és olyankor egy egész kicsit megállnék... csak úgy, megszakítva a menetet ötpercre a hegyre fel. Mondjuk egy száll cigarettára, mint a filmeken? (Mondjuk... most képzeletben, a feeling kedvéért.) A korlátaimnak kívülről támaszkodva neki, visszanéznék a megtett útra. Aztán mosolyogva egyet, a maradék füstött felfelé fújva ki, a csikket egy nagyon szabad mozdulattal pöccintve a világra - hadd szóljon... - indulnék tovább. :)