Általános jótanácsok
Beszélj kevesebbet : figyelj többet!
Mondj kevesebbet: tegyél többet!
Aggodalmaskodj kevesebbet: munkálkodj többet!
Száguldozz kevesebbet: sétálj többet!
Egyél kevesebbet: rágjál többet!
Kezdj bele kevesebb dologba: fejezz be többet!
Hibáztass kevesebbszer: bocsáss meg többször!
Öklözz kevesebbszer: ölelj többször!
Versengj kevesebbszer: segítsél többször!
Végy el kevesebbet: adjál többet!
Akarj kevesebbet: legyél több te magad!
Bosszankodj kevesebbet: nevess többet!

A magyar köznyelv számára idegenül hangzik a kifejezés: „méltányos kereskedelem”. Első nekifutásra az átlagember azt gondolná, hogy egész biztosan egy olyan fajta kereskedelmi formáról van szó, ahol „nem verik át a vásárlót a humánus eladók”, vagy „az értékéhez pontosan igazodik az adott termék ára” stb. Nem csoda, ha a magyar ember nem tudja pontosan definiálni a kifejezést, hiszen Nyugat- és Észak-Európa, illetve Észak-Amerika után Magyarország két évvel ezelőtt, 2005-ben kapcsolódott be a fair trade rendszerbe fogyasztóként.

Mi is az a fair trade?
A Fair Világ Méltányos Kereskedelmi Szövetség értelmezésében „a méltányos kereskedelem (fair trade) az a kereskedelmi kapcsolat, amely párbeszéden, tiszteleten alapul, átlátható és nagyobb egyenlőségre törekszik a nemzetközi kereskedelemben. Hozzájárul a fenntarthatósághoz azzal, hogy a hátrányos helyzetű, különösen a „Dél” termelői számára, jobb kereskedelmi feltételeket kínál és biztosítja alapvető jogaikat.”
Célja „a hagyományos nemzetközi kereskedelem gyakorlatának megváltoztatása annak érdekében, hogy ne nőjön a szakadék a fejlett és fejlődő országok között, hanem a szegény régiók termelői is tisztes jövedelmet keressenek munkájukkal, és folyamatos fejlődéssel javuljanak az esélyeik a nemzetközi versenyben.” (Forrás)

Tehát alapvetően egy inkább segítségnyújtásra törekvő, és csak másodsorban profitorientált kezdeményezésről van szó, hiszen (írásban is adják) a méltányos kereskedelem szülte termékek terjesztői akkor végzik megfelelően dolgukat, amennyiben a hátrányos helyzetű termelők magasabb jövedelemre és életszínvonalra tesznek szert; jobb piacra jutási esélyekhez jutnak hozzá; magasabb felvásárlói árakkal tudnak számolni; hosszú távú kereskedelmi kapcsolatban bízhatnak; figyelnek a nők egyenjogúságára; védik a gyermekeket a kizsákmányolástól és a gyermekmunkától; illetve hatékonyan érvényesítik az emberi jogokat. (Forrás) A gyermekmunkára vonatkozóan azért is lehet különösen érzékeny a „fair trade” intézménye, mert nagyjából 211 millió gyermeket dolgoztatnak világszerte a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felmérése szerint.

A fair trade rövid története
A gyökerek egészen a XIX. századig nyúlnak vissza, amikor is az angol és olasz mozgalmak a termelőtől a kereskedőig egységes gazdasági láncokat hoztak létre. Ennek nyomai Magyarországon is megtalálhatók voltak (ld. a Kossuth Lajos vezette Védegylet (1844), és a Károlyi Sándor által alapított Hangyaszövetkezet (1898))
A világháborúk után több amerikai szándékosan puerto rico-i termelőktől vásárolt, hogy ezzel is támogassák megélhetésüket, mígnem 1958-ban létrejött az első méltányos kereskedelemben termelt terméket árusító bolt. Európában is ekkortájt jelentkeztek az első fair trade szervezetek. A 60-as, 70-es években a déli országok civil szervezetei is felismerték a fair trade szükségességét, és kapcsolatokat kezdtek kiépíteni északi csoportokkal, hogy ezzel is elősegítsék az egyenlőséget a nemzetközi kereskedelemben.
A következő évtizedekben sorra alapulnak az újabb és újabb szervezetek, amelyek idővel rájöttek, hogy ha nem fognak össze és nem együtt dolgoznak tovább, akkor nem sokra mennek. Így kapcsolódtak össze és tömörültek be egy-egy nagyobb importszervezet alá a világ számos kisebb kezdeményezései.
1988-ban közös logót is találtak maguknak a termelők, így azok termékei onnantól könnyebben észrevehetők, megkülönböztethetőkké váltak a vásárlók számára.
1994-ben megalakult a „NEWS!” (Network of European World Shops), amely 15 európai ország kb. 3000 fair trade boltját képviseli. Ez a szervezet koordinálja az európai kampányokat és ösztönzi az információ- és tapasztalatcserét. 1996-ban a NEWS! megalapította az Európai Fair Trade Napot, amelyet aztán „világ szintű eseménnyé” formáltak, amelynek következtében 2002. május 4-én ünnepelték az első Fair Trade Világnapot.
1997-ben megalakult az FLO (Fair Trade Labelling Organisations International), amely szervezet felelős a nemzetközi fair trade szabványok megállapításáért, a termékek hitelesítéséért, a szabványok szerinti kereskedelem ellenőrzéséért, és a termékek címkézéséért.
Magyarországon a Védegylet, az Útilapu, a Planet Klub, a Zöld Fiatalok, a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az Ökotárs Alapítvány 2005 tavasza óta folytat népszerűsítő tevékenységet kiadványokkal, középiskolai előadásokkal; tanártovábbképzéssel, fesztiválokon információs pontként szolgáló „mobil kávézókkal” stb. Időközben egyre több biobolt, kávézó, teázó és bolthálózat is beszállt a méltányos kereskedelemből származó termékek árusításába, és megnyílt az első kifejezetten „fair trade termékeket” árusító bolt is Budapesten, a Fair Trade Center. (Forrás)

Hogyan működik?
Először is a termelőszövetkezetnek taggá kell válnia. Hogy melyik termelő juthat hozzá a fair trade „címkéhez”, azt az előbbi fejezetben is említett FLO (Fair Trade Labelling Organisation) nemzetközi szervezet állapítja meg, miután a termelő regisztrálta magát a szervezetnél.
Igen szigorú követelményeknek és elvárásoknak kell ehhez megfelelni, amelyet nem is teljesít maradéktalanul minden a déli országokban található termelő. A szövetkezetnek elsősorban demokratikus elveken kell alapulnia, és csak másodsorban profitorientáltnak lennie. Célja tehát elsősorban nem a profit vagy a befektetők haszontermelése, hanem az, hogy dolgozói számára érvényesítse és betartsa az őket megillető alapvető polgári és emberi jogokat, kötelességeket. A fair trade prémiumból pedig iskolát, ívóvíz-hálózatot, egészségügyi, és ehhez hasonló közcélú intézményeket kell létesíteniük.
A termelőszövetkezet tulajdonosai nem lehetnek külső részvényesek, partnerek „alapítók kis csoportja”, akik csak leszedik a nyereséget. Viszont tulajok lehetnek a benne dolgozók. Tulajok, felső vezetők és alkalmazottak azonos tulajdonhányaddal rendelkeznek, és a profitból/veszteségből is egyenlően részesednek.

Ha a termelő tudja biztosítani ezeket a feltételeket, tagja lehet a „fair trade”-nek.

Ám, ezután is teljesítenie kell bizonyos előírásokat a termékeivel kapcsolatban, mivel a méltányos kereskedelem kitalálói nem csupán a hátrányos helyzetű dolgozókra gondoltak, hanem a fogyasztókra is. Amennyiben lehetséges, a termelőknek biogazdálkodást kell folytatniuk. Természetesen nem várható el minden – főleg kis területtel, vagyonnal rendelkező – termelőtől, hogy azonnal átálljon, ezért ez nem is belépő feltétel. Ők anyagi és szakmai segítséget kapnak, hogy minél hamarabb váltani tudjanak. Ha ez megtörtént, ők is megkapják termékeikre a bio-címkét.

A fairvilag.org a következő termékekről számol be:
„Címkés termékek: Kávé, tea, kakaó, nádcukor, csokoládé, banán, méz, bor, rizs, gyümölcslevek, szárított és friss gyümölcsök (banán, narancs), sportlabdák, focilabda, virágok.

További termékek: kézműves, dekorációs termékek: kiegészítők, ékszerek, textíliák, kerámiák, fonott kosarak. Több mint 800 termék.”

Miután megkezdődött a termelés, az árut el kell juttatni a fogyasztókhoz, akik sok esetben több kontinenssel is arrébb laknak. Ezt a munkát maguk az importőrök végzik, akik – hogy ne menjen át több kézen is az áru, ezzel is emelve az árat – közvetlen kapcsolatban állnak a szövetkezetekkel, így a haszon is közvetlenül jut el a termelőkhöz és közösségeikhez. Ezzel a módszerrel a bevétel mintegy 28 százaléka jut a termelőhöz, szemben a hagyományos kereskedelmi formák 10-12 százalékával. (Forrás) Az importőröknek és a termelőknek kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló, hosszú távú kereskedelmi kapcsolatra kell törekedniük. Az importőröknek mindig méltányos árat kell fizetniük a termékekért, abban az esetben is, ha a világpiaci ár leesik. Továbbá hitelt kell biztosítaniuk a termelőknek, ami segít nekik elkerülni a csődöt például az aratások közötti időszakban.

Ha mindez maradéktalanul teljesül, akkor azzal ma (2006. decemberi adat) 420 termelőszövetkezet és közvetlen környezete jár jól Afrika, Ázsia, latin-Amerika 50 országában, ahol nagyjából 800.000 farmer- és munkáscsalád számára biztosítják így a tisztes megélhetést.

A fogyasztók pedig Ausztria, Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Írország, Japán, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Finnország, Svédország, Svájc, USA, Mexikó, Ausztrália, Új-Zéland, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Lettország és 2005-től Magyarország.

A számokból az látszik (nekem, laikusnak), hogy a „mozgalom”, bár közel 50-60 éve kitalálták, még gyermekcipőben jár, és így nem is csoda, hogy a fair trade a nemzetközi kereskedelem mindössze egy ezrelékét teszi ki. Egyfelől nézve kevésnek tűnik ez a 420 szövetkezet, és biztosak lehetünk benne, hogy ennél sokszorosan több terület dolgozója, munkása vár arra, hogy a „méltányos kereskedelem” által őt is emberszámba vegyék mind a jogait, mind a fizetését tekintve. Másfelől nézve viszont nagy jelentőségűnek számít ma a világon, hogy valakik nem csak elmondják, hogy másoknak mit hogyan kellene tenniük, hanem maguk tesznek az ügy érdekében. A fair trade által érvényesül az a sokat hangoztatott ötlet, miszerint a szegény országoknak nem halat (segélyt) kell adni, hanem meg kell tanítani őket halászni.

És mi magyarok?
Valóban, akaratlanul is felmerül a kérdés – elnézve a magyar termelők sok esetben kilátástalannak tűnő helyzetét – hogy vajon mi, magyarok beletartozhatunk-e ebbe a rendszerbe. A mi termelőink vajon kérhetnek-e segítséget ettől a szervezettől, vagy mi már fejlettebbnek számítunk? „Sajnos” igen, a mi termelőink már (de reméljük nem „egyelőre”) nem tartoznak abba rétegbe, amelyet az FLO a fait trade rendszerbe be kívánna vinni. Ellenben a mi érdekeinkre is figyelnek azzal, hogy ne hozzanak Magyarországra olyan termékeket, amelyek a magyar termékekkel konkurálnának, többek között mézet és borokat.

(Viszont mi, magyarok könnyedén támogathatjuk a saját termelőinket azáltal, hogy különös figyelemmel keressük boltjainkban a magyar termékeket. Hogy mi magyar, arról könnyedén meggyőződhetünk a „made in Hungary” kifejezést keresve a termék csomagolásán, de jó, ha tudjuk, hogy az 599-el kezdődő vonalkodú termékek szinte mindegyike magyar termelőktől származik.)

Még éretlenek vagyunk rá?
Míg Nyugat-Európában és Amerikában többszáz millió dolláros üzlet a fair trade, addig Magyarországon csak döcögve mozdul előre centiről centire a méltányos kereskedés szekere. Pedig ezekkel a termékekkel elvileg mindenki jól jár, a termelő a neki jogosan járó összeget kapja termékéért (a bevétel közel 30%-át), a fogyasztó pedig szigorúan ellenőrzött, minőségi termékkel lesz gazdagabb.

Az Ökotárs Alapítvány kutatást végzett, hogy kiderítse, miért utasítja el a magyar fogyasztó a tisztességes kereskedelemből származó árukat. A felmérés szerint a magyar fogyasztók mindössze 13 százaléka lenne ideális fair trade vásárló. Ők saját bevallásuk szerint jó anyagi helyzetben vannak, átlátják vásárlói szokásuk következményeit, és többet lennének hajlandók fizetni a méltányos kereskedelemből származó árukért is.
Mindenesetre a magyar lakosság többségének nem ez a hozzáállása. Ennek első számú oka a magyarok igen magas árérzékenysége. Pedig a fair trade termékek ugyanabban az árkategóriában (csak egy kicsit drágábban) kínálnak – a legtöbb esetben minőségibb – választási lehetőséget a multi cégek által előállított és a globális kereskedelem által szállított termékekhez képest. Ez a „kis eltérés” (még utána fogok járni, hogy pontosan mennyi) a magyarok számára már komoly fejtörést okoz, amelynek általában a kicsivel olcsóbb, de nagytermelőket támogató termék megvásárlása lesz a végeredménye.
Egy másik csoport pedig ugyan a déliekkel való együttérzéséről biztosította a kutatás készítőit, de azt mondják, hogy ők inkább a magyar termelőktől igyekeznek vásárolni, hogy ezzel is a hazai termelőket támogassák. Egy harmadik csoport pedig úgy gondolkodik, hogy nem a mi, hanem a gazdagabb, nyugati országok feladata lenne a harmadik világ szegényeinek a támogatása.
„Nyugat-Európában is két évtizedbe telt, amíg a fair trade elterjedt. Itthon is hosszú évekbe telik, amíg valamiféle eredményt tudunk majd felmutatni.” – mondta Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány elnöke, miután az [origo] a kutatásról kérdezte.

Szerinted?

Mint azt már többször is hangoztattam itt, nem szeretem a hangembereket, azaz azt a személyiségtípust, amelyik csak addig nagy arc, ameddig meg lehet mondani, hogy kinek mit kéne tennie ahhoz, hogy jobb legyen a világ, de ő egy lépést sem tesz, legfeljebb az íróasztala felé, ahová leülve megírja újabb frappáns nézeteit. Bár közülük sokan nagy dolgokat mondtak ki és írtak le, mégsem szeretem például az íróasztal-szociológusokat.

Persze bele kell törődnöm, hogy ez vélhetőleg így marad, és még azt is el-el fogadom, hogy egyeseknek éppen ez a feladatuk. Gondolkodni, és megrendelésre vagy saját akaratból tippekkel szórni meg a világot, illetve azokat az embereket, akiknek pedig az a feladatuk, hogy (jó esetben a gondolkodás mellett) cselekedjenek is. Viva la munkamegosztás! (De akkor sem szimpik a megmondó emberek!)

Hála Istennek (úgy ahogy) akadnak cselekvők is. Itt most elsősorban nem a mezei, alkalmi önkéntesekre gondolok, hanem azokra a nagyobb kaliberű / hatalmú emberekre, akik akár meg is tehetnék, hogy magasról, folyékonyan és nagyívben tesznek a világra, mégsem rá, hanem érte tesznek.

Úgy sejtem, részben ilyen emberekben merült fel eleinte a méltányos kereskedelem (fair trade) gondolata, és kezdtek hozzá ötleteik, gondolataik megvalósításához.

Ritka pillanat, amikor az ember megteheti azt, hogy csak úgy van, és direkt, de legalábbis szánt szándékkal nem csinál semmit egésznap. Mondjuk úgy, aktívan pihen...

Az elmúlt hét talán a legkeményebb volt az eddigi évben, amit nem sok ellenségemnek kívánok (miért, vannak ellenségeim?). De szóval hajtás volt, mentális hardcore.

Pénteken társtöri szigorlat, ami eleve nem a kedvenc szocos témám. De előtte szerdán és csütörtökön a nyári duplaszám lapzártáját kellett intézni (tehát kétszer annyi munka, mint a megszokott), és mindennek a tetejébe egy extra adag konfliktuskezelés, problémamegoldáson való gondolkodás, ami igazán várathatott volna magára még egy hetet. De nem várt.

6 napot tanultam a szigóra, napi 4-6 óra mennyiségben. A lapzárta is úgy folyt, hogy hol tanultam, hol lapot zártam felváltva, vagy ahogy a telefon csörgött. Csütörtökön, miután leadtam a rovatot a tördelőnek, könyvtárba húztam, közben jött a telefon az "extra adag problémával", aminek a megoldási folyamata azóta is tart, és még tartani is fog egy ideig. Közben megpróbáltam azért odafigyelni arra, amit olvasok. Több-kevesebb sikerrel ez ment is, csak tényleg egyfolytában pörgött az agyam.
Végül pénteken a 3 szóbelis szigorlaton az egyikből elhasaltam. UV kéthét múlva. Az élet amúgy szép, csak néha lehetne lassabb.

Ma éppen lassabb, mert elhatároztam, hogy sok-sok hét után ma nem foglalkozom mással, csak amivel ÉN akarok. Eddig sínen vagyok...

Egyszer már írtam itt arról, hogy utálom azt, amikor valakinek csak "a szél lengeti a pofáját", és csak abban profi, hogy megmondja, másoknak mit kéne tenniük, meg hogy hogyan lesz jobb ez az ország / világ, de ő nem tett keresztbe a célért egy fűszálat sem. (E felismerés óta nem szívesen hallgatok és tapsolok meg minden lelkesítő, ünnepi, irányt mutató vagy ígérgető beszédet előaadásokon, tüntetéseken.)


Egyetlen véradó átlagosan 3 embert ment meg azzal a 450 ml vérrel, amit lecsapolnak tőle. Júj! Ez majdnem fél liter! Valóban. A nagyon alacsony vérnyomásúak számíthatnak egy kis szédülésre utána, ha nem isznak előtte egy kávét, vagy nem esznek, nem isznak eleget, de a magas vérnyomásúaknak kész felfrissülés, fitt érzés. (tapasztalat!)

Amitől még félni szeretünk, az a tű. Pedig becsszó, nem okoz nagyobb kellemetlenséget, mintha egyszer megcsípnélek egy kicsit.

Inkább az érzésért csinálja az ember, ha képes átérezni, hogy ezzel a minimális, önként vállalt szinte a semmivel egyenlő kellemetlenséggel (és az érte kapott sok szelet csokival, ajándékkal) átlagosan 3 életet fog megmenteni.

Ha érdekel ez a kis, de hatalmas eredményű önkéntesség, nézz utána itt:

Most jött a Neptun-üzenet: Átmentem "BSZO-2142. Matematikai statisztika II." tanegységből. Elvileg tehát...
... tudok hipotéziseket vizsgálni: várható értékre irányuló próbákat végezni (egymintás és kétmintás u- és t-próba, Welch-próba, rangpróbák, varianciaanalízis). Szórásra irányuló próbákat végezni (F-próba). Illeszkedésvizsgálatot végrehajtani (Kolomogorov-Szmirnov teszt, "khí"²-teszt). Függetlenségvizsgálni ("khí"²-teszt). Homogenitásvizsgálni ("khí"²-teszt). Kétváltozós lineáris regressziószámítást csinálni. Korrelációs együtthatóval és determinációs együtthatóval együttműködni. Többváltozós regressziós modellt építeni. Útelemezni. És a magyarázó változókat megválasztani stepwise, backward, forward módszerrel. A multikollinearitásról már ne is beszéljünk...

...gyakorlatilag nem annyira. De psssszt!

Hogy a ROSSEB egye meg a levegő pollen, nyárfaszösz, virágpor és egyébpor tartalmát, továbbá az ezzel együtt járó, életemben először tegnap előjövő, remélhetőleg csak ideiglenes allergiámat!!! Ugyanis emiatt kiapadhatatlan "kúttá" vált az erőst viszkető és égető érzést felváltva produkáló orrom és a szemem egyaránt. Tanulni így csudajó!
Egye meg továbbá a melegfrontot, amire egy régi bicajos balesetem óta érzékeny vagyok és most épp szétpattanóban van a fejem. Illetve azt a hideg sört is, amit 3 napja ittam, és a torkom azóta is fáj!!! (Köszi Apu a Mebucaint!)

Ezeket leszámítva jó egészségben vagyok, köszönöm szépen!

Az első benyomás feltételnül pozitív. Feltéve, ha van Adobe Flash Playerünk, hiszen az egész oldal egy az egyben flash-animációkból áll össze, úgy ahogy van. Megértem a fejlesztőket, hiszen szokatlanul látványos elemekkel tették élvezhetővé és izgalmassá az oldalt, de egy nagyobb hibát követtek el azzal, hogy nem gondoltak a számítógépes világban járatlan böngészőkre, akik nem merik vagy nem szánnak időt arra, hogy megértsék a flash szükségességét és telepítsék az Adobe falsh player-t a gépükre, ha még nincs fent. Még akkor sem, ha egy linkkel segítik azokat, akik mégis megpróbálkoznak vele. Továbbá nem gondoltak azokra sem, akik iskolából vagy munkahelyről próbálják megnézni az oldalt, ahol esetleg szintén nincsen a flash-animációk lejátszásához alkalmas plugin a számítógépeken vagy le is van tiltva, de mivel nem rendszergazdák, lehetőségük sincs telepíteni azt, így csalódottan otthagyják az oldalt. (Ilyenek a számítógépek a több ezer hallgatót számláló PPKE-BTK géptermeiben is.) A flash ellen szól még az is, hogy semmilyen szöveget nem tudok kijelölni az oldalon, hogy esetleg másnak megmutassam (bár ez jó szerzői védelem is), illetve csökken az esélye annak is, hogy a látogató rátaláljon a honlapról elérhető Fiatalok Krisztusért Mozgalom oldalára. (erről később)
Ettől eltekintve tényleg ízléses és dizájnos az oldal, csak nagy kérdés, hogy megéri-e ennyi flasht felhasználni. Persze annyira azért így sem vészes a helyzet, csak erre érdemes lehet odafigyelni.

Ha mégis van flash playerünk, akkor belépve az oldalon túlzás nélkül állíthatom, hogy egész frappáns, magával ragadó és egyedi látvány fogad. Szószerint belelapozhatunk az aktuális számba. Profi ötlet, sehol máshol nem láttam még ilyesmit. Ha saját ötlet, akkor tényleg csillagos 5-ös érte! A címek nagyon beszédesek, érdekfeszítők, és jól simulnak a mai fiatalok lazaságához. Mégsem bulvár sem külsőben, sem stilisztikailag. Ha valamelyik pedig jobban érdekel, akkor a nagyítóval beleolvashatok (azaz PDF formátumban jelenik meg az oldal) 10/10 pont az egész megvalósításért.

Nagyon pozitív élmény az olvasó számára, hogy az archívumból viszonylag sok régi szám letölthető ugyanígy lapozgatva, majd kinagyítható PDF formátumban! Találunk még on-line előfizetési, sőt ajándéknak szánt előfizetési lehetőséget is. Továbbá "ezerrel készül" a médiaajánló is, ami szintén ritka szolgáltatás a keresztény médiumoknál.

Fontos és példaértékű lehet, hogy a lap küldetését külön oldalon, egy bő mondatban is elolvashattuk a honlap előző verizójánál (mellette megtaláltuk ugyanezt bőven kifejtve is.) Most egyelőre átalakítás alatt van ez a rész is, mint a médiaajánló, de Már eleve az pozitív, hogy a lappal ismerkedők számára kiteszik a küldetési nyilatkozatukat, amelyből nagyon sok minden kiderülhet a lapból. Van, aki e szerint fogja kipróbálni az újságot.

A kapcsolat menüpont közvetlen e-mailírási lehetőséget biztosít, így nem kell külön megnyitni a levelező rendszerünket. Továbbá egy teljes impresszumot is találunk.

Az oldal jobb felső sarkában található link (Fiatalok Krisztusért Mozgalom: http://www.yfc.hu) nagyban teljesíti azt az „elvárást” is, amelyet még szívesen támasztanék egy keresztény médium számára: azaz lehetőséget ad a kommunikációra (vendégkönyv, közvetlen e-mailezési lehetőség, többnyelvű olvasási lehetőség) és főleg a fiatalok felé nyit az oldal. Azon túl, hogy egy szép leírást találunk a mozgalomról és megrendelhetjük a közösség kiadványait, rengeteg „ifióravázlatot” tölthetünk le, ami kifejezetten hasznos és egyedi ötletlista az ifjúsági csoportvezetők számára! (csak a nagyon "furán" mosolygó fiatalemberről készült képet cserélném le valami komolyabbra. Persze maradhat ő is, csak egy másik képpel kéne kihelyezni, mert ez nem egy előnyös kép róla.)
Hiányolok egy fórumot, igaz, „hamarosan” lesz vendégkönyv. (féléve is "hamarosan" volt kiírva.)

Konklúzió: A Jelige.hu alapvetően egy szép oldal a maga nemében, egyértelműen látszik is az erre való törekvés. Egyedül a túlzott flash használatával nem értek egyet, mert sokakat meggátolhat az oldal böngészésében. Ugyanakkora ha minden lehetőségünk adott rá, akkor öröm böngészni és lapozgatni az aktuális számot.

Egyetemista diákként naponta vonatozom 20 km-t összesen 6-szor egy héten (demerthogy szombaton is). A bérletem május előtt 960 Ft-ba került, amelyet egy normális összegnek gondoltam. Most 3990-et fizetek ugyanezért a bérletért. Vagyis fizetnék, ha tudnék...
De nem tudok, mert az egyetemünk megállójánál nincs a pénztárban 20 km-re szóló bérlet. Vagyis volt, de elfogyott (az eddig ott töltött 4 évem alatt először!!!). A pénztáros mondta, hogy 200-at szokott kérni a központtól, de most csak 10-et küldtek több fajtából is. (Több ezer fős egyetemről van szó.)
Számolni kezdtem. Egy hónapban kb. 24-szer utazom oda-vissza. Egy út 150 Ft, így 300 Ft naponta az utazás. Ez 7200 Ft havonta. Ezután komolyan örömmel fogom kifizetni a 3990-et. De undorítónak tartom, hogy még ez sem elég nekik, hanem naponta vetetnek velünk jegyet, hogy még-még-mégtöbbet kifacsarjanak belőlünk.
A jegyárakról nem a MÁV tehet elsősorban, hanem a minisztérium, ezt elismerem. De ha a MÁV nem ad bérletet, arról már csak a szeretve tisztelt Cég tehet! Köszi!

Ahogy megígértem, írok néhány totál laikus gondolatot a mai keresztény internetes médiáról. Úgy ahogy én, a júzer, tehát a felhasználó látom, érzékelem, fogom, tapasztalom.

Hogy melyikkel kezdem, csupán azt jelzi, hogy melyikre találtam rá legelőbb a neten vagy melyiket dobta ki előbb valami kereső. Tehát a sorrend semmiféle fontossági sorrendet nem takar.

FiatalOK – Keresztény ifjúsági magazin online:


Első nekifutásra tetszik a baloldalon található linkfalnak tűnő rovatfelsorolás, de a kattintási szándék után rájövünk, hogy az mindössze a nyomtatott újságban található rovatok felsorolása. Ettől aztán félkésznek tűnik az oldal, de valószínűleg nem is egy linkfal készítése volt a szándékuk. A főoldalon még cikkrészleteket találunk a legújabb számból, amely régen mintha nem frissült volna, de most ha jól látom, újabb cikkeket helyeztek ki. Minden cikkrészlet végén a megrendelési lehetőségre mutató linket találjuk.

A jobboldalon találjuk magát a megrendelési lehetőséget, és ugyanitt ingyenes számot is kérhetünk bemutatóba, ami alapvetően nem rossz ötlet, de komolytalanná és hiteltelenné teszi a kezdeményezést az a tény, hogy közel egy éve rendeltem ingyenes példányt, de máig nem jött meg.

Ugyanitt találjuk az adventista Reménység Rádió linkjét (ők nem linkelnek vissza, ami marketing szempontjából ha jól tudom, hiba, mert így a link csak elviszi a látogatót). A lap alján egy újabb Reménység Rádió-linket találunk, lejjebb pedig egy szintén adventista johir.net-re mutató hivatkozást, de ők sem linkelnek vissza. A két „reklám linkben” (nem tudom, kapnak-e érte valamit) egyébként tetszik a másik egyház felé való nyitás, és a kapcsolat kiépítésének a gondolata, de ezt valahogy jobban le kéne kommunikálni. Nem ismerem a nyomtatott formáját a lapnak, lehet, hogy ott találjuk meg ezt.

Dizájnilag az inkább lányos színösszeállítást, és a bal felső sarokban érdekes arcot vágó két fiatalt leszámítva egész szép az oldal, de az alapszínt valamilyen uniszex színösszeállításra cserélném. Az oldal létrejötte egyébként 2006. május 10. – de azóta nem sokat fejlődhetett, és látogatója sem volt túl sok, amire a számláló állásából következtetek. Tehát a reklámja sem túl nagy.

Konklúzió: Ha lenne a szerkesztőkben akarat, ambíció, sok mindent kezdhetnének az oldallal, hiszen egy fiataloknak szóló orgánumról van szó, akik közül sokan felettébb hosszú időket töltenek a számítógép előtt. Ezért lehetőséget kéne teremteni nekik a folyamatos kommentálásra, hozzászólási lehetőségre. Esetleg egy fórum – és annak erőteljes hirdetése az újságban, illetve más reklámhelyeken az interneten – vagy maradásra és továbbolvasásra késztető jó címek és témák sokat segítenének. Akár még az útkeresőknek is.