1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömet!
2. Mosolyogj és tanúsíts türelmet kellemetlen helyzetben is!
3. Szívből ismételgesd: „Isten, aki szeret engem, mindig jelen van!”
4. Szüntelen törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd!
5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot!
6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb!
7. Munkádat örömmel és vidáman végezd!
8. A látogatókat mindig szívesen és jóindulattal fogadd!
9. A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezz el!
10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magadra is rátalálsz!

Találtam egy idézetet. Gondolkodtam, kinek tudnám őszintén elküldeni, akikre tényleg áll, tényleg igaz. Aztán rájöttem... :)

Az abortusz téma mérhetetlenül nehéz és sok vitát kelt az egész világon. Hogy én miképp vélekedek róla, már megírtam. Most csak egy figyelemfelkeltő fiktív imát szeretnék megmutatni, ami azt gondolom, elég jól szemlélteti, hogy miképp gondolkodna egy magzat, ha tudná mi fog történni vele:

I.  Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Egyedül Isten szeret engem!

II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortuszra való beutalót a kórházba. A meg nem születettnek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak... Valaki imádkozik értem egyáltalán?!

III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete. Egy baleset, amelyet könnyen ki lehet javítani. Csak Isten fogad el engem egyedül!

IV. Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!

VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti át tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudná akadályozni! Kérlek benneteket!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha életben maradnék. És mennyi gond... A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: Azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!

VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi. Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozom!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, emberi tőrvetés... - Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a Föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet? Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?

X. Jézust megfosztják ruháitól
Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép. Istenem, mennyire reszketek ettől!

XI. Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!

XII. Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz, és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is. Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában.

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te Anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Én anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni. Uram! Valóban, számomra nem létezik semmiféle ölelés?

XIV. Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal. Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretet­parázs. Engedd, hogy a Te Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek téged! Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét! Így majd óvni fogják a további magzatot, s őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri irgalmadat! Amen.

Érdekel-szeretem-keresem-kutatom az alternatív pedagógiai módszereket. Van egy Máltai játszótér a környéken, elviszem nekik ezt a fotót, hátha látnak benne fantáziát.

Ez az!!!

Egész jó kezdeményezés ez a www.photoblog.com - mert piszok egyszerű, és nagyon könnyen variálható, testre szabható. Egy csomó ismerősöm nyitott az elmúlt napokban, hónapokban. Mindennemű kommentár nélkül, azt tegyétek meg Ti:

Tegnapelőtt egy eszméletlen jó klubot abszolváltunk a gyárekekkel. Én legalábbis nagyon elvoltam. Főleg azért, mert majdnem minden úgy sikerült, ahogy terveztem. Amúgy sosem sikerül úgy, mert mindig imprózni kell valami miatt, hiszen nagyon száraz és autokratikus lenne, ha mindig úgy történne minden, AHOGY ÉN AKAROM, és nem alkalmazkodnék semmilyen körülményhez, igényhez, szóval ez így van rendjén, mert nem iskoláról van szó...
Vittünk egy új imát a klubnak, mert úgy gondoljuk, hogy már vagyunk elég nagyok ahhoz, hogy ne csak a régi játszós imánkat mondjuk...

Jöjj el Jézus, légy vendégünk,
Játszótársunk és vezérünk!
Taníts, oktass szépre, jóra,
Veled öröm minden óra.
Játsszunk együtt, maradj velünk,
Legyen Tiéd az életünk! Amen!

...hanem nőjünk egy szintet, és vegyük komolyan azt is, hogy lassan "kamaszodni kezdünk", komolyabban kell venni a sulit is, és lassan a jövőn, a hivatásunkon is el kell kezdeni gondolkodni:

Istenem, minden bölcsesség forrása!
Te adtál nekem értelmet, hogy kutassam
és felfedezzem a világ titkait.
Add, hogy tanulmányaimban
a Szentlélek segítségével előrehaladjak,
és jelenlétedet mindenben felismerjem:
a világban, az emberekben és a szívemben!
Vezess, hogy az értelem fényénél
rátaláljak a teljes igazságra,
és növeld szeretetemet,
hogy tudásomat továbbadva,
derűsen teljesítsem hivatásom,
földi pályafutásom! Amen!

Aztán játszottunk "Gyere hozzám úgy, mint..."-et a poén kedvéért, amikor úgy kell odamenni a veled szembenálló emberhez, ahogy ő kéri (ezek lehetnek teljesen elvont fogalmak is, vagy szinte utánozhatatlan tárgyak, állatok. A lényege, hogy jót röhögjünk és feloldódjunk.) Nosztalgiáztunk is, és elővettünk egy 3, vagy talán már 4 éve nem játszott játékunkat, a "Te vagy Goofie?"-t, de ezt most nem magyarázom el.

Aztán a két hete együtt megnézett filmről, a "Corina Corináról" beszélgettünk, és lényegében ez volt a klub fő témája. (Röviden arról szól, hogy van egy kislány, akinek meghal az anyuja, és hetekig nem szól egy szót sem, teljesen magába fordul szegény, DE jön egy új dadus, aki aztán úgy képes megszólítani, hogy neki mégis megnyílik. Ez pedig kísértetiesen hasonlít a bogártáborokban tapasztalható jelenségre, ahol nagyon meg tudnak nyílni a gyerekek és a felnőttek egyaránt...)
Igyekeztem párhuzamot találtatni velük a "Szentjánosbogár életmód" és a filmben kiélezett "pedagógiai módszer" között – persze nem ilyen szavakkal dobálózva –, és azt megmutatni nekik, hogy hogyan lehet a mi itteni kis világunkban is így odafordulni az emberekhez. Szerintem átment nekik. Remélem ki is csírázik az elszórt magocska idővel.

Utána még játszottunk egy "elnök-titkárt", ahol nekem kellett először elnöknek lennem, hogy jól letaszíthassanak a trónról, és a fennmaradó negyed órában esélyem se legyen visszakerülni... :) Sikerült nekik! :)

Végül egy rövid záró ima volt, amit elbolondoztak (és ezért mérges is voltam), aztán haza együtt azokkal, akik a vonat felé laknak.
Igazából valahol ezek a séták tetszenek a legjobban. Amikor kötetlenül vagyunk együtt (ilyen volt a szilveszterünk is), és nagyon közvetlen a hangulat, és közben hülyéskedünk, szórjuk a poént, meg-megölelgetjük, szóval szeretjük egymást...

Aztán Czannával még kirándultunk egy nagyot... na jó, nagyon nagyot... viszont azt már nem írom meg a nagyvilágnak, de nagyon jó volt! :)

Most kedvem támadt ide írni. Nem tudom miért, abszolút irreális vágy, mert egy átlagos napomon reggeltől estig a klaviatúrát pofozom, és ha lehet, mostanság nem fogalmazok többet a kelleténél. Hogy csinálják mások?

Pedig néha azért volna mit idepötyögni, mert gondolatok akadnak. Azt hiszem, az lehet az oka, hogy megvan az a szerencsém, hogy életem jelenlegi szakaszában nagyon sok oda-vissza is aktív kapcsolatom van az emberekkel. Ez egyrészt sok időt vesz el, de ezzel együtt alaposan kielégíti önkifejezési igényeimet. Sok embernek tudom elmondani legalább azt, hogy hogy vagyok (ennek kb. a felét tényleg érdekli is), habár kifejezetten nem szeretem a kérdést, csak valahogy el kell kezdeni egy beszélgetést. :)

De nem kevés ismerősöm kíváncsi az egyéb gondolataimra is, ami megtisztelő, és általában élek is a lehetőséggel, hogy megosszam azokat. Ezért általában se időm, de késztetésem se marad arra, hogy a blogra írjak. És e pusztán pszichológiai folyamat miatt az az egy-két blogolvasó most nem kap ezekből, én belül mégis kielégítve érzem gondolatkieresztési igényeimet.

De nem csak a közvetlen emberi kapcsolatok miatt. Hanem az is kielégíti ezt az igényt, hogy tudom, hány ezer olvasója van A Szívnek. Persze, lövésem sincs, hogy az én cikkeimet hányan olvassák, de a tudat, hogy hány megrendelő van, még inkább kielégíti önkifejezési igényeimet, sőőőőt, már-már zavarba hoz, és felelősséget ébreszt bennem, ha belegondolok a számok nagyságába. Nem mindegy hát, hogy mit és hogyan írok le, mert  akár több ezer ember is elolvashatja azt.

A másik ok, amiért nem írok - és ennek erőssége az előbbi indokkal nagyjából egyenértékű - hogy semmi időm nincs rá.

Írtam pár sorral feljebb a személyes kapcsolataimról, amikből most hála Istennek sok van. Viszont a munka és a suli miatt szinte rájuk is alig van időm, mondhatni nincs is igazán, csak esténként az MSN-en vagy a Skype-on, és nagyon ritkán (több hetente egyszer) egy-egy találkozás.

Ennek oka leginkább a suli:
Rövidtávon sajnos / hosszútávon szerencsére alaposan feladják a leckét az egyetemen. Egy héten legalább két, de inkább átlagosan három beadandót kell megírni. Igaz, ezek hosszúsága nem több 5-10 oldalnál (másfeles sortávval), de az utánajárás, a forrásanyag beszerzése, a könyvtárazás, a fénymásolás, vagy éppen az interjúalannyal való időpontegyeztetés és találkozás, majd pedig maguknak a házi feladatoknak a megírása minden szabadidőmet felörli. Mert mindemellett órákra is kell járni, és hogy el ne sorvadjanak az izmaim, edzésre is.

És akkor még nem dolgoztam semmit. Ezért a cikkek írása általában az órák közti szünetben történik, néha az unalmasabb órákon, vagy a vonaton hazafelé. Esetleg itthon egy kis levezetésként a statisztikai adatok böngészése és értelmezése után.

Na meg a Szentjánosbogár. Ezt persze szívvel-lélekkel űzöm, és alapvetően nem leterhel, hanem felszabadít, ha ezt csinálhatom, ezért ebből nem engedek. :) De azért itt is van meló. Most épp:
- március 7-9, április 18-20: vezetőképző (+ előtte felkészülés, és az új vezetők "felkészítése")
- május 10: métabajnokság (szerencsére nem én vagyok most a főszervező, csak a bírókat kell összeszednem és aki nem ért hozzá, azt közös erővel felkészíteni.)
- minden szombat délelőtt bogárklub. Ez viszont a legkevésbé sem szív le agyilag, hanem totálisan feltölt, szóval ez minden körülmények között marad, és ha rajtam múlik, ameddig lehet, csináljuk is Czannával.

No meg Szováta, ahová néhány havonta el-elmegyek egy hétre. De legközelebb csak nyáron, ha a párt is úgy akarja.

Igen, azt hiszem ennyi.

De ez most nem önsajnáltatás akart lenni, mert jól érzem magam így. A suli néha sok, de hosszútávon az is csak nekem jó.