Az első benyomás feltételnül pozitív. Feltéve, ha van Adobe Flash Playerünk, hiszen az egész oldal egy az egyben flash-animációkból áll össze, úgy ahogy van. Megértem a fejlesztőket, hiszen szokatlanul látványos elemekkel tették élvezhetővé és izgalmassá az oldalt, de egy nagyobb hibát követtek el azzal, hogy nem gondoltak a számítógépes világban járatlan böngészőkre, akik nem merik vagy nem szánnak időt arra, hogy megértsék a flash szükségességét és telepítsék az Adobe falsh player-t a gépükre, ha még nincs fent. Még akkor sem, ha egy linkkel segítik azokat, akik mégis megpróbálkoznak vele. Továbbá nem gondoltak azokra sem, akik iskolából vagy munkahelyről próbálják megnézni az oldalt, ahol esetleg szintén nincsen a flash-animációk lejátszásához alkalmas plugin a számítógépeken vagy le is van tiltva, de mivel nem rendszergazdák, lehetőségük sincs telepíteni azt, így csalódottan otthagyják az oldalt. (Ilyenek a számítógépek a több ezer hallgatót számláló PPKE-BTK géptermeiben is.) A flash ellen szól még az is, hogy semmilyen szöveget nem tudok kijelölni az oldalon, hogy esetleg másnak megmutassam (bár ez jó szerzői védelem is), illetve csökken az esélye annak is, hogy a látogató rátaláljon a honlapról elérhető Fiatalok Krisztusért Mozgalom oldalára. (erről később)
Ettől eltekintve tényleg ízléses és dizájnos az oldal, csak nagy kérdés, hogy megéri-e ennyi flasht felhasználni. Persze annyira azért így sem vészes a helyzet, csak erre érdemes lehet odafigyelni.

Ha mégis van flash playerünk, akkor belépve az oldalon túlzás nélkül állíthatom, hogy egész frappáns, magával ragadó és egyedi látvány fogad. Szószerint belelapozhatunk az aktuális számba. Profi ötlet, sehol máshol nem láttam még ilyesmit. Ha saját ötlet, akkor tényleg csillagos 5-ös érte! A címek nagyon beszédesek, érdekfeszítők, és jól simulnak a mai fiatalok lazaságához. Mégsem bulvár sem külsőben, sem stilisztikailag. Ha valamelyik pedig jobban érdekel, akkor a nagyítóval beleolvashatok (azaz PDF formátumban jelenik meg az oldal) 10/10 pont az egész megvalósításért.

Nagyon pozitív élmény az olvasó számára, hogy az archívumból viszonylag sok régi szám letölthető ugyanígy lapozgatva, majd kinagyítható PDF formátumban! Találunk még on-line előfizetési, sőt ajándéknak szánt előfizetési lehetőséget is. Továbbá "ezerrel készül" a médiaajánló is, ami szintén ritka szolgáltatás a keresztény médiumoknál.

Fontos és példaértékű lehet, hogy a lap küldetését külön oldalon, egy bő mondatban is elolvashattuk a honlap előző verizójánál (mellette megtaláltuk ugyanezt bőven kifejtve is.) Most egyelőre átalakítás alatt van ez a rész is, mint a médiaajánló, de Már eleve az pozitív, hogy a lappal ismerkedők számára kiteszik a küldetési nyilatkozatukat, amelyből nagyon sok minden kiderülhet a lapból. Van, aki e szerint fogja kipróbálni az újságot.

A kapcsolat menüpont közvetlen e-mailírási lehetőséget biztosít, így nem kell külön megnyitni a levelező rendszerünket. Továbbá egy teljes impresszumot is találunk.

Az oldal jobb felső sarkában található link (Fiatalok Krisztusért Mozgalom: http://www.yfc.hu) nagyban teljesíti azt az „elvárást” is, amelyet még szívesen támasztanék egy keresztény médium számára: azaz lehetőséget ad a kommunikációra (vendégkönyv, közvetlen e-mailezési lehetőség, többnyelvű olvasási lehetőség) és főleg a fiatalok felé nyit az oldal. Azon túl, hogy egy szép leírást találunk a mozgalomról és megrendelhetjük a közösség kiadványait, rengeteg „ifióravázlatot” tölthetünk le, ami kifejezetten hasznos és egyedi ötletlista az ifjúsági csoportvezetők számára! (csak a nagyon "furán" mosolygó fiatalemberről készült képet cserélném le valami komolyabbra. Persze maradhat ő is, csak egy másik képpel kéne kihelyezni, mert ez nem egy előnyös kép róla.)
Hiányolok egy fórumot, igaz, „hamarosan” lesz vendégkönyv. (féléve is "hamarosan" volt kiírva.)

Konklúzió: A Jelige.hu alapvetően egy szép oldal a maga nemében, egyértelműen látszik is az erre való törekvés. Egyedül a túlzott flash használatával nem értek egyet, mert sokakat meggátolhat az oldal böngészésében. Ugyanakkora ha minden lehetőségünk adott rá, akkor öröm böngészni és lapozgatni az aktuális számot.

Egyetemista diákként naponta vonatozom 20 km-t összesen 6-szor egy héten (demerthogy szombaton is). A bérletem május előtt 960 Ft-ba került, amelyet egy normális összegnek gondoltam. Most 3990-et fizetek ugyanezért a bérletért. Vagyis fizetnék, ha tudnék...
De nem tudok, mert az egyetemünk megállójánál nincs a pénztárban 20 km-re szóló bérlet. Vagyis volt, de elfogyott (az eddig ott töltött 4 évem alatt először!!!). A pénztáros mondta, hogy 200-at szokott kérni a központtól, de most csak 10-et küldtek több fajtából is. (Több ezer fős egyetemről van szó.)
Számolni kezdtem. Egy hónapban kb. 24-szer utazom oda-vissza. Egy út 150 Ft, így 300 Ft naponta az utazás. Ez 7200 Ft havonta. Ezután komolyan örömmel fogom kifizetni a 3990-et. De undorítónak tartom, hogy még ez sem elég nekik, hanem naponta vetetnek velünk jegyet, hogy még-még-mégtöbbet kifacsarjanak belőlünk.
A jegyárakról nem a MÁV tehet elsősorban, hanem a minisztérium, ezt elismerem. De ha a MÁV nem ad bérletet, arról már csak a szeretve tisztelt Cég tehet! Köszi!

Ahogy megígértem, írok néhány totál laikus gondolatot a mai keresztény internetes médiáról. Úgy ahogy én, a júzer, tehát a felhasználó látom, érzékelem, fogom, tapasztalom.

Hogy melyikkel kezdem, csupán azt jelzi, hogy melyikre találtam rá legelőbb a neten vagy melyiket dobta ki előbb valami kereső. Tehát a sorrend semmiféle fontossági sorrendet nem takar.

FiatalOK – Keresztény ifjúsági magazin online:


Első nekifutásra tetszik a baloldalon található linkfalnak tűnő rovatfelsorolás, de a kattintási szándék után rájövünk, hogy az mindössze a nyomtatott újságban található rovatok felsorolása. Ettől aztán félkésznek tűnik az oldal, de valószínűleg nem is egy linkfal készítése volt a szándékuk. A főoldalon még cikkrészleteket találunk a legújabb számból, amely régen mintha nem frissült volna, de most ha jól látom, újabb cikkeket helyeztek ki. Minden cikkrészlet végén a megrendelési lehetőségre mutató linket találjuk.

A jobboldalon találjuk magát a megrendelési lehetőséget, és ugyanitt ingyenes számot is kérhetünk bemutatóba, ami alapvetően nem rossz ötlet, de komolytalanná és hiteltelenné teszi a kezdeményezést az a tény, hogy közel egy éve rendeltem ingyenes példányt, de máig nem jött meg.

Ugyanitt találjuk az adventista Reménység Rádió linkjét (ők nem linkelnek vissza, ami marketing szempontjából ha jól tudom, hiba, mert így a link csak elviszi a látogatót). A lap alján egy újabb Reménység Rádió-linket találunk, lejjebb pedig egy szintén adventista johir.net-re mutató hivatkozást, de ők sem linkelnek vissza. A két „reklám linkben” (nem tudom, kapnak-e érte valamit) egyébként tetszik a másik egyház felé való nyitás, és a kapcsolat kiépítésének a gondolata, de ezt valahogy jobban le kéne kommunikálni. Nem ismerem a nyomtatott formáját a lapnak, lehet, hogy ott találjuk meg ezt.

Dizájnilag az inkább lányos színösszeállítást, és a bal felső sarokban érdekes arcot vágó két fiatalt leszámítva egész szép az oldal, de az alapszínt valamilyen uniszex színösszeállításra cserélném. Az oldal létrejötte egyébként 2006. május 10. – de azóta nem sokat fejlődhetett, és látogatója sem volt túl sok, amire a számláló állásából következtetek. Tehát a reklámja sem túl nagy.

Konklúzió: Ha lenne a szerkesztőkben akarat, ambíció, sok mindent kezdhetnének az oldallal, hiszen egy fiataloknak szóló orgánumról van szó, akik közül sokan felettébb hosszú időket töltenek a számítógép előtt. Ezért lehetőséget kéne teremteni nekik a folyamatos kommentálásra, hozzászólási lehetőségre. Esetleg egy fórum – és annak erőteljes hirdetése az újságban, illetve más reklámhelyeken az interneten – vagy maradásra és továbbolvasásra késztető jó címek és témák sokat segítenének. Akár még az útkeresőknek is.

Egy új bejegyzés-sorozatot fogok indítani a címben is emlegetett témából.

Történt ugyanis, hogy böngészni kezdtem a neten is fellelhető egyházi orgánumok honlapjait és egyre csak jöttek a – becsszó, messzemenőkig csak és kizárólag építőjellegű – gondolatok.

Komolyra ferdítve a szót, tényleg elgondolkodtam azon, hogy az egyházaknak mekkora terük és lehetőségük van (vagy lenne) az interneten történő, hatásos párbeszédre. Egy mai korra és társadalomra, főleg a mai fiatalokra szabott, megfelelő kommunikáció kitapasztalásával és kialakításával megannyi embert meg lehetne érinteni – jó értelemben.

Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy az Egyház és a keresztény médiumok hozzáértés, pénz vagy talán érdektelenség hiányában nem nyúlnak ehhez az eszközhöz, csak kisebb-nagyobb sikerű kezdeményezések láttak eddig napvilágot. Sajna az esetek többségében inkább kisebb.

Kutakodásom egyébként laikus és szubjektív lesz, tehát nem vagyok sem netmarketinges, sem pedig kommunikációs szakember. Sokkal inkább azt fogom keresni az oldalakban, hogy személy szerint engem mi és hogyan fog meg a külsőből és a belső tartalomból. Mi és hogyan jön át nekem belőle.
A felépítettség mellett pedig azt is szeretném majd nézni, hogy az adott oldal mennyire lehet alkalmas egy hitét kereső fiatal számára a továbblépéshez. Ez a szempont természetesen nem feltétlenül lehet követelmény egy médium weboldalától, de az egyházi médiáról lévén szó (amelynek az egyik főfeladata mégis a "régiek" megtartása, illetve az útkeresők jelzőfényekkel történő útbaigazítása lenne) valahol ez sem egy elhanyagolható szempont. Főleg látva és tapasztalva (egy közösség csoportvezetőjeként) az akár keresztény családokban nevelkedő fiatalok egyre nagyobb mértékű bizonytalanságát és el-eltévedését is a világ elveinek, eszméinek, izmusainak, vallásainak, szektáinak sok ezres nagyságrendű útvesztőjében.

Eddigi, de még le nem írt tapasztalataim
Az oldalak előzetes átböngészése után a következő konklúziót tudom előre leszűrni:
A magyar katolikus, nyomtatott sajtóval rendelkező média szinte egy esetben sem hozza honlapjaiban azt a színvonalat, amelyet szinte bármelyik másik világi napi-, heti-, havilap vagy folyóirat. Sok éves színvonalban vannak visszamaradva ezektől. Szinte alig használhatók, sok esetben régen frissítették őket, tartósabb ott tartózkodásra pedig egy-két kivételtől eltekintve semmi sem készteti a látogatót.

Talán nem találják meg az egyensúlyt a nyomtatott és az elektronikus lehetőségek között? Az interneten látszólag csak reklámozni akarják magukat, de nem tudatosul bennük, hogy a reklámért senki sem fog felmenni egy adott oldalra, csak ha kifejezetten az adott orgánum megrendelési lehetőségeit keresi. A reklámok mellett többnyire csak kevés, általában elavult írás található, az is elavult technikával szerkesztve, amely még vizuálisan sem készteti látogatóit a maradásra, főleg nem a visszetérésre.

Ugyanez már kevésbé mondható el a nyomtatott sajtóval nem rendelkező hírportálokról, fórumokról, hiszen ők minden energiájukat erre szentelik. Ettől függetlenül a világi média internetes megfelelője itt is hatványozottan előrébb jár az egyházinál.

Részletesebben az elkövetkező napokban számolok be tapasztalataimról.

Addig is:

Történt ugyanis, hogy a moldvai csángóknak tilos magyarul misézni, misét hallgatni, meg úgy általában magyarul imádkozni a templomban. Szóval TILOS. Ez totálisan ellentmond minden nemű keresztény erkölcsnek és felfogásnak és lövésem sincs, hogy miért van még püspöki székében az az ipse, aki ezt kiforralta. Petru Gerghel püspökúrról van szó, azaz Gergely Péterről, akit még Márton Áron szentelt pappá... magyarul, magyar papnak.

A Föld bármelyik országának bármelyik keresztények által fenntartott templomában imádkozhatnék magyarul, csak éppen a csángóknál nem, egy eredetileg magyar püspök tiltása miatt. Elég hülye helyzet. Már a pápához is elmentek ők is, még Sólyom László is, és maga XVI. Benedek is kérte, hogy engedjék a magyar misét. Persze ígéretek is születtek azonnal, aztán semmi...

Most Ferkó Zoltán tesz rá egy kísérletet, hogy felhívja a környező országok figyelmét e tarthatatlan helyzetre. Cangával vágott neki a 3000 km-es útnak, és minden nagyobb városban átad egy levelet a helyi egyházi vezetőnek, hogy támogassa és kérje ő is a magyar mise engedélyezését.

Aki nyomon kívánja követni a kis zarándoklatot, megteheti itt:

Megint eltelt egy év azóta, hogy erről egy éve is megemlékeztem ugyanitt, éppen ebben a percben, április 23-án 00:36-kor. Nagyon szerencsés napon születtem, Béla és Adalbert napján, mivel egy ilyen nevű ismerősöm sincs, tehát nem kell velük osztozkodnom e napon. Csak Tomi (21), Péter (29), Orsi (26) és Dani (16) ismert embertársaimmal ünneplek együtt. Éltesse őket az Isten! – de ha már itt tartunk, akkor minden blogomolvasót is, mert miért is ne...

Bár – hogy megmondjam az őszintét – annyira nem is izgat ez az egész. Érdekes, de pár éve valahogy egyáltalán nem tartom nagy számnak, hogy 20-szor vagy 23-szor kerülte meg a Föld a Napot, azóta, hogy a világra jöttem. És már furán érzem magam, amikor engem ezért ünnepelnek és gratulálnak, mintha sikeresen vizsgáztam volna, de még a nevem napján is, sőt, akkor még többen is.
Túl földhöz ragadt vagyok talán, és okokat keresek arra, hogy engem (vagy bárkit) miért is kéne ünnepelni ezen a napon. Tulajdonképpen egy fűszálat sem tettem keresztbe azért, hogy megszülessek. Igaz, én voltam a leggyorsabb ebihal a sokmillióból, ami persze nem kis teljesítmény, de ezen kívül nem tettem sokkal többet.

Inkább a szüleimet illetné az ajándék, a pezsgő meg a gratula. Ők vállalták be az összes  nyűgöt, amit okoztam, és minden hülyeségemet, amit az eddig eltelt 201 480 órában el találtam követni. (Leszámítva azt a 67 160 órát, amit ebből – napi 8 órával számolva – átaludtam.)

Ha már szociológusnak tanulok, van egy tippem a marha gyenge magyar gyermekszaporulat erősebbé tételére: Születésnapokon ünnepeljük meg a szülőket (is)! Így talán jóval több gyermek is születne, mint ahány, mert annyival többet ünnepelnénk a szüleinket, akik – főleg, ha szeretik ünnepeltetni magukat – bevállalnának még egy-kettőt! Talán nyomna ez az új népszokás pár ezreléket a termékenységi arányszámon.
(Ugyanis jelenleg a teljes termékenységi arányszám 1,29 Magyarországon, azaz átlagosan ennyi gyermeket szül egy magyar nő az élete során. (2004-es adat) A népességszám egyszerű reprodukciójához pedig legalább 2,1-2,2-re lenne szükség.) – Na ez most tök olyan, mintha fejből nyomtam volna, pedig nem is, mert közben az ölemben volt az Andorka féle Bevezetés a szociológiába. De akár így, akár úgy, fogyunk, és ez rossz... No meg tényleg nem érzem kiérdemeltnek az ünneplésem, akárhányan is vagyunk az országban.

Na, ez sem rossz. Rátaláltam a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat egyik oldalára, ahol hátrányos helyzetű gyerekeken lehet segíteni, méghozzá ingyen. A program lényege, hogy a látogatónak mindössze 3 e-mail címet kell megadni, ahová a program elküldi a felhívást, majd megnyomnia egy gombot, amelynek következtében a Szolgálat mecénásai 450 Ft-ot utalnak át a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat jelenlegi céljára. Az oldalon az aktuális összeget is mutatják.

Íme az oldal, ha gondoljátok, nyomkodjátok:

"Fényképek az abortusz után" volt a címe az eredeti bejegyzésnek...

 

 

 

 

 

 

Az eredetileg itt állt bejegyzésben található képek: (CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!)

 

Egy remek ember szerkesztette ezen verset.
Nem szerzette, de meglelte, s fejben levezetve E-s verset szerkesztett:
Dereng-e nektek, mely vers lehet ez?

Csütörtökön megveszem ezt, amellyel mások ilyen és ilyen fotókat készítettek. Még nem túl sokat, mert friss darab. Várom, hogy meglegyen, aztán majd beszámolok e helyt is, de itt is.

Kicsit úgy érzem magam, mint a vicc egyetemista diákja:

Nyelvészek kutatást végeznek arról, hogy ki hogyan vélekedik a kínai nyelvről, ki szerint mennyi időre van szükség e bonyolult nyelv elsajátításához.
Megkérdezik falun Áron bácsit, a helyi TSZ dolgozóját:
- Kínaiul? Hát arra biz' egy élet is kevés...
Megkérdeznek a városban egy bolti eladót:
- Szerintem legalább 5-10 év szükséges a társalgási szint eléréséhez.
Felkeresnek egy mendzsert is:
- Szuper-intenzív kurzusokkal 1-2 év elég a tárgyalási szinthez.
Megkérdezik az egyetemista diákot is:
- Ön szerint mennyi idő alatt lehet megtanulni kínaiul?
- Miért, holnap ZH?

---

Nem értem a statisztika II. tanegység anyagát. Eddig átmentem úgy, hogy ugyan nem tudtam a "miért"-et, de magamba verettem a "hogyan"-t, és tisztában voltam a témával, amiről szó volt. Most ott tartunk, hogy már azt sem tudom, miről is van szó igazából, így a "hogyan" sem ment egész félévben, a "miért" pedig teljesen reménytelen. Tegnap bekéredszkettem egy másik tanár szemináriumára is, hiszen pénteken ZH. A minőség ég és föld, mert épkézláb példák voltak, így rájöttem, miről is van szó, és egy óra alatt megmutatta a "hogyan"-t is. A "miért" pedig innentől kezdve nem érdekel.
Ettől függetlenül nem adok sok esélyt a pénteki ZH-nak, de ha még összezárnának 2-3 órára minket ezzel a tanárral, rohamosan nőnének az esélyeim, és akár egy nap alatt megtanulnék kínaiul, vagyis statisztikaiul legalább társalgási szinten.