1. Soha ne vágj magadnak hajat három sör után!

2. Soha ne hagyd ki a lehetőséget, ha pisilni kell!

3 A négy legfontosabb szó, mely egy jól működő kapcsolathoz szükséges: bocsáss meg, igazad van.

4. Mindenki normálisnak tűnik, amíg meg nem ismered.

5. Ha valaki azt mondja, hogy túl jó vagy hozzá, higyj neki.

6. Ha arra ébredsz, hogy lélegzel, kaptál még egy lehetőséget!

7. Légy jó a családoddal és a barátaiddal! Sosem tudhatod, ki cseréli ki majd az ágytáladat.

8. Ha úgy érzed, egyszer majd képes leszel visszatekinteni és egy jót nevetni a hibáidon, mért ne nevethetnél rajta már most!

Itt ülök az egyetem büféje melletti HÖT irodánál. Egyedül ezen a helyen van wi-fi (vezeték nélküli net). Két óra között ide ülök le dolgozni olykor, hogy ha már otthon nehezebben veszem rá magam, legalább itt ne lopjam az időt a fennálló 2 és fél óra szabadidőmben.

Mellettem egy asztalnál egy négy fős egyetemista társaság kisebb vitája birizgálja már egy ideje a fülemet. Nem várom el, hogy metafizikai gondolkodók gondolkodásairól gondolkodjanak hangosan egymás közt, mert az már a ló másik oldala lenne, de szánalmas, hogy a címben említett két magyar gyöngyszemről vitatkoznak. Melyik az izgalmasabb, a jobban megkreált, az élvezhetőbb. Látszólag komolyan leköti őket a téma. Ez szerinted is gáz, vagy csak én gondolom így?

"Teszel is valamit, vagy csak a szél lengeti az orcád?"

Érdekes, és talán már nem olyan nagyképűség (csak egy kicsit :), hogy ha azt mondom: amióta kétszer is megjártam Szovátát, meg résztvehettem az elmúlt 6 év folyamán különböző "gyerekekért szerveződött" programokban, már úgy érzem, hogy tettem valamit. Amíg Erdélyben voltam (igaz, összességében még csak két hetet), felemelő tapasztalatként éltem meg, hogy minden lélegzetvételemet megéri beszívni a tüdőmbe, mert igazán átéreztem, hogy milyen az, amikor hasznos is vagyok egyesek számára, és nem csak elszívom a levegőt a világ elől... :)

Egy alacsonyabb szinten ugyan, de egy darabig szívesen tartoztam azon néptömeg közé, amely magát jobboldalinak kikiáltva szívesen aggatja tele magát nagymagyarországos, turulos, árpádsávos, szentkoronás cuccokkal, szeret bekiabálni a tüntetéseken, és végtelen örömmel telt szívvel érzi az "együtt vagyunk, itt és most, mi, MAGYAROK, és marhára sokat teszünk most a HAZÁért!" életérzést - ha érted, mire gondolok. Aztán hazamegy és úgy gondolja: most valami egészen nagyot tett a magyarságért, mert megmutatta, hogy sokan van, hogy hangos és erős.

Aztán meguntam. Eleinte nem kiábrándultam, csak meguntam. Valahogy éreztem, hogy hiába ordítok hangosan, hiába rámolok ki magamra szimbólumokat, hiába nagyobb tőlem egy fővel a tömeg, valahogy nem változik tőle a világ, és én sem viszem előrébb a magyarság ügyét. Kevésnek éreztem azt, amit "tettem".

Végül - úgy ahogy - kiábrándultam. Na nem estem át a ló túloldalára. Nem röhögöm ki azt, aki telerámolja magát, és azt sem, aki hallatja a hangját. Bár már fel sem nézek rá. És csak akkor nem röhögöm ki és csak akkor nem tartom szánni valónak, ha tudom, hogy le is tett már valamit az asztalra. Különben én aggasztom ki rá magamban szomorú arccal a "magyarkodó" stigmát.

Hogy mit tehetsz? Annak, akinek nincs ötlete, adok szívesen.

...addig is nézzetek szovátai képeket. Itt jártam február elején: jan 30-tól febr 9-ig:
http://bogar-letoltes.tricon.hu/ide_toltsd_a_kepeidet/KEPNEZES/15_SzovataGyermekotthon20070204-09Mica/

...és eszméletlen jó volt. Na majd regélek, de most ismét indulni kell: két szeminárium und edzés.

Főszervezések, határidők és suli...

Egyetem: Az emberközpontú gondolkodással csak igen mérsékelten megáldott tanáraink január első kéthetére besűrítették a legtöbb vizsgát. Hát az agyhalál volt. Felkeltem, vizsgáztam, tanultam, lefeküdtem (ez volt egy napom manapság.) A vége felé már a legegyszerűbb mondatokat sem fogtam fel. :) Végül csak 2 UV-val zártam (volt, aki 7-et is beszerzett...) Szóval évközben több időt kéne a jegyzetek böngészésével tölteni... eh...
- Munka: van az állandó munkahelyem kb. fix határidőkkel, de kaptam most egy másik munkát is. Az egyik már kész, a másikat pár napom belül abszolválom.
- Szervezés: 3 dolgot is főszervezek egyszerre:
1. A Szentjánosbogár (KHE :) 4 hétvégés vezetőképzőjét.
2. Jan. 30 és február 9 között Szovátára megyek abba a gyermekotthonba, ahol már novemberben is voltam, és 12 vezetőtársammal együtt egy egész hetes tábort tartunk nekik (60-80 gyerek lesz), ami nem kis szervezést igényel.
3. A 10. országos métabajnokság főszervezését is átvettem még tavaly tavasszal. Az csak április 28-án lesz, de már most el kellett kezdenem tárgyalni ezzel-azzal. Ide úgy 2-300 résztvevőt várunk, ergo baromira meg kell szervezni, hogy flottul menjen.

Szerintem túl sokat vállaltam egyszerre, aminek most megiszom a levét, de asszem, tanultam / tanulok is belőle.

- Egy dupla méretű vízágyban elegendő víz van ahhoz, hogy egy 200 négyzetméteres lakást 12 centi magasságig ellepjen.
- Ha hajlakkot fújsz szőrcicákra és utána át görkorizol vagy rollerezel rajtuk, akkor begyulladhatnak.
- Ha egy pórázt tekersz a csillár ventillátorára, a ventillátor motor nem lesz elég erős ahhoz, hogy egy 21 kilós batmannek öltözött gyereket megpörgessen.
- Ha fékfolyadékot clorox nevű háztartási tisztítószerrel keversz, akkor rengeteg füstöt kapsz eredményül.
- Bizonyos lego építőelemek sérülés nélkül keresztül tudnak jutni egy négy éves homo sapiens emésztőrendszerén.
- Mindegy mennyi zselét keversz a fürdőmedencébe, nem fogsz tudni járni a vízen.
- A benzintartályba került üveggolyók tömérdek furcsa zajt tudnak okozni vezetés közben.
- A mosógép centrifugálásától a földigiliszták nem elszédülni fognak...
- Az autód kazettás magnója perselynek kicsi.
- Bármennyi wc is van otthonodban az sosem elég!
- A kád lefolyóján még pumpával is nehezen megy le az ürülék...
- Nincsenek törhetetlen szemüvegek és poharak...
- Ha az ember bedug valamit - pl. egy üveggolyót v. borsószemet - az orrába, akkor az ki tud jönni a száján. És fordítva.
- Folttiszítók nem is viszik ki a hányás foltját a szőnyegből. Az ágyszivacsból sem. A szagát sem veszi el semmi.
- Mélyalvás közben is jó a gyermek hallása. Főként, ha a szülők szeretkeznek.

Álmodtam az éjjel. Újra lepörgött előttem a leblokkolás okán elhasalósra sikeredett XIX. századi szociológiatörténet vizsgám. A valóságtól csak annyiban tért el az álmom, hogy míg 15-én, a való világban a jegyem beírása után rögtön távoztam, addig az álmomban a t. úr a jegyem beírása közben pontról pontra elmondta, hogy mit várt volna el, miket kellett volna elmondanom. Marhára szégyelltem magam. Ciki volt a szitu.

Aztán felkeltem, és pár óra elteltével már tanultam is a hétfői UV-ra az anyagot. Ott vettem csak észre, hogy álmomban a tanerő bizony szóról szóra ugyanazt mondta el, ami a jegyzetemben is olvasható. "Milyen okos!" - gondoltam és tanultam volna tovább, ha nem esik le a tantusz. Hiszen az álmomban az én agyam generálta a tanár szájába is a szavakat, há' de nem??? A tudás tehát már bennem van, csak...

...csak a tanulási technikám nem éppen a legoptimálisabb, úgy látszik. Sajnos fogalmam sincs, hogy mi lehet az én best of egyéni info rögzítési módszerem, mindenesetre tény, hogy most élem át életem leggyatrábban sikeredő vizsgaidőszakát, pedig ez már a 7. Van rutinom, és most mégsem megy. Tanulok ugyanúgy, ahogy eddig, de nem. Nem akarnak rögzülni az adatok, a tények, az elméletek, sem pedig a következtetések. Hogy mi a rossebbtől van ez? Na mindegy... Így jártam.

Amúgy Konfuciusz a király!
Elméleteket agyba tömködő egyetemek,
figyeljetek és tanuljátok meg, mert igaz:

Na neeeee! Így könnyű, így én is tudok dobolni, zongorázni, gitározni. Nem kell hozzá hosszú évek gyakorlása, csak egy türelmes, zeneértő cimbora, aki ért (nagyon ért) a videók vágásához. Lasse Gjertsen, akinek hasonló videóiból több is van a világhálón, ismét alkotott. Köszi a videót BB-nek!

Egy kis határátlépést követtünk el a közelmúltban. Történt ugyanis még a távoli múltban, hogy vezetővé lettem felkérve a Szentjánosbogár vezetőképzőjéhez, csak úgy, ahogy annak rendje és módja szerint a macska is fel van mászva a fára.
Aztán egyre-másra születtek a saját monitorra, majd újságpapírra vetett gondolataim is, meg másoktól is gyűjtögettem a "csoportvezetéshez még alkalmas lehet" féle tanulmányokat, linkeket stb-t. Végül olyan méretű adathalmazt halmoztam már föl egy nagy file-halomba, hogy idővel honlapot is nyitottam mindennek. Egy szó, mint száz: ezt megtalálta a Bosi, ők pedig felkértek minket: osszuk meg velük gondolatainkat, tapasztalatainkat a csoportvezetésről.

Így történt, hogy Ritával kidolgoztuk a Szentjánosbogár első, még csak 0.1-es alfa verziójú "idegenben" tartott vezetőképzőjét. Témáink: a konfliktus, a kommunikáció és a Bogár játékpedagógiája. Még elgondolás tárgya, hogy ha mindkét időponton túlleszünk, folytatjuk-e ezt a tevékenységünket a Bogáron kívül is, vagy maradunk bévül. Mindenesetre én nem zárkóznék el előle és kíváncsian várom az 1.0-ás verzió létrejöttét... :)

Vészes előérzésekkel, gonderhelten rohantam a vonathoz, mert egy kicsit elhúztam az időt. Ciki lett volna egy órás késés miatt megbukni. Persze az új és elvileg biztosabb menetrend óta akár 5-10 percet is késhetnek a viszonylatok (volt már 25 perc is). Lihegve másztam fel Aquincum-felső peronjára, és konstatálva az ismételt pontatlanságot, kissé bosszankodva vártam a Siemens érkezését.

De aztán hátrafordulva el is felejtettem mérgemet az elémterülő ritka látvány miatt, és csodálni kezdtem a Kaszásdülő-lakótelep és Óbuda megálló közötti ütött-kopott ligeten még jelenlévő éjszakai ködöt, ahogy ottrekedt a fák közt. A város már morajlott, a nyolc sávos Szentendrei út zúgott a reggeli forgalomtól, de közvetlen mögötte még ott terpeszkedett sejtelmesen az átláthatlan, szép lassan ide-oda hömpölygő ködfelhő.

Aztán egyszer csak előjött a reggeli felhők közül a Nap is, és ahogy elnéztem a felhők állását, nem is nagyon akaródzott visszahúzódni már. Szép volt látni a magaslatban fekvő peronról végigpásztázva Óbuda jelentős részét, ahogy az árnyék a napfény hatására villámgyorsan elhúzódott és semmivé vált. A vonatom persze még sehol sem tartott, be sem mondták, úgyhogy volt időm végignézni a sűrű, szinte tejszerű köd reakcióját. A Nap sugarai agresszívan hatoltak át az éteren, egyenesen bele a fehérségbe, amely megelégelve csillagunk reggeli zaklatását, "Oszolj!"-t fújt és bomlani kezdett. Láttam már felhőt tovakúszni az égen, de vertikális mozgásában még nem volt szerencsém megfigyelni egyet sem. Na most volt. Akár egy dzsines mesében, a felhő emelkedni kezdett, és szép lassan előtűntek a 2-3 négyzetkilóméteres liget fái, bokrai is. Mire a vonatom begördült, már semmi sem látszódott a jelenségből, felszállt és részecskéire hullott, hogy majd később, valahol máshol újból összeálljon.
A vizsgám pedig hármas lett.

Azt hiszem, azért kezdem már kiásni magam az egyik hóbucka alól (és lassan bebújok a másik alá.)

Holnap van az utsó normál vizsgaidőszaki vizsgám, utána már csak - eddig - 1 UV, de azt túléljük.
A másik hóbucka az két határidős meló: márciusi rovatom elkezdése és befejezése röpke egy-másfél hét alatt, valamint egy könyv digitalizálása vasárnapig. Megoldjuk...

Szováta:
Na igen, talán az egyetlen olyan hóbucka, amit most úgy kifejezetten élvezek is, és boldog vagyok, hogy végre ezzel vagyok behavazva. Már csak kettőegészöt hét, és húzunk vissza hozzájuk, akiknél már voltunk novemberben is. 30-án indulok. VÁÁÁÁROM!

De előtte vezetőképző hétvégét tartunk Dobogókőn. Persze. Az is jó muri lesz, no meg izgalmas, mert teljesen lebontottuk a régi vezetőképzőt és részben ugyanazokból a kockákból, részben új elemekből építettünk egy újat. Reményeink szerint ez már olyan VK lesz, amire vissza is fognak emlékezni, ha olyan problémás helyzetbe kerülnek, amit Dobcsin megtanulva könnyebben oldanak majd meg. Tehát funkcionalistább elvű az egész.

Csak egyet sajnálok, hogy ennek a folytonos elfoglaltságnak szegény vörösváriaink látják a kárát, mert folyton valamilyen okból elmarad a klub, és el is fog még maradni a közeljövőben néhány. :(

Ez most ilyen ego-bejegyzés lesz. Sokszor feljöttem idő közben a blog.hu-ra, de nem jutottam el odáig, hogy írjak is, pedig több mindent le szerettem volna pötyögni, csak mindig az ugrott be, hogy annyi idő alatt, amennyi alatt leírom, amit gondolok épp, sokkal több mindent is lehetne tenni. És tettem is kisebb-nagyobb sikerrel.

Mi is történt velem az elmúlt éveknek tűnő kéthetében? Túl vagyok sok mindenen és most úgy érzem, van egy szabad 20 percem, amikor ezt meghagyhatom az örökkévalóságnak, de legalábbis a blog.hu szerver pusztulásáig.

Történt ugyanis, hogy ez a vizsgaidőszak minden eddiginél brutálisabb, pofozósabb, idegölőbb, agysorvasztóbb, pedig még szigorlatom sincs. Ennek oka, hogy a drága tanarainknak sikerült kb. két hétre besűríteni az összes lezúzós vizsgát. Így előfordult, hogy 2 nap 4 vizsgám is volt köztük az extra bukós statisztikával.
Aztán zsinórban 3 vizsga még, és még ezen a héten kettő, amiből a mait (XIX. századi szoctöri) egy sikeres tétel-melléhúzással kezdtem: UV. Sebaj, ott van még szerdán az ókori filó, amiért már megkaptam a magamét mindenkitől: mondván, nem vagyok normális, hogy felvettem, mert ha nem jártam be (szemináriumom volt közben), akkor végem van. Azért én csak nekimegyek.

Na és akkor az én Max Weber sztorim még a végére. Szóval ez egy tantárgy neve. Erről az ipséről tanultunk féléven át. A vizsga pedig nem egy rózsaszín felhő. Amolyan torokban-szívdobogtatós:

Tanár porig aláz. Izzadok. (Most már én is beismerem, hogy az utcák tisztán tartása a hivatásom, nem ez. Esetleg elmehetek még síküveg-higénia technikusnak... talán.)
- Ember, eddig mindent én mondtam ki maga helyett. Össze-vissza beszél. A közepével kezdi, a végével folytatja és az elejével fejezi be. Meg ne használja azt a szót, hogy "dolog"! Az olyan, mint az "izé". Maga egy diplomás csóka akar lenni, vagy mi?! Hát nem nyűgözött le! Hányasra értékeli a feleletét?
- (legyünk merészek, mert azért alkottam valamit) 2-es vagy 3-as.
- NINCS VAGY-VAGY!!! HÁNYASRA ÉRTÉKELI A FELELETÉT???
- (oké, meggyőzött) 2-es.
- Hmm... Maga szerint ilyen jó indulatú vagyok...?

Beír egy jegyet, bevágja az indexet és a kezembe nyomja.
Felszívódok, indulok elásni magam. Kint lerohannak, hogy na mi volt? Na jó, azért megnézem. 3-as...

Szerintem élvezte, hogy legalább egy percig bukottnak érzem magam.

Állítólag ilyen is volt Max Weber vizsgán:
Fiatalember bemegy. Leül.
- Na! Mondja!
- (remegő hangon) Jó... de... nem kaptam még tételt...
- MAX WEBER!!!

A többi történésről mégiscsak később.
De pl. láttam gyönyörű ködfelhőt, kb. 80%-os szintre szerveztem egy szovátai önkéntes kiruccanást, szervezés alatt van a X. Országos Szentjánosbogár Métabajnokság is, nagyot javítottunk azt hiszem a Vezetőképzőnk rendszerén, teszteljük is nemsokára, megtartottuk Ritával a Bogár első nem magunknak tartott vezetőképzőjét. Szóval van itt mozgás...