebbnek tűnő döntéshez, az Élethez...

Olvastad a bejegyzéseket?... A sok-sok Nektek szóló, szeretettel teli üzenetet?... Tudod, én csak kívülállóként olvastam, de így is elszorult a szívem... Látod, nem vagy, és sose leszel egyedül!! Nem tudom, észrevetted-e már, de szerintem sokan megerősítik majd saját tapasztalatomat: ha nagy nehézséggel találjuk szembe magunkat az élet során, akár olyannal, amit már tényleg elviselhetetlennek érzünk -- mindig megkapjuk a szükséges erőt, szeretetet és támogatást ahhoz, hogy újra talpra tudjunk állni, hogy mosolyogva tudjuk folytatni... Ebben biztos vagyok. És tudod, sokszor a legmeglepőbb helyekről jön a támogatás, amire sose gondolnál. Figyeld csak meg.

Kati, tudod, nekem is több ismerősöm, barátom volt már hasonló helyzetben... És két dolgot tapasztaltam meg ezek kapcsán (az előzőn túl), amin érdemes elgondolkozni, ha olvasod még mindezeket... Az egyik, hogy nem találkoztam még olyan lánnyal, nővel, aki megtartotta volna a babáját (bár iszonyú szenvedések és bizonytalanságok után...), és megbánta volna, hogy így döntött... MINDENKI - ki mosolyogva, ki könnyekkel a szemében - azt mesélte, hogy mennyire jó, hogy nem döntött az abortusz mellett... Viszont nagyon sok olyan lánnyal, nővel, sőt, többszörös édesanyával találkoztam már, aki sírva mesélte, hogy mit tett, és bár újraélhetné azt a pillanatot, és most a karjában tarthatná a babáját... Azt hiszem, ezen is jó elgondolkodni...

A másik... A barátod. Tudod, két olyan családról is tudok, ahol ugyanez volt a helyzet, mint Nálatok. A fiú nem akarta, kérte a lányt, hogy vetesse el. A lány viszont mind a két esetben kitarott amellett, hogy megtartja a babájukat, ha kell, egyedül, és egyedül neveli fel. A fiú nem vállalt semmilyen felelősséget, és a 9 hónap alatt nem is támogatta a lányt. Aztán, amikor megszületett a baba, és egyre többször látta, fogta a kezében, kezdte érezni, hogy az övé... Nem varázsütésszerűen, nem egyik pillanatról a másikra, de a fiú elfogadta a helyzetet, és végül mind a két esetben, teljesen saját (!) döntéssel, kiállt a párja és a gyermeke mellett... Azóta egy család, egyiküknél újabb gyermek is született. Magyarázat?.. Tudod, a férfiak tényleg mások... Valószínűleg a barátod megis ijedt, nem számított erre. És Ő még nem érzi úgy, mint Te, ennek a súlyát, de ha TALÁLKOZIK Vele... Könnyen megváltozhat a helyzet. Belegondoltál, hogy ha ez történik, mennyire fogsz örülni, hogy akkor mégsem engedtél neki?...

Drága Kati!
Imádkozom Értetek. És AKÁRHOGY is döntöttél, akárhogy is lesz vége ennek a napnak: TUDD, hogy nagyon sokan vannak Mellettetek, gondolnak Rátok, imádkoznak Értetek...
Ismeretlenül is szeretünk Titeket.

Friss házasként közeli emlék még, hogy miért is döntöttem a házasság mellett. Azért, mert a kapcsolatunk egyre komolyabbá vált, míg végül megérett bennem, hogy semmi sincs, ami fontosabb lenne, mint Ő. Amikor ezt kimondtam magamban, olyan nyugodt boldogság töltött el, amely semmihez sem fogható érzés. Akkor döntöttem úgy, hogy ország-világ színe előtt kérem Isten áldását ránk, döntésre, és ezzel a döntésem feletti FELELŐSSÉGET is vállalom.

Ha valaki még nem érett arra, hogy egy emberi élet, mely belőle fakadt, igazán fontosnak gondoljon, akkor hogy lenne alkalmas bármiféle felelősségvállalásra?

Köznapibban: amíg csak tét nélkül szórakozom egy lánnyal, addig nem lehet bajom, de ha az ügynek valami "nyoma" marad (házasság vagy gyerek), akkor már nem léphetek csak úgy vissza... Ez elől lehet menekülni egy darabig, csak nem érdemes.

Földi mércével nem is mérhető, hogy a Te döntésed mennyivel komolyabb, mint a "barátodé". Egy emberi életre mondhatsz igent!

Imádkozom értetek

Sziasztok!

Rólam most derült ki hogy 4-5 hetes terhes vagyok.. Még mielőtt elmentem volna a nőgyógyászhoz, a teszt elkészítése után elmondtam annak eredményét a férfinak, aki 41 éves, és akivel 9 hónapja vagyok együtt. Megölelt és azt mondta, hogy ezt a gyereket nem terveztük, arra készülni kell anyagilag, hogy az ember leáll a gyógyszerrel a cigivel előtte fél évvel-egy évvel.. vetessem el. Nem tarthatom meg.
Bár a fejem azt mondja minden igaz amit mondott.. vagyis hogy a babát tervezni kell.. összetört bennem egy világ.. hiszen nem szeret, nem tervez velem családot.. soha nem szeretett?

Az irónia a dologban, hogy egyszer a kapcsolatunk elején kártyát vetettek neki, és azt mondták én elhegyom majd és a következő szerelemből születik a gyereke, egy kislány. Ő nem tudja hogy ezt tudom..

De most megszakad a szívem..

Egyedül sajnos nem tudom a gyerkőcöt bevállalni, nincs semmim.. se lakásom, se kocsim.. és én is boldog, harmonikus családban képzelem el a gyereknevelést..

Fáj. Nagyon. A csalódás.. hogy nem tudom megtartani.. hogy olyan szívesen kapaszkodnék, de nem tudok abba akit szeretek.. mert ő nem szeret.. igazán..

Kedves Moon!

Abszolút megértelek! Nem várom el, hogy most higgy nekem, mert férfiként nem tudom igazán beleélni magam, amibe Te.

De ha megnézed a fenti kommentárokat, mind arról tanúskodik, hogy aki hozzád hasonló helyzetbe került, és megtartotta a gyerekét, végül abszolút nem bánta meg.

Te is tudod, és érzed, hogy szereted azt a kisbabát, aki már veled együtt él, benned, aki az egyetlen reménye és mindene.

Egy gyerek felnevelése elindulhat kocsi nélkül is, és a lakás kérdés sem megoldhatatlan, léteznek gyermek-anya otthonok, ahol elindulhat az anya és gyermeke.

A kártyajóslás... hát nem tudom. Higgyen benne, aki akar. De neki kell tudnia, hogy szeret-e vagy sem. Viszont azzal, hogy tőle van a gyerek, ő felelősséggel tartozik neked.

Neked is azt tanácsolom, hívd fel a LEA Alapítványt, hogy elmondhassák, és így tisztában legyél azzal, hogy mik a lehetőségeid, és ennek fényében dönts arról, hogy elveteted-e a kisbabádat vagy sem.

www.lea.hu

Akit eddig ismertem, és gondolt már abortuszra, de megtartotta a babáját, egyikük sem bánta meg, mert boldogan gyönyörködött az egyre növő gyermekében.
Viszont ismerek olyat is, aki elvetette (bár nem szerette volna elvetetni eredetileg), és 10-20 év múlva el-elsírta magát, ha meglátott egy olyan korú fiatalt, akivel épp egyidős lenne a gyermeke.

Sok erőt a döntésedhez, bármi is legyen az!

Nem tudom hogy melyik a nagyobb bűn.. hogy meg sem születik, vagy hogy megkímélem attól, hogy neki is, nekem is küzdelem legyen az életünk..

Egy gyereknek biztonságot adó otthon kell.. kell neki anya és apa, harmónia.. szeretet..

Nem tudom valaha feldolgozom-e majd a döntésemet.. de nem tehetem meg vele, hogy így szülessen meg.

Én nem így terveztem..

Nem így..

Mintha megvertek volna, és nem tudnék józanodni..

Kedves moon!

Imádkozom érted.
Én is erőt kívánok neked, és gondold át jól, néha nem az észérvek számítanak.

Kedves Moon!

Tudom, hogy nem vagy könnyű helyzetben... De fontold meg kérlek ezt:
Azt hiszem, nagyon helyes, ha egy ember a szeretetre és harmóniára vágyik és ezt kívánja másnak is, főleg a saját gyerekének. Ahhoz azonban, hogy a harmóniát, szeretetet át tudjad adni majd a gyerekednek, a Te lelkeden belül is teljesen béke kell, hogy legyen. Egy Élet kioltása azt hiszem sosem fog a teljes békére vezetni és utána lehet törekedni arra, hogy béke legyen Benned, már sosem lehet az. Hogy tudnád akkor a többi gyerekednek átadni a harmóniát, ami nem lesz meg Benned? Szerintem ezt is fontold meg!
Hidd el, van segítség, ha akarod!

Sok erőt, bátorságot, békét kívánok szeretettel!

Egyáltalán nem biztos, hogy a kényelmesebb megoldás a jó választás. Sőt. De jó lenne hosszú távon gondolkozni.
Falként mered előttem az, hogy ebben a társadalomban miért szitokszó a szülés, és miért nem az az abortusz?
Csernus dr. sokat emlegetett kérdése visszhangzik bennem:
Bevállalod?
Bevállalod az élet melletti döntést minden emberségével szépségével és kalandjával együtt?
Persze sokkal jobb volna két emberre fogalmazni: Bevállaljátok? vagy magázva:
Bevállalják?
Gondolatkísérletem nem kívánt senki ellen irányulni, csak azt írtam le, amit e dolgokról gondolok.
Nem is irányulhat senki ellen, mert nem ismerem a részleteket, továbbá nincs jogom senki helyett eldönteni, hogy mit miért tesz.
Azt azért engedjétek meg nekem, hogy fájjanak bennem az abortuszok.
Persze nemcsak azok.

Kedves moon!

Melyik a nagyobb bűn?

Bűnt tudva és akarva lehet elkövetni, mégpedig úgy, hogy egy adott helyzetben két (vagy több) lehetőségből a rosszat választod. Ha olyan helyzetbe hozod magad egy döntéseddel, amelyből nem lehet jól kijönni, akkor az hiba, nem pedig bűn.

A mostani "helyzet" az, hogy gyermeket vársz. A két előtted álló lehetőség: 1. bűnt követsz el, mert megfosztasz valakit az élettől, 2. valószínűleg nehéz helyzetbe hozod magad, és a babádat.

Ezzel két dolgot akartam mondani: 1. Nem láthatod át, hogy egyes tetteidnek mi lesz a következménye, ha nem csak a te döntéseden múlik a dolog. Ha az életet választod, a sorsotok nem csak rajtad múlik, hanem rengeteg más emberen, akik segítenek, támogatnak, jót akarnak. És nem utolsó sorban az isteni gondviselésen is, amely képes a leglehetetlenebb ügyekből is valami jót kihozni.
2. A mostani helyzet már adott, azt meg nem történtté tenni nem lehet! Sem embernek, sem Istennek.

Nem vagy "terhes". Áldott állapotban vagy!

Szeretettel
Bálint

Kedves Moon! Tényleg nagyon nehéz a helyzeted, szörnyű lehet a csalódás, és nagyon nehéz a döntés. Ugyan csak pár sort olvastam tőled, de az a benyomásom van, hogy az az erős vágy, hogy szeretetben, és harmóniában neveld a gyermekedet, be fog teljesedni. Szerintem szerencsés a gyereked, hogy olyan anyja van, aki ennyire vágyik a gyermeke boldogságára! Biztos iszonyatosan nehéz az anyagi bizonytalanságban ekkora felelősséget vállalni, de én eddig azt tapasztaltam az életben (igaz, elég fiatal vagyok), hogy a szeretet minden nehézséget (testi, anyagi, stb.) felülmúl.

Szia Moon!

Sokat gondolkoztam a helyzeteden, és úgy gondolom vannak dolgok, amikben egyszerűen nem engedhetsz, mert különben tönkre megy a kapcsolatotok.
Ha elveteted a babát, nekem úgy tűnik feladod magad, és olyan, aki nem áll ki a saját akarata mellett (ha ez egy igazán mély kérdés), nem kell a másiknak...
Egy "áldozatot" nem lehet úgy szeretni, ahogyan az egy párkapcsolatban kell hogy megvalósuljon. Társként.
Amiről beszélek igen hosszútávú dolog, de úgy tapasztaltam biztosan így van. Egészséges kapcsolat abból soha nem lesz, ha az egyik nyel, elfogad, enged, szenved és ebbe a szerepbe úgy elmélyed, hogy már nem lehetnek társak. Természetesen a kapcsolatotok rövid távon akkor van veszélyben, ha megtartod a babát, de ha elveteted, akkor hosszútávon van nagy veszélyben. legalábbis én így látom.
Arra, hogy egészséges kiegyensúlyozott pár lehessetek szerintem csak úgy van esély, ha megőrzitek a legmélyebb éneteket, (ha valami, akkor igazán ez vonz a másikban, hogy nem üres belül). S a belső önmagad azt hiszem egy ilyen "nem akart" tettel, amiről sose gondoltad volna, hogy megteszed, lehet igazán durván pusztítani.
Ha megtartod a babát, azt hiszem van esély, hogy a kapcsolatotok rendbe jöjjön, és bármily furcsa, de pont ha nem tartod meg, akkor veszíthetitek el egymást a legkönnyebben, bár biztosan nem másnap, hanem később.

Erről mit gondolsz...? látom látom, nagyon könnyű nekem így kívülről. sok-sok erőt Neked!

A baba egészségéről csak annyit, hogy ez nem egy képlet, amibe beadod az adatokat és kijön az eredmény, nyilván hatással van rá sokminden, többek között a ti egészségetek, de olyan ijesztő, hogy ennyi elég egy halálos ítéletre. Bocsáss meg, hogy nyers vagyok, de olyan rossz lenne ha nem lennék, mert szüleim nem akartak volna.

Kedves Moon!

Egyet értek Orsival abban, hogy a hosszú távú kapcsolatotokra egyáltalán nincs jó hatással az, ha a legtöbbször Te engedsz, és ő irányít Téged.
Lehet, hogy ő a férfi, de modern társadalomban élünk, nem az araboknál, ahol a nőnek egy szál akarata sem lehet...
És ahogy Müller Péter írja az Örömkönyvben: minden férfi Királynőre vágyik, akire felnézhet. És ez így van velünk, nőkkel is: olyan társra vágyunk, akire felnézhetünk. De hogy akarsz felnézni a kedvesedre, ha egy ilyen döntést kényszerít ki Tőled? Neked is van saját akaratod, erős nő vagy, és a segítség tényleg minden váratlan irányból jön, ha rábízod magad Istenre!

A tabletta- és cigaretta-leállás szerintem meg csak ürügy a párodnak, aki még mindig nem nőtt fel elég nagyra a felelősségvállaláshoz... Sajnos ez nem kortól függ.

Bízd magad Istenre, hallgass a szívedre, és dönts aszerint! A gyermek részed, Benned fogant - és ha megtagadod egy részedet, megtagadod egész önmagadat... És soha semmi sem történik véletlenül!!!!! Ha még most ez is lenne az érzésed, mert kétségbe vagy esve, később majd látni fogod, mi miért volt.

Hallgass a szívedre, és légy önmagad: Királynő, akire Te magad is fel tudsz nézni!!!!

Imádkozom Érted.

Kedves Moon!!

Mindent, amit leírnék most Neked, leírtam néhány lapozásnyival feljebb... Ha jársz még erre, olvasd el, kérlek. NEKED is írtam, bár akkor még - nem tudtam.

És még egy dolog, ami akkor jutott eszembe, amikor arról írtál, hogy a kicsinek harmónia, család, anya és apa kell... Igazd van, ezt mindenki elismeri. De most talán ennél alapvetőbb választásról van szó... Kérlek, tedd fel a kérdést, ami most Téged foglalkoztat (abortusz vagy nem) a Benned élő kicsi életnek, a babádnak: szerinted ő mit választana?... A halált, egy semmilyen életet -- vagy egy esetleg nehéz, de ÉLETet?... Szerinted ő vállalja a nehézségeket, a kemény pillanatokat, csak hogy élhessen?...
Szerintem igen.
Segíts neki.

Halld meg a szavát, mert most is Téged szólít: Anya... És halld meg, hogy mit mond Neked. Mit kér Tőled. Ha becsukod a szemed, talán látni is fogod a szemét, a mosolyra görbülő gödrös száját, az arcát, a puha kis haját, a kezeit, az apró lábacskáját...

Veled vagyunk mind. És kérlek, írj, ha erre jársz. Írj, ha jó szóra, segítségre van szükséged, vagy csak elmondanád, amin gondolkozol, ami foglalkoztat...

Veled vagyunk. Mind.

Szia moon!
Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe került.Nálam /nálunk ugyan ez a helyzet volt.4hónap ismeretség után terhes lettem,de 10hetesen derült ki.Én mindennél jobban akartam,és az utolsó pillanatig harcoltam,mindent megtettem hogy ne kelljen elvetetnem,mert a párom azt mondta elhagy ha megtartom.Nekem választani kellett.Ő vagy a baba.Én lassan egy hete túl vagyok az abortuszon,de részben sajnálom nagyon,és iszonyat nehéz,de valahol jol döntöttem,mert nem igy akarok családot,hogy egyedül állóként.... Remélem egyik döntést sem fogod megbánni.Én nagyon szoritok neked,és veled vagyok! Ha egy mód van rá,és ha van segitséged,akkor jól gondold meg hogy elveteted e. Sok erőt kivánok neked,és kitartást:)

Drága Lányok!

én is gondolok rátok, és imádkozom értetek! A többiek már minden lényegeset leírtak, én csak még egy helyet szeretnék ajánlani, ahol segítséget kaphattok:
www.valsagterhesseg.hu/

szeretettel,
dorcsi

Sziasztok!
20 éves vagyok, a párommal fél éve járunk együtt, nagyon szeretjük egymást. Szó volt már házasságról is. Nem lakunk együtt még sajnos.
Most derült ki hogy terhes vagyok tőle. Nem tudom mennyi idős lehet.2-3 héttel ezelőtt vettünk tesztet, az negatív volt, szóval....
Főiskolára járok, 3-ad éves vagyok. Júniusban végeznék (de még csúszhatok is 1 évet) Januárban lesz egy fontos vizsgám, attól függ hogy bent maradok e suliban vagy sem) --Befolyásolja a vizsgát.
Mindenképp beakarom fejezni a sulit, de nem levelezőn!!! Meg még tovább akarok tanulni!!
angol nyelvvizsga, ECDL, jogosítvány + másik diploma!!
Nem akarom egyből gyerekkel indítani az életem.
Gyerekes vagyok, nem tudok főzni se!! Nem bírom a gyereksírást :( aranyosak, de nem érzem magam képesnek rá :( HELP!
Neki nincs fix munkahelye, most talált munkát...
20 éves ő is. Megakarja tartani a gyereket. El is akar venni feleségül. Szeret, imád. Mindent megakar tenni hogy később jó lenne nekünk....
Én nem akarom megtartani. Szeretnék még tanulni, dolgozni, karrier....
De az abortusz borzasztó dolog...és fájdalmas azt olvastam :( ettől is félek nagyon. Nagy a kockázat a későbbiekre nézve :( és a lelkiekben tönkremennék bele tuti :( párom szerint is nagyon kilennék készülve.
Mit tegyek? Mi lesz ha nem lehet majd többi gyerekem ezek után??
Segítsetek kérlek!!
Nem tudom mi legyen? Bizonytalan vagyok.
Pénteken megyek ultrahangra addig gondolkozok.....

Milyen lesz a kapcsolatom ha mégis elvetetem? Félek elveszítem.

Kedves Emese!

Mindenek előtt azt tanácsolom, hogy - ha még nem tetted volna - olvasd el az előtted hozzászólok véleményét az elejétől. Látni fogod, hogy több hozzád hasonló helyzetben lévő lány írt már ide, és a tanácsok, illetve a lehetőségek tárháza is nagy, csak meg kell ezeket ismerni.

Alapvetően szerencsés helyzetben vagy, hogy a barátod ennyire szeret, és meg is akarja tartani a babát. A legtöbb áldott állapotban lévő lány pont ennek ellenkezője miatt szenved. Hogy ők akarják a babát, de a barátjuk / férjük nem.

A karrier is jöhet még utána. Én is egyetemista vagyok, és nem egy lány jön mózeskosárral vizsgázni, illetve úgy járt órára, amíg csecsemője volt, hogy valaki addig vigyázott rá (pl. anyu-apu, anyós-após), és 2-3 éves korától már ott a bölcsi is. Az egyik ilyen lány fia már rendszeres tag az egyetemen, és tökre bírjuk őket. Neki is házasság előtt született a babája, de megszokta és egyáltalán nem bánta meg. Imádja a fiát a papával együtt, aki szintén szaktársunk. Persze, kicsit nehezebb nekik, de megoldják.
Nagyon sok lehetőség van.

Persze, 20 évesen ma még nem nagyon szoktak anyává válni a lányok, de - ahogy Te is bevallod - sokkal-sokkal többet fogsz lelkileg szenvedni, ha most elveteted.

Történt egy kis "hiba", azaz nem voltatok elég óvatosak. Lehetne itt most beszélni mindenféle felelősségről és hasonlókról, de inkább előre nézz. Adott ez a helyzet. Egy életet hordozol a szíved alatt. Félelmetes lehet. Én is megijednék, ha hirtelen apának kéne lennem (nemhogy anyának). Hirtelen félelmedben el is utasíthatod, de mérlegeld a lehetőségeket.

Szakszerűbb tanácsot is kaphatsz az én naiv és laikus szavaimnál. Vannak szervezetek, intézmények, akik a veled egy cipőben járó lányok számára jött létre. Nézd meg őket:

Az egyik a Lea Alapítvány:
www.lea.hu
Ha gondolod, hívd fel őket, mondd el nekik konkrétan, hogy mi a helyzet, és hallgasd meg a megoldási ötleteiket.

SŐT! Az sem kell, hogy megtartsátok a babát, ha még nem érzitek rá készen magatokat vagy magadat. Ezt úgy értem, hogy nagyon sokan vannak, akik szívesen fogadnának örökbe, és lennének szerető szülei. Vannak nyílt és zárt örökbefogadási formák, tehát még azt is eldöntheted, hogy akarod-e majd vele tartani a kapcsolatot vagy sem.

A másik, hogy léteznek anya-otthonok, ahova költözni lehet (akár az apával együtt) és ők lakást és más lehetőségeket biztosítva segítenek elindulni az életben.
Pl.: www.elethaza.hu

Vagy, ha maradnál az anonim telefonoknál, hívd a Kék Vonalat ingyen (a részletes telefonszámla sem mutatja ki, hogy hívtad őket)
www.kek-vonal.hu

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Neked a megfelelő és jó döntéshez!

Ha gondolod, írd meg nyugodtan ide, hogyan döntöttél (akár elvetetted, akár nem). Szívesen meghallgatunk utána is.

Szia Emese!
Csak röviden írnék...
Igazából 2 lehetőséged van: vagy örökre megváltoztatod az életed, vagy örökre megváltoztatod az életed.
Ha elmész ab-re, az fizikai és lelki fájdalmakkal is bőven együtt jár, ezt persze mindenki tudja, de azt kevesebben tudják, mit is jelent ez pontosan, de szerintem nem érdemes kipróbálni... Utána, ha elvégezted a sulit, "karriert építesz", és mondjuk 4-5 év múlva szeretnél gyereket, nehezebben fog összejönni, egyrészt a műtét káros hatásai miatt, másrészt az elkerülhetetlen lelki görcsök miatt, ami Benned is, és a párodban is benne lesz. Ha sikerül, és terhes leszel, úgy, hogy be is terveztétek meg minden, akkor 9 hónapig az előző terhességed emlékei fognak kavarogni Benned, aztán talán időlegesen elmúlik, ha megszületik a kisbabád... De örökre nem fogod tudni kitörölni ezeket az emlékeket, ebben biztos lehetsz.
..
A másik lehetőség, ugye, hogy nem veteted el, és van még több, mint 8 hónapod arra, hogy minden szempontból felkészülj a kisbaba érkezésére. Nem kell lemondanod sem a tanulmányaidról, sem a karrieredről, ezt azt hiszem, több millió nő tudná alátámasztani, akik több gyerek mellett lettek sikeresek a munkájukban is. (Azt nem tudom, mit tanulsz...) Az, hogy mennyire vagy kitartó és erős, csak rajtad múlik... Tudom, hogy nehéz felnőni ehhez az egészhez néhány hónap alatt, de ha hiszel abban hogy ami megtörtént Veled, nem véletlen, akkor már elindultál ezen az úton...
Az, pedig, hogy nem bírod a kisbabasírást, meg fog változni, amint a saját gyereked, gyereketek hangját meghallod.
Ha anyukád elfogadja a helyzetet, akkor biztos segít Neked megtanulni főzni, háztartást vezetni, blabla, meg még segíteni is fog a szülés után, hiszen ezért is az anyukád.. de ha mégsem így lenne, akkor szólj nekem, ezen ne múljon:)) Szerintem, bár teljesen nem ismerem a helyzetedet, de ahogy a soraidat olvastam, az égvilágon semmi érv nem támasztja alá azt, hogy egy iszonyatos műtéttel elvetess egy életet... Abban biztos vagyok, hogy rettenetesen ijesztő Neked ez a helyzet, meg a nyomás, a döntés iszonyatos súlya, a Te kezedben... nem is akarom ezt megkérdőjelezni, sem az érzéseidet, hogy nem érzed készen Magad erre a feladatra... De fel lehet készülni rá, ha Te is akarod, hidd el!!!
Ha gondolod, folytathatjuk emailben is, csigabiga_4@yahoo.com
Vigyázz Magadra, szerintem egyelőre próbálj sokat pihenni és tisztán gondolkozni (a vizsgaidőszak ellenére is, mert ez most szerintem enyhén szólva fontosabb), beszélgess sokat a Pároddal, és tényleg írj bátran...!!

Elolvastam mindkét hozzászólást. Folyton ezen jár az agyam, próbálok neten utánnaolvasni a dolgoknak.
Anyukám nem az a megértő típus, hogy megtartsam a gyereket. Nem vagyok vele jóviszonyban, sok mindent nem beszélek meg vele, mert nem merem, nem megértő.
Nem az ő döntése. Nem az ő gyereke.
A párom nagyon szeretné a gyereket, 20 éves kora ellenére. Mindennap mondja többször is, hogy ne vetessem el. Ha meg elvetetném félek emiatt másabb lesz a kapcsolatunk vagy magamra maradnék :(
Az abortuszról rengeteg mindent olvastam. Vákummal kiszívják?? ÁÁÁ nagyon durva és ha hibáznak az orvosok (olyan sok orvosi hiba van!) vagy valami fertőzést kapok el ,mert nem volt steril valami ott...meg hogy nagyon fájni fog utánna...istenem nagyon nehéz helyzetem ez....
pont vizsgaidőszakban. Jan 5 én egy nagyon fontos vizsgám lesz, ha megműtenek biztos nem sikerül...nemtudom!!! ááááá segítség
Testileg-lelkileg nagyon megviselne...Iszonyatosan félek, alapból utálom a "fehér köpenyeseket" és a kórházszagot. Valaki tudna bővebben az ab.-ról még mesélni?

Péntek délelőtt megyek ultrahangra, kiváncsi vagyok mennyi idős lehet....
kb 2 héttel ezelőtt vettünk tesztet az negatív volt, szóval hamar összehoztuk.
Este még visszanézek.

Szia Emese!

Csillagtáncos nincs regisztrálva a blog.hu-n, ezért rajtam keresztül küldi a kommentárját:

Kedves Levélíró!

Ha már Te a bizalmadba avattál minket, engedd meg, hogy én is elmeséljem a saját történetem, és azt az élményt, ami nemrég történt velem. Hátha segít döntened. De előrebocsátom azt is, hogy nagy szeretettel gondolok Rád, Rátok.
Én 24 éves vagyok, szintén egyetemista, tehát semmi keresetem sincs, csak kiadás... Most házasodtunk a párommal, terveztük a babát, össze is jött hamar, a 16. hétben vagyok. Ebben más a helyzetem igen, azt mondom, bizony sokkal könnyeb mint a Tiéd. Kezdtettől fogva boldog voltam, mikor megtudtam, hogy bennem van. Előtte én úgy voltam vele, hogy nem tudom, szeretném-e, jó lenne egy kicsit dolgozni is, meg hát még új a házasság, együttlakás stb... érted. De mikor megtudtam, azóta szeretem. De nem is ez a lényeg Neked. Tudod, nekünk sincs túl sok pénzünk, csak egy jövedelem, egy felújításra váró ház, a GYES valóban nagyon kevés... nincs új autónk se stb, nekem is kell még diplomáznom. De hidd el, hogy a pénz nem számít annyira, mint gondolnád! Ha nem fogunk tudni új cuccokat venni neki, azért már szép használt cuccokat is lehet elég olcsón kapni. És bizony tanulni is nehezebb lesz a babával, de megoldható (nekem is kell még nyelvvizsga is...)

De magammal nem untatlak tovább.
Van viszont egy történetem, amin nagyon megérintett. Egy hete kórházban voltam a baba miatt veszélyeztetettként. Azon az osztályon, így a mi szobánkban is csak olyanok voltak, akiknek valami miatt veszélyben volt a babája, és a megtartásért kellett befeküdni. Viszont egy nap nálunk volt egy üres ágy, a kórházban pedig zsúfoltság, így behoztak hozzánk egy lányt, aki abortuszra várt... Persze rossz volt nekünk is, neki is... Nem is beszéltünk. Utána mikor visszahozták, ott ébredt benn. Sokkoló volt, mert ahogy az ember ébred az altatásból még nem teljesen tiszta a tudata és akkor bizony sok mindent mondhat. Hát szegényen látszott, hogy milyen megtört a tekintete, mekkora fájdalma lehet. Azt is mondta, hogy "nem akartam"... Annyira rossz volt nézni, hogy odaültem mellé, és megfogtam a kezét. Megkérdezte, hogy mi történt vele, nem bírtam megmondani. Megkérdezte, hogy "meghalt a baba?" sírva bólintottam, és neki elkezdett folyni a könnye, és azt mondta, hogy soha többet nem akar idekerülni... Utána aztán végre elaludt. Majd mikor felébredt már kitisztult elmével, elmondta, hogy neki már halott volt a babája, és ezért "műtötték"... De akkor, amikor láttam a tekintetét, és hallottam az ő hangjában a bűnbánatot (pedig később kiderült, hogy ártatlan! és sokat szenvedett, de mégis), akkor nagyon megfájdult a szívem. Látod, még neki is ezzel járt ez a "procedúra". Még neki is bűntudata volt. Jaj, akkor arra gondoltam, még míg ő aludt, hogy hány ilyen lány van, akik azért mert félnek, mert nyomás alatt vannak, mert valószínűleg az abortuszos tanácsadás nem megfelelő, mert nem értik, hogy mit tesznek, az abortusz mellett döntenek. És utána? Már az ébredésnél rádöbbennek arra, hogy valójában ez mit is jelentett... De akkor már késő bánni, pedig bánják, biztos vagyok benne, és mindegyiknek, aki odakerül fognám a kezét, és ott lennék vele, hogy ne gyűlölje meg örök életre magát... De méginkább ott lennék a tanácsadáson, mielőtt dönteni kell, és azt mondanám, hogy lehet másképp, egy gyermeket soha nem fogsz megbánni, ha megszülöd, biztos van mód arra, hogy segítsünk Neked valahogy, segítsünk a párodnak, családodnak, a kisbabádnak!...
Arra is gondoltam, hogy hogyan menne utána vissza a párjához, hogyan lehet ezután együtt maradni...

Kedves Levélíró!
Bocsánat, hogy hosszú voltam. És semmiképp ne vedd vádnak vagy bántásnak, amit leírtam. Ez csak a tapasztalatom. Én szorítani fogok Neked, a hetedik héten már jobban kivehető a baba is, addig még túl picike. Téged szeret a párod, és Te is őt, házasság is szóba került (fél év után! ez nagyon nagy szó, tudod-e? és micsoda nagy kincs!), ő is támogatja a babátokat... Ez akkora támogató erő, hogy csak na! Bátran bízhatsz benne, tudod, hogy a férfiak nagy része akkor is beijed, ha amúgy tervezték a babát?
A gyerekességed szerintem tuti el fog múlni. Én sem voltam pl. valami határozott, de mióta bennem van a baba, sokkal jobban tudom képviselni az érdekeimet, vagy az ő érdekeit. Majd belenövünk! A játékosságod meg tuti nem fog elmúlni! Én nem a sírástól, hanem a szagos pelenkáktól voltam mindig rosszul. De velünk is megcsinálta anyánk-apánk, és a saját gyerekhez valahogy máshogy viszonyulsz, mint a máséhoz. Türelmesebben, ezek az anyai ösztönök. Tudod, hogy kitől mástól viselném el azt, hogy 3 hónapig minden nap hányingert okozzon, meg hogy le kell mondanom a kedvenc kajáimról vmi hülye vírus miatt, amit azoktól lehet kapni!... Na, tudod kitől! A gyerek miatt meg mégsem eszem kolbászt... :-)
Szóval menni fog, ebben biztos vagyok!
De bárhogy döntesz, én ott lennék és fognám a kezed. És szeretnélek. Mint ahogy már most is szeretlek. Ha a baba mellett döntesz, később akár fordulhatsz hozzám majd privát emailban is, tudok segíteni, mikor mire kell felkészülni stb. Persze, csak ha akarod.

Szeretettel:
Csillagtáncos

És még egy érkezett Ritától:

Szia!
Köszönöm a bizalmadat es a batorsagodat, hogy ilyen öszinten leirtad, ami eppen most Veled van.

Nagyon klassz, ahogyan leirod az erveidet es az egesz helyzetet annyira erthetöen felvazolod.
Ezek nekem mind arrol szolnak, hogy Te mar egyaltalan nem vagy "gyerekes", söt!
Aki kepes egy ilyen levelet összehozni, az jol meg fogja tudni hozni a szamara eletbevago döntest is.
Szoval nem a vilag vege hal' Istennek amibe kerültel.

A gyermek nem egy megeröszakolas miatt jött össze, hanem azert, mert szeretitek egymast, csak eppen nem vigyaztatok. A baratod szeretne a gyereket, ami szinten nagy segitseg egy ilyen helyzetben, tehat valoszinüleg vallalni is fogja, hogy besegit mindenben, hogy ne kelljen levelezöre menned. Rengetegen vannak olyanok, akik nem csupan egy, hanem több gyermek mellett vegzik el az egyetemet, doktoralnak stb.
Azt hogy nem tudsz fözni, sem nagy gond, abba is könnyen bele lehet tanulni. Szoval az erveid szerintem egy ilyen mellett, mint egy utban levö gyermek, eltörpülnek.
Az a velemenyem, hogy gondold at ujra es vagjatok bele, nem fogod/fogjatok megbanni!
Van meg egy masik lehetöseg is, hogy ne vetesd el a gyermeketeket (mert tenyleg baromi nagy trauma egy abortusz...), ha felveszed a kapcsolatot valamelyik adoptalo szervezettel (több is van) es rajtuk keresztül boldogga tudsz/tudtok tenni egy gyermektelen part. Ezekböl is egyre több van hazankban. Ti meg milyen mazlistak vagytok... Tudom, mit gondolhatsz most, hogy az az ö bajuk, ez meg most a Tied... Igazad van, de ne felejtsd, hogy minden mindennel összefügg (ennek elgszebb peldaja a mostanai globalis gazdasagi valsag...) es a döntesednek van/lesz következmenye.

Gondolok Rad/Ratok es kivanom, hogy boldog csalad legyetek!
Szia,
Rita

Szia Emese!
Most sikerült regisztrálni is! :-)
Ha két hete volt pozitív a teszt, akkor 6 hetes várandós lehetsz, azaz a baba 4 hetes (az utolsó menstruáció 1. napjától számítják a 40 hetet, vagyis amikor a 3.hetet kezded, akkor van a peteérés, és akkor fogan elvileg...persze eltérés simán van, de a hivatalos iratokon sokáig ez szerepel)
Adok egy linket, ami erre a 6. hétre szól (mellette van a többire is, ha mégis rosszul számoltam Neked), h mi történik a Te testeddel és a babával:
www.babanet.hu/varandos_naptar/index.php?het=6

Csillagtáncos

Bori üzenetét is közvetítem:

Szia Emese!
Fontos dolog a karrier, de szerintem sosem számíthatjuk ki, hogy a sors mit szab ránk. Én hiszek abban, hogy ami ilyen jelentős történik velünk, mint egy gyerek, annak célja van az életünkben, és rá kell hagyatkoznunk ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Rengeteg más, igazán rossz dolog is megakadályozhatja később, hogy a karriered olyan legyen, mint szeretnéd. Egy szerető ember, aki feleségül akar venni, aki szeretné megtartani a gyereket, aki a kettőtök gyümölcse, ez NAGYON nagy dolog a mai világban, s az ilyen fiú igazán kevés. Én úgy hiszem, és azt látom, hogy egy gyerek pozitív irányban átformálja az embert. Főzni meg lehet tanulni, és egy babát gondozni igazából mindenki akkor tanul meg, amikor gyereke lesz, rettenetesen kevés az, akinek van lehetősége korábban felkészülni ilyenekre.
Gondolj bele abba, hogy előtted már sokmilliárd nő végigcsinálta ezt :-). A megélhetés fontos dolog, de bízz abban, hogy az a felsőbb akarat (legyen az Isten, vagy Sors, vagy akármi, amiben hiszel, vagy amit sejtesz) olyan helyre tett egy gyereket, ahol jó lehet neki!!!
Az ilyen esetben rengeteg segítő emberre számíthat az ember a barátai, rokonai, ismerősei részéről. Nem egy, hanem sok olyan ismerősöm van, akikről tudom, hogy szinte 0 pénzzel és gyerekkel indultak el, és mostanra már mindannyian többgyerekes családok, ahol nincsenek nagyobb anyagi gondok!

NE FÉLJ VÁLLALNI VALAKIT, AKI SZERETNI FOG, ÉS AKIT SZERETHETSZ MAJD EGÉSZ ÉLETEDEN ÁT!!! (egy állás megszűnik, egy munkára ráunhatsz, de a gyereked egész életedre célt adhat)

Szia Emese!

Olvastam a leveled, s remélem olvasod Te is, amiket írunk Neked! Köszi előszöris, hogy ilyen bátran írtál! Ez azt mutatja, hogy motoszkál Benned valami, keresed az igazságot és nem tudsz akármivel megelégedni. Hajrá, keresd csak tovább!

Amivel talán segíteni tudnék, az a családom története. Mi 8-an vagyunk testvérek. Én most készülök a házasságra és elcsodálkozom azon, hogy a szüleim hogy tudtak minket felnevelni, anyagilag, mentálisan, erővel. Lehetetlennek tűnik és mégis sikerült! Mindig igent mondtak az Életre. Azt gondolom, hogy kellett az ő igenjük a boldogsághoz, és a Gondviselés segített.

Édesanyámnak egyébként (4!!!) diplomája van, 2-t ebből mellettünk, gyerekek mellett szerzett.

Az az igazság, hogy a Vőlegényem mellett életem másik óriási ajándéka a szüleim és a testvéreim. Olyan erőt jelentenek nekem ők, s olyan örömet!Vannak konfliktusok, de van kivel ünnepelni, van kire gondolni, van, kiért aggódni! :) És ez az élet.
A karrier az egy jó dolog, de nem minden. Egy emberi élet viszont végtelen érték!

A másik történet, amit még szeretnék elmondani, egy mongól ismerősöm esete. A lány itt tanul Magyarországon, egy magyar fiúba beleszeretett és össze is házasodtak, jött a baba. Az ösztöndíját viszont csak úgy kapja, hogyha tanul/vizsgázik, egyébként nem fejezheti be az egyetemet. Megszületett a baba, babakocsival jár órára és folyton azt mondja: vállaljatok gyereket, olyan csodálatos, nem könnyű, de bármit meg lehet csinálni mellette!

Ennyit szerettem volna mondani, sok szerettel gondolok Rád!

Szia Emese!
Képzeld mi 10-en vagyunk testvérek és a nővéremnek már két gyerkőce is van és baromi aranyosak!Jómagam a 19. életévemet járom, szóval belegondoltam a helyzetedbe!Arra gondoltam h én is írnék valamit ami esetleg arra buzdít hogy érdemes egy kis lurkót a világra rászabadítani!Tudod mennyire szeretek játszani a testvéreimmel(van köztük öt éves is) vagy az unokaöcséimmel?Nagyon!Egyiküknek még a keresztapja is vagyok, szóval fel van adva a lecke!Nővéremnek kb. 21 éves korában született az első gyermeke!Én akkor még nem foglalkoztam vele úgy,de én azt látom rajta hogy ma nagyon szereti a gyerekeit.Én úgy gondolom, hogy ha bármi esély van arra hogy segítenek neked(ami biztos azzal, hogy a barátod ilyen erősen állást foglal, büszke vagyok hogy én is férfi leszek majd egyszer és felnézek a barátod kiállására.)-akkor vágj bele!Anyu nekem sokat mesélt az élményeiről amiket kórházakban élt át!Hát az biztos hogy sok mindent átélt már!Fájdalmat, sírást, de örömöt és boldogságot is. és nagyon sokszor mondja hogy mennyire nem bánta meg hogy szült tíz gyerkőcöt, és a nővéremet is hasonlóképpen látom!Hát mondjuk nem laknak(nővéremék) a rózsadombon villában, és nincs luxusautójuk, de teljes értékű emberek!Nővérem annak idején nagyon le volt törve, nehéz helyzeteken ment keresztül, mert a barátja nem volt túl egyértelműen mellette. Lehet hogy nővéremmel kéne beszélned. Azóta nővérkém most diplomázik, ebben az évben.Ja és jogi egyetemen!!!!!!Tehát az nem piskóta
Hajrá hajráááá.Isten Áldjon!

Még mindig nem vagyok biztos magamban. Nem tudom mit akarok még mindig. Is-is.
áááááá kész vagyok teljesen.
Beszéltem most egy anyukával, sok lemondással jár egy gyerek.Mesélte hogy nem volt moziba se azóta.
Én anno nagy bulis voltam, szeretek azért szórakozni járni, mint minden fiatal.
Jó, most az jönne, hogy fontosabb a buli mint a gyerek.

Attól is tartok hogy anyukám nem értené ha amellette maradnék hogy megtartom. Félek, azt mondaná költözzek el, csináljak amit akarok... nagyon konzervatív, régi gondolkodású!!
Sok mindent figyelembe kell vennem.
Anyagi körülmények is...
Ha nem et mondanék akkor a párom is nagyon nehezen tenné magát túl a dolgon. Nagyon megviselné. Már szereti, puszilgatja, simogatja a hasam.
Nem tudom milyen lenne a kapcsolatunk utánna???
Ááááá egyszerűen megőrülök ettől
majd még írok ma este

Megvolt a nagy családi ordibálás. Szüleim csak a jövőmet, a karrier-t látják.
Én kivagyok, hulla és álmos.
Jaj holnap imádkozzatok értem
pedig nem vagyok vallásos

Sajnálom! :(
Pedig tudom, milyen fontos ilyenkor a család támogatása.

Ha jól vettem ki a szavaidból, azért ordibálhattak, mert Te a baba mellett döntenél? Hogy döntöttél végül? Bár ebből azt is kivettem, hogy a családod a javadat szeretné, tehát melletted áll abból a szempontból, hogy ha nem érdekelné őket, hogy mi van veled, akkor nem kiabáltak volna veled. Bár ezt nem tudhatom biztosan.
Barátod ott volt a családi "beszélgetésen"?
Mondta, hogy negatív következménye lesz kettőtökre nézve, ha elveteted? Vagy mindenképpen melletted áll, akárhogy is döntesz?

Rendben! Imádkozni fogok Érted és, hogy a jó döntést hozd meg!

Emese!

Gondolok Rád, imádkozom Érted!
Megértem, hogy egy konzervatív anyuka első reakciója az, hogy kiborul...
Így még nehezebb vállalni, de szerintem a párod és a baba a legfontosabb. Később ők is megenyhülnek majd valószínűleg- de addig nagyon nehéz lesz...
Azért egy baba mellett sem kell állandóan otthon ülni. Csak mondjuk az első fél évet. Utána akár bölcsibe is adhatod, ha nem megy másképp.
Szorítok értetek!

Nem néztem meg a képeket, de nem is szeretném.
Kicsit lehetnétek együttérzőbbek. Szerintem is szörnyű az abortusz és a védekezés a megoldás. Az én terhességemet egy hónapja kellett megszakítani ,mert a baba nagyon beteg volt és vagy magától elhalt volna később(ez a valószínűbb), vagy születése után. Nem könnyű ezt feldolgozni, szerencsére már van egy egészséges gyermekem, ő nyújt nekem vígaszt. Mindíg is elítéltem az abortuszt soha nem híttem volna , hogy nekem is vállalkoznom kell rá.
Nyilván ez az oldal azoknak szól, aki azért öletik meg a gyereküket, mert nem akarják. Én akartam, mégis meg tettem, mert nem tehettem mást. Mégis kicsir rosszul esik ez a sok durvaság. Csak annyit akarok mondani, hogy gondoljatok azokra is akik nem tehettek mást.

patiszon: azért nem gondolonám, hogy durvák a hozzászólásaink. A cikk az az, de jelezve van, hogy "Csak erős idegzetűeknek". Innentől kezdve a saját felelősséged, hogy elolvasod-e. A világháló nagy részén és a TV-ben nem mindig figyelmeztetnek előre...Az életről pedig ne is beszéljünk- de Te ezt sajnos átélted (mármint az élet kegyetlenségét). Kívánok Neked sok vigaszt a meglévő gyermekben és egy egészséges kisbabát!

Sziaszto!
Én egy 29-éves nő vagyok. Állapotos vagyok és nem tudom mit tegyek. Szeretném a babát, de az apa 20-éves... Egyetemista és nem is a párom. 2x voltunk együtt mielött megtörtént. Megmondtam neki, hogy terhes vagyok. Hát... persze nem örült, mert hát 20 évesen nem tervezte, de nem mondja hogy vetessük el. Ha elvetetnénk, nagyon kész lenn állítása szerint és én is gondolom, mert ha nem érdekelné, azt mondta volna hogy nem tudja vállalni vetessem el. Most nem jutunk semmire. Már nagyon affelé hajlok, hogy megtartom és nem ellenkezik, sőt... tervez. Nem konkrétan azthiszem, de tervezget. Én albérletben élek, bár neki van egy lakása, de keresete nincs. Nekem meg nincs bejelentett munkám. És pár hónap múlva dolgozni sem fogok tudni, mert olyan a munkám. Mit tegyek? Hogyan tervezhetnék egy 20 évessel? Milyen életünk lesz? Velünk akar maradni az apa... nahde mi lesz pár év múlva? És ha nem maradunk majd együtt később én hogyan kezdhetek új életet és milyen lesz a gyerekem élete? Az apa még azt sem viselné jól, ha más nevelné fel a gyerekét. Vagyis ha később lenne valakim. Most ezt mondja... de ki tudja mi lesz később. Mit tegyek?
Előre is köszönöm tanácsaitokat!
Melinda

@Melinda79: Kedves Melinda!

Teljesen megértem az aggodalmad! Valóban nehéz helyzet. Nem tudom, elolvastad-e az előző hozzászólásokat, de azt tanácsolom, olvasd el őket. Még rögtön valahol az elején (kb. 10-12. kommentben) leírtam pár lehetőséget, de a többi hozzászólásban is jópár dolgot elolvashatsz a többiek hozzáállásáról. Igaz, a Te helyzeted valóban komplikáltabb egy kicsit, de legalább szeretnéd a babát.

Nem vagyok szakember, de nekem mindenféle ügyben az segít a legjobban, ha folyamatosan, sokszor felhozom a témát azzal, akivel kapcsolatos, és amennyire csak lehet, ahányszor csak kell, higgadtan, nyugodtan átbeszéljük, hogy mi a legjobb és legbiztosabb döntés.
Én mindenképp a baba megtartása mellett voksolok, és ahogy kivettem a hozzászólásodból, Te is és az apa is ezt szeretné. Szóval itt már nem is ez a kérdés (erről, úgy érzem, már döntöttetek), sokkal inkább a hogyan tovább.

Szia Melinda!
nekem könnyű dumálni nem vagyok benne...
ezzel kezdem és így nyugodtabban írom le, hogy mik is jutottak eszembe leveled kapcsán.
Egyre inkább arra jutok, hogy életünk eseményeink irányítása nem a mi kezünkben van. Illetve a mi kezünkben is van, de annyi más paraméter játszik még. Azt gondolom, hogy az élet hozza az eseményeket és az, hogy milyen emberek vagyunk valójában, ott dől el, ahogy ezeket fogadjuk. Ahogy fogadjuk, amit ad, és ahogy elviseljük annak hiányát, amit nem ad.
Vannak dolgok, amik mindennapiak, egyszerűen megoldjuk őkat rutinszerűen beilleszkednek a képbe és túl is vagyunk rajtuk. Más dolgok azonban fenekestül felforgatják az addigi rendet, és bombaként robbanak be életünkbe, átrendezve a sorokat.
Attól függetlenül, hogy mit is kezdünk mejd velük, már életünk elvehetetlen részei. Kérdés mit is teszünk ezzel a résszel... pl attól még, hogy göndör a hajad /ha göndör/ lehet vele boldognak lenni, és lehet tőle szenvedni.
Ugyanígy van a szituációval, amit leírsz. Hogy a benned fogant élet hova születik, adottság, a kérdés mit hozol ki a körülményekből. Én bíztatlak, hogy bátran lendülj bele ebbe a megváltozott új életbe!
szeretettel:
orsi

k

Sziasztok!
Én 6 vagy 7 hetes terhes vagyok.Van két gyerekem, és nem akartam többet, ezért spirállal védekeztem-volna.
Azonban a spirál mellett lettem terhes.
Az orvos levette, azt mondta, a babának nem lesz semmi baja, ha megtartom, mivel messze volt tőle az elmozdult spirál.
Én mindig abortusz ellenesnek tartottam magam, most viszont nem tudom mit tegyek.
A két gyerekemet császárral szültem, és közte volt köldöksérvműtétem, amivel nagyon megszenvedtem.
A hasfalam elég gyenge a műtétektől.
Az orvos nem mondott semmit, bírná-e a hasfalam.
Nagyon tanácstalan vagyok,a gyereket sajnálnám elvetetni, lehet, hogy nem is tudnám megtenni, bár megrémít a három gyerek gondolata is, mivel még a másik kettő is elég kicsi, és elég nagy stresszben élünk.
Attól is tartok, ha valami lesz még a hasammal, a gyereket sem tudom felemelni, mivel a sérvműtét után is megszenvedtem a 6 hónapos babámmal együtt, akit egy jó ideig nem bírtam el.
Azonban rettegek az abortusz gondolatától, én sajnálom a picit....

@Emese20: én még Emesére reagálva!
Én is imádkozom érted......talán későn, de azért megéri

@Nile:
Kedves Nile!
Két gyermekem van, 5 és 4 évesek. 15hónap van közöttük, nehéz volt az első kb. 3 év, amíg legalább a fiam ovis lett. Igen, a testemet is megviselte, nem is terveztük ilyen korán a pici lányt, de hamar elfogadtuk az érkezését. Azonban az igazi gondok csak ekkor következtek: mivel még javában szoptattam, majdnem elvetéltem és több orvos egybehangzóan a csoda kategóriájába sorolta, hogy megmaradt a pici. 4 napot töltöttem a nőgyógy.on, ahol 10 abortuszt néztem végig. Sokat tanultam az emberről, és nem ítélkezem azóta egyáltalán. (Viszont megtanultam imátkozni rengeteget másokért is.)Volt közöttük egy olyan édesanya, aki összetörve várta az abortuszt, mert spirál mellett fogant a babája, és az orvosa nem volt olyan derűlátó, mint a Tied. Örülök, hogy neked legalább ezen nem kell töprengened, hogy egészséges lesz-e a gyermeked!Hidd el, ez máris egy áldás! Én veszélyeztetve hetekig (14.hétig) szigorúan feküdtem, és a fiamat nemhogy nem szoptathattam többé, de nem is gondozhattam, állhattam oda a pelenkázó asztalhoz, nem vehettem ölbe. Pokoli volt, de akkor még nem sejtettem, hogy az igazi kísértés csak ezután következik. Kb. 11hetes voltam, mikoris a fiamon pöttyöcskék jelentek meg, amelyet a gyermekorvosunk rubeolának vélt. Innentől kezdve azt hallgattam, hogy a gyermeket "el kell venni", ha kiderül, hogy nincs védettségem rubeola ellen. Két hétig tartott a vérvizsgálat, majd nem mondták meg az eredményt, hanem a telefonban rámförmedt az orvos, hogy postán küldi, várjam meg. 2hétig jött a levél Bp-ről, Bp-re. Teljesen összeomlottam, csak sírni és imátkozni voltam képes, úgy éreztem, több gyötrelmet, bizonytalanságot nem lehet már elviselni. Azért imátkoztam, hogy egészséges legyen a picink, és vmilyen rejtélyes oknál fogva legyen védettségem, ill. ne kelljen döntenem abortusz ügyben, mert ilyenkor az összes orvos erre igyekszik rábeszélni az anyákat, és meglehetősen aggresszívan. Úgy éreztem, két sötét kapu áll előttem: egy örökre reménytelen, boldogtalan élet (abortusz következménye), ill. egy többszörösen sérült, beteg gyermek, akivel kommunikálni sem lehet talán, miközben ott a 15 hónappal idősebb egészséges, aki ugyancsak igényli a jelenlétemet, közelségemet, odafigyelésemet, és már így is épp eleget veszített belőlem, mikoris egyszercsak nem kapott több szopit és el is tűntem mellőle.
Aztán megkaptuk az eredményt, kedvező volt, de nem végleges. 1 hónap várakozás után meg kellett ismételni a hossszas vizsgálatot. Azután is volt egy-két aggasztó eredményem, de ezt már nem írom itt le. A terhesség végén pedig az merült fel, hogy kisebb a baba, mint kellene legyen (ennyi trauma után nem túl meglepő fordulat)és folyton vizsgálták a méhlepényt, stb. Mikor megszületett, óriási megkönnyebbülést éreztem! Ott volt a kezemben, épen, egészségesen a kicsi lányom, gyönyörű, formás baba! Nagyon boldog voltam!Szerencsés az az édesanya, akár lány, akár fiatalasszony, akár egyetemista, akár középiskolás, akinek a gyermeke egészségéért nem kell egy kicsit sem aggódnia! Két év, 2 hónapig szopott, és ahony teltek az évek, egyre inkább megvilágosodott előttem, hogy a fiammal kapcsolatos lelkiismeretfurdalásoktól is meg kellene szabadítanom magam. kiegyensúlyozottak, szeretnek együtt játszani, és jó kapcsolatokat tudnak kialakítani más gyerekekkel.
Régóta terveztük a harmadik babát, de tudtam, míg ezen traumákat nem dolgoztam fel, nem szabad vállalnunk. Közben egy kicsit a testemre is oda tudtam figyelni, így a harmadik terhességbe úgy mertem belevágni, hogy már előttem volt, kb. milyen nehézségek állnak előttem, mennyi idő lesz a regenerálódásom, mivel segíthetem ezt elő, és persze itt örülök, hogy van már két szép gyermekem, akik besegítenek! Most 22 hetes terhesen írom ezeket a sorokat neked és persze folynak a könnyeim. A tieid biztosan kisebbek, de a kicsire mosolyogni, őt szórakoztatni, míg te odaérsz, ők is tudnak/ják majd! Annyira más ez a terhesség, mivel a nagyobbak velünk együtt várják a Tesót és naponta kb 50 puszit kapok a hasamra! Főleg a lányomtól. "Nagyon szeretem a kisbabát!" "Anya, nagyon szeretlek!" Nem tudom, a tieid beszélnek-e már, és hallottad-e már ezt a szájukból, de többek között ezért is érzem úgy, a lányom születésétől fogva, annyi kétségeskedés, kétségbeesés, gyötrődés után is, hogy megérte, minden jó volt így, pontosan annyi keresztet kaptam, amennyit elbírtam, elbírtunk, és most nem lenne ilyen boldog a családunk, ha ez a kislány hiányozna. És persze nem lenne ilyen kerek sem, ha a harmadik Baba nem volna már útban.
Minket több többgyerekes (3, 4, 7, 8) család vesz körbe (család, ismerősök, barátok)És azt látom, hogy hihetetlenül könnyű annak az anyának, akinek több gyermeke van és hihetlenül jó azoknak a gyerekeknek, akiknek nem csak a szüleiket lehet nyaggatniuk, ha vmi gondjuk támad. Szeretném sugározni ezt a megerősítést, amit mi tőlük kapunk a nehéz pillanatokban. Mert persze két hisztis ovissal sem könnyű ám! Főleg, ha heteket töltenek itthon betegállományban, miközben én még vhogy dolgozni is el kell jussak. Egy percig sem bántam meg semmit! Ha előre tudtam volna, hogy néhány év alatt ide fejlődünk, tudatosan vállalom a nehézségeket, amikbe itt-ott belesodródtunk.
Ha a sérved miatt aggódsz, mindenképpen kérdezd ki ne csak a nőgyógyászt, de a sebészedet is. A császármetszés szintén nagyon komoly dolog, de én úgy tudom, még a nőgyógyászok is úgy vélik, 3 simán bevállalható. (Ismerek is ezt megélt anyukát a baráti körből. Még az elérhetőségét is meg tudom adni, ha blogon kívül megkeresel.)Biztos vagyok benne, hogy az orvosoknak vannak ötleteik a gyorsabb regenerációra és a terhesség ideje alatti hasfalvédelemre.

És még egy utolsó adalék, mert épp idetolultak a gyermekeim, a Kisbaba felől érdeklődni, aki épp mocorogni is kezdett: Én az édesanyám harmadik gyermeke vagyok. Két nővérem után, sokkal később, 38 évesen szült (ennek az életkornak is megvannak a maga problémái, és persze a regenerálódás sem könnyű...). Le is akarták beszélni az orvosok rólam, sírva vitte haza apunak az abortuszos papírt, mert mindenféle szörnyűséget vizionáltak neki az orvosok. Aztán apu megnyugtatta: ő is a mienk!
Aztán 5 éves voltam, mikor kiderült, hogy anyunak agydaganata van. Megműtötték, de a daganatot teljesen eltávolítani nem tudták, mivel olyan helyen van. Igen, jól látod, VAN! Azóta 30 éves vagyok, és akkor, mikor 5 éves voltam, anyu elhatározta, hogy minket, de legfőképpen a legkisebbet, még fel akar nevelni, élni akar. És él. És segít nekünk, a nővéreimnek és nekem is az unokák növelgetésében. Szerinted mi lett volna anyuval, ha az a nem tervezett kis poronty nem ad értelmet az életének? Szerinted fel tudja nevelni a nővéreimet? Én nem tudom, lehet hogy igen, de most biztosan nem a hetedik unokáját várná lelkesen. És nem lehetne büszke egyetemet végzett, nyelvtanár harmadik lányára is, aki mellesleg az egyetemet két szoptatás között letett államvizsgával fejezte be (szó szerint!!!). (hogy a tanulmányaik miatt aggódó kismamákra is gondoljak egy kicsi biztatással...)

Nagyon megérintett ez a blog oldal, és hiszem, hogy nem hiába körmöltem ide ezeket a sorokat. Imátkozni fogunk a férjemmel mindenkiért, aki ezeket a sorokat és a többi hozzászólást olvassa, de legfőképpen érted, kedves Nile, aki épp most keresed a jó döntést. Bátorítalak, mert meg vagyok győződve róla, hogy nemsokára büszke leszel arra, hogy háromgyerekes édesanya vagy, akire sokan felnéznek, mikor megjelenik vhol együtt a család. Sőt, most kezd számomra az is kikristályosodni, hogy még állambácsi is besegít itt-ott, ha az ember "nagycsaládossá" válik, persze minket nem ez vezérelt a harmadik gyermek melletti döntésben, de ez sem utolsó dolog manapság.

Szeretettel: Násfa (ha reagálsz, és kéred, szívesen megadom az elérhetőségemet!)

Kedves Nile!

Orvos vagyok, naponta betegeket veszek fel, köztük nőket, akik közül többük abortálta gyermekét. Számos esetben olyan pszichés zavarokkal küzdenek, amelyek egyéb testi betegségek forrásai, okozói. Van, aki elmebeteg lett, van aki csak csendesen próbál küzdeni a post-abortus syndroma részeként megnyilvánuló súlyos depresszióval.
Az abortusz megoldásnak tűnik az adott pillanatban egy problémára, azonban a későbbiekben sokkal több problémát okoz. Ha kedves a pici élete, és a saját testi-lelki egészséged, tarts ki mellette, vállald föl őt! Kérj segítséget Böjte Csaba csobánkai anyaotthonában, a Nagycsaládosok Országos Egyesültétől, vagy az Alfa Szövetségtől www.communio.hu/meh/alfa.htm
Megéri! A jelenlegi krízis - ha nehéz de jó, helyes megoldást választasz - személyes növekedéshez, érettséghez, és számos új baráthoz fog juttatni.

Üdvözlettel,

István

Kedves Nile!
Ngyon megérintett, amit írtál. nekem is három gyerekenm van és bár terveztük a harmadikat nem ilyen gyorsan...kb 2 év van köztük. Mikor megtudtam, hogy útban van első pillanatban nem voltam túl boldog...míg a többiekkel semmi fizikai panaszom sem volt vele nagyon hányingeres voltam. Aztán arra gondoltam: nagyon meg akart születni ez a pici élet, ha úgy is jön, hogy nem hívtuk...és nagyon jó, hogy jött
nekünk nagy örömet és békét hozott a legkisebb...
igazából nyugodtabb lett az életünk...talán azért, mert muszály a lényeges dolgokra figyelni...és annak örülni...öröm, ha együtt vagyunk egy vacsora egy ebéd, egy együtt játszás vagy játszóterezés...persze egy kisbaba érkezésekor az ember egy ideig nem nagyon tud magára figyelni, deaztán megtaláljátok a ritmusotokat és akkor megszületika harmónia...addig meg pótolja a mosolygó, alvó csillogó szemű gyerekek látványa.
A nagyok úgy hívják a picurt, hogy mosolygolyó...nagyon kedves nyugodt baba...talán mi sem aggódunk sok dolgon, amin az első gyereknél...
a nagyok versenyeznek ki szereti, figyel rá jobban...nem mondom nem kell altató, hogy aludni tudjunk, néha úgy érzem nagyon fárasztó, de amikor nevetnek, mesélnek...látom a csillogó szemüket...:) leírhatatlan ez az érzés...
teljesen átérzem a félelmeidet...
Ha nincs egészségügyi akadálya bátorítalak hogy fogadjátok be!!!
nagyon sok erőt. egészséget és derűt kívánok neked...!!!!

Kedves Nile!
Az, hogy aggódsz, természetes dolog, minden várandós anya aggódik valami miatt:-)
Képzeld, ismerek nem egy olyan anyukát, aki 4, 5 gyereket szült meg császárral, a gyerekek közti korkülönbség kb. másfél-két év. A hasfal vékonyodásának veszélye miatt bólintanak az orvosok az újabb császárra. Tehát legrosszabb, ami történhet az az, hogy megint megcsászároznak. Igaz, én csak dumálok, mert engem még sosem császároztak, és köldöksérvem sem volt még...de az is lehet, hogy Téged sem kell ezzel a babával harmadszor megcsászározni, mert meg tudod szülni természetes úton...:-)
Ha gondolod, más orvost is kikérdezhetsz ezzel kapcsolatban, pl. az enyémet is (szívesen megadom az elérhetőségét. Ő pl. biztosan tud neked segíteni a terhesgondozásban, szülésben). Szerintem eme aggódásod miatt ne az abortusz mellett dönts! Ki fogod tudni hordani, és meg fogod tudni szülni:-)én biztos vagyok benne!:-)

Kedves Nile!

Nagyon meghatott, amit írtál. Süt belőle az,hogy szereted a gyerekeidet, és már ezt a harmadikat is szereted.

Amit írnék,már leírtam Emesének korábban. Egyetértek Násfával abban, hogy az orvosok sokszor túl hamar akarják a nekik egyszerűbbnek tűnő utat javasolni, lehet, h a te doki (elnézést tőle, ha nem így van) is így gondolkodik elsőre. De ha látja, h te elszánt vagy, akkor segíteni fog. Vagy ha nem ő, akkor egy másik orvos. Könnyű leírni, hogy ne félj, mert úgy is félsz gondolom, de most mégis ez jutott eszembe: ne félj, bízzál. ez az ige jutott eszembe Rólad:"Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek." Izajás 41,13
Imádkozom érted.

@Nile: Kedves Nile!

Elég régen jelentkeztél. Mi újság? Döntöttél?
Nem szeretnék Neked litániát írni, csak annyit, hogy mondhat bárki bármit Neked kell a döntéseddel nap, mint nap szembe nézni. Akkor is ha megtartod vagy ha nem.

Nekem 2 abortusz "sztorim" van. Az egyik kolléganőm még nyugdíjazása előtt is tőlem, az akkor még csak 24 éves kis fruskától kért felmentést, hogy ugye egy gyereknek két szülőre van szüksége és ugye jól tette, hogy kétszer is elvetette a gyerekét, mert nem vállalta volna az apukája.
A másik egy barátnőm, akinek egyetemista gyermekei vannak, kettő. Elvált és egy friss kapcsolatból 42 évesen terhes lett. Állandó munkája nagyon régen nincs, elég kemény az élte, így elvetette. De csak annyit mondott, hogy ne is beszéljünk róla, mert valahogyan csak elfelejteni szeretné. Nem tudja.
Én úgy tudom, hogy ezek a nők (akik átesnek egy abortuszon) életük végéig a saját gondolataikkal és a lelkiismeretükkel, álmaikkal vívódnak. Hány éves lenne, lehet hogy arany haja lenne stb.
Én úgy gondolom, hogy az egyszerűbb utat választanám, bár nem a könnyebbet, mert jobb ha az a lelkiismeret nem kárál folyamatosan.
Nem könnyű. Én most 3 beteg gyerekkel vagyok itthon, nekem hasmenésem van. Elég gyenge vagyok és a 8 hetes kislányom okosan mindent megtesz azért, hogy a tejellátás folyamatos legyen. S most összepakolom az összeset, mert esik a hó és elsétálunk a negyedikért, mert egyedül Ő még járja az ovit. Nekem is elég gyorsan jöttek 6,5 év alatt négy, bár nem volt egy sem császár. Szóval tudod kibicnek semmi sem drága.
És még valami. Mikor a harmadikkal jártam CTG-re volt egy asszonyka aki a negyedik császár után ment haza, s kérdezte a dokit, hogy jöhet-e egy 5. A doki szerint szép volt a heg semmi akadály.
Hát ennyi! Szurkolok, hogy a számodra legmegfelelőbb döntésd hozd meg!

Üdv: Bloksberg

Sziasztok!
Köszönöm a sok jó tanácsot, nem vetettem el a babát, viszont közben kiderült, hogy ujjbegynyi sérvem van, és a hasfalam mellette is el van vékonyodva, valamint a hosszanti hasizmom is el van távolodva, így gyenge az egész.
Én nagyon félek ettől, már most, pár hét elteltével is nehezen tartom magam.Nem tudom, hogy látom el mejd a másik két picit, és őt, ha megszületik. Számtalanszor műtött, szétrongyolódott sérült hasfallal hogy lehet kihordani úgy, hogy nem kell végigfeküdni az egészet, mikor már most, 9 hetes körül is nehéz a szakadt hasfalam miatt.
Én nagyon félek, ingerült vagyok, és a két gyerekemre sem tudok úgy figyelni.
Amióta eldöntöttük, hogy megtartjuk, azóta rettegek, hogy mi lesz, ha nem tudom magam tartani, vagy teljesen szétszakad a hasam.
Az orvos azt mondja, nem akadálya a terhességnek, de mi lesz közben, és utána azt ő sem tudja.
Nem a császártól, hanem a sérvtől és a szita hasfalamtól félek,amit a trerhesség még jobban szét fog szakítani.
Nincs döntés, ami számomra megnyugtató lenne.

Nile

Kedves Nile!

Örülök, hogy így döntöttél, ezután is gondolok Rád, hogy rendben menjen minden a terhességed és egészséged körül, és a két gyermekkel is tudj foglalkozni.
Szeretettel,

Csillagtáncos

Szia Nile!

Sokszor jutottatok eszembe az elmúlt héten. A családomban nagybátyámék is új babát várnak, és ott sem egyszerű, mert visszerek trombózisa miatt járni, nyíló méhszáj miatt feküdni kellene s közben meg ellátni a már meglévő kicsit, így-úgy egyengetni a háztartást. Én mindezeknek még előtte vagyok és hát csak lesek, mi mindent bírtok ki, Nile!
Sok-sok erőt neked.
Lehet csak könnyelműen ötletelek, de nem lehet varrni valamit, ami segít a hasfaladnak...? Olyasmire gondolok, ami átvinné a terhelést a törzsre, vállakra, mint a gyerekhordókenguru..csak persze máshogy kialakítva..
Jó lenne néha hallani felőletek.
szeretettel:
orsi

Sziasztok!

Végigolvastam becsületesen minden beírást, de az esetemmel nem találkoztam. Van 3 gyerkőcünk, 6 hetes terhes vagyok, feltételezem. Tesztet nem csináltam, a jövő hétre terveztem, a középsőnél negatív volt a teszt anno 6 hetesen, ultrahang után tudtam biztosat. Nem tudom hogyan tovább. Fentiek miatt tartok az abortusztól. Tudom a 4 csak egyel több a háromtól, de a párom volt eddigi minden támaszom, és most nem egy a véleményünk. Teljes mértékben tőle függök. 3 gyerekkel, háborúban sem szeretném leélni az életemet. Elvileg nem lehettem volna terhes, de az a 0,5 %-os lehetőség győzött.
Előre is köszi, ha valaki tud segítséget írni.

Kedves Anyuka és Apuka!

Ne adjátok föl! Nincs lehetetlen! Az a 0,5% esély biztos vagyok benne, hogy nem hiába győzött! Istennek/a Sorsnak szándéka van ezzel a "véletlennel". Higgyetek benne! (Istenben/a Sorsban és negyedik gyermeketekben!)

Az anyagi nehézségektől lehet, hogy tartotok, de mi nagyobb érték lehetne az életnél? Ha akarjátok, meglesz, ami kell, ha hisztek/bíztok benne. Sokkal jobban megéri, minthogy egész életetekben kísérjen a meg nem született gyermeketek rémképe...
Én ötgyermekes családból származom, és sosem álltunk anyagilag jól. A szüleim viszont sokszor elmondták, hogy azért vállaltak ennyi gyereket, mert hittek benne, hogy ami kell, megadatik. És valóban, sosem éheztünk, sokminden megadatott nekünk.

Továbbá, statisztikák szólnak arról, hogy számtalan nagy ember nem negyedik, hanem sokadik gyerekként született a családjában. Például Beethoven is 9. volt, de rajta kívül még sok más zseni is nagy családban látta meg a napvilágot - sokszor nyomorúságos körülmények között. Jogosan mondhatjuk, hogy hálásak vagyunk az ő szüleiknek, hogy megszülethettek!

Valamint, nem egészen ide kapcsolódik, de ahhoz igen, hogy lehetetlennek tűnő helyzetekben is meg lehet találni a szép életet. Egy nagyszerű anyukáról szól a videó, aki kezek nélkül is teljes családi életet tudott élni, továbbadni: www.youtube.com/watch?v=wDZKo2MmuIw

Bízom benne, hogy áldás lesz számotokra legifjabb gyermeketek.
És bízom Bennetek is, hogy tudtok az élet mellett dönteni.
Kisbabátok pedig méginkább bízik Bennetek!

Szeretettel, és sok erőt kívánva:
Gábrosz

reakcio.blog.hu/2008/12/03/alapveto_emberi_jog_e_az_abortusz

Boross Teréz - 10 gyermekes anya - üzenetét közvetítem:

Kedves "kismacska"!

A harmadik szülés után azt mondtam, hogy soha többet nem szülök. A szülés után rémálmaim voltak, olyan nehéz volt, azt hittem, meghalok. Mégis kibírtam és utána pár hónap múlva ott szaladgált az én csodálatos gyermekem. Még hét gyermeket szültem úgy, hogy mindegyik terhességet napról napra bírtam ki, mert olyan rosszul voltam fizikailag. De tudtam, hogy Ő, kit éppen vártam, az én gyermekem. A karomban tartottam őket, néztem a szemüket és csak örömködtem, milyen csodálatos, hogy őket kaptam. Megújítják az embert és olyan örömöt adnak, mihez semmi fogható nincs ezen a földön.
Sok mindennel riasztottak a nőgyógyászaton, hogy miért ne vállaljam (nem rábeszéltek, hanem Lebeszélni akartak a gyerekvállalásról) de én tudtam, hogy az élet a LEGNAGYOBB érték a világon. Csak azt tudom mondani, hogy sok minden változhat az életben, de ha egy ember az élet mellett dönt és soha nem adja fel a reményt, hogy élni érdemes, és hogy vannak lelkünkbe írt törvények, az mindig boldog ember marad! Boldog ember vagyok, hogy ilyen csodálatos embereket szerethetek, mint a gyerekeim!

Csak azt tudom mondani, ha szeret a férjed, előbb-utóbb a babát is elfogadja. Sok férfinek idő kell.

Az nem lehet választás, hogy vagy a párom, vagy a gyermek. A gyermek, ki nem tud védbeszédet mondani saját magáért. A világon nem a háború a legveszedelmesebb, hanem az anyaöl. Ott pusztul el az emberiség nagy hányada.

Rajtunk múlik, hogy ez megváltozzon, és az anyaöl valóban egy védett hely legyen az emberiség számára.

Írtam pár verset, remélem,hogy segít elhinni, hogy akárhányadik egy gyermek, megérdemli az életet.

Boross Teréz
jövőbölcső

parányi láb toppan
kékülő szempár fürdet
jövőbölcső ringat
kacag s ölembe ültet

Boross Teréz
jégsikoly

jégbefagyott sziklák között
dermedt fájdalom integet
dobog a szív a jég alatt
serken a vér bugyognak
kráterek roncsolva ébred
egy lány s jajongnak Bábelek
lassan fonnyad tűz olvaszt
jégkönnyet óceán fenyeget
néma sikolyban keresnek
megölt gyermeket mosolyát
nem leled merengő karcos
kegyelem nem lehet hogy én
vagyok és Ő nem lehet

Boross Teréz
létsikoly
(értük, kik nem születhetnek)

hullámzó fénytestek
lengik körül a földet
milliárdnyi sóhaj
naposzlopába löknek

csontjaik tavában
szárnyaikra ha nőnek
szelíd létsugarat
kérges karomra öltnek

könnycseppje ágyaz ma
magzati tér-időnek
kopogtat hiába
férfinak és a nőnek

hullámzó fénytestek
lengik körül a földet
milliárdnyi sóhaj
naposzlopába kötnek


Szeretettel:
Boross Teréz

Köszönöm szépen, hogy van aki elolvassa gondomat, és még jobban köszönöm a válaszokat. A verseknek nagyon örülök. Gratulálok a bátorsághoz, és a kitartáshoz, mert ekkora családnál az bőven kell. Anyukámék 3-an vannak testvérek, apukámék 5-en, férjemnek 2 tesvére van, és egyik unokatesómék heten vannak. Van bőven nagy család az ismeretségben, de most a saját családról dönteni sokkal nehezebb.

Egy kis helyesbítés, mert miután beírtam szerettem volna a szövegen változtatni, de már nem sikerült. A háborút családinak értettem, azaz nem szeretnék családi háborúban élni, a gyerekek és a férjem is a világ legfontosabb lényei, csodái számomra.

Amikor erre az oldalra tévedtem még nem tudtam mit is szeretnék. Abortuszt soha nem terveztem, és nem is tudom elfogadni. Én aki a pókot is pohárba kergetem és kidobom, ahelyett, hogy eltapossam, egy pici életet szüntessek meg saját kényelmem miatt?
A párom az egyetlen aki valaha is megértett, és vele tudok csak megbeszélni bármit. Hiába anyukám, húgom, barátnőm, ők mások. De úgy érzem nem kívánhatom, hogy még több felelősséget, erőn felüli dolgokat tegyen értünk. Így is havonta jó, ha 2-3 napot látja a családját. Van, hogy 3 hétig csak sms-en keresztül tartjuk a kapcsolatot néha egy-egy telefon.
Nehéz így dönteni. Mi volna az ideális. Amit utána nem bán meg az ember?
Rajtam kívül mindenki első szóra elvetetné, kivéve aki hasonló cipőben jár. Legyen az első vagy a fent említett akár tizedik, ha nem tervezett nagy fejtörést okoz föleg az anyának, mert mienk az utolső döntés. Csak mik lesznek a következmények, senki nem tudja előre.

Mégegyszer köszönöm, ha valaki segítő mondatot ír, nagyon sokat segít, már abban is tudjam mit akarok, utána pedig, hogy hogyan tovább.

Kedves "Kismacska"!
Mi öten vagyunk testvérek. Nagyon utálom ezt a kifejezést, de a legkisebb húgom nekem is "becsúszott" baba. A szüleim abortuszban ugyan nem gondolkodtak, de nagyon sokat aggódtak, hogy vajon a család hogyan fogja majd viselni a babával járó áldozatokat, anyagi megpróbáltatásokat. Ők is sokat töprengtek azon, hogy mennyivel több az öt, mint a négy. Édesanyám ráadásul már jóval negyven fölött volt, néhány orvos rá is akarta beszélni az abortuszra a rossz gerince, veséje és visszerei miatt. A csöpp kislány végül mégis megszülethetett. Biztosan állítom, aki csak ismeri, nem bánja. Én sem bánom testvérként. Nagy köztünk a korkülönbség, de rengeteget ad nekem és nekünk ez a kis tündér-élet.
Már sokat gondolkodtam azon, hogyan is köszönhetném meg szüleimnek azt a hatalmas ajándékát, hogy ennyien vagyunk testvérek...

Kedves Kismacska!

Nem tudom,hogy bátor voltam,vagy nem,csak azt tudtam,hogy volt és van az életemnek egy vezérfonala: A bizonyossághoz való hűség ,és ez a bizonyosság az,hogy ISTEN SZERET ENGEM,és ez minden félelmen,fájdalmon és kiszolgáltatottságomon felülkerekedett,és éreztem és tudtam,hogy bármi is van, Isten szeret engem és hagynom kell,hogy átöleljen,és akkor nem fogok félni és tudom vállalni a legnehezebbet is.

Bármire szükséged van,szólj,és én melletted leszek!- mondja Ő,aki minden embert szeret.

Gondolva Rátok!

Szeretettel:

Teri

Az alterhessegrol es tesztekrol

Konnyen lehet, hogy Teged ez nem erint, de hatha van akit igen.
A kaphato tesztek nem teljesen megbizhatoak, nalunk se mutatta ki a 2. gyerekunket. Egyszer en is azt hittem, kismama vagyok, azota annyit tudok, hogy a verteszt es az ultrahang a biztos.
Az alterhesseg egyebkent gyakrabban elofordul, mint gondolnank. Nagyobb az eselye, ha nagyon akarunk vagy nem akarunk kisbabat, illetve ha van masik kismama a kozelben. Nem szandekos, hanem tudat alatti.

Egyebkent pedig joszivvel az imat tudom ajanlani.

Szilvi

Sziasztok!
29 éves vagyok és kb 4 hetes terhes.Összejöttem valakivel,de kiderült,hogy nem az az ember akit kerestem.Viszont terhes lettem(Ő nem tudja)Nem tudom,hogy mit csináljak,mert volt már egy ab.-m.Talán most kezd beindulni a vállalkozásom,de nem megy olyan jól,hogy egyedül neveljek egy babát.Mi lesz így velem?Terhesen,gyerekkel kinek kellek?Bejelentett munkám sincs.Mit csináljak?Segítsetek.

Erika üzenete:

Szia Judy!

Nem tudom megmondani, mit tegyél, hisz minden helyzet egyedi. Jól dönteni viszont nehéz. Biztosan másra sem tudsz gondolni, mint erre. Szívből kívánom, hogy a döntés, amit meghozol majd, ha könnyű helyzetbe nem is hoz, de lelki békét ad. Te már tudod, mi az az abortusz, és gondolom, szeretnéd elkerülni. Nem így van? Gondoltál már arra, hogy örökbe adod a babát? De talán van más megoldás is, csak nem jut eszembe. A szüleid tudnak segíteni? Vagy vannak alapítványok és anyaotthonok, esetleg keresd meg őket, sok tapasztalatuk van e téren, és lehet, hogy jó tanácsot tudnak adni. Nem hiszem, hogy félned kéne tőlük. Az oldalon kicsit feljebb találsz néhány tippet. A legjobbakat kívánom, gondolok Rád (és a picire).

Erika

Kedves Judy!

Azt tanácsolom, hogy olvasd végig az előző hozzászólásokat, mert több lánynak válaszoltunk már. Sok, de hidd el, megéri!

Több hozzászólásban előkerültek az alternatív megoldások is. Ha meg szeretnéd tartani a babát, de félsz a jövőtől, akkor az anyaotthonok sokat segíthetnek. Vagy vedd fel a kapcsolatot a LEA Alapítvánnyal (www.lea.hu), akik pont az abortuszon gondolkodó lányoknak jött létre. Semmi kötelezetséggel nem jár, ha felhívod őket, vagy leülsz velük beszélgetni.

Ha viszont úgy érzed, semmiképp nem kell a baba, de halálosan furdalna a lelkiismeret, ha abortálnád, örökbe is adhatod, ami történhet titkosan és nyíltan is. Nagyon sok párnak nem születhet gyermeke, pedig nagyon vágynak rá. Így lenne még kb. 8 hónapod átgondolni, mit is szeretnél (megtartani vagy nem), és ha nem mellette döntesz, örökbe adhatod úgy, hogy nem furdal úgy a lelkiismeret. Ha pedig mellette döntesz, akkor meg tök jó! :)

Gondolok rátok, és Rád is, hogy jó döntést hozz!

Kedves Judy!

A napokban mesélte a párom az egyik ismerősének a történetét: nagyon sokat próbálkoztak a férjével, de nem lehetett gyerekük, így vállalták azt, hogy örökbe fogadnak valakit. Felkerültek egy listára, aminél bizony olykor várni kell, nem is keveset. Karácsony előtt pár nappal felhívták őket,hogy lenne itt egy baba, most hazavinnék-e. Ők igent mondtak, és azóta már ovis ez a kicsi gyermek. Az édesanyjával is találkoztak, mielőtt elvitték a babát a kórházból, ő azt mondta, hogy már több gyermeke van, és elég szegény, ezért nem szeretné hazavinni, de mindenképpen meg akarta szülni.
Látom, gondolom, hogy egy abortusz után már nem szeretnél még egyet, viszont tényleg nehéznek tűnik a helyzeted a baba eltartását illetően. De látod, ha kihordanád és életet adnál neki, ha már egyszer ennyire meg akar születni, hogy ilyen gyorsan összejött, akkor még egy olyan családon is tudnál segíteni, akik esetleg hosszú-hosszú idő óta várnak már egy kisbabára, és mindent megadnának neki!

Szeretettel gondolok Rád,
Csillagtáncos

Gondolok Rád...
És kívánok Neked sok bátorságot, hogy IGENt tudj mondani az életre és a babádra-- hátha ő már nem szorul ilyen nehéz helyzetbe az ő gyerekeivel...
és hátha neked is kevésbé fáj majd az első okozta seb...

reakcio.blog.hu/2008/12/03/alapveto_emberi_jog_e_az_abortusz

Részemről

jah, már egyszer belinkeltem, úgyhogy bocs

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a sok bíztatást.Úgy döntöttem,hogy megszülöm a babát és ha már megszülöm akkor fel is nevelem.Nem tudnám odaadni senkinek.
Fogalmam sincs,hogy mi lesz,de az Édesanyám az első sokk után bíztos segíteni fog.Szerencsére nagyon sok barátom van akik szintén mellettem állnak.És mindenkinek kívánom,hogy jó döntést tudjanak hozni.

Kedves Judy!

Gratulálok a döntéshez!!! Nagyon örülök, és komolyan felnézek Rád!

Ha valahogy tudunk segíteni, vagy szívesen írnál nekünk majd magadról, magatokról, vagy csak a babáról, bármikor örömmel olvassuk!

Remélem, idővel egy komoly társat is találsz, aki méltó papája lehet majd neki!

Imádkozunk értetek!

Kedves Judy!

Nagyon nagy örömet szereztél a döntéseddel, most már szép lesz a napom! Sok boldogságot a picikéhez!
Ha esetleg tanácsra vagy ötletre lenne szükséged a babával kapcsolatban, írj nyugodtan, én júniusra várom az enyémet, hátha tudok segíteni. A nicknevem mögé írsz egy gmail.com-ot, és meg is van a címem. És még annyi, hogy nekem sok segítséget adott az, hogy csatlakoztam egy olyan fórumba, ahol szintén olyan kismamik vannak, akik ugyanakkorra várják a babát mint én, tudunk tanácsokat adni egymásnak, vagy csak épp elmesélni, mi történt velünk stb-már egész jó közösség alakult ki, és nagy támogatást tud adni. Ilyet találhatsz pl a babanet.hu-n

Sok szeretettel gondolok Rád!

Csillagtancos

Sziasztok!
Én 7 hetes terhes vagyok,pénteken voltam vizsgálaton-ultrahangon...
A barátommal már nem vagyunk együtt,nem váltunk el haraggal,csak semmelyik részről nem volt meg a "szerelem"...inkább olyan baráti kapcsolatként működött a dolog,amihez szokatlan módon "az"a rész is társult...Az ún."szakításunk" még azelőtt következett be,még mielőtt kiderült volna a terhességem...Azóta értesítettem a dologról,az abortuszt látja 1edüli megoldásnak...Nem hibáztatom ezért a döntéséért,mert sajnos az anyagi helyzetünk nagyon nem engedné meg a babát...Mind2en sokat dolgozunk,és ez is csak épphogy elég a saját fenntartásunkra...
Viszont annyira nehéz,mert nagyon gyerekpárti vagyok,és úgy érzem szeretem a babámat,viszont nem akarom,hogy nyomorban éljen...Ha az abortusz mellett döntenék,akkor viszont szerintem én lennék lelki nyomorban...ráadásul a munkám-szakmám is gyerekekhez fűzödik...Nagyon nehéz,mi lenne a "jobbik" döntés...A családom,barátaim,ismerőseim is 1értelműen az abortusz mellett voksolnak,bár mondják,hogy ez az én döntésem...Életemben nem kerültem még ilyen helyzetbe,és életem legnehezebb döntéseként élem meg,még csak 20-as éveim elején járok...Soha nem vágytam különösebb gazdagságra,anyagi jóllétre,de most az 1szer megkönnyítené a döntésemet...

Kedves Lilly03!

Hidd el, semmi sem történik ok nélkül, ami "véletlenül" történik.
Ha szereted a gyerekeket, akkor tartsd meg a babádat, hiszen a Tiéd - egy rész belőled, ajándék az Égtől. Lehet, hogy nem most vártad, és nem kérted, de az ajándékozásban az a szép, hogy sosem tudhatjuk, mit kapunk, mikor és miért. Próbálj meg bízni az Úrban, hogy Ő tudja a legjobban, mi a legjobb Neked - és fogadd el az ajándékát.

Igaz, hogy ez a Te döntésed kell legyen, és biztosan nagyon nehéz. De kicsit próbáld meg elképzelni döntésed kimenetelét, hogy mi lesz Veled úgy 3 év múlva! Naponta foglalkozol gyerekekkel - szerinted egy abortusz után milyen érzéssel fogsz rájuk tekinteni? Mi fog eszedbe jutni egy kismamáról vagy egy kisbabáról? Szerintem ekkor lenne igazán nehéz Neked: belenézni egy újszülött szemébe, aki akár a Tiéd is lehetne, vagy örülni egy barátnőd vagy ismerősöd rég várt terhességének, mikor Neked az olyan könnyen megadatott...
Hidd el, ismerek olyan házaspárt, akik évek óta vágynak egy kisbabára, és valamiért nem jön... pedig mindent megadnának érte, és szívük minden szeretetével szeretnék...

Hidd el, senki sem azt kapja, amit vár, és Isten sokszor "keresztül húzza" a számításainkat... de ezért nem Őt kell hibáztatnunk, hanem megpróbálni mindenből kihozni a legjobbat. És én csak bíztatni tudlak, hogy lehet, hogy most kilátástalan a helyzeted, és nem látod, mi lesz Veled egy év múlva - de hidd el, ha segítséget kérsz, kapsz. Ha az Élet mellett döntesz, mindig jön majd valahonnét "véletlenül" segítség, épp jókor. Csak bíznod kell.

Sok erőt kívánok Neked, bárhogy is döntesz.

Kedves Lilly03!

Egyet értek Helenával. Csak bíznod kell! A segítség megérkezik. De ne add a picit! Mi egy olyan pár vagyunk akiről Helena írt.Hosszú évek óta nem sikerül a baba. A feleségem a 13-14-héten mindíg elvetél. Mi sem vagyunk gazdagok, s amink van azt is orvosra költjük, de bátran vágnánk neki az életnek a babával.Imádkozom értetek!
Ne engedd! Ne hallgass a vészmadarakra akik rá akarnak beszélni az abortuszra!
A más f...val könnyű verni a csalánt, nem az ő életük, nem az ő gyermekük...Könyörgök ne engedd...a babát megölni

Nem minden esetben a fiú a hibás! Nem csak egy nőnél okozhat traumát az abortusz. Én a mai napig nem tudom túltenni magam rajta! Miért vannak olyan jogszabályok, hogy az apát ellehetetlenitik, megvonnak minden jogot! Meg sem védhettem a gyermekemet! Azért mert egy nőnek a karrierje, vagy a jövőképe fontosabb mint az akit a szive alatt hordoz! Úgy volt, hogy összeházasodunk, nem voltunk olyan helyzetben, hogy ne tudtuk volna felnevelni! El sem búcsúzhattam, csak azzal fogadott, hogy már NINCS! Most nem önmagasztalásból, de nem vagyok se csúny férfi, se életképtelen! Abortuszellenes vagyok! Miért döntenek mások az én magzatom élete fölött! 11 hetes volt. Még egy hét, az élet! Undorodom azoktól az emberektől akik szerepetvállalnak egy gyilkosságban! Egy bizotság meghallgatja az anyát, az apát nem! 10 perc alatt itéletet hoznak! Kifizettetik a műtét bérét!! Egy ápoló beadja a halálos mérget, altatót. Az úgynevezett orvosok (akik felesküsznek az élet védelmére, megmentésére)pedig véghezviszik szörnyű tettüket! Hát legyenek átkozottak az ilyenek! Bocsánat, de......

Azon a hűvös reggelen! Emlékszel? Egyszerre keltünk.
Kérdeztem: Ugye nem hülyeséget akarsz tenni? Nem,
csak rengeteg dolgod van, volt a válasz! Én naiv, hogyan is hihettem neked!Miért biztam
meg benned! Boldog voltam, mert biztonságban tudhattam a gyermekem!
Hittem, nem fogod bántani! Hiszen ki az, aki ne könyörülne azon
akit a szive alatt hordoz? Ki az, aki ne védené, ne óvná azt aki
egy ővele! Vérünkből való vér, csontunkból való csont!Miért nem hallgattam
arra a negativ megérzésre? Mintha a Halál sötét angyala kisért volna!
Hittem Istenben! Biztam, hogy az Úr angyalai őriznek minket! Nem lesz gond!
Egy piciny gyermek mindig áldást hordoz! Akartam a kezem rátenni a hasadra,
mintahogyan mindig is tettem, hogy elmondjak egy imát! Áldást szóljak a
gyermekünkre! Csak pár szót, hogy tudja Apa mennyire szereti!Ellökted még a kezem is!
Legalább megengedted volna, hogy tudat alatt elköszönjek!Gondoltam: Miért ennyire
ideges! Hiszen szeretem! Jobban szeretem mint a saját életemet! Igaz,
most egy picit többet koncentrálok a babára, de ez igy természetes!
Belülről fakad! Ilyen az ember! Emlékszel? Mennyit könyörögtem, hogy tartsuk meg!
Lelkemben minden egyes perc csak harc és küzdelem volt! Nem hagytál mást!
Csak az életre tudtam összpontositani! Élnie kell! Bocsáss meg! Talán többet
kellet volna veled foglalkoznom! Össze kellett volna jobban szedni magam!
Nem tudtam. Ezt kellett hallanom heteken keresztül: Nem akarom! Már nincs!
Aztán amikor szerettük egymást! Emlékszel mit mondtál, hogy hogyan szereti Ő is
amikor eggyütt vagyunk!? Boldog voltam! Megnyugodtam! És minden előlről! Mint egy ördögi körforgás!
Talán ha az a lökött öcséd nem lett volna mellettünk. Minden egyes szavával megbántott!
Én meg pont arról olvastam, hogy nyugalomra van szükséged! A nővérem is azt mondta! Egy nő ilyenkor
labilis. Az elején nem tud igazán odafigyelni a saját érzéseire sem. Mennyire igaz!
Nem baj, minden rendben lesz! Hittem rendithetetlenül! Aztán azon a gyönyörű estén!
Tudod, amikor azt mondtad: Nyugodjak meg, megtartjuk! Köszönöm azt a csodálatos percet!
Akkor a tükörbe néztem és egy apa nézett vissza! Egy boldog leendő apa! Onnantól kezdve volt csodálatos két hetem!
Minden percemet a számológépemmel töltöttem még a munkában is! Csak számoltam! Hány nap is van még hátra?
Már lelkemben mindent tudtam róla! Mennyit beszélgettünk! Az álmainkról, emlékszel? Csodálatos kislány!
Láttuk mindketten! Milyen szép! Nincs nála szebb! Kis cserfesszájú lesz! Életerős! Tudod olyan, aki
nem hagyja magát! Tele szeretettel! Mondtad, hogy mennyire érzed! Most tisztitod a magzatvizet! Erre koncentráltál.
Ki gondolta, hogy milyen sötét, gonosz idők jönnek! Ki gondolta, hogy innentől az álmaim majd másról fognak szólni!
Hányszor visszarepültem az időben. Vissza 2008 április 27.-e elé! Mindannyiszor megmentettem a kis angyalkámat!
Te nem tudod, hogy hányszázszor álltam már bosszút! Nem rajtad! Téged még most is jobban szeretlek az életemnél!
Szivemből meggyülöltem a hamis törvényhozókat! A hamis esküt tett álorvosokat, ápolónőket!
Ennek a halálgyárnak minden egyes dolgozóját! Meggyülöltem a hamis tanokat hirdető álprófétákat! A nagy TITOK!
Csak koncentrálnod kell! Mindent elérhetsz a gondolataiddal! Szép ház, szép autó, milliók, karrier!
A legjobb pasi! Azt ami van, azt már nem lehet jobbá tenni? Egy gyermek már nem fér bele!
Majd a következő, de úgy ahogyan én akarom! Akkor amikor ÉN akarom! Igen, nem terveztük. Attól ez még nem ok az abortuszra!
Nem voltunk olyan helyzetbe, hogy ne tudtuk volna felnevelni! Se te se én nem vagyunk se csúnyák, se fogyatékosok, se munkaképtelenek!
Minek is irom le ezeket! Talán azért mert soha, de soha nem gyógyúl be ez a vérző seb az életemben! Talán azért mert beteg vagyok!
Nem a testemben. Talán azért mert TARTOZOL! Tartozol egy élettel! Most még eggyütt vagyunk, és eggyütt is leszünk!
Én hiszem, hogy minden gondolatom valósággá válhat, de csak a teremtő, életet adó Isten segitségével!Én kész vagyok megbocsájtani!
Tudnám még fojtatni! Talán szólaltathatnám a hangomat! Talán le kellene irnom mindent! Talán majd egyszer! Nem tudom, hogy célt érnék e vele?
Megértenél engem? Nem tudtam megvédeni!

Syasztok! Én egy 18 éves lány vagyok! a barátommal 2 hónapja vagyunk együtt de olyan mintha már évek óta együtt lennénk... 2 napja kiderült h 4hetes terhes vagyok...a barátom 19 éves és ő nem akarja még megtartani a gyereket...mert mind2en suliba járunk és nincs meg a megfelelő háttér... de nekem 1 vesém van és ha most elvetetem a gyereket akkor lehet h soha többet nem szülhetek...a szüleim egyértelműen az abortuszt mondják... nincs senki aki kiállna mellettem ám én mégis szivem szerint megtartanám a babát...nemtudom mit csináljak...:( ha most rossz döntést hozok egy életen át bánni fogom...:(

Drága Moonwalker! Köszönöm, hogy leírtad mindezt. Megosztottad velünk a fájdalmadat, az érzéseidet, a könnyeidet- a lelkedet! Csodállak, hogy ezek után is tudod szeretni a párodat, hogy ezt is meg tudod bocsátani... Tudsz vele erről beszélni? Megmutattad neki, amit ide írtál? Jót tehetne, ha megtennéd. Talán akkor, egyszer majd tudnátok megint együtt örülni egy kis életnek...
Tisztellek és becsüllek a gondolataidért, érzéseidért.

Barbyka!

Nagy a tét, mert nemcsak a kisbabád, a mostani kisbabád élete van veszélyben, hanem az is, hogy valaha anya lehess? Azt tudom csak mondani egy 35 hetes babával a pocakomban, hogy már most (pedig még nem tartottam a karjaimban a saját gyermekemet) úgy érzem és gondolom, hogy annál semmi sem csodálatosabb a világon, minthogy ANYA légy! Mindennap csak hálás tudok lenni azért, hogy ez a kegyelem megadatott nekem. Hogy egy életet nevelhetek magamban! és aztán majd hosszú-hosszú évekig. Csak remélhetem, hogy szeretni fog majd, az biztos, hogy én az első pillanattól kezdve, mióta tudom, hogy bennem van, szeretem! bármilyen lesz is...
Úgy látom, Te is szereted a babádat. És szereted a párodat. Akivel ezután már sehogy sem lesz ugyanaz, mint eddig: ha elvetetitek a babát (ő 19 éves fiúként hidd el, hogy nem tud reálisan gondolkodni, hiszen annyira nem érett még- ez nem bántás, hanem tény: ahogy anyává, apává is lassabban érnek meg általában, persze vannak kivételek pl. Moonwalker, de az anyának mégis könnyebb, mert benne történik a testében-hormonjaiban-lelkében, őt segíti a saját szervezete), ott lappang majd a kapcsolatotokban, és meglehet, hogy őt fogod majd vádolni, ha a meghalt babára gondolsz. Ha megtartjátok, akkor elkezdtek családdá válni. És ha ennyire szeretitek egymást, jó kis család lesztek! Nehéz lesz, hiszen nincs sok pénzetek és még önálló keresetetek sem. De meg lehet találni a támogatást, a kisebb-nagyobb segítséget. (ha megszülöd, adok neked ajándékba babaruhát, ha szeretnéd:-)) És minden nehézségért pótolni fog majd a gyermeked ragyogó tekintete.
Bár nem vagyok ott melletted, hogy kiálljak melletted, de innen is küldöm Neked a támogatásomat-tudd, hogy azért van kire számítanod...
Csilagtáncos

Kedves Barbyka!

Tudom, milyen nehéz lehet! Mármint az, hogy senki nem áll ki melletted és a baba mellett.
Én egy egészen másfajta döntés előtt állok (nem fontos, hogy milyen), hosszú gondolkodás után tulajdonképpen a szívemben már döntöttem is. Viszont senki nem áll mellettem, a szüleim meg megpróbálnak lebeszélni róla. És ez iszonyú nehézzé teszi a döntést. Az eszemmel látom, hogy igazuk van, amikor féltenek, de azt is érzem, hogy nem szabad helyettem dönteniük. Tegnapelőttig nem tudtam, hogy mit tegyek. Akkor végre találkoztam barátokkal, akik örültek a tervemnek, és bíztattak. És én felszabadultam, és éreztem, akarom ezt a döntést, bár nem lesz egyszerű utána az életem.
Szeretném, ha Te is felszabadulnál a nyomás alól, és mernél a szíved hangjára hallgatni. Messze vagyok tőled, de hiszek benned és abban, hogy jól döntesz, ha megtartod a babát. Imádkozom értetek. Hidd el, lesz segítség! Kisrigó

@Barby.ka: Kedves Barbyka! Gondolj bele, milyen volna a Kedveseddel a kapcsolatotok, miután elveszíted a gyermekedet, de nem akarod, ő pedig igen! Ezután ez már nem lehetne egy egészséges kapcsolat! Ha viszont megtartod a babát, és ő ezzel együtt tud élni, akkor igen! Ha nem tud vele együttélni, akkor pedig azt kell mondjam, úgyis mindegy!

@Barby.ka:

Kedves 18éves Kismama!

Támogatlak abban az elhatározásodban, hogy megtartod a babát. Igazad
van, hogy ez a baba most megvan, a jövőbeliek pedig nincsenek, és ha
elveteted, csökken az esélyed a következő babára. Másrészt a baba is
egy személy, hallgass az ő kimondatlan kérésére: élni szeretne. Nem
csak a saját ösztönöd, hanem az emberiesség is a baba megtartása
mellett szól. Ne higgy annak, hogy még nem vagy elég érett: más
országokban, kultúrákban ilyenkor már több gyermeke is lehet a nőnek.
Az érettséget éppen az hozza meg, hogy mersz kiállni a véleményed
mellett, mered vállalni a nehézséget, a küzdelmet érte. Ne felejtsd
el, hogy nem vagy egyedül, nagyon sok ember gondolkodik hasonlóan. Én
csak egy vagyok azok közül, aki támogatlak ebben a döntésben.
Magyarországon több szervezet is tud neked konkrét segítséget nyújtani
ebben a helyzetben, anyagi támogatást, jogi védelmet és szállást is.
Ilyenek az Alfa Magzatvédő Társaság/Mozgalom, Böjte Csaba erdélyi
ferences szerezetes - aki egy házat alapított Csobánkán Budapest
mellett a fiatal anyák részére, és az egyházak. Nézz utána az
interneten, megtalálod címüket is.

Üdvözlettel és bátorítással,

Dr. Juhász István Ábel
orvos

Kedves Barbyka!

Csodálatos dolog az, amikor két ember szerelméből élet fakad. A pocakodban fogantatásától kezdve él az a magzat, akinek Te vagy az édesanyja!
Meghívtátok őt az életre, engedjétek hát, hogy megérkezzen!
Tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben vagy, főleg azért, mert pont a hozzád legközelebb állók akarnak lebeszélni arról, hogy vállald az anyaságot - pedig ez nem lehet kérdés, mert egy kis élet már benned mozog!!! :)
Bizonyára nem csak szép szavakra van szükséged, hanem konkrét segítségre is. Ajánlom az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület honlapját:
www.egyuttazeletert.hu

szzsofi

Sziasztok!

03. 15-én írtam arról, hogy nem tudom mi legyen, negyedik babámmal. Azóta sok minden történt, és az oldalt sem volt időm meglátogatni.
A babát megtartottuk, most 15 hetes. A párom mondta el másoknak, hogy megtartjuk, már a második nevek lehetőségein gondolkodunk, az elsőt elvetettük. Azt hittem, olyan hideg lesz majd a témához, de sokat beszélünk a babáról, és sokszor aggódunk is mi lesz majd, de bízunk benne bármit képesek leszünk megoldani. Ő egész évben "oda van dolgozni" és nekem majd egyedül kell megoldani mindent itthon.
Egyedül ezt az oldalt bogarásztam, és innen merítettem bátorságot a döntéshez. Tartottam attól is mások mit szólnak a nagy hírhez, tudom senkinek semmi köze hozzá, de nem szívesen sétálok úgy az utcán, hogy rólam pusmognak a hátam mögött.
Mindenkit bátorítani tudok arra, hogy tartsa meg a babát, mert akinek az első egy teljesen új világgal ismerkedik meg, ami tele van nagyon jó dolgokkal.
Anyák napja idején, még inkább eszembe jutnak a szép dolgok. Második csemetém első anyáknapi ünnepségén voltam hétvégén, és ott döbbentem rá, milyen sok ilyen szép napom lesz még, mikor már mind a négy verset fog mondani, és én büszkén hallgatom, mert az én gyerekem monta el olyan ügyesen! Ez tényleg csak az anyukáknak jár ki, és persze csak másodsorban, de a mamák is nagyon büszkék az unokájukra. És amikor átadják a saját készítésű kis ajándékokat, többet jelent, mint bármi drága vett dolog. Az tényleg csak dolog, mert nem igazi ajándék.
A legnagyobb gyerekünkkel mentem atóval kettesben, 2 éves volt akkor. Pisilnie kellett, megálltunk az út szélén, és mikor végzett nem szállt be, amíg a mamának nem szedett pár szál mezei virágot. Egyszer montam korábban, hogy a mama szereti a virágokat, és ha látott valahol, mindig a mamának szedte. Egyszer sem hagyta ki. Ma már én is kapok, még gyümölcsfák virágját is, de nem az a lényeg, hanem öszinte szívből adja, és önzetlenül.
Ezt csak azért fűztem hozzá, akinek a szülei nem támogatják a terhességet, ha megszületik a baba egyből elfelejtik miért is ellenezték. És ha legrosszabb esetben az apuka "lelép" sokkal nagyobb segítség marad az anya mellett. Persze kell a gyereknek ugyanúgy apa is.
Nálunk a védőnők, és az egyház is sokat segít a rászorulóknak, szerintem ez máshol is így van. Mi rengeteg ruhát kaptunk ismerősöktől, és nagy részét tovább is adtam, és személyesen a védőnőnek, vagy a papnak, ők tudják ki a rászoruló, és így én névtelen tudtam maradni. Csak merni kell kérdezni, ha szükség van valakinek valamire. Legfeljebb nem tudnak akkor abban a pillanatban segíteni(pl a babakocsi, kiságy, bébihordozó, stb-re gondolok), de tudják, hogy ha van lehetőség kinek kell segíteni. Szerintem sem a védőnő, sem az egyházi dolgozók nem küldenek el senkit. Az önkormányzatok kevésbé segítőkészek, de ez csak az én meglátásom.
Utolsó gondolatként még annyit szeretnék hozzáfűni sógorom 20 évesen lett apuka, és 1,5 év múlva már két kisfiával dicsekedett büszkén. Mind a kettőt szerették, volna, nem nemtervezett babák. És még most is csak 23 éves, úgyhogy nem évtizedekkel korábbi a történet.

Üdv minden leendő kismamának!

Kedves Barbyka!
Nem tudom, hogy azóta döntöttél e már, de nagyon remélem , hogy él a kisbabád!
Ritkán írok kommenteket, de úgy éreztem, hogy muszáj, mert a te történeted nagyon hasolít egy közeli imerősöm, barátnőm esetére.Érettségi előtt egy fél évvel, 17 évesen csúszott be a baba. Kisvárosban éltek, minta család voltak...rettegett, hogy az apja agyonüti, amikor elmondja, szégyent hoz a családjára, érettségi előtt áll, a barátja szintén nem akarta a babát, nem is beszélve a barátja szüleiről. Őt vádolták az egészért, minta ez csak 1 emberen múlna...azt vágták a fejéhez, hogy tönkreteszi mindkettőjük fiatalságát stb.
Ám ő mindenképpen meg akarta tartani. A következőt mondta, amiért én hihetetlenül tisztelem: "azért mert én nem vigyáztam, nem akarom, hogy a gyermekem lássa kárát" Ezért vállalta a babát, nem ment oda továbbtanulni ahova szerett volna, mert a gyermeke mellett akar lenni. A barátjával azóta is együtt vannak, mindketten tanulnak és a terhesség utolsó hónapjaiban már a barátja édesanyja vásárolta a babaruhákat, ja és az érettségi is sikerült 6 hónapos terhesen. Ennek már 4 éve és van egy gyönyűséges kislánya.
Tudom, hogy nem egyszerű és azt is mondhatod, hogy neki szerencséje volt...de az a kisbaba egy önálló élet, ami semmivel nem pótolható. És ezt a környezeted is be fogja látni, csak egyszerűen nem fogják fel szerintem, hogy egy önálló, csodálatos személy fejlődik benned.
Szerintem ha a Jóisten ad báránykát, ad hozzá legelőt is. Biztos vagyok benne, hogy segíteni fog!!!
Sok sok erőt kívánok neked és mindenkinek aki hasonló helyzetben van. Szeretettel és imával gondolok rád, így ismeretlenül is!!

ui:kismaccska! nagyon jó ilyen üzeneteket olvasni, az embernek bearanyozod a napját :)

Sziasztok! Nagyon köszönök minden bátorítást és meg kell hogy mondjam h ti adtatok erőt nekem ahhoz h kijelentsem " igen anyuka leszek"!!!!:) A barátom egyre jobban beleéli magát az apa szerepbe hiszen ő nagyon szereti a kisbabákat cs hát fiatalok vagyunk... és kicsit félünk hogy nem felelünk meg majd a feladatra... de megoldjuk hiszen szeretjük egymást... Hiszem hogy ha megszületik a kisbabánk akkor a nagyszülők is beleszeretnek első látásra és támogatni fognak minket... én jövőre érettségizek ugyhogy halasztok egy évet a suliba... az álmaimat valóra fogom váltani... és a kisbabám csak erősíti a terveimet és az elképzeléseimet... Még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget!!! Syasztok!

Kedves Lányok, boldog Kismamák! :)

Fiúként soha sem fogom tudni átélni sem azt a félelmet, sem azt az örömöt, fájdalmat és boldogságot, amiken Ti mentek keresztül azóta, hogy megtudtátok gyermeketek érkezésének hírét egészen a születéséig, és ami még utána jön. (legfeljebb, mint apa)
Anyák lesztek, kismaccka nem is először, és ezért, amiért az élet mellett döntöttetek, higgyétek el, sokkal inkább felnézek rátok, mint bármelyik olimpikonra, sportolóra, tudósra... kitartásban, bátorságban Ti vagytok az igazi példaképek, és nehéz a nyomotokba érni bármilyen más teljesítménnyel, akárhogy is igyekeznék valami mást letenni az asztalra. Amit Ti vállaltatok, az az igazi. Remélem, férjetek / barátotok is büszke Rátok, mert van kire felnézniük most! :)

Kívánom, hogy legyen rengeteg öröm gyermekeitekben egész életetek folyamán!
Ha bármiben segíthetünk, írjatok továbbra is! Látjátok, mennyien olvassák ezt a bejegyzést! Csak bátran! :)

Kismaccska és Barby.ka utolsó bejegyzését olvasva nagyon elérzékenyültem. Köszönöm, hogy megírtátok, hogy döntöttetek. Nagy örömet okoztatok vele. Tisztelem a bátorságotokat, és kívánom, hogy gyermeketekben sok örömet és derűt találjatok majd.

Sziasztok!
ma tudtam meg hogy gyereket várok.
mind egy hónappal ezelöttig nagyon örültem volna egy kisbabának,de mivel csak fantázia volt,nem gondoltam komolyan bele.
most viszont várandós vagyok,és nem akarok az lenni.
eddig mindig abortusz ellenes voltam,de most nagyon hajlok afelé hogy meggyilkoljam a saját gyermekemet.
a páromat nagyon szeretem,de csak 19 éves vagyok és nagy terveim voltak,amiket gyerek mellett nem lehet megvalósítani.
nem tudom mi tévö legyek.
nagyon félek.

@N.Bianka: "és nagy terveim voltak"

Kedves Bianka! Nem tudom, mik voltak azok a nagy tervek, de látod, Istennek még nagyobb terve van Veled! Részt vehetsz az Ő alkotó, teremtő munkájában azáltal, hogy gyermeket növelsz a méhedben... az élet teremtésénél vajon mi lehet nagyobb terv? Teremteni, éltetni sokkal nagyobb bátorság és kihívás mint gyilkolni (ahogy Te magad fogalmaztad meg az abortuszt).
Légy bátor, és meglátod, Isten terveiben talán ott lapul a Te többi, eltervezett, kidgondolt szép terved is.

Áldással,

Csillagtáncos

@N.Bianka: Bianka, ha egy nőnek gyereke van és elfogadja, szereti, nemhogy gyengébb, tehetetlenebb nem lesz, hanem sokszor még többet tud tenni mint más, úgymond "szabad" nők. Lehet, hogy Isten segítségével a terveid sokkal jobb, gazdagabb formában megvalósulnak, mint ahogy te most el tudod őket képzelni. Ha nem is vártad most ezt a gyereket, fogadd el, és ezentúl tervezd úgy, hogy őneki is helye legyen a terveidben. Próbáld elképzelni, milyen most, milyen lesz néhány hónap múlva, milyen élmény lesz megölelni, hogy fog hozzád szaladni, bújni. Ezentúl soha nem leszel már magányos, lesz mindig kiért élni - hidd el, fantasztikus dolog, ha az embernek van gyereke. Azok a nők, akiknek nem adatik, tudják ezt, ezért nincs az a pénz és erőfeszítés, amelyet sajnálnák, csakhogy gyerekük legyen. És köztük sokan azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert egyszer lehetett gyerekük, de ők ezer okot találtak arra, hogy most még ne, most még túl korán.
Bianka, légy bátor! Fogadd el Isten ajándékát, Ő százszor fog megjutalmazni ezért és ha kéred, megad neked mindent, amire szükséged lesz, hogy a gyerekedet felneveljed. Én is négy gyerekem mellé mindig megkaptam Tőle mindazt, amire szükségünk volt és van. A gyerek vállalása a legjobb dolog, amit mi, nők, megtehetünk ezen a földön - és amellett még annyi minden belefér!
Imádkozom érted, sok szeretettel - Tereza

Kedves Bianka,
csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz... Isten ajándéka a gyermek, és megtiszteltetés, hogy a benned növekvő kis élet "otthonául" Isten éppen Téged választott. Nincs fantasztikusabb egy kisbaba első mosolyánál, ölelésénél, és biztosan nem fogod megbánni, ha vállalod ezt a csöppséget.

Gondolok Rád, és teljes szívemből remélem, hogy jól fogsz dönteni.
szeretettel:
dorcsi

Kedves Bianka!
Megértem a félelmeidet, de kérlek, válaszd az Életet! Jó ismerőseimnél mostanában születtek kisbabák, olyan jó látni, hogy az anyai ösztön óriási erőt ad az Édesanyáknak. Irigykedve nézek rájuk, honnan van bennük ez a sok erő, türelem? A kisgyermekek édessége pedig betölti az egész környezetüket, mindenki megáll az utcán és rámosolyog barátnőim kisbabáira.
A tervekkel kapcsolatban, Böjte Csabát, egy igazi gyermekmentőt hadd idézzek: "Minden gyermek üzenet az emberiség számára: Isten szeret bennünket. Gyermeket nevelni – Istennel való találkozás. Jézus azt mondta: aki egyetlent is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be.” Kellhet-e ennél több?
Bízzál, sok szeretettel és imával gondolok Rátok,
homaro

Szia Bianka!

Többen is küldtek Neked üzenetet, ezeket szeretném most ide bemásolni:

"Ezt írod: Nagy terveim voltak...
Én meg ezt: A legeslegnagyobb, ami tervezhető a világon, az a gyerek, mert AZ EMBER Isten képmását viseli. A TI GYEREMKETEK IS. NÁLA NAGYOBBAT SOHA SENKI NEM TERVEZETT, ÉS NEM IS TUD. Csacskaság ezen hezitálni. Ne hagyd magad megingatni!
Imádkozom Értetek, hogy megvalósítsd életed legnagyobb tervét!

Mick"

"A szeretet útja az áldozat útja. De ebbõl élet fakad. Így volt Jézussal is. És milyen csodás élet fakadt!
A kisgyerekbõl lehet még akármi. Ha megölöd, lehet, hogy egy papot ölsz meg, vagy egy csodálatos családapát/anyát, vagy egy szerzetest.
Vagy a rák ellenszerének feltalálóját.
Emellett egy várandós anyának, és egy családanyának is van módja karriert építeni. Levelezõ sulin is tanulhat, pl.
De a központban mégis ez az egyszerû kérdés áll: élet, vagy halál? Szeretet, vagy önzés?
Áldás békesség!"

"Kedves Bianka!

Ismeretlenül is megérintett a helyzeted, ezért úgy érzem, muszáj írnom Neked.
Nekem is lehettek volna a te korodban nagy álmaim, de én még álmodni is alig mertem, nem voltunk olyan helyzetben...
Segítségemre a Gondviselés sietett, és még a kimondatlan vágyaim is kezdtek előbb-utóbb megvalósulni.
Az orvosok azt mondták, méhsüllyedésem miatt nem könnyen fogok foganni, ha egyáltalán foganok... ehhez képest a nagyobbik fiunk szinte egy az egyben nászajándékként érkezett.
Mindkét fiam veszélyeztetett volt végig, gyógyszert szedtem, de nem feküdtem egyfolytában velük, csak másfél hónapot a nagyobbikkal, és meg tudtam szülni mindkettőt.
Első fiam egy éves volt, amikor nappalis angol szakosként második egyetemre jelentkeztem, munkahely vagy alkalmi munkák mellett. Még másoknak is tudtam segíteni a feladataim mellett... Tandíjas volt mindenképpen a második egyetem, de idővel tanulmányi ösztöndíjat is kaptam.
Azt hittem, a közgáz diplomámat már sutba dobhatom, mert annyi volt felénk a közgazdász, mire az első egyetemet elvégeztem, mint égen a csillag. Kiderült, fordítóként sok előnyöm származik belőle más bölcsészekhez képest, és a munkahelyi új műszaki szakterületek is bővítették ismereteimet és lehetőségeimet.
Ki sem mozdultam szinte a szülővárosomból (és főleg nem karrierépítés céljából) és az egyetemünkön konferenciára meghívott egyik belga európa parlamenti képviselő be kart ajánlani egy másik város amerikai nagykövetségére dolgozni... Amikor műszaki fordításból vizsgáztam, ismeretlenül, valamire ráérezve a vizsga utáni szünetben elkérték a telefonszámomat, hogy a minisztériumi alkalmazott magánvállalkozásába esetleg besegíthessek fordítóként... Akár Brüsszelbe is kijuthattam volna többnyelvű fordítóként, közgáz diplomával, szakmai továbbképzést fizettek volna akár nekem, de nem is jelentkeztem és nem bánom, mert a gyermekem fontosabb volt nekem, és ma sem jelentkeznék. Sok barátommal és ismerősömmel gazdagabbnak érzem magam itt, mint máshol.
Már nem én keresem rég a magántanítványokat vagy a cégeket, vagy személyeket, akiknek fordítsak... ők keresnek meg engem, ami nagy öröm számomra.
Nagy szükségem is van a sok munkára, mert saját lakásra vágyunk...
A kisebbik fiam is maholnap kétéves, és nemrég tudtam meg, hogy ami hosszú évek óta fáj a hátamban, az nemcsak lumbágó, amitől én még vígan agyoncipeltem magam, hanem néhány másik gerincprobléma mellett súlyos gerincsérv. Szomorú voltam egy napig, amikor kiderült, mert több gyereket, kislányt is szeretnék még, és a nagyszülők más városban laknak, egyedül vagyunk a férjemmel a gyerekek nevelésével, segítségre nem igazán számíthatok, de aztán gyorsan hálát adtam a két szép egészséges fiunkért és bármiért, ami a jövőben történni fog velem, mert ahogy a Gondviselés eddig is megsegített, ezután is meg fog, tudom. Az életem akkor kezdett megszépülni igazán, amikor IGEN-t mondtam az életre, a gyerekeim életére, ami csodálatos érzés, nem tudok ehhez más hasonlót. Fárasztó tud lenni persze néha minden és mindenki, de az ő szeretetük és vidámságuk adja nekem a mindennapok taposómalmához az erőt.
Ahogy nevén nevezted, mire készülsz, mutatja, hogy pontosan tisztában vagy a döntésed súlyával. Kívánok neked bölcsességet és erőt a helyes döntéshez, amivel majd nyugodt lelkiismerettel együtt tudsz élni tovább.

Szeretettel, Melinda"

"Szia,

neha azt hisszük mi tervezünk, pedig Isten teszi ezt helyettünk.

A multkoriban azt mondta egy komoly ügyben a baratnőm, gondolj bele ha minden kivánságodat, vágyadat, tervedet az Isten valóra váltaná, váltotta volna mi lenne, fogadd el azt amit tényleg megadd....

Szerettél volna kisbabát és most ezt Isten megadta, mert pont most ez kellett hogy történjen, pont ez a törpicurnak, pont most kellett megfoganni....

Istennek minden lehetséges ha hisszel Benne, nincs olyan ami neked jó lenne es bárki elvenné, még egy talán nehéznek tünő picur sem....

Azt hiszem Istenben bizzni vállalni a nehézséget, százszoros örömöt hozz...., Mennyi jo dolog van abban hogy ÉDESANYA lehetsz, erre gondolj, érzem te is ugy érzed, lehetne máshogy is kezelni a dolgot, de az mennyi fajdalmat, hozna, rossz emléket, csalodást...

Merj bele ugrani Isten medencéjébe, amit addott neked....

Merj bizni az ÉLETBEN....."

Kedves Bianka!
Azt írtad, korábban szerettél volna gyermeket, de mindeddig ez csak fantázia volt. Ha fantázia volt, akkor álom is volt! Valósítsd meg! Miért félsz tőle? Tedd, amit a szíved diktál! A párod kiáll melletted, hidd el, menni fog! Édesanyám alig egy évvel volt idősebb, mint most Te, mikor legelső gyermeke megszületett, 20 évig volt gyesen, mára már öt lány édesanyja. Emellett pedig két diplomája van, és nagyon szereti a munkáját, amit pár éve kezdett el újra.
Igaz, most nagyon nehéznek látod a helyzeted, de merj belevágni, és vállald a kihívást! Biztos vagyok benne, hogy nem bánod meg, ha már a kezedben ringathatod a csöppséget...
Kívánok neked erőt és bátorságot a döntéshez!

Sziasztok!!!
Én is hasonlóan jártam mint ti itt néhányan. nem szerettünk volna még a párommal kisbabát, de mégis összejött. Persze mikor kiderült, hogy babát várok akkor ő kijelentette,hogy én kellek neki de a baba nem.Annyira szerettem, hogy képes lettem volna bármire érte.így hát bele egyeztem, mert nem szerettem volna elveszíteni.Elmentünk orvoshoz, hogy megbeszéljünk vele egy időpontot, de persze előtte megvizsgált. Kiderült, hogy két kis emberke fejlődik benne szóval ikrek.Nekem majd meg szakadt a szívem mikor megtudtam, hogy két gyerekről kell lemondanom.Ő nem is igazán foglalkozott ezzel.Már befizettük a csekket és megvolt az időpont is csütörtök reggel 7 óra.Egész éjjel nem aludtam, interneteztem reménykedtem hátha találok bármi olyat ami megkönnyítheti a döntésem.Rá találtam erre az oldalra és elolvastam a leírottakat, hogy mennyit szenvedtek azok akik lemondtak a babájukról. Ekkor eldöntöttem bármi is lesz ezután de én megtartom a babákat és ha kell egyedül nevelem fel őket.Másnap reggel elmondtam neki hogy nem vetetem el a babákat, erre nagyon ideges lett és azzal fenyegetőzött, hogy megöli magát.akkor jöttem rá hogy nem jelentek niki semmi t csak magára tud gondolni. Persze elhagyott, de nem tett magában kárt.a babák megszülettek.Két gyönyörű egézséges kisfiúk.Most már 3 hónaposak, de soha egyetlen egy percre sem bántsm meg hogy akkor nem tettem meg azt a szörnyűséget, mert senki sem lehet fontosabb egy gyereknél.mindenkinek azt ajánlom ha ilyen helyzetbe kerül jól gondolja meg mit tesz hisz egy ember életéről van szó aki nem védheti még meg magát és csak az anyukájára számíthat!!!!!

SZIA!!!

Hát ez egészen fantasztikus!!! Eszméletlenül büszkék vagyunk Rád!
Ha bárhogyan tudunk még segíteni, írd meg bátran! Mi amúgy többen egy gyerekekkel foglalkozó egyesület és közösség tagjai vagyunk, akik ide írtunk eddig. Ha elmúltak a srácok 10 évesek, szeretettel várjuk őket valamelyik táborunkban, vagy programunkon! :)

Amúgy nem rég írtam a Hozzád hasonló hősökről egy cikket. Akkor ezzel zártam a cikket, és ez most így már Rád is igaz:
"Férfiként soha sem fogom tudni átélni sem azt a félelmet, sem azt az örömöt, fájdalmat és boldogságot, amiken minden kismama keresztülmegy – akár várja, hogy babája szülessen, akár nem – attól kezdve, hogy megtudja gyermeke jövetelének hírét, egészen a szülésig, és ami még utána jön. (Legfeljebb majd apaként.) Anyák lesznek – többen nem is először – és amiért az élet mellett döntöttek, sokkal inkább felnézek rájuk, mint bármelyik olimpikonra, tudósra, íróra vagy történelmi alakra. Kitartásban, bátorságban ők az igazi példaképek, és nehéz lenne a nyomukba érni, akárhogy igyekszik bárki valami mást letenni az asztalra..."

Még egyszer gratulálunk!

Kedves Ikerbabák Anyukája!!!

Hát ez fantasztikus!!! Igazán nagyon boldoggá tettél személy szerint engem is!
Sok-sok erőt, türelmet, a babáidhoz! Biztosan megháláják majd a sok-sok szeretetet, amit Tőled kapnak!

@Kozonithy: szia!
Azt a cikket eltudnád küldeni nekem erre az e-mail címre: renata19@vipmail.hu
szeretném elolvasni.
Előre is köszönöm!!!

@Csillagtancos: Köszönöm szépen hogy te is együtt örülsz velem.
Az igaz, hogy sok türelem kell hozzájuk, de megéri mert már ez alatt a 3 hónap alatt annyi szeretetet és boldogságot kaptam tőlük!!!!

Olvastam a blogról a decemberi Szív-ben.
Jó, hogy vagytok!
Ahogy olvasom, van egy kis általános javulás az elözmények tekintetében:
www.lifenetwork.hu/lifenetwork/20101215-meg-mindig-magas-a-tinedzser-terhessegek-szama.html
De minden élet (magzaté, anyáé, apáé, testvéré) más.
Mint ahogy a közösmert rádióadás címe is mondja: Vendég a háznál (a gyerek) - átlagosan 20-25 évig vagy valamivel tovább. Persze a közép-európai kultúrkörben mi más vendégségre vagyunk berendezkedve, mint a 3. világban, ahol a vendég teljesen ki van szolgáltatva a vendéglátónak, mert olyanok a külsö körülmények. Mi sokkal inkább a vendég önállóságából indulunk ki. És föleg abból, hogy mi hívjuk meg, amikor akarjuk, és fölkészültünk rá.
Talán ezért is nehéz átlátni, hogy a gyerek is vendég - azokban a helyzetekben, amikor máskor és más körülmények között "kopogtat be", mint ahogy számítanánk rá...

Én 19 éves vagyok még tanulok (fodrász tanuló vagyo) még van ezen kívül 2 évem hátra ! 5 hetes voltam mikor kiderlt , hogy kismama vagyok ! A barátommal 4 éve vagyunk együtt ennek ellenére azt mondta neki nem kell a baba ! Én mégis úgy döntöttem , hogy megtartom , mivel a szüleim mellettem állnak és segítenek (magántanuló ként folytathatom az iskolát is) ! Mostmár 12 hetes vagyok és október 7-én megszülöm a kisbabámat ! Ami a legjobb , hogy mostanra a barátom is beletörődött a dologba és együtt fogjuk felnevelni a közös kisbabánkat ! Tehát nem akarta a babát , de szeret és mivel én végül így döntöttem elfogadta a döntésemet ! Szerintem azoknak a lányoknak is kikellene tartani a döntésük melett akiknek a barátjuk nem akarja a babát , mert ha a pasijuk igazán szereti őket el fogja fogadni a döntését ! Ha nem fogadja el akkor pedig nem is szeret igazán ! És akkor felteszem a kérdést : ha ő nem is szeret igazán akkor te miért alázkodsz meg előtte , miért teszel a kedvére ? Miért veteted el a te saját kicsi gyerekedet egy olyan valaki miatt aki téged nem szeret és való színű előbb utóbb úgyis el fog hagyni ha elvetetted a babát akkor is ! Mert nem szeret ! És ha nem szeret igazán nem azon áll vagy bukik a kapcsolat , hogy megszülöd a babát vagy sem ! Úgyis elhagy ! Neked meg a végén se gyere se pasi csak a magány és a bűntudat ! És akkor már gondolkozhatsz meg érte-e ezt tenni érte ! De akkor már mind 1 !

Ja és amúgy a barátom 45 éves 12 évig volt házas elvált aztán 9 évig volt egy élet társa aztán jöttem én , velem 4 éve van agyütt !az előző házasságából van már 2 felnőtt lánya (egy 23 és egy 19) éves ! Igazábó ezért nem is akarta először a babát , mert még mind a 2 lánya tanul...és nagyon kevés az a pénz ami nekünk marad a megélhetésre ! De aztán úgy néz ki minden jóra fordul , elfogadta a babát ! Én nagyon szeretem őt és ezek után úgy gondolom ő is engem ! Az igaz szerelem minden akadályt legyőz ! Ami meg nem az nem is igaz szerelem csak játék !

Barby: te egy nagyon bátor lány vagy! Gratulálok Neked, Nektek, csak így tovább!

Sziasztok!
Szeretném leírni az én történetemet, tanulságként mindazoknak akik képtelenek dönteni: megszülni vagy elvetetni!
2009. elején kezdődött kapcsolatom párommal, aki még házasságban élt és egy 6éves kislány apukája. 21éves voltam, 2hónap (titkolt kapcsolat) után májusban megtudtam, hogy terhes vagyok. Nem hittem a szememnek, remegő kézzel fogtam 2 csíkos tesztemet, legbelül boldog voltam, de féltem is nagyon! 2 teszt is igazolta hogy ez nem tévedés, valóban kismama lettem... A párommal tanakodni kezdtünk h mi legyen a baba sorsa...persze minden egyes alkalommal egy értelmes szó nem jött ki a számon annyira sírtam és nem akartam elhinni miért kell erről beszélnünk! 3x mentünk UH-ra és vizsgálatra de a párom eközben sokszor kérdezte, h mi legyen a babával, mert lassan döntenünk kell. A 6.héten a babának már volt szívhangja, alig bírtam ki hogy ne üvöltsek a sírástól, amikor láttam a monitoron a kis apró ember lüktető artériáját. Közben a párom tekintetét figyeltem aki a függöny mögött egy székben ült. Csak az járt a fejemben, hogy otthon van a felesége, a 6éves lánya és mi meg azon elmélkedünk hogy megtartsuk vagy sem! :( Leírhatatlan, hogy mit éltem át! Nem mondhattam el senkinek, hiszen titkolt volt a kapcsolatunk. Csak a legjobb barátnőmre támaszkodhattam! A párom azt mondta: "fiatal vagy", te döntsd el mi legyen...de számolnom kellett egy "dühöngő" feleséggel és egy értetlen családdal aki nem érti a kialakult helyzetet! Nagyon féltem...rettegtem, és arra gondoltam ha megtartom azzal is ártani fogok, hiszen a párom felesége ott fog nekem ártani ahol csak tud..és ezzel a babának is ártottam volna! Persze így még rosszabb! Döntöttünk! (Magamtól soha nem hoztam volna ezt a döntést!!!) A páromat megkértem hagyjuk abba...nem birom tovább, nekem sok ez a nyomás! A műtétnél találkozunk...de addig semmi! Így is történt! A kórházba a legjobb barátnőm is elkísért! (Sokat jelentett). Még akkor sem fogtam fel, hogy most mi következik...
Aztán felébredtem az altatásból...és a folyosón felsírt egy kisbaba. Csak ennyit mondtam: "könyörgöm..csak ezt ne!" Azóta eltelt lassan egy év...és el sem tudjátok képzelni min megyek keresztül a mai napig? Egy gyötrelem, egy rémálom!!! Bűntudat,lelkiismeret furdalás és utálat! Én, aki mindig azt vallottam, hogy "SOHA, nem teszek ilyet". Mára ott tartok, hogy nagyon szeretnék kisbabát, és higgyétek el, sírva írom ezeket a sorokat, mert ma egy 3hónapos baba lehetne itt mellettem ha nem mások érdekeit néztem volna...hanem annak a csepp kis élni akaró babáét..aki az enyém/miénk volt!
:( Ha a tv-ben kisbabát látok, könnybe lábad a szemem..vagy az utcán egy kismama...:( Sosem fogom magamnak megbocsájtani!!! Kérlek benneteket, akik döntés előtt álltok: gondoljátok meg, HA KELL 100x IS!!! Én NAGYON MEGBÁNTAM!!! Ha tehetném...ma az életemet adnám érte cserébe!!!
Köszönöm, hogy leírhattam nektek! Remélem megérte!

Kedves hakell100xis!

Nagyon megrázott a történeted. Nem ismerlek és nem voltam ott, de valahogy úgy érzem, hogy át tudom érezni ezt a hihetetlen fájdalmat.
Szörnyű ami Veled történt, de én mégis most azt mondom, hogy most már nem szabad marcangolnod magad! Mindig van megbocsátás!!! Nem tudom, Te hogy állsz a vallással, én hiszek Istenben és imádkozni fogok érted (sőt már imádkoztunk is a párommal), hogy be tudjon gyógyulni ez a seb, ami a benned van.
Még csak 1 dolog: nagyon tetszett, hogy a többieknek, a döntés előtt állóknak fogalmaztad a bejegyzésed. Azt hiszem ezt érdemes lenne folytatnod. Ha érzel, vagy majd érezni fogsz elég erőt magadban, írj máshova, mindenhova (fórumokba, más blogokba, amiket csak találsz a neten), hogy mások ne tegyék! A Te babádat már nem lehet visszahozni, de ezzel még sok másikat megmenthetnél!

Sok erőt kívánok! Ne add fel, még biztosan lesz neked is babád!!!
Imádkozom érted!

Szia!

Egyetértek Ápörkével, főleg abban, hogy ezt - akármilyen furán hangzik is - még jóra is fordíthatod azzal, hogy ezt a tapasztalatodat megosztod másokkal is.
Esetleg csatlakozhatsz abortusz ellenes szervezetekhez is önkéntesként. Egész biztos találkoznál ott hozzád hasonló múlttal rendelkezőkkel, akikkel őszintén megoszthatod, ami Veled történt, és nálam (aki egyébként férfi vagyok, és sosem élhetem át, amit Te) vagy a többi hozzászólónál is jobban megértenek Téged.

Ami még nagyon fontos, hogy próbálj majd idővel megbocsátani magadnak. Ez egész biztosan egy - számomra - felfoghatatlanul nehéz folyamat, de tudd, hogy nem Te vagy a rossz, csupán a döntésed és annak az eredménye. De legközelebb - egész biztos vagyok benne - már másképp döntesz majd, és ezzel a tapasztalattal már őszintén biztathatsz erre másokat is, akik még a döntés meghozatala előtt állnak.

Ápörkéhez hasonlóan én is imádkoztam érted, és még fogok is.
Ha gondolod, próbáld ki Te is.

Sziasztok !

19éves vagyok már van egy kislányom 14honapos és most 2hete derült ki hogy babát várok minden nap gondolkodok hogy mi legyen megtartsam e vagy ne
néztem videot is a abortuszrol szörnyü
nem tudom mit tegyek de páromal nem igazán vagyunk jobba és mi lesz ha megtartom és 2gyerekel egyedül kérlek irjatok
És mostmár nem csak kaparás van hanem vákumozás is lehetséges?

Kedves Petra! Erika üzeni a következőt:

Kedves Petra!

Csodálatos, hogy ilyen fiatalon már vállaltál egy gyermeket! Szerintem nagy dolog!

A mostani döntés előtt fontolj meg néhány dolgot!

Gondolj a 14 hónapos kislányodra! Mit jelent ő az életedben? Mennyi örömet okozott neked? Ezt már tudod. A második kisbabád is valószínűleg ugyanennyi örömet ad majd! Vagy nem? Ugye nem lenne rossz?

Azt viszont nem tudod még, mit jelent az abortusszal élni. Jól teszed, hogy tájékozódsz előtte. De ne csak magáról az abortuszról szerezz információkat, hanem tudd meg azt is, mire számíthatsz utána. Pár bejegyzéssel feljebb olvashatod hakell100xis bejegyzését, aki átesett egy ilyen műtéten, és megbánta. Nem ő az egyetlen. Vajon annyival könnyebb-e az abortusz után, hogy érdemes-e azt választani?

Azt írod, hogy attól félsz, hogy mi lesz, ha egyedül maradsz két gyerekkel (vagy akár csak eggyel). Ha így lenne: Van, aki tudna segíteni? Ha nem, jó ha tudod, hogy vannak segítő szervezetek, anyaotthonok. Ismered őket? (pl. www.lea.hu, www.budapest.hu/engine.aspx?page=2001-szoc-info_22 ).

Erika

Márti üzenete:

Kedves Petra!

Ma találkoztam egy barátnőmmel, akinek két hónapos a második babája (az első két éves). Azt mondta, hogy a második szülés, szoptatás, stb. sokkal kevésbé megterhelő hormonálisan, mint az első.
Remélem ez segít egy kicsit a döntésed meghozatalában.
Én nagyon drukkolok, hogy a boldogabbik utat válaszd!

Márti

Kedves Petra!

Remélem még vissza nézel ide!
Utána néztem ennek a vákumos dolognak, de borzasztó...Szerintem ne tedd!!! Máshogy se, de így se!
www.youtube.com/watch?v=UMe6-A9Hifo
Ezen a felvételen szerepel ennek az eljárásnak is az eredménye. Én nem bírtam nézni...
És azt is olvastam, hogy akár a te egészségedre is nagy veszélyt jelent az abortusz, különösen mert nagyon fiatal vagy. A 20 év alattiaknál sokkal nagyobbak a kockázatok!!!
Kell lennie más megoldásnak!!!!!!!!!

Sok erőt, mert megéri küzdeni a gyermekedért!

Félelmetes számot találtam ma:
a világon 126 000 abortusz történik NAPONTA!!!

(www2.hu-berlin.de/sexology/ECU2/html/vilagmeretu_statisztikak.htm)

Kedves Petra!

Hakell100x épp az imént írta le a történetét, még én is a hatása alatt vagyok, most olvastam... Ha soknak érzed ilyen fiatalon a több gyermek nevelését (és itt jegyzem meg, nagyon bátor vagy, hogy az első gyermeked is vállaltad!!), akkor próbáld meg az örökbe adást, nagyon sokan várnak babára, akiknek soha sem születhet. Te már tudod, mi ez a csoda, mit jelent egy új kis élet. Hátha ezzel a babával mások számára is meg tudod mutatni ezt a Csodát.

Hakell100x: korábban írtam ide egy asszonyról, akivel az abortusza után találkoztam. Akkor tapasztaltam meg, hogy mi az a feltétel nélküli szeretet, és mi az az igazi bűnbocsánat (mármint én kismamaként tudtam őmellette állni úgy, hogy a tettétől elborzadtam. Viszont akkor nála megtapasztaltam azt, hogy számára is van bűnbocsánat.). Neked most már együtt kell élned ezzel a borzalmas tettel, de előtted még az egész életed, amiben felhívhatod arra a többi sorstársad figyelmét, hogy mennyire borzalmas is ez. TE tudsz a leghitelesebb lenni, hiszen Te átélted...
Arra bíztatnálak, hogy írj a gyakorikerdesek.hu-ra is, az sokkal közismertebb oldal, és rengeteg abortusszal kapcsolatos kérdés van.
Imáimban hordozlak Téged is szeretettel,

Csillagtáncos

Sziasztok voltam dokinál ma most 6hetes vagyok és már ver is a kis szive
megkérdeztem a dokitol mennyi a abortusz 30000ft hogy megöljem a gyerekem hmm azota is gondolkozok minden percben
és ugy döntötem megtartom és máskor nagyon nagyon vigyázok :D

Kedves Petra!

GRATULÁLOK!!! És nagyon nagyon örülök a döntésednek! Nagyon imádkozom, hogy minden jól alakuljon Veletek!

Sok sok örömet kívánok neked a gyermekeidben és hűű, nagyon tisztellek!!!Igazán bátor és erős lány/anyuka vagy! Büszkék lehetnek rád a gyermekeid!

Sok sok puszi, így ismeretlenül is!

Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat! Nagyon sokat jelent!
A gyakorikerdesek.hu-n is már olvastam 1-2 ilyen rovatot...:( Írni fogok oda is!

Kedves Petra!
Remélem a döntésed végleges!! Boldog vagyok helyetted is hogy megtartod azt a kis életet, hisz már ÉL!!! Sok-sok egészséget és erőt kívánok hozzá! :) Hidd el nem fogsz csalódni benne...mikor megszületik majd érezni fogod hogy helyesen döntöttél!!!

GRATULÁLOK!!!

Sziasztok igen a döntésem végleges és már nagyon várom 1honap mulva megyek ultrahangra:D

@kati: hülye vagy hogy a babád dobod el egy hülye pasi miatt!!én eldobtam a babám nem rég de ez a fájdalom amitt utána fogsz érezni roszabb mint a barátod el vesztetése!!

Sziasztok!
Én is csak lebeszélni tudok mindenkit akinek valaha megfordul a fejében az abortusz gondolata. Nekem három gyerekem van, a harmadik nem tervezet terhesség volt. Épp visszatértem munkába (két hete) amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Abban az évben már előre volt tervezve egy csomó minden (nagyobb lakás vásárlása, munka, nyaralás, stb.) nem fért bele egy kisgyerek. A férjem, a szüleim, barátok mindenki azt mondta, hogy ne tartsam meg, mert a meglévőknek teszek rosszat, hogy fel kell adjak sok mindent miatta. De én sohasem tudnék ártani egyik gyerekemnek sem, még akkor sem ha még magzati állapotában van. Nagyon nehéz volt egyedül a világ ellen lenni, de életem legjobb döntése volt. Sokszor ha ránézek eszembe jutnak azok az idők és beleborzongok, hogy ezt a gyönyörű gyereket bárki bántani akarta, hisz ő volt akkor is csak még piciben. Amit akkor feladtam, dupláját kaptam vissza az élettől: elvégeztem még egy egyetemet, sokkal jobb munkám és lakásom van. Boldog vagyok és csodálatosak a gyerekeim! Kívánom nektek legyetek boldogok ti is!

Sziasztok!
Szerintem ne döntsön senki sem az abortusz mellett.Nekem is el kellett döntenem hogy abortusz vagy a gyerekeim felnevelése, de én szerencsére mellettük döntöttem,10 hónapos iker fiaim vannak,de a mai napig áldom Istent, hogy akkor a végzetes nap előtt ráleltem erre az oldalra, mert segítettek jó döntést hozni. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!

@hakell100xis: Én is hasonló helyzetben jártam, de én másképp döntöttem szeretnék beszélgetni veled erről.

sziasztok!

aki abortuszon gondolkodik, nézze meg ezt a filmet:
Sarah választása
www.youtube.com/watch?v=CoRv9ySTkrU&feature=PlayList&p=5A6C613838172B06&index=0&playnext=1

én régen azt hittem, csak egy alaktalan sejt szűnik meg abortuszkor, de ma már egyetértek azokkal, főként a keresztényekkel, akik azt mondják, az abortusz gyilkosság.

és tényleg az. orvosnak nem lenne szabad ilyet csinálni, aki az életre esküdött fel

Szeretném Veletek megosztani az én történetemet is, hátha ez is befolyásolja a döntést. Egy kicsit más szempontból...
Háromszor estem teherbe, mind a három tervezett volt. Sajnos kétszer spontán elvetéltem, mindkétszer műszeres befejezésre volt szükség - ami technikailag ugyanaz, mint az abortusz, tehát mesterségesen kitágítják a méhszájat és kiürítik a méhet.
Biztosan elmondják abortusz előtt is, hogy a nyitott méhszáj miatt van egy bizonyos fertőzésveszély...
Nos, nekem a második küretem után lett egy igen súlyos fertőzésem. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, csak annyit, hogy hat hétig erős fájdalomcsillapítókon éltem, két hasi műtétem volt, és végül el kellett távolítani az egyik petevezetékemet. Ha nincs egy áldott jó, lelkiismeretes nőgyógyászom, még rosszabb is történhetett volna...
Egyébként az orvosom szerint egy ilyen fertőzés után a másik petevezetőm is károsodhatott. Talán soha többé nem eshetek spontán teherbe, illetve jóval nagyobb a méhen kívüli terhesség esélye is.
Hangsúlyozom, nem az én döntésem volt a küret, muszáj volt, mert már elhalt a magzat. De akinek van választása, én csak azt tudom tanácsolni, ne tegye ki magát ilyen veszélyeknek...
A lelki oldalról én most nem is teszek említést, arról írtak már előttem sokan! De a lelki tényezők mellett gondoljatok az egészségetekre, a jövőbeni gyermekvállalásra is. Ja, és persze tudtam én is kockázatról, de úgy voltam vele, hogy velem ilyesmi úgysem történhet meg... hát megtörtént.

@Petra1990:

Hajrá Petra!

Nem fogod megbánni! Mikor majd rajtad alszik el, vagy álmában mosolyog...
Én órákat voltam képes nézni.

Egy férfi

Szép napot mindenkinek!

Ma találtam rá erre a blogbejegyzésre és a kommentekre. Az olvasottak arra indítottak, hogy létrehozzak egy blogot kimondottan ezzel a témával kapcsolatban, ahol minden tanácsra vágyó és segítségre szoruló érintett támogatást kaphat. Magam is felajánlom a segítségemet, és várom mindazokat, akik akár saját történetekkel, akár bátorító szavakkal hozzájárulnának, hogy - amennyiben lehetséges - babákat mentsünk meg.
elniakar.blog.hu/

mandiner.blog.hu/2010/11/19/hat_magzatot_mentett_meg_az_abortusztol

Kedves Bloggerek! Sok kommentet olvastam és bizony nagyon jó kép alakult ki bennem az itteni bloggerekről. A téma engem is roppantúl izgat, jól esik ennyi felelős, átgondolt véleményt olvasni. Közben azt éreztem, hogy a háttérben van (vagy csak úgy tűnik?)némi fogalmi tisztázatlanság. Ha nem sértő feltennék egy kérdést, hátha érdemesnek tartjátok válaszra.

Van-e és ha igen milyen különbség a következő három fogalom között:
szeretet, szerelem és szex?

Mindenkinek jó estét,szép hétvégét és karácsonyi készületet kívánok!

Sziasztok! Teljes elkeseredettségemben írok ide. Jelenleg 15 hetes vagyok a picikével minden rendben,nem tervezett baba volt csak véletlen jött,mert jönnie kellett. :)
Kicsit nehéz helyzetben vagyunk a párommal sokan elítélnek minket hogy túl fiatalok vagyunk ehhez a babához és a párom jelenleg nem dolgozik miből fogjuk eltartani albérlet stb... a nehézségek ellenére mégis akarom ezt a kicsit. El sem tudnám képzelni hogy elveszik tőlem.Sokáig őrlődtem hogy az anyukámnak és a nagyszüleimnek hogy mondjam el.A nagymamám teljesen kifordult önmagából és rám akarják kényszeríteni az abortuszt. Hülyének néznek hogy meg akarom tartani. Ők ugy gondolják nekem így lesz jó. Nagyon rosszul esik ez pont tőlük akik felneveltek miért nem értik meg hogy ez ajándék az élettől nem pedig teher. Én boldog vagyok hogy bennem van ez a kis élet és bármilyen nehéz is lesz később hiszem h képes vagyok felnevelni. Foggalmam sincs hogy értessem meg velük akarom ezt a babát! Vajon ha majd megszületik akkor se lesznek rá kíváncsiak???

Sziasztok!
Kedves "Boldog Nagyapó"!
Bennem ilyesmi kép alakult ki a három dologról:
A szeretet az a fajta jóság, boldoggátenni-akarás, amit minden embernek tudsz adni.
A szerelmedet csak egy embernek tudod adni, azzal egész magadat adod, és mindenképpen vársz viszonzást is.
És ha egész önmagadat - a testedet is teljesen átadod, azt hívjuk manapság igen nyers és érzelemmentes szóval szexnek, ideális esetben szerintem nem "csupán" szexről van szó, hanem egyfajta eggyé, teljessé válásról. És ehhez már mindenképpen két ember akarása szükséges.
Tehát bizonyos szempontból a szeretet az, ami mindig, mindenkinek van benned. A szerelem egy embernek szól és várod (elvárod) a viszonzást. A szex csak akkor van, ha mindkét ember adja és kéri a viszonzást.
Röviden talán ennyi....

Kedves "Évike25"!
Nagyon tisztelem a kitartásod, az erőd! Jó hallani, hogy ennyire gondoskodsz már most a kicsiről! :-)
Nem írtad, mennyi idős vagy, de talán mindegy is. Lehet, hogy a szüleid, nagyszüleid úgy látják, fiatal vagy a gyermekneveléshez. De hidd el, ha ahhoz érett vagy, hogy így kiállj már most a babád mellett, ekkora ellenszélben, elég erős és jó, gondoskodó anya leszel. És erre előbb vagy utóbb a családod is rá fog döbbenni. Bizonyára meglepődtek, talán meg is ijedtek, mert féltenek téged. De melyik nagymama, dédmama ne örülne a csöppségnek? Meg fog törni jég, csak bízz benne! Meg látják a nagy pocakod, és eszükbe fog jutni, amikor ők várták a gyermeküket... Hidd el, minden rendben lesz, gondolunk Rátok, imádkozunk értetek és a családodért!
Továbbra is sok erőt kívánok!

@Evike25:
Kedves evike25!
Nem tanácsokat szeretnék írni Neked, hanem érzéseket-tapasztalatokat, amelyeket az utóbbi időben éltem át. Én is babát várok és bár olyan nehézséggel nem kellett szembenéznem, mint Neked (mert akartuk ezt a babát), de sokszor merült fel probléma a babavárás alatt, legtöbbször a koraszülés veszélye fenyegetett (ahogy most is). S igazából csak rácsodálkozom arra, hogy mekkora csoda, ha valaki megfogan (sok ismerősömnél ez nagy probléma), ha valaki benned él több hónapon keresztül (hihetetlen jó érzés, ahogy mozog) és ha végül valaki megszületik - a mi döntéseinktől függetlenül. Még ha nagyon akarom is ezt a babát, valahogy mégsem az én kezemben van az élete, HANEM AJÁNDÉK és nem is kicsi, hanem óriási ajándék...
Hallgass a szívedre, a Te döntésed, nem a szüleidé, nagyszüleidé! Biztos vagyok benne, hogy ők is idővel meg fognak puhulni, ha szeretnek Téged.
Az életben pedig rendeződnek a dolgok, biztos, hogy tud majd találni munkát a párod! S tudd azt is, hogy nagyon sok helyre lehet fordulni segítségért (feljebb sok ilyen hely van leírva.
Gondolok Rátok szeretettel és kívánok sok erőt!

Kedves Evike25!

Örömmel olvasom, hogy ennyire várod,szereted már most is a babádat!
Sok kegyelmet a várandósságodhoz! Az, hogy a párod is örül a kis jövevénynek, szintén csodálatos.
Ami anyukádat, nagymamádat illeti, nekik tudomásul kell venni, hogy ez a ti életetek, ti már így hárman a babával vagytok egy család. Később valószínűleg megértik ezt, bennük most az aggódás a nagyobb, hiszen minden azt sugallja ebben a világban, hogy "ide nem érdemes gyereket szülni", ezt táplálják beléd a tv-ben, reklámokban, az emberek viselkedésében (pl nem adják át a helyet a kismamának stb)... Ők most ezt látják, mert az ő pocakjukban már nem növekszik, nem növekedhet többé egy kis Élet! Hidd el, később valószínűleg megenyhülnek majd, legkésőbb amikor először látják majd a kis(déd)unokát!
Ha meg nem? Az biztosan nagyon fájdalmas lesz neked, de hidd el, kapsz majd helyettük mástól elég támogatást, szeretetet, törődést. De nem ezt kívánom, hanem az előbb-utóbb létrejövő családi békét! Minden jót!

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm ezeket a kedves sorokat,jól esett és úgy érzem erőt kaptam hogy nem szabad feladni. Ma voltunk ultrahangon és mintha integetett volna nekem...mintha üzent volna hogy "szia, itt vagyok,minden oké csak ne idegeskedj anyu" :) még a könny is kicsordult a szememből mikor láttam hogy mozog,és tudom hogy érez.Anyukámat is meghatotta ez a pillanat és mellém állt támogat mindenben. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt ez nekem.Nagymamám sajnos még nem enyhült meg de bízok benne hogy idővel felenged.
Egyébként nem titok 25 éves vagyok :) Köszönöm hogy drukkoltok nekem.

Ákos küldi a következő üzenetet: keresztenyfilmek.com/filmek/sarah-valasztasa.html
Nézd meg Évike. Pont az abortusz dilemmát mutatja be a főszereplőn, elég jó amerikai film. Meg van itt sok jó film, online nézhetőek.
Ákos

Kedves Holdtáncoló!

A szöveged tetszik,de azért van még újabb kérdésem:

A "szex" cél, vagy eszköz a szerelmed építésére?

Más:A szerelmi kapcsolatban Isten nem jöhet szóba?

Mi a véleményed erről az állításról: "Isten végtelenül szerelmes az emberbe."?

Különben azt hiszem "Évike 25" most mindennél fontosabb!

Boldog karácsonyt!

Kedves Évike25!

Jó látni ahogyan édesanyává váltál a levelezés során! Ápold ezt az érzést és építsd a párod iránti szerelmedet! Ez lesz az igazi fészek a kisbabádnak! Ami az ellenállást illeti: az élet vállalása az mindíg egy kicsit abszurd, irracionális dolog. Sajnos el kell viselnetek a külvilág reakcióit.

Mint az ultrahangon is láthattad már szemre is kész emberke a babád. Van olyan (életvédelmi) kitűző ami egy ilyen idős baba lábnyomát mintázza. Szívesen küldök neked is meg a többi bloggernek ha elfogadják és igénylik. (Gyorgyovics Miklóshoz van áttételesen kapcsolatom)

Nektek is boldog ünnepet kíván és imádkozik értetek: Boldog Nagyapó

Kedves Nagyapó!

Honnan ismerjük egymást? :)

Természetesen érdekelne ilyen kitűző, hátha örülne neki a többi kommentáló is! :)

Áldott karácsonyt!

Szia Évike!

Nagyon büszkék vagyunk Rád, hogy a gyermeked élete mellett döntöttél. Ha jól olvastam, ez nem is volt igazán kérdés számodra, Te egyértelműen Őt akartad. Tök jó, hogy anyukád végül melléd állt, és szerintem a nagymamádtól sem kell sokáig aggódni, bár nem ismerem őt, tehát ezt csak remélni tudom. De várhatóan benne is előbukkan majd az anyai ösztön, amikor a kezébe adod a dédunokáját.

Hajrá Nektek, és várjuk ide vissza a beszámolódat, ha van kedved írni bármikor a jövőben, akármilyen élmény is ér a témában. Vagy akár majd küldhetnél egy fotót is a babáról a kozonithy@gmail.com -ra. :)

Imádkozunk Értetek! És a férjedért is, hogy minél előbb szerezzen munkát!

Kedves Kozonithy!

Ha megnézed a regisztrációban a családnevem rájösz honnan ismerjük egymást. Jövő év elején számíthatsz néhány jelvényre, a többit később mert már újra rendelni kell.

Boldog új évet mindenkinek, hajrá Kismamák!

Á, oké! :)

Remek!

sziasztok!

30 éves vagyok,már van egy 2 éves kislányom akit büszkén nevelek.most 6 hetes terhes vagyok,és mindennél jobban szeretném ezt a babát,ez volt az álmom.a férjemnek nem kell,kiabál velem és abortuszra kényszerít.most nagyon össze vagyok törve.anyagi helyzettel indokolja,holott nincsennek komoly anyagi gondjaink.most mit tegyek?

Kedves Solya!

Jancsi küldi az alábbi üzenetet!

Kedves Solya! A helyzeted nagyon megérintett, úgy éreztem, muszáj írnom valamit, hogy érezd, nem vagy egyedül a világon. Nem tudok semmilyen okos tanácsot adni, de nincs is rá szükség, hiszen amit írtál, abból világosan látszik, hogy érzed, sőt a szívedben tudod, hogy mi a helyes, mit kell tenned. A legjobb, amit mondhatok, hogy ha kitartasz, és megszületik a gyermek, a férjed fogja Neked utólag megköszönni, ez egész biztos. Most ettől még nem könnyebb. Ismeretlenül is melletted állok, ha ez jelent valamit.

Üdv:
Jancsi

Kedves Solya!

Magam is egyetértek Jancsival. Nem ismerem a férjed, tehát pontosan nem tudom megmondani, hogy miként beszélhetnél vele erről. De megalapozott, amit Jancsi mond. Látod, mennyi hozzászólás van már itt, olvasható is valamelyikben, hogy először mérgesek voltak a hozzátartozók, de később megenyhültek, mikor látták, kezükbe vették az újszülöttet.

Azonban senkinek nem lenne jó, ha addig haragban vagytok. Nem tudom, milyen lehetőségeitek vannak a beszélgetésre, mennyire hajlandó ő is erről a témáról beszélgetni, meghallgatni Téged. De valahogy mindenképp az lenne a legbékésebb megoldás, ha valahogy higgadtan (pl. egy jó vacsora után) megpróbálnátok leülni és kölcsönösen, egymás megértésére törekedve megbeszélni. Lehet, hogy igazából nem is a pénzügyi helyzet áll a "kérése" mögött, hanem valami más, amiről nehéz beszélnie, és így nem tudja felhozni. Talán a két gyerek is soknak tűnik neki, nem tudom. Ő tudná megmondani. De ehhez egy egymást elfogadó, kölcsönösen támogató és megértő beszélgetésre van szükség.

Én a gyermeked megtartására biztatlak lényegében minden körülmények között, de tudom, hogy ez a gyakorlatban sokszor őrülten nehéz kérdés, ezért sokkal jobb végül együtt dönteni, és egymást támogatva menni előre, de ezzel gondolom, nem mondtam újat.

Ígérem, imádkozni fogok Értetek!

Orsi üzenetét továbbítom, mert ő sincs beregisztrálva:

Szia Solya!

Azt hiszem jó lenne tudnod, mik azok a vágyak és álmok, amiket a férjed félt, és úgy érzi, még egy gyerek elvenné tőle.
Szerintem használd fel okosan az időt, és igyekezz megértő lenni vele, annak ellenére, hogy álláspontját úgy fejezi ki, amin a legegyszerűbb megbántódni, és nem elgondolkozni rajta.
Lehetséges-e hogy amitől fél, azt megtudnád oldani több iránta tanusított odafigyeléssel és törődéssel. Elképzelhető, hogy a kislányotok születése után úgy érezte neki kevesebb figyelem jut, lehet, hogy Téged nélkülözne mégjobban, a második babával.
Lehet, hogy olyan tervei vannak, olyan életszínvonalon akar élni, amit nem engedhetne meg magatoknak 2 gyerekkel.
Lehet, hogy már most nagyon feszíti, hogy őneki kell a családot eltartani, és így még később dolgoznál a "külső világban" újra (mert persze munka, amit otthon csinálsz).

Amikor elképzeltem magam a helyzetedben arra gondoltam, hogy bár egyértelmű, hogy a gyermeknek életet adnék, és önmagamba nem vágnék, nagyon fontosnak tekinteném a férjemmel való kapcsolatomat.
Ebben a helyzetben minden igyekezetemmel először a férjemre figyelnék, nem támadnék, erős lennék és őt akarnám szeretni, és megérteni vágyait, de nem elfogadni konkrét akaratát. Először úgy keresném a kapcsolatunk megerősítését, hogy tisztáznám, mik az ő vágyai az életében, mik a közös vágyaink. Első kell legyen a férjem boldogsága és utána a gyermekeké, hiszen a közös boldogságotok adja a gyermeknek a biztonságot. Azonban a gyermek élete előrébb való a boldogság kérdésénél.
Szerintem igyekezz sok-sok szeretetet adni férjednek, akkor is, ha most nem szerethetően képviseli elképzeléseit.
Hiszen így hozhatod össze személyed által a leendő gyermeket apjával.
Kívánom, hogy őrizd meg nyugalmadat és légy kitartó!

Szeretettel:
Orsi

Anna üzenete:

Szia Solya!

Öten vagyunk testvérek, apukám nagyon gyerekszerető, de mindegyikünknél kiakadt, amikor megtudta, hogy jövünk. Még az unokájánál is, aki az én kislányom. A testvéreimnél születése előtt az anyagi terhek szöveget nyomatta, az én kislányomnál pedig azt, hogy még nem diplomáztam. Ezeknek a feszültségeknek az ellenére szerető apuka, de jópár hónap kellet neki, amíg hozzászokott a tudathoz. Ő egyébként nem egy ordibálós, hanem csendben dühöngő típus, de szerintem az még rosszabb.
Még az én férjem, akivel boldogan terveztük a gyermekünket, még ő is összeomlott, amikor kiderült, hogy apuka lesz. Nyilván a felelősség súlya őket másképp nyomja. Ők nem érzik, hogy bennük van a gyermek, csak a felelősség részét.

Nekünk egy hónapja elment a második babánk, ami hatalmas törés volt, a mai napig nem vagyok rajta túl. Egy abortusz ennél sokkal szörnyűbb. Anyósomnak volt, és azóta is azt mondja az ismerettségi körben az abortuszt tervezőknek, hogy hordják ki és ő felneveli őket, mert nem kívánja senki másnak azt a borzalmat, amit az abortusz jelent.

Azt kívánom, légy erős, mert Te vagy a védelmezője a benned fejlődő életnek.

Anna

És Ági üzenete:

Kedves Solya!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz szituációba kerültél.
Nekem fél éves az első babám. Amióta ő van már máshogy tekintek az abortuszra. Korábban nem foglaltam állást, de most már úgy látom/érzem, hogy ezeket a kis kiszolgáltatott, drága, élni akaró kincseket nem dobhatja el senki magától. A soraid alapján látom, hogy ezt Te is így gondolod és érzed, csak megerősítésképp írom, hátha segít.
Még valamit szeretnék írni, ami szerintem számodra nem megoldás, de azért megírom. Hallottam múltkor a rádióban egy műsort az örökbefogadásról. Hosszú évekig (asszem kb. 7) kell várnia a pároknak, míg babához jutnak, annyira hosszú a várólista. Mondjuk nálad nem tudom elképzelni, hogy másnak add, akire ennyire vártál már eddigis, nemhogy most, hogy már itt van... De azért tudj róla.

Nagyon gondolok rád!!!

Ági

@s.solya:

szia Solya!
Jajj annyira nehéz helyzetben lehetsz, de annyira fontos, h tudd, h nem vagy egyedül! Értesd meg a férjeddel, h ez gyilkosság és h a TI babátokról van szó! Szerintem, ha megkérdeznéd Tőle, h bármilyen körülményke között ölne e embert azt mondaná: NEM! De hiszen a gyilkosság és az abortusz között annyi a különbség, h nem egy idegent ölsz meg, hanem a Saját gyerekedet!!!!Értesd ezt meg vele!
És ha bármiben tud bárki segíteni...szólj komolyan! Akár ha tényleg anyagi gond meg lehet oldani, vagy időtök nincs a babára, vannak barátaid, vagy itt is találhatsz segítséget engem is beleértve:)
Ő már most szeret Titeket! Ezt add a férjed tudtára is!
Minen jót!
Viki:-)

Szia Viki!

Alapvetően egyetértek, ellenzem az abortuszt, mert egy emberi élet kioltásának tartom. De abban nem értek egyet, hogy jó ötlet rögtön a "gyilkosság" kártyát kijátszani otthon egy ilyen fontos párbeszédben férj és feleség között: "Ölnél-e embert?" Erre nem nagyon lehet "igent" mondani, és így valamelyest érzelmi zsarolás lenne, ami meg a kapcsolatnak alapból nem tesz jót.

A lényeg, hogy amennyire lehet, őszintén, félelmek és a másik kritizálása nélkül folyjon le a párbeszéd (amúgy bármilyen témában).

Szerintem...

sziasztok!

nagyon köszönöm a hozzáászólásokat!
tegnap leültünk a férjemmel beszélgetni,és rájöttem hogy nincs esély arra hogy ezt meg tudjam neki bocsájtani.azt mondta ma mindenképp elindítjuk az abortusz folyamatát.és hogy őt nem érdekli hogyan élem meg,és dolgozom föl ezt az egészet.válasza az volt,hogy legfeljebb elválunk.

Kedves Solya!

Legfeljebb elváltok volt a válasza...
Nézzük csak: ha megtörténik az abortusz, 1. 1000%, hogy tényleg elváltok,és valószínűleg te fogod kezdeményezni...
2. Ha vállalod a babát-ahogy te szeretnéd-, akkor lehet, hogy elváltok, lehet, hogy nem. Vagy beindítja a válópert, de amikor megszületik a baba, meggondolja magát.
Még mindig ez, a 2. a házasságotok szempontjából is a jobbik eset.
Beindítja a folyamatot :fizesse be azt a 30ezret, de nem lökhet oda az orvos kezébe. Nem cibálhat be a kórházba. Nem mész el. Kész. Ő meg fizesse ki, ha így gondolja (ő legalább megtett mindent, mondhatja majd...).
Nagyon-nagyon gondolok Rád, rátok, kegyetlen nehéz helyzetben vagy. De én még mindig azt érzem a hozzászólásodból, hogy megtartod a babát. Lesz 3 vigaszod, ha a férjed otthagy. (lehet, hogy nem fog otthagyni?)Az a kicsi élet még ártatlan, nem önző, tiszta. És élni akar.
Sok erőt a nagy-nagy fájdalmadban, hogy választanod kell a férjed és a gyermeked között.

Kedves Solya! Ez Zsófi üzenete még a második leveled előtt. Továbbítom azért, azonban látom, hogy nagyon nem vagy megnyugtató helyzetben. Nagyon különös, és sajnálatos a férjed reakciója. Bennem több mindent is felvet, hogy vajon tényleg a babával van-e gondja, vagy valahol mélyebben gyökerezik a probléma.
Nagyon nehéz egyszerre a babát is védeni és a házasságot is, ha a kettő megtartása férjed jelen kijelentése alapján egymást kizárja. Vagy megtartod a babát és ha tartja magát ahhoz, amit mondott, akkor elválik (bízom benne, hogy mégis megenyhülne, ha a kezében fogná a saját apró kis gyermekét), viszont ha mégis elveteted kényszerből, nem tudom (ezt Te érzed jobban), hogy megmaradna-e békességben a házasságotok, amilyen talán ezelőtt volt. Nem akarlak még rosszabb lelki állapotba keverni, csak félek, hogy erre kevés lenne az esély.
Próbáljatok még beszélni erről. Ha pedig nagyon elveszettnek érzed magad, érdemes erre a témára szakosodottaktól további segítséget kérni. Mi nem vagyunk szakemberek.
Tanácsolom a LEA Alapítvány megkeresését: www.lea.hu
És bármi van, bárhogy is alakul végül a helyzet, írd meg, mert Veled együtt nagyon drukkolunk elsősorban az életnek, de szorosan mögötte a házasságotoknak is. Imázunk Értetek!

Tehát Zsófi válasza:

Kedves Solya!

Ahogy olvastam a soraidat, nekem is rögtön az ugrott be, hogy ha mindennél jobban szeretnéd a Babád, akkor Ő egy hatalmas ajándék!
Viszont nagyon nehéz lehet Neked, hogy ekkora érzelmi ellentétbe kerültél a férjeddel.

A gyermekeidnek Ti jelentitek a mintát, a ti kapcsolatotok, szeretetek egymás iránt tápláló az ő számukra.
Nagyon egyetértek, hogy elfogadóan és őszintén szeretettel próbálj meg férjed felé közeledni, ez segíteni fog neki megnyílni, és ha tudtok beszélni, és újra felvenni a valódi lelki kapcsolatot, akkor bizonyára meg fog oldódni a dolog.

Úgy érzem, és ezt csak előrelátásból, és a régebbi bejegyzésekből kiindulva, hogyha elveteted a babát, akkor igazán ezt nem lehet megbocsátani sem magadnak, sem a másiknak. Ez egy örök szétválasztó fájdalmas fal lehet. Ezzel nem nyomást szeretnék a nyakadba varrni, csak fontos, hogy tudj előre látni. Egy ismerősöm az sem tudja 10 év távlatából igazán megbocsátani amúgy teljesen szerető férjének, hogy a férj már elég korosan picit megkönnyebbült, mikor elment késői 3. babájuk.
Én szeretetet és elfogadást kívánok nektek, próbáld Te is megérteni a férjed, mik lehetnek az ő szempontjai, az ő érzései, és valószínűleg ő is meg fogja érteni a tieidet. Kívánom , hogy egymásra találva közösen tudjatok élni és jó döntéseket hozni. Közösen van rátok szüksége a gyermekeiteknek!
Amit még fontosnak érzek, hogy kutatások szerint a kisbabádra már most nagy hatással vannak a Te érzéseid, gondolataid, kb most alakulnak ki azok a sejtek, amelyek majd a legfontosabb szerveit képezik. Remélem, tudtok majd mellette dönteni, és ehhez próbáld meg mielőbb megtalálni saját békédet, hogy úgy induljon a földi életnek , hogy Ő fontos, őt várják, és szeretik: már most erre van a legnagyobb szüksége ahhoz, hogy aztán teljes, boldog életet élhessen.
Szurkolok!
a legfontosabb a szeretet, ezt én is most tanulom!!:-)
Zsófi

Orsi levele:

Kedves Kismama!

Te már egy kétgyermekes édesanya vagy! Mert már nem csak az az egy
kislányod van. Gondold végig, mit szólnál, ha a férjed egy nap azzal
állna elő, hogy ő mégsem szeretne gyereket és akkor a két éves
gyermekedtől szabaduljatok meg! Milyen szörnyen és embertelenül hangzik. Ugye? Nos, most a másik gyermekeddel szemben várja tőled ugyan ezt.
Mert hogy 2 éves, vagy 6 hetes... Mindkettő gyermek. Emberi lény. A Te véred!

Nem érdeklik az érzelmeid? Nem érdekli őt, ha elváltok? Elvárja tőled,
hogy a saját gyermekedet elpusztítsd? Ezek szörnyen durva gondolatok, szavak egy édesapától.

Nem kerültem még hasonló helyzetbe és nem ismerem a körülményeket,
hogy milyen lehetőségeid vannak adott esetben a szüleidhez hazamenni.
Tanácsot így nem adhatok.

Azt tudom mondani, hogy ha én hasonló helyzetbe kerülnék a férjem
arcába vágnám, hogy válasszon: mindkét gyermekéről lemond, vagy egyikről sem!
Mert ha tovább köti az ebet a karóhoz, kislánnyal, 6 hetes terhesen
költözöm haza a szüleimhez.
Mert Te nem akarod ezt az abortuszt. Akaratod ellenére kényszeríteni
arra, hogy megöld a magzatodat... Nem hiszem, hogy törvényes.

Méghogy egyben tartani a családot? Hiszen Ő az, aki a család egyik
tagját meg akarja ölni!
Kemény szavak. Természetesen fontos a házasságod, fontos, hogy a
kislányod és a MÁSIK GYERMEKED is családban nőjön fel. De ha Ő maga
taszítja el önmagától ezt a lehetőséget és a szép szó, a szeretet, a
megértés már nem segít, egy dolgot tarts szem előtt: ANYA VAGY! Ez
mindenek fölött áll. Fölötte áll a női, a házastársi mivoltodnak.
ELSŐSORBAN ANYA VAGY!

Csak annyit tudok, hogy én valószínűleg így élném meg a helyzetedet.
Hál' Istennek nem volt még ilyenben részem.

Kérlek, gondold át alaposan, mielőtt bármit is tennél!
Sok-sok erőt, kitartást kívánok Neked és jobb belátást a férjednek!

Orsi

Ne már!!!!!!!!!! :( :(
Milyen ember az ilyen?
Ne haragudj s.olya, de most nagyon fel vagyok háborodva a férjeden!
És Te most mit teszel????
Én azt hiszem megtartanám a babát, mert aki ilyenre képes, az lehet, hogy később is elválna valami másért, nincs rá biztosíték, hogy nem! És akkor már a babát is bánni fogod örökre!!! :(

Hátha megszereti mikor már kézben tarthatja!!! Mégis az ő vére is lesz, biztos hasonlítani is fog rá! Talán annak majd nem tud ellenállni!!!
Én nagyon szurkolok neked és imádkozom, mert itt talán csak az segít!
Tarts ki!!!!!!

+ észrevétel a többiek hozzászólása nyomán: a babát később már nem lehet visszahozni, viszont a férjed álláspontja változhat még akár válás után is. Én hallottam olyan párról akik a válás után később újra egymásra találtak. Ehhez persze megbocsátásra van szükség előbb!

Bocs, hogy ennyit írok, csak zubognak bennem a gondolatok, annyira felkavar a történeted!

Egy "másik" Orsi levele:

Kedves Solya!

Ez nagyon kemény. Nagy sebeket vágnak a kapcsolatotokon a férjed szavai, de én azt gondolom mégsem jó senkinek, ha elhatárolódsz tőle azzal a gondolattal, hogy nem bocsátod meg neki soha. Most minden nagyon gyorsan történik, tehetetlennek érzi magát és úgy érzi minden perc ellene dolgozik. Annyira fél, hogy már olyan eszközökkel érvvel (válás, nem érdekel mi lesz veled stb), amik annyira erősek, hogy szintén a félelmét igazolják.
Gyorsan hozzáteszem, hogy szerintem.

Azt gondolom, nagyon fontos lenne egy kicsit megpróbálni valamit, ami lehetetlennek tűnik most. Mindkettőtöknek félretenni a baba kérdését és azt megnézni, mitek van közösen, mit akar ő az életben mit akarsz te, és mi lehetne ezek alapján a közös tervetek.
És aztán kell e nektek egymás egészsége, bizalommal teli kapcsolata.. most ez a bizalom nagyon megrendült és még helyreállítható, sőt azt gondolom, ebből az alámerülésből, óriási szenvedésből jobban, nagyobb egységben lehet kikerülni.

A beszélgetésben nem tudtad kideríteni, hogy mitől ez az erős félelem a férjedben?
Kitartást kívánok!
Orsi

Szia Solya!

Beregisztráltam, mert keveredik a sok Orsi, talán Te is ezt a nevet kaptad.
(Kétszer írtam eddig: 2011.05.09. 14:08:29, 2011.05.10. 11:45:53)

És harmadszor is kiemelném, hogy a több kommentben is olvasott végletességgel ellentétben azt gondolom ezek a pillanatok most nagyon fontosak, nem szabad érzelmektől túlfűtötten, odamondósan, nagy szavakkal eljátszani őket, ahogy férjed is elhamarkodottan teszi. És amibe egy "soha meg nem bocsátokkal" te is belecsúszhatsz.
Nagyon egyetértek azzal, hogy időt kell adni neki.
Orsi

Kedves Solya!

Személyesen ismerek egy abortuszon átesett fiatal lányt. Hét év telt el azóta, és még mindig nem tudta teljesen megbocsátani magának. Pedig a saját döntése volt! El sem tudom képzelni, hogy tudnád azok után fogadni a férjed közeledését, hogy tudnál boldog lenni ebben a kapcsolatban, ha alávetnéd magad az akaratának...
A férjed önzése/félelmei elfoghatatlanul nehéz helyzetbe juttattak téged, de muszáj bátornak, és amennyire lehet, józannak maradnod. Próbáld meg egybegyűjteni azokat az embereket, akikre számíthatsz, bármi is történik: család, barátok, szervezetek stb, és meglátod, hogy nem lennél egyedül, ha megtartanád ezt a kisbabát. Ha viszont saját vágyaid ellenére elveteted - a barátnőm elmondása szerint - egy olyan, soha nem múló magány lesz a lelkedben, amit semmi nem enyhíthet. Az abortusz (szerintem)akkor is szörnyű, ha az ember saját akaratából dönt mellette, na de kényszer alatt... nem szabad! Érezni a soraidból, hogy már most szereted ezt a kisbabát! Meg kell próbálnotok még egyszer/sokszor megbeszélned a férjeddel, megpróbálni félretenni a fájdalmad, és kideríteni, hogy mitől retteg ennyire. Ha pedig ennek ellenére tovább zsarol, vagy választásra kényszerít önmaga és a baba között... az anya-gyerek kapcsolat (sok házassággal ellentétben) múlhatatlan és örök. Nem leszel egyedül!
Egy olyan ponthoz érkezett a kapcsolatotok, ahol valami, valamilyen irányba, de mindenképpen megváltozik, akárhogy is döntesz. És igazuk van a többieknek: a férjed megváltoztathatja a véleményét, de ezt a kisbabát már nem lehetne visszahozni. Ugyanazzal érvelek, mint az abortusz-mellettiek: ez a te döntésed, a te saját tested, a te gyermeked!! Ha azt érzed, hogy világra akarod hozni, akkor legyen úgy!!!
Nagyon erősen gondolok rád, a férjedre, és a gyermekeidre is.

Ági írja:

Kedves Solya!

Izgatottan vártam a ma reggel a hírt, hogy mi lett veletek. aztán olvastam a bejegyzésedet a válásos válasszal, amiből nem derül ki számomra, hogy Te hogy döntesz/döntöttél. Ebből arra következtetek, hogy még nem döntöttél, de a férjed nagyon elszánt ("mindenképp elindítjuk stb.") Még olvasni is félelmetes.
Nem is tudok ehhez semmi újat hozzáfűzni. Mélyen felkavar és felháborít engem is ez a történet. Nagyon-nagyon-nagyon gondolok rád, rátok, mind a négyetekre és szívemből kívánom, hogy a lehető legjobb döntést hozd!

Ági

@Kozonithy:
Kedves Kozonithy!

Teljesen igazad van abban amit írtál! Én sem teljesen úgy értettem amit mondtam...nem azt akartam mondani, hogy szögezze neki ezt a kérdést, hanem, érzékeltetni akartam mennyire súlyosnak gondolom a dolgot! Szerintem is egy jó házasság alapja a nyugodt bizalom, ahol veszekedés helyett viták vannak és természetesen szörnyen jönne ki, ha "gyilkos vagy" felkiáltással indulna a téma! De be kell látom, hogy elragadtattam magam, csak engem elég mélyen érint ez a téma....
De köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmet!
Viki!

@barbara:
Iszonyú lehet Neked ezzel a tudattal élni. El sem tudom képzelni mennyire nehéz lehet egy ilyen súlyú terhet cipelni!
A felelősség sokkal kisebb részben a Tiéd, nagyobb részben a férfié.

Remélem valamelyest enyhíti a fájdalmadat az a tudat, hogy azzal, hogy ez megtörtént és hogy ezt itt leírtad, sok baba (és mama) életét mentetted meg!

@s.solya:
Szia,

Szerintem semmiképp se tedd meg! Soraidon érződik, hogy a jó döntést már meghoztad, már csak ki kell tartanod mellette!
Ha ez végül vízválasztónak bizonyul a házasságotokban, ne tégy magadnak szemrehányást. Ha a férjed ennyire gyönge, később más ürügyet keresne, minek okán elhagyhat. Ha pedig kisebb zökkenőként túlutnátok ezen a ponton, ahogy Jancsi is írja, a férjed meg fogja köszönni Neked.
Ha tudod, vedd rá, hogy tájékozódjon az interneten, mi is az abortusz, pláne 6 hetes korban!
És okvetlenül olvasd el Barbara történetét:
kozonithy.blog.hu/2007/04/22/fenykepek_az_abortusz_utan?fullcommentlist=1#c1472079
Ha úgy alakul, hogy két rossz közül kell választanod (férj, vagy gyerek elvesztése) a kisebbik rosszat válaszd! Azt amit később nem fogsz megbánni!

Bárkinek, aki abortuszon gondolkozik:
keresztenyfilmek.com/bizonysagok/554-gianna-jessen-az-abortusz-tulel-bizonysaga.html

sziasztok!

elmesélek én is egy történetet nektek:
a szakításom után egy évig teljesen egyedül voltam.úgy értem sem érzelmi,sem szexuális kapcsolatom nem volt,csak élveztem a fiatal szinglik életét.(haverok,buli,fanta)
aztán jött egy srác...
két hónapja tartott a kapcsolatom vele,amikor kiderült,hogy állapotos vagyok.
egy világ omlott össze bennem. én mindig azt mondtam,hogy nekem sohhha nem lesz gyerekem,nem voltam oda amúgy sem a gyerekekért.félre ne értsétek,nem utáltam őket,csak nem olvadtam el minden kisgyerektől,mint a legtöbb nő.
már csak emiatt is úgy gondoltam,hogy nem vagyok anyának való és kész!
szóval iszonyatosan kiborultam,mikor megláttam a pozitív tesztet.
megbeszéltük a sráccal,hogy elvetetem,már csak azért is,mert vele sem a családtervezés felé tartott a viszonyunk,elég laza volt a kapcsolat.nem voltunk szerelmesek,nem egymással képzeltük el a jövőt.csak úgy voltunk.
miután megbeszéltük mi a terv,nagyon kedves volt.ő akarta kifizetni az abortuszt,szeretett volna elkísérni,mellettem lenni...viszont erre nem volt lehetőségese ,mert 2 napra rá meggondoltam magam...nem tudom megmondani,hogy miért,de nem tudtam megtenni.undorodtam a gondolatától is az abortusznak,attól függetlenül,hogy nem akartam a babát.(ééés volt időpontom is a ,,beavatkozásra",szóval elég ellentmondásos gondolatokkal volt tele a fejem.őrlődtem rendesen!)
a srác teljesen kiakadt,mikor közöltem vele a tényeket.szó szerint őrjöngött.aztán úgy váltunk el,hogy az életben többet nem szeretném látni,nem akarok vele többet beszélni sem. (megjegyzem egy helyen dolgozunk)(:

az egész állapotosságom alatt bizonytalan voltam,mert hát ugye ez elég ,,speciális" eset...lényegében élveztem a terhességem,el is fogadtam a helyzetet,de mégis volt bennem egy nyomasztó érzés is amiatt,hogy nem terveztem,nem szerelemgyerek lesz,és hát ugye nem lesz apukája a babámnak...
de aztán megszületett az én Drágaságom!első látásra beleszerettem!nincs rá szó,hogy mennyire boldoggá tette az életem!

biztos vagyok benne,ha elvetettem volna végig kísérte volna az életem a bűntudat,ugyanis nem tudtam magamnak olyan dologgal érvelni,ami elfogadhatóvá tette volna az abortuszt.

szerencsés helyzetben is voltam,mert a családom támogatott a döntésemben.
a Szüleim nagyon imádják a kis unokájukat,aki
holnap lesz három hónapos(:

lényegében,csak azt szerettem volna mondani,hogy VAN FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN!!! :)
ha egy kicsit is úgy érzed,hogy megbánnád és adott a lehetőség arra,hogy felneveld a babád,ne tedd meg!

aki amiatt veteti el,mert ,,különben a szerelmem elhagy",attól kiborulok! kérdem én: ugyan mennyire szerethet téged az az ember,aki ilyen helyzetbe kényszerít,és arra kér,hogy ölesd meg a közös gyermeketek????!
az a legnagyobb baj,hogy a férfiak (tisztelet a kivételnek)sajnos ezt másképp élik meg.ők nem érzik át annyira ennek a lelki súlyát,hogy mennyire nehéz ezzel együtt élni.
sokkal könnyebben mondják azt,hogy ,,kukába vele".de a nő az,akinek ezzel együtt kell élni.
szörnyű érzés lehet,mikor eszébe jut a nőnek,hogy ,,most lenne egy éves,most menne oviba"...én ezt nem akartam érezni.

ui.: 4 hónapos terhes voltam,mikor az apa jelentkezett(nem jöttünk újra össze)
ígért fűt-fát:mindenben mellettem lesz,szeretné nevére venni a babát,támogatni fog anyagilag,és még rengeteg hazugsággal zsibbasztotta az agyam.közöltem vele,hogy nem hiszek neki,de lehetősége természetesen mindig lesz bizonyítani...
...7 hónapos terhes voltam,mikor utoljára beszéltünk...
két hónapos volt a babám,mikor kaptam egy sms-t tőle,hogy ő ezt mégsem tudja elfogadni,neki ez nem fog menni és mindenkinek így lesz a legjobb...

hát szerintem is,mert egy ilyen emberre a Kislányomnak sincs szüksége:)

a szeretet az mondja:feláldozom magam,hogy neki jobb legyen,
az abortusz azt mondja:feláldozom őt,hogy nekem jobb legyen...

@nemmentség!: Szia!

Nagyon szépen köszönöm a történetedet! Rendkívül tanulságos volt olvasni, és nagyon felnézek Rád a bátorságodért, lélekjelenlétedért akkor, amikor szükség volt rá!

Azt hiszem, a Te tetted, és a többi anya döntése, amivel megmentette a gyermekét, nagyobb hőstett, mint bármelyik mai "hősé", akiket annak nyilvánít ki a közvélemény vagy a média.

"Csendes" hősként, lényegében nagyobb feltűnés nélkül sokkal nagyobb dolgot hajtottál végre, mint bárki más.

Felnézek Rád! Minden elismerésem!
Imádkozunk Érted és Babádért is! (no meg az apáért sem árt talán)

Üdv, Kozonithy

@nemmentség!: Szia! Egy kismama, aki nem szeretne egy hozzászólás miatt regisztrálni, de olvasta a hozzászólásodat, a következőt üzeni:

"Olyan jó ilyet olvasni! Nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk!"

:)

@Kozonithy:
sziasztok!

nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat!
nagyon jól esett!!köszönöm mindkettőtöknek!:)

Nemmentség: olyan szépen összefoglaltad! Az utolsó két mondat is olyan velős!
Sok boldogságot a kisbabádhoz! És kívánom, hogy találja majd neki egy szerető pótapukát is, aki neked is igazi társad lesz!

@Csillagtancos: köszönöm szépen!(:

Sziasztok, babát várok, 6.hét. Ész érvekkel próbálom meggyőzni magam, hogy ne tartsam meg a babát, a műtét időpontja is megvan. Dohányzom, az anyagi helyzetem rossz, és mentális problémáim is vannak.

Az apuka teljesen elzárkózott a gyerekvállalástól, neki már van 2.

Azt szeretném kérdezni, hogy fel lehet dolgozni valaha, ha nem vállalom most őt?

Nem akarok gyereket vállalni olyan körülmények közé, amiben én nőttem fel. :-(

Szia Aglo!
Gyuri üzenetét továbbítom, mert csak regisztrációval tudna hozzászólni, így megkért engem, hogy továbbítsam:

Kedves Aglo!

Talán nem véletlen, hogy épp ma írhatok neked egy-két fontos üzenetet. Gimnáziumi tanár vagyok, és épp ma derült ki egy bizalmas beszélgetésben, hogy az egyik diákom édesanyja a kis jövevény érkezésekor abortuszra ment. A "véletlen" úgy hozta, hogy az orvos nem vette észre, hogy az anyuka ikreket vár, és csak az egyik babát vette el. A másikuk viszont "elbújt" és így túlélte. Egész más szemmel nézek azóta erre a kis túlélőre. Számomra igazi hős! Nagyon kedves, mosolygós, csupa élet és egy nagyon nagy seb is van ebben a fiúban. Édesapja részéről azóta is elutasítást tapasztal, édesanyja elfogadja ugyan, de nagyon magas követelményeket támaszt feléje. Felém - férfitanár lévén - nagyon ragaszkodó, és hihetetlen nagy éhség van benne a szeretetre. A keretek megtartásával mindent megteszek azért, hogy megéreztessem vele: az ő élete is nagy ajándék, és hogy méltó a szeretetre. Nehéz lehet neki megbarátkozni a gondolattal, a helyzetével. Hát, ennyit gondoltam megosztani veled. És látatlanul is arra bátorítalak, hogy merjél többesszámban gondolkodni! Szeretettel üdv!
Gyuri

Aglo: a kérdésedre a válasz: nem valószínű... Valamilyen szinten mindenképpen hatni fog rád az abortusz. Most csak a lelkieket írom, bár az sem elhanyagolható, hogy esetleg soha többet nem lehet majd gyereked (én mondjuk ezt sem kockáztatnám):
Idemásolom neked egy abortusszal foglalkozó szakkönyv felsorolását az abortusz utáni szindróma tüneteiről, amelyek egyike vagy több is szinte 100%,hogy előfordul majd nálad:
-post traumás stressznél (ilyen pl egy baleset utáni sokk) fellépő tünetek
-alvási zavarok, rémálmok
-várandós anyák, kisgyerekek figyelése
-pánikszerű félelemérzet
-arra való olthatatlan vágy, hogy az abortuszt egy új terhességgel "tedd jóvá"
-koncentrációs zavarok
-túlzott tenni akarás
-túlzott ingerlékenység pl bizonyos zajokra
-az érzelmi élet elhalványulása (ezt úgy írják le az ab-t végeztetők, hogy mintha robottá válnának, kiüresednek)
-az abortusz újra meg újra történő lelki átélése
-agresszivitás (elsősorban a gyerek apja iránt, az abortuszt végző iránt, minden férfi iránt és saját magad iránt)
-megkísérled a veled történteket azzal igazolni, hogy harcos ab-párti leszel, és mindenkit rá akarsz beszélni az ab.ra
-többszöri abortusz
-nemi elhidegülés, szexuális zavarok
-beilleszkedési zavarok, a párkapcsolat felbontása
-hosszan tartó hiányérzet, üresség, belső kiégettség érzése
-lehengoltság,depresszió
-bűntudat, erkölcstelenség és elesettség érzése
-túlzott aggódás, hogy a később született gyereket vmi baj éri
-súlyos tudatzavarok, különféle öncsonkító, önkárosító viselkedésformák
-mértéktelen gyógyszer/alkohol/drogfogyasztás
-öngyilkossági kísérletek.
No ennyi. Ezekből egy vagy több... hát te tudod. És ezt azok állították össze, akik abortuszon átesetteket próbálnak összekaparni a padlóról.
Elég kielégítő a válaszom? (én már csak önző okokból sem merném kockáztatni, mert egyik "mellékhatás" sem kellene...no meg én nem tudnám megöletni a babám)
Szerintem add örökbe! Hidd el, nagyon sokan várnak rá, hogy kapjanak egy bébit, és nagy szeretetben nevelnék fel! És te adná neki a legtöbbet, az ÉLETET! Vannak nyílt örökbefogadós alapítványok, keress a neten, vagy ha kell, majd itt ír neked valaki.

Kedves Aglo!
Csak annyit tennék hozza, hogy a körülmények folyamatosan valtoznak, és nem latjuk öket elöre, ha sejthetünk is ezt azt.
Vajon a baba szeretne olyan életet amilyen a tiéd?
Egy biztos esélyt szeretne kapni Töled!
Sok eröt!
Orsi

Kedves Aglo! Szerintem mindenféleképpen hatni fog rád, ha elveteted. És az is, ha megtartod. A gyerekekben az a jó, hogy a sok szenvedést, melót, amit az anyjuk tesz meg értük, meghálálják. Többszörösen is. Ezt nehéz elhinni, megemészteni, nekem is nehezen ment, amíg meg nem tapasztaltam. A helyzeted abból a szempontból sem tragikus, hogy van más alternatíva is: örökbe lehet adni teljesen anoniman, senki nem fog rád mutogatni stb. Szerintem add meg neki az esélyt az életre, aztán más boldog örömmel felneveli, ha Te mégsem tudnád. Én drukkolok Nektek!:-) Nem véletlen, hogy így alakult, hidd el!:-)

Kedves Aglo,
azt írtad,nem akarsz olyan körülmények közé gyermeket vállalni, mint amiben te nőttél fel.Ismerősen cseng ez az érv. Bár én nem tudatosan, de mégis emiatt szabtam gátat több lehetőségnek az életemben. Most 40 felé járok, van egy 1 éves babám, minden nap csodaként élem meg. Egy spontán vetélés előzte őt meg, még ez is kitörölhetetlen nyomokat hagy...Egy apukát ismerek, aki partner volt felesége abortuszában, ő sem tudja ezt elfelejteni.
Azt írod észérvekkel próbálod meggyőzni magad, és a szíved mit mond?
Egy barátnőm hallgatott a szívére, egyedül neveli kisfiát, apuka az elejétől nem vállalta, most a kisfiú jelenti számára a legnagyobb boldogságot és nőként is nagyszerü.

Sziasztok, továbbra is gyötrődöm, minden pillanatban máshogy döntök.

Fel sem tudom fogni, hogy ez velem történik meg :-(

Úgy érzem, hogyha megtartanám, nem kapna meg mindent, amire szüksége van. Nem tudnék vele eleget foglalkozni, bármennyire is szeretem őt.

Más lenne, mint amikor az unokahúgommal vagyok, mert ő mindig-mindig itt lenne, éjjel-nappal velem. Hatalmas felelősség, lemondás, persze tudom, nagyon sok öröm is.

Most itt tartok, egyik nap a másik után.
Várom a jelet, ami megmutatja az utat...

@aglo: Kedves aglo!
A jel nem rajtad kívül van, hanem Benned, a szívedben. Tudom, hogy minden nehéz helyzetben az ember bármit jelnek tud venni és akár még képes is belekapaszkodni, na igen, ezt "üzenték" nekem. Hidd el, az, hogy ezen a helyen keresed a kérdésedre a választ, (ahogy olvashatod a korábbi édesanyák kérdéseit és bátor döntéseiket a babáik mellett), már mindez azt mutatja, hogy a szíved mélyén keresed az igazi választ és nem elégszel meg akármivel. A baba él, ez nem kérdés, dobog a szíve. Igazából hidd el, ez a döntés már csak annyiban van a kezedben, hogy későbbi Életében Te fogod-e, akarod-e, tudod-e felnevelni, vagy örökbe adod. Hidd el, nincs olyan, hogy mindent meg tudsz adni a gyerekednek, de ha megpróbálod szeretni, már a legtöbbet meg is adtad neki! Hordd ki, vállald, s ha nem tudod felnevelni, hidd el, sokan várnak arra, hogy felnevelhessék!Sok erőt és bátorságot!

Kedves Aglo!

Többször eszembe jutott a helyzeted a hétvégén is. Hogy vagy? Mi foglalkoztat?
Orsi

@_orsi: Szia.
Vége. Nincs meg már.

Csak üresség maradt.

:'(

Kedves Aglo!

Tovabbra is szeretettel gondolok Rad!
o

@_orsi: kedves vagy. de nem érdemlem meg senki szeretetét, és csak remélni tudom, hogy méltó büntetést kapok ezért az élettől.

És azt is remélem, hogy egy rendes családba jön le legközelebb az égből, ahol majd boldog lehet.

Kedves Aglo!

Ne büntetésre varj szerintem, talan jobb, ha minél több jot teszel azokkal, akik körülötted élnek, vagy ha ez nehéz akkor olyanokkal, akiket nem igazan ismersz, es nem tudjak meghalalni az odafigyelesed, es segitséged.
Nem voltam olyan nehéz helyzetben még mint te.
Kivanom, hogy szépen alakitsd/alakuljon az életed!
Orsi

Szia Aglo!

Fontos, hogy tudd: Nem Te vagy rossz, csak a tett. Akármilyen szörnyűnek is érzed most magad, a lényeg, hogy a tettet mindig döntés előzi meg, és mindig lehet újra jól dönteni, akár ebben, de akár egyszerű hétköznapi kérdésekben is. Ne a büntetésedet várd, a lelkiismereted fájdalma már önmagában is nagy büntetés. Inkább próbáld meg jóvá tenni, ahol és ahogy csak tudod az életben, másokkal. Próbálj másokat meggyőzni a saját példáddal, hiszen Te már a legjobban tudod, hogy ez nem a megfelelő út.

Kedves Mindenki!

Nagyra becsülöm azokat, akik akkor is foglalkoznak ezzel a témával, mikor éppen nincsenek szorult helyzetben. Segítségül szeretném leírni a saját történetemet.
Románia keleti felében dolgoztam, mikor hazajöttem karácsonyra. Hajnalban Budapestre érkezve a volt kedvesemnél szálltam meg, mert vidéki vagyok. Egy ideje újra tartottuk a kapcsolatot, de megbeszéltük, hogy ez nem párkapcsolat. Pláne, hogy kimentem dolgozni Moldvába. Ezekben a napokban fogant meg kisbabám. Se az időpont, se a mód nem adott rá okot, hogy "aggódnom" kelljen. 10-11 hetes volt a baba, mikor megtudtam, mivel a szokásos jelek is elmaradtak az első időben. 40.000 Ft-ot kerestem, csak szolgálati lakásom volt, mely munkát babával már nem tudtam volna végezni. Épp új faluba helyeztek át, mivel a kollégám - akivel közös házban kellett laknom - megvert. Az új házban a lámpán kívül semmi nem volt a házban, vizet, fát hordani kellett volna, még egy teához is. Kiderült, az első trimeszterben szinte semmi egészségeset nem ettem, a magzatot testileg is veszélyeztettem.
Nem tudtam, hogy a családom hogyan áll hozzá, de az édesapától nem kértem semmi, csak el akartam mondani neki, mivel tudtam, hogy nem vonom be a döntésembe. Úgy gondoltam, legvégső esetben vannak anyaotthonok is, az abortusz szóba se jöhet. Édesapa a legnagyobb megdöbbenésemre örült neki, rájött, hogy nem a szabadság, hanem ez hiányzik az életéből. És megtörtént a csodák sorozata. Lett esküvő, szinte a semmiből lett lakás, babaszoba és minden. Egy korábbi munkából pénz lett, az eredeti sokszorosát érte, mikor megkaptuk. Épp ma egy évvel ezelőtt, a füstös kályha mellett ülve elképzelni sem tudtam volna, hogy ma itt ülök, a közös lakásunkban. Tudom, hogy másnak sokkal később mutatkozik meg, de a gyermek vállalását odafönt is meghálálják. Még mindig nem tudom, hogy mivel érdemeltük ki, de szerintem a döntésünk is belejátszott abba, hogy ennyire segítettek a körülmények.
Kicsi fiam képét azért tettem be, hogy mindenki lássa, ő volt az, aki helyet követelt magának, akkor, amikor egy rosszul táplálkozó, rossz körülmények között élő nő méhében megfogant, pedig 1%-nál is sokkal kisebb volt az esélye rá. Hitem szerint Isten számára minden lehetséges, de mindenki úgy fogja fel magának, ahogyan szeretné. A csoda viszont, a maga 8 kilójával kézzel fogható.
Így utólag úgy tűnik, nem is voltam nehéz helyzetben.
Kitartást, erőt és bátorságot kívánok minden (ténylegesen) nehéz helyzetben levő édesanyának!

@feteke: Kedves Fekete! Gratulálok a döntésetekhez!!! Mi is épp most lettünk boldogabbak két hónapja a kisfiunk születése révén. Nagy öröm ez, és igazad van, a bárány mellé legelőt is kapunk.

Kedves Fekete!
Bátor voltál, és tényleg megérdemelted ezt a pici Csodát!
Hasonló gondolatokról beszél itt is egy édesanya:
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-03-29
11.30 Vendég a háznál-ra kell kattintani.
A beszűkült gondolkodásmódról, a nehéz helyzetről beszél ő is, aztán arról, hogy mégsem volt olyan nehéz a helyzet, és hogy náluk is tényleg minden megoldódott:-)

Kedves Csillagtáncos!

Azt a műsort hallgatva kerültem ide én is, és csak azért írtam, hogy hátha ez is hozzátesz valamit valakinek a döntéséhez. Remélem minél többen bíznak majd Istenben, a Sorsban, vagy bármiben. :-)

Bár rajta segítene valaki:
Vendég a háznál (11:30)
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-04-04
Szívszaggató.

Ő az edwards-os, aki sírt,h nem akar a gyermeke gyilkosa lenni, igaz? Számomra is az volt, és szomorú, hogy az orvosok, akikkel eddig találkozott (és aki itt a rádióban is megszólalt) mind az abortuszra próbálták rábeszélni...

Sziasztok!
Nem tudom működik-e még az oldal, de mindenesetre örülök, hogy rátaláltam, mert hetek óta örlődök, hogy mi lenne a helyes döntés.
Március 14én csináltam egy tesztet, mert nem úgy jött meg, ahogy máskor szokott-pozitív lett. Sírva fakadtam, pedig szeretjük egymást a párommal, szeretnénk is később babát, de épp előtte pár nappal mondtam, hogy még nagyon nincs itt az ideje.Nekem alig pár hónapos munkaviszonyom van, a páromnak semmi munkája még. Március 16án be kellett mennem az ügyeletre mert borzasztóan fájt az alhasam. Megvizsgáltak, azt mondták méhen belül semmi nincsen, viszont méhen kívül igen, így azonnal megyünk a műtőbe. Miután kitoltak és felébredtem, azt mondték mégsem volt méhen kívüli, így valószínűleg mégiscsak méhen belül van a baba, csak még annyira kicsi, hogy nem vették észre. Két nappal később már látták az ultrahangon és hazaengedtek. Anyukámék, amikor megtudták, hogy mégis méhen belüli, akkor egyből kijelentették, hogy nem lenne okos dolog, ha megtartanám, mert így is állandó anyagi gondokkal küzdünk a párommal. Sőt Anyukám kijelentette, hogy ha megtartom, akkor ő nem fog többet segíteni...ezt azért nem akarom elhinni, de nagyon rosszul esik.
Mi 4.5éve együtt vagyunk a párommal, szeretjük egymást, ő nagyon meg akarja tartani. Bennem vannak kételyek, emrt tényleg vannak nehézségeink, de van hol laknunk, ugyan hitelt fizetünk, van mit ennünk és egyre inkább amellett vagyok, hogy meg szeretném tartani. Nem tudom, hogyan tudnám jobb belátásra bírni a szüleimet...nagyon rossz érzés, hogy nincsenek mellettem. Valószínűleg nem lenne hova visszajönnöm dolgozni, ha megtartjuk, mert sajnos csak 2015ig szól a szerződésem:( Ha a szívemre hallgatok megtartjuk, de ha az eszemre...:( Nem tudom mit tegyek, ugyanakkor, ha belegondolok, hogy el kellene vetetnem hullani kezdenek a könnyeim. Sokszor az jár a fejemben, hogy mennyi mindenen ment már most keresztül a babánk- a műtét, a rengeteg sírés, a viták-és ő mégis még mindig itt van..nem akar elmenni..Nem akarok rossz döntést hozni és nem akarok a szüleimmel sem szembemenni, mert ők eddigi életem során mindig csak jót akartak nekem. De én is már 27éves vagok és 1-2éven belül úgyis szerettünk volna babár... Sok érv van ellene, de azt hiszem sokkal több van mellette. örülök, hogy megtaláltam ezt a forumot, mert azt hiszem segít a döntésemben..
Köszönöm!!!!

Kedves Barcelonaa!

Még működik az oldal, csak mostanság nem nagyon írt rá senki.
Megrendít, amit írtál ezért engedd meg, hogy így ismeretlenül is elmondjam a véleményem.
TARTSD MEG!!!!!!!!!!!!! :)
Ha ennyire ezt mondja a szíved, akkor ne is gondolkozz rajta!!!!
Az anyagiak valahogy csak összejönnek és amúgy is kiszámíthatatlanok a mai világban (egy tervezett gyerek is mire felnő, olyan sokszor változhat az anyagi helyzet). Ha most van munkád, akkor nem fog akkora őrült nagy kiesést jelenteni a fizetésedben, mert annak 70%-át megkaphatod GYED-ként 2 évig, e mellett jön még a családi pótlék (12 000 Ft/gyerek), van egyszer kb. 50 000 Ft-os támogatás, amit szüléskor kapsz és ha majd a párod talál munkát, akkor az ő fizetéséből is kaphattok adókedvezményt (nálunk kb. 10 000 Ft-ot jelent ez). Sok drága cuccal halmozzák el mostanában a babákat, de akkor is felnőnek, ha nincs meg minden trendi dolog. Inkább éljen kicsit szűkösebben, akár használt játékok között, mint hogy ne is éljen!!!

folytatás:
A szüleid hidd el, hogy változtatni fognak a véleményükön. Nagyon elcsodálkoznék, ha nem így lenne akkor, amikor majd az unokájukat meglátják. Nekem is volt egy barátnőm, ahol a fiú anyja kígyót-békát kiabált a barátnőmre, hogy megtartja a gyereket, aztán már a terhesség vége előtt ontotta az ajándékokat és azóta is imádja az unokáját! De ha nálatok mégse így lenne, akkor se az ő döntésük legyen ez. 27 évesen szerintem bátran vállalhatod a babát, hiszen a soraidból kiderül, hogy ezt szeretnéd! Ki tudja, hogy később egy abortusz után sikerül e egy újabb baba, mert a rizikó ott van...Nem is beszélve arról, hogy majd mindig eszedbe jut, hogy mi lett volna ha megtartod...

és még mindig folytatás... :)
Én is 27 leszek vagyok és van egy 14 hónapos fiam és habár nem könnyű a gyerek nevelés, mérhetetlen boldogság is egyben. El nem cserélném semmi kincsre, gazdagságra. Te se tedd. Ő, aki benned fejlődik, csak most és csak általad jöhet világra.
Tudod, nekem éppen az a legmegrendítőbb az anyaságban, hogy ennek az egy kis embernek a világban csak én lehetek az anyja, senki más. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, az elején főleg sokat bénáztam és ő mégis feltétel nélkül szeret és eszméletlenül ragaszkodik hozzám. Neki csak én kellek, mert én bennem fogant, fejlődött. Kívánom neked, hogy te is tapasztald meg, milyen jó is ez! Legújabb boldogság, amitől mindig elolvadok, ahogyan befúrja magát a karomba és nagyokat szippant a bőrömön, mert annyira szereti az illatom :)

HAJRÁ és BÁTORSÁG!!! TEDD, AMIT A SZÍVED DIKTÁL!!!! És ha később nehézséged akad, szólj vissza ide a blogra és szerintem többen is leszünk, akik igyekszünk segíteni (pl. ruhák, játékok stb.)

Szia Barca! :)

Ne aggódj, még működünk, de csak akkor, ha valaki ír nekünk, ahogy Te is. Köszönjük a bizalmat!

Ápörke után "Csereszny" nevű kollegina levelét küldöm (ő nincs regisztrálva, úgyhogy nem tud egyenesen ide írni):

Kedves Kismama(társam:)!
Szerintem a szívedben már megszületett a döntés. A soraidból sugárzik, hogy szereted a kisbabádat (pedig ez az elején még nem is jellemző, legalábbis nálam nemigazán volt).
Anyukád biztosan meg fog enyhülni. (nekem anno akkor mondták ezt, mikor máshova költöztünk, mint a szüleim támogatták) - és igazuk volt.

Mint ahogy az ész érvek is biztos túlsúlyba kerülnek majd. De egy kis élet úgysem észérvek kérdése. "Jól csak a szívével lát az ember".

Drukkolok neked és a párodnak!

Cseresznye

Szia Még egyszer! Ezúttal én.

Ápörke és Cseresznye után én még azt javaslom, ami nekünk nagyon jól bevált lelkileg és anyagilag is.

Keresd a környezetedben hozzád hasonlók, most kismamák, vagy nem rég szült mamák társaságát. Játszótér, művelődési házban lévő baba-mama programok, ismerősök, barátok, volt sulitársak, ha releváns számodra, akkor templom stb...
Lelkileg nagyon sokat segít, hogy rádöbbenünk, másnak is vannak anyagi gondjai, igazából nincs olyan, akiknek nincs. Rájövünk, hogy másnál is volt probléma a gyerekvállalás körül, vagy mert valaki nem akarta, vagy egészségügyi okokból. Azaz rájövünk, hogy másnak is voltak gondjai, nem csak nekünk.
Anyagilag meg azért éri meg, mert az anyák nagyon össze tudnak ám fogni, és egy-egy ruha, játék, bölcső, kiságy, mérleg stb-stb nálunk is jár körbe az ismerős családok között, így erre nem kell annyi pénzt áldoznunk. A pénz mindig probléma lesz, de tökéletes környezetbe még senki sem született.

Hajrá, drukkolunk Nektek!

Kinga levelét továbbítom 5 részletben:

1. 2000-ben kezdődött. 23 éves voltam, utolsó éves az egyetemen, tele tervekkel, és épp szerelmesen. 7 hónapja ismertem szerelmemet, amikor kiderült: babát várok. A 23 éves életkor, tudom, nem vészesen fiatal, de ha arra gondolok, hogy semmink sem volt, szüleinknél laktunk, párom 22 éves volt, és mindketten iskolapadban ültünk, s a házasság, vagy eljegyzés gondolatánál még nem tartottunk, akkor már eléggé „rázós”. A barátaink, ismerőseink, testvéreink, velünk egykorú unokatestvéreink élték életüket a fiatalság minden bohémságával, szépségével. Dolgoztak és/vagy tanultak, szabadidőben pedig szórakoztak, utazgattak. Én épp azt tervezgettem, hogy hogyan induljak el pályámon, hogyan építsem fel mérnök karrieremet. Voltak ötleteim, hosszabb távúak is. Éreztem, hogy életem legnagyszerűbb szakaszában járok. Élveztem a szabadságot. A két csík láttán azonban hirtelen egy világ omlott össze bennem.

2. Azon kívül, hogy egyáltalán nem tudtam mi lesz most velem, erős volt nagyon a szégyenérzetem.

Szégyelltem az egész helyzetet. És lázadtam. Hiszen védekeztünk, akkor miért? Miért nem jut nekem még egy pár gondtalan év? Mindenre gondoltam, tényleg mindenre. Rengeteget sírtam. Próbáltam imádkozni. Nem nagyon ment. A babát végül megtartottam, mert végső soron minden félelmemnél erősebbnek bizonyult az abortusztól való iszonyom. A kisbabát megszültem. Egészséges volt, erős, én pedig szépen lassan beletanultam az anya-szerepbe. A tanulási folyamat nehéz volt, nagyon nehéz. Továbbra is sokat sírtam, és közben addig soha nem tapasztalt intenzitással szerettem ezt a kis babát. Kéthónapos volt, amikor államvizsgáztam, és átvettem első diplomám, másfél éves, amikor a másodikat. A történet első felvonása igazából jól végződött, mert apuka mellettem maradt, összeházasodtunk, s azóta is együtt vagyunk. Albérlet, majd kis lakás nagy hitellel.

3. Négy év elteltével, egy válságos időszak kellős közepébe, megintcsak nem tervezetten érkezett a kistestvér.
Őt már hamarabb el tudtam fogadni, sőt: az ő világra jövetele és élete első éve életem legboldogabb időszaka volt. Toronymagasan a legboldogabb. Annak ellenére, hogy rengeteg volt a bizonytalanság körülöttem. Második felvonás. Újabb négy év elteltével úgy döntöttünk: szeretnénk még egy kisbabát. Dolgaink rendeződtek, családi ház is sikerült, 30-31 évesek lettünk, „megértünk”. Vágytam arra, hogy újra kisbabát tartsak karjaimban. Azt az összhangot, azt a gyönyörű összhangot szerettem volna még egyszer átélni, amit szoptatáskor él át anya és gyermeke. Életünkben először tehát terveztünk egy babát. Életet akartunk adni, tudatosan. Ám a baba nem akart megfoganni. Egy év után vizsgálatok következtek, női és férfi oldalon egyaránt, mindkettőnknél mindent rendben találtak. Két év sikertelen próbálkozást követően végre megfogant egy kis élet. 2 hét öröm, majd a vetélés borzalmai…

4. 11 hónap után ismét. És most itt tartunk: babát szeretnénk, de baba nem jön, lassan ötödik éve. Viselem méltósággal, azaz próbálom viselni, hiszen tudom, hogy sok, nagyon sok pár teljesen gyermektelen, nekem pedig ott a két nagy, de mégis sokszor nagyon nehéz. Nem tart méltónak a Teremtő (vagy a természet) arra, hogy újabb életet bízzon rám/ránk? Neadjisten az ördög munkálkodik? És néha belém nyilall a kérdés: Ha olyan nagyon fiatalon nem küldi hozzánk az Ég az első két gyermeket, és csak harminc után kezdünk próbálkozni, most lehet hogy egyáltalán nem lenne? Még borzalmasabb az a gondolat, hogy ha akkor nem tartottuk volna meg, most pedig hiába minden próbálkozás….? Utóbbi helyzetbe azt hiszem beleőrülnék.

Döntésemet, hogy 12 éve megtartottam nem várt kisbabámat, ma életem egyik legjobb döntésének tartom.

És a karrier? Szép ívű mérnöki karriert nem mondhatok magaménak. De van helyette rajzoló-szerkesztő munkám alkalmanként egy könyvkiadónál + sok-sok angol magántanítványom.

5. Nem volt egyenes az út, nagyon nem.
Sokféle munkát kipróbáltam és sokat csalódtam is, szenvedtem is, küzdöttem is, és végül kialakult.
És amit igazán mondani szeretnék: az én életemben akkor jött gyermekáldás, amikor egyáltalán nem szerettem volna, amikor pedig vágyom rá, nem jön össze. Óriási végletek, mindkettőt nehéz elfogadni. De hiszem, tudom, megtapasztaltam, hogy a nagyon fiatal korunkban, hívatlanul belénk költöző kisbabát vállalni kell, mert soha nem tudhatjuk, később lesz-e. Olyan kiszámíthatatlan dolgok ezek, és olyan nagyon szűk a mezsgye, amin egy élet elindul….. Becsüljük meg, ha épp a mi testünkben indul el…. Mert az bizony megtiszteltetés….
Mit mutat az én életem? Bizonytalanság, éretlenség, pénztelenség, munkanélküliség, nagyon fiatal kor, házasságon kívüli lét: küld a Teremtő (természet) babát.

+1: Anyagi biztonság, rendezett körülmények, házasság, szeretet, nyugalom, béke, kiegyensúlyozottság: nem küld a Teremtő (természet) babát….. Nagyon mások a természet szempontjai, mint az emberé.

Kedves Barcelona!
Én azt hiszem, már régen eldöntötted, hogy kitartasz a Kisbabád mellett! Légy büszke magadra és Rá is, hogy ennyi küzdelem mellett még mindig él! Ő csakis rád számíthat!
A szüleid, hidd el, most is csak jót akarnak neked! Valószínűleg ők is nagyon megijedtek és aggódnak érted, de ha te bízol magadban, a párodban és a babában, ők is bízni fognak benned!

ui.: Épp a napokban gondolkodtam, hogy miért nem ír mostanában erre az oldalra senki... és lám... :-)

Minden jót kívánok neked!

Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek...
csak mert múlhatatlanul fáj,
és mert szeretném, ha másnak sohasem fájna így.
Néhány hónapja vagyok túl a műtéten, harmadik kisbabám megtagadásán. Két kicsi testvére mellé anyagiak és a segítség hiánya miatt nem mertem vállalni őt. Féltettem a jólétünket, féltem, hogy háromgyermekes anyukaként nem találok megfelelő munkát, hogy testvérkéit nem tudom kellő odafigyeléssel és türelemmel nevelni.
5 hetesen tudtam meg, 11 hetesen veszítettem el hosszú, álmatlan, zokogással teli, őrlődő hetek után.
Kora hajnalban buszra szállni, állni a tekinteteket, mintha a regénybeli skarlátbetű virítana a mellkasomon; pedig tudom nem voltak tekintetek, és én is csak egy voltam az utasok közt. A kórházban a többiekkel várakozni, csak zokogni és zokogni egész nap, és várni a csodát, hogy valaki odajön és rám kiált, hogy ne tedd. Az utolsó pillanatig azt reméltem, hogy megállít valaki. Feküdtem műtőben, néztem az altatóorvos szemét, és éreztem, ahogy csorognak a könnyeim. Azóta minden este ez a kép kísért. Sírok kicsi fiamért, mert fiú lett volna, érzem. Számolom, most hány hetes lenne, találgatom milyen lett volna, vajon ő is szőke, kék szemű?
A döntést én hoztam meg, nekem kell élni vele. Lehet-e? Lehet, de hogyan! Hogy van-e bocsánat? Más talán megbocsát, de én magamnak sosem tudok.
Bár visszafordíthatnám az idő kerekét...

@Andrea80: Kedves Andrea!
Úgy sajnálom, hogy valamiért egyikünk sem járt ezen az oldalon mióta írtál. Lassan már egy éve. Pedig a szívem szakad meg, amikor olvasom a soraid. Azóta jobban vagy? Sikerült valahogy megnyugvást találnod?
Tudom, hogy iszonyú lehet/lehetett neked ez az érzés, amit leírsz, de van megoldás erre is. Visszafordítani nem lehet a dolgokat, de hiszem, hogy a kisbabád él, csak nem itt a Földön, hanem odaát, a mennyben. Vannak olyan csoportok akik segítenek feldolgozni ezt az egészet és segítenek, hogy el tudd ezt rendezni magadban, hiszen a már meglévő gyerekeidnek is szüksége van egy boldog és nyugodt anyukára. Egyszer azt olvastam, hogy ilyenkor az segít, ha az anya bocsánatot kér a gyermektől, aki nem született meg. Erre vannak módszerek. Te találtál azóta valami segítséget ehhez? Mert ha igen, nem akarlak feleslegesen fárasztani, de ha nem, akkor szívesen utána nézek/nézünk neked, hogy hol kaphatsz ehhez a teherhez segítséget!Örülnék, ha írnál, hogy mi van veled, jól vagy-e? És bocsáss meg, hogy ilyen sokat késett a választ!!!
Minden jót!
E.

Kedves Abortuszon Gondolkodók!

Szeretném, ha egy másik nézőpontból is megvizsgálnátok a helyzeteteket, mielőtt döntést hoztok.
Nálunk sose merült fel az abortusz gondolata... évek óta babát szeretnénk, de meddőségi okokból eddig hiába vártunk a csodára. Sok mindenen mentünk már keresztül az elmúlt 4 évben, 2 hónapja egy sürgős műtét közben majdnem meghaltam (lombik program mellékhatása...) ezért most az örökbefogadás mellett döntöttünk.

Miért írom mindezt?
Mert talán még nem gondoltál bele abba a lehetőségbe, hogy a magzat halálos ítéletének kimondása helyett esélyt adj neki az életre és egyben óriási örömöt okozz egy babára váró házaspárnak.

Tudod, ha megtartod a magzatodat, időt nyerhetsz! Időt a gondolkodásra, a hekyzeted megváltoztatására. Vannak olyan szervezetek (pl. bolcso.hu), amik segítséget nyújtanak ilyen helyzetben, és ha végül úgy döntesz, szertő szülőpárt keresnek a gyermekednek.

DE!

A szülés után még mindig dönthetsz úgy, hogy megtartod! Esélyt kapsz hát, hogy hónapokig gondolkozz a dolgon és ideális esetben végül úgy dönts, hogy magad neveled fel a gyermekedet. Ha azonban a szülés után sem látsz megoldást erre, akkor az örökbeadással egyszerre adtál a gyermekednek esélyt az életre és egy párnak esélyt, hogy kisbabájuk legyen!

Sziasztok ! 22 eves lany vagyok, a parommal 7 honapja vagyunk egyutt, kozbe jott a baba. O nem akarja, mivel van egy 7 eves kis lanya , de nekem o lenne az elso. A szerelmunkre a jovonkre hivatkozik , ha megtartom, mind ezek elvesznek mivel anyagilag nem allunk jol. A szleim se tamogattak eleinte, de latjak rajtam mennyire nehez inkabb ra bolinranak.
Bele kenyszerulok a helyzetbe,nem szeretnem elvesziteni a babam se a parom. Hetfon mennek ab,ra. De meg mindig azon gondolkodom h nem megyek . Eleg volt .