Abortuszra ítélt magzat keresztútja
2008.05.02. 14:21
Az abortusz téma mérhetetlenül nehéz és sok vitát kelt az egész világon. Hogy én miképp vélekedek róla, már megírtam. Most csak egy figyelemfelkeltő fiktív imát szeretnék megmutatni, ami azt gondolom, elég jól szemlélteti, hogy miképp gondolkodna egy magzat, ha tudná mi fog történni vele:
I. Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Egyedül Isten szeret engem!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortuszra való beutalót a kórházba. A meg nem születettnek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak... Valaki imádkozik értem egyáltalán?!
III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete. Egy baleset, amelyet könnyen ki lehet javítani. Csak Isten fogad el engem egyedül!
IV. Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!
V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!
VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti át tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudná akadályozni! Kérlek benneteket!
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha életben maradnék. És mennyi gond... A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: Azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi. Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozom!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, emberi tőrvetés... - Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a Föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet? Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?
X. Jézust megfosztják ruháitól
Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép. Istenem, mennyire reszketek ettől!
XI. Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!
XII. Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz, és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is. Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában.
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te Anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Én anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni. Uram! Valóban, számomra nem létezik semmiféle ölelés?
XIV. Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal. Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretetparázs. Engedd, hogy a Te Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek téged! Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét! Így majd óvni fogják a további magzatot, s őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri irgalmadat! Amen.
I. Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Egyedül Isten szeret engem!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortuszra való beutalót a kórházba. A meg nem születettnek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak... Valaki imádkozik értem egyáltalán?!
III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete. Egy baleset, amelyet könnyen ki lehet javítani. Csak Isten fogad el engem egyedül!
IV. Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!
V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!
VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti át tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudná akadályozni! Kérlek benneteket!
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha életben maradnék. És mennyi gond... A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: Azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi. Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozom!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, emberi tőrvetés... - Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a Föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet? Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?
X. Jézust megfosztják ruháitól
Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép. Istenem, mennyire reszketek ettől!
XI. Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!
XII. Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz, és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is. Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában.
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te Anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Én anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni. Uram! Valóban, számomra nem létezik semmiféle ölelés?
XIV. Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal. Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretetparázs. Engedd, hogy a Te Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek téged! Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét! Így majd óvni fogják a további magzatot, s őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri irgalmadat! Amen.
A KIRCHE BUNT St. Pöltener Kircherzeitung nyomán
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr43451059
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
író 2009.05.23. 03:49:26
Elkezdtem olvasgatni az abortuszról írt cikkeket, hozzászólásokat és rengeteg hiányosságot vagyis problémát fedeztem fel.
Rögtön Shimoda 2007.05.15. 18:53:30
hozzászólását szeretném helyesbíteni, amivel nagyon nem értek egyet. Én nagyon tisztelem azokat az embereket, akik mielőtt valamit leírnának egy kicsit elgondolkoznak és csak utána írnak. Először is a genetika megállapította, hogy a megtermékenyített petesejt kész emberi lény, tehát nem a szervek kifejlődésétől kezdve tekinthetjük embernek. Ajánlom, hogy mielőtt valamit leírnánk nézzünk utána is a dolgoknak.
Most már jogászok is kezdenek ezzel a fajta állásponttal egyetérteni, csak az a probléma, hogy mi magyarok sem szentelünk elég időt arra, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéskörrel.
Másodsorban és úgy gondolom, hogy el kell ítélnünk azt az állásfoglalást, miszerint a nő azt csinál a testével amit akar, hogy mindent kisajátíthat magának. Ebben az esetben a nő önző, felelőtlen. Nem csak saját gyermekét öli meg, hanem saját magát is. Ezt legfőbbképpen lelki sérülésnek nevezném, de a beavatkozás sokszor szervi sérülést is okozhat és emellett emlőrákot is. Viszont mindig marad valamiféle követkemény.
Ilyen például a depresszió, mert nem lehet csak úgy elfelejteni valamit, ami igenis megtörtént. Emellett rengeteg etikai problémát vet fel ez a kérdéskör.
Vajon azt csinálunk az életünkkel, amit csak akarunk? Nincsenek határok, nem tartozunk felelőséggel másoknak, nincsenek következmények? Mindenen csak úgy átléphetünk, átgázolhatunk? Szerintem nem. Az ember belegázolhat a Teremtő művébe és megpróbálja magát fölé helyezni. Nem hogy csak felelősséggel tartozunk egymás iránt, de emellett tisztelnünk is kell az életet és annak minden mozzanatát. Kitől kap az ember arra felhatalmazást, hogy istent játsszon? Mert ha nem tiszteljük az életet, akkor nem tiszteljük Istent sem, aki minket megteremtett, és egy felfoghatatlan nagy ajándékkal lepett meg. Isten teremtő munkája magában hordozza a szeretetet. Egy anya aki megöli a gyermekét az hogy képes emberként élni?
Rögtön Shimoda 2007.05.15. 18:53:30
hozzászólását szeretném helyesbíteni, amivel nagyon nem értek egyet. Én nagyon tisztelem azokat az embereket, akik mielőtt valamit leírnának egy kicsit elgondolkoznak és csak utána írnak. Először is a genetika megállapította, hogy a megtermékenyített petesejt kész emberi lény, tehát nem a szervek kifejlődésétől kezdve tekinthetjük embernek. Ajánlom, hogy mielőtt valamit leírnánk nézzünk utána is a dolgoknak.
Most már jogászok is kezdenek ezzel a fajta állásponttal egyetérteni, csak az a probléma, hogy mi magyarok sem szentelünk elég időt arra, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéskörrel.
Másodsorban és úgy gondolom, hogy el kell ítélnünk azt az állásfoglalást, miszerint a nő azt csinál a testével amit akar, hogy mindent kisajátíthat magának. Ebben az esetben a nő önző, felelőtlen. Nem csak saját gyermekét öli meg, hanem saját magát is. Ezt legfőbbképpen lelki sérülésnek nevezném, de a beavatkozás sokszor szervi sérülést is okozhat és emellett emlőrákot is. Viszont mindig marad valamiféle követkemény.
Ilyen például a depresszió, mert nem lehet csak úgy elfelejteni valamit, ami igenis megtörtént. Emellett rengeteg etikai problémát vet fel ez a kérdéskör.
Vajon azt csinálunk az életünkkel, amit csak akarunk? Nincsenek határok, nem tartozunk felelőséggel másoknak, nincsenek következmények? Mindenen csak úgy átléphetünk, átgázolhatunk? Szerintem nem. Az ember belegázolhat a Teremtő művébe és megpróbálja magát fölé helyezni. Nem hogy csak felelősséggel tartozunk egymás iránt, de emellett tisztelnünk is kell az életet és annak minden mozzanatát. Kitől kap az ember arra felhatalmazást, hogy istent játsszon? Mert ha nem tiszteljük az életet, akkor nem tiszteljük Istent sem, aki minket megteremtett, és egy felfoghatatlan nagy ajándékkal lepett meg. Isten teremtő munkája magában hordozza a szeretetet. Egy anya aki megöli a gyermekét az hogy képes emberként élni?