Szeretem a klubunkat!

2008.03.17. 12:56

Tegnapelőtt egy eszméletlen jó klubot abszolváltunk a gyárekekkel. Én legalábbis nagyon elvoltam. Főleg azért, mert majdnem minden úgy sikerült, ahogy terveztem. Amúgy sosem sikerül úgy, mert mindig imprózni kell valami miatt, hiszen nagyon száraz és autokratikus lenne, ha mindig úgy történne minden, AHOGY ÉN AKAROM, és nem alkalmazkodnék semmilyen körülményhez, igényhez, szóval ez így van rendjén, mert nem iskoláról van szó...
Vittünk egy új imát a klubnak, mert úgy gondoljuk, hogy már vagyunk elég nagyok ahhoz, hogy ne csak a régi játszós imánkat mondjuk...
Jöjj el Jézus, légy vendégünk,
Játszótársunk és vezérünk!
Taníts, oktass szépre, jóra,
Veled öröm minden óra.
Játsszunk együtt, maradj velünk,
Legyen Tiéd az életünk! Amen!
...hanem nőjünk egy szintet, és vegyük komolyan azt is, hogy lassan "kamaszodni kezdünk", komolyabban kell venni a sulit is, és lassan a jövőn, a hivatásunkon is el kell kezdeni gondolkodni:
Istenem, minden bölcsesség forrása!
Te adtál nekem értelmet, hogy kutassam
és felfedezzem a világ titkait.
Add, hogy tanulmányaimban
a Szentlélek segítségével előrehaladjak,
és jelenlétedet mindenben felismerjem:
a világban, az emberekben és a szívemben!
Vezess, hogy az értelem fényénél
rátaláljak a teljes igazságra,
és növeld szeretetemet,
hogy tudásomat továbbadva,
derűsen teljesítsem hivatásom,
földi pályafutásom! Amen!
Aztán játszottunk "Gyere hozzám úgy, mint..."-et a poén kedvéért, amikor úgy kell odamenni a veled szembenálló emberhez, ahogy ő kéri (ezek lehetnek teljesen elvont fogalmak is, vagy szinte utánozhatatlan tárgyak, állatok. A lényege, hogy jót röhögjünk és feloldódjunk.) Nosztalgiáztunk is, és elővettünk egy 3, vagy talán már 4 éve nem játszott játékunkat, a "Te vagy Goofie?"-t, de ezt most nem magyarázom el.

Aztán a két hete együtt megnézett filmről, a "Corina Corináról" beszélgettünk, és lényegében ez volt a klub fő témája. (Röviden arról szól, hogy van egy kislány, akinek meghal az anyuja, és hetekig nem szól egy szót sem, teljesen magába fordul szegény, DE jön egy új dadus, aki aztán úgy képes megszólítani, hogy neki mégis megnyílik. Ez pedig kísértetiesen hasonlít a bogártáborokban tapasztalható jelenségre, ahol nagyon meg tudnak nyílni a gyerekek és a felnőttek egyaránt...)
Igyekeztem párhuzamot találtatni velük a "Szentjánosbogár életmód" és a filmben kiélezett "pedagógiai módszer" között – persze nem ilyen szavakkal dobálózva –, és azt megmutatni nekik, hogy hogyan lehet a mi itteni kis világunkban is így odafordulni az emberekhez. Szerintem átment nekik. Remélem ki is csírázik az elszórt magocska idővel.

Utána még játszottunk egy "elnök-titkárt", ahol nekem kellett először elnöknek lennem, hogy jól letaszíthassanak a trónról, és a fennmaradó negyed órában esélyem se legyen visszakerülni... :) Sikerült nekik! :)

Végül egy rövid záró ima volt, amit elbolondoztak (és ezért mérges is voltam), aztán haza együtt azokkal, akik a vonat felé laknak.
Igazából valahol ezek a séták tetszenek a legjobban. Amikor kötetlenül vagyunk együtt (ilyen volt a szilveszterünk is), és nagyon közvetlen a hangulat, és közben hülyéskedünk, szórjuk a poént, meg-megölelgetjük, szóval szeretjük egymást...

Aztán Czannával még kirándultunk egy nagyot... na jó, nagyon nagyot... viszont azt már nem írom meg a nagyvilágnak, de nagyon jó volt! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr28384427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása