– Werenfried von Straaten

Köszi a képet Feri szaktársamnak! :)

"Ne vitatkozz hülyékkel, mert lesüllyedsz a szintjükre, ott pedig legyőznek a rutinjukkal."

Az idei karácsonyom az ajándékozás terén (is) kifejezetten jól telt. Minden kapott holmi célba talált. Remélem, eképpen gondolják az általam megajándékozottak is, és bocs, ha nem, a szándék megvolt! :)

Régen volt egy elég lúzer szokásom. Ajándékozásom specialitása abban rejlett, hogy azt adtam az embereknek, ami nekem megtetszett. Ezt megspékeltem azzal az indokkal, hogy így magamból adok egy darabot. De egyre inkább azt vettem észre az embereken, hogy ez nem mindig jött be nekik. Idővel azt is észrevettem, hogy míg valaki él-hal az egyik ajándékozási módért (pl. a kézzel készített mütyürökért), addig a másik pont azt nem szereti. Kezdtem kétségbeesni, nem akartam rosszul ajándékozni. Így aztán öntudatlanul is elkezdtem megfigyelni az embereket, és fiókokba kezdtem rendezni őket "kedvelt ajándékkapási mód" alapján, merthogy véleményem szerint mindenkinek más ajándék jön be! Mindenki más típus!

És ezt annyira ritkán vesszük észre! Kevés emberrel találkoztam, aki ajándékozás terén képes akár teljesen elrugaszkodni a saját igényeitől. Mert van olyan ember, aki pl. csak készíteni szeret, és neki szentségtörés, ha vásárolni kényszerül, mert nehezen hiszi el, hogy van olyan ember, aki jobban örül egy – otthon általában nehezen elkészíthető – háztartási gépnek, mint egy egész héten át készülő, ámbár az ajándékozott fél számára  kvázi használhatatlan kispárnának.
Talán nehéz elfogadni, hogy más ember másfajta ajándékot szeret kapni?

Mint mondtam, próbálom az embereket besorolni. Most itt tartok: (persze ezek csak végletek, általában mindig keverednek bennünk ezek az igények):

a) Mindegy, mit kap, csak kézzel készüljön, tehát a hangsúly a kézművességen van. (az ilyen ember általában maga is kézzel, aprólékos munkával készít ajándékot.)

b) Mindegy, mit kap, csak szívből jöjjön. Tehát lehet vásárolt is, a lényeg azon van, hogy mennyire tudja úgy odaadni, hogy a másik pocsolyává olvadjon közben. Itt nagyobb hangsúly van a körítésen is.

c) Mindegy, mit kap, csak egyértelműen előzetes figyelmességen alapuljon. Tehát derüljön ki, hogy egy féléve véletlenül elejtett félmondat ihlette meg az ajándékozót. (bár ez a "c" pont szerencsés, ha szinte mindegyik mással is párosul.)

d) Mindegy, mit kap, csak hasznos legyen. Tehát nem a csomagolás, az ajándék esztétikai szépsége, az elkészítés / a beszerzés módja, vagy a körítés a lényeg, hanem, hogy mennyire van szüksége erre az ajándékra az illetőnek. (én pl. leginkább ilyen vagyok. A hasznos dolgokat szeretem a legjobban. Ilyen értelemben hasznos egy fénykép is, ami passzol a szobámhoz, és ki tudom tenni, de hasznos egy csomag írható DVD is! Persze örülök a többinek is, csak ez dominál. Pl. a gyerekrajz is a gyengém, vagy egy közös emlék, még akkor is, ha nem tudom "használni", csak eltenni.)

e) Nem mindegy, hogy mit kap, inkább legyen előre megbeszélve, nehogy félreértés legyen, vagy nehogy ne tetsszen az illetőnek. Esetleg igénye lehet arra is, hogy együtt vásárolják meg, vagy kifejezetten erre kapjon pénzt az illető, hogy pont a megfelelőt válassza ki.

f) És nem egy olyannal is találkoztam már, aki legjobban azt szereti, ha pénzt kap. Tudja, hogy illúzió romboló, meg nincs meg a kicsomagolás feelingje, de az okozza neki a legnagyobb ajándékélményt, ha minél nagyobb összeget kap, azzal az indokkal, hogy úgyis arra költi, amire szüksége van.

De ezek tényleg csak végletek, és általában mindenkiben több is megvan kisebb-nagyobb mértékben.
Tudsz még ilyen típusokat?

Régebben, ha valami kiakasztott, azt mondtam, hogy ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni. De idővel megszoktam, hogy mindig van lejjebb.
Megjelent egy újabb üdvösségipari termék, a digitális rózsafűzér.
Édesapám egyik kedvenc ironikus elképzelése, hogy lassan megjelennek az olyan telefonok és egyéb mütyürök, amelyekbe csak beírom a nevem, megnyomom a startgombot és leélik helyettem az életem.
Nos, jelen esetben majdnem itt tartunk. Megnyomom a startgombot a digitális rózsafűzéren, és az kellemes női hangon mindennap elimádkozza a Miatyánkot, az Üdvözlégyeket és Dicsőséget.
Mindezt potom 29,95 $-ért.

Kitettem egy rakat képemet egy amolyan gördíthető megoldással jobbra... lent... középtályt... Szóval ott. Na mindegy. Nagy vagy, oldd meg... :)

Hallgattam ma este a "Rádió-Q"-t a neten. Érdekes jelmondatuk van: Rádió-Q! Ha félsz a csöndtől...

Csak ez alapján nem az én rádióm a Rádió-Q, mert baromira örülnék, ha egy darabig tényleg lenne egy kis csendem... mármint minden téren. Egy olyan nap, amikor nem kell a közeljövő (pl. egy hét) miatt izgulni. Naptárilag ilyen legkorábban nyáron lehetséges... :) De ahogy magamat ismerem, akkor sem...

Ma akaratlanul szabadnapos voltam. Lekéstem a vonatot az egyetemre menet. 4 és fél év alatt másodszorra, de az első is csak azért, mert kb. 4 perccel korábban jött, és többen lekéstük. Most viszont én kaptam későn észbe... Na mindegy... Ennek örömére aztán jól nem csináltam itthon semmit.

Tegnap pontot tettem egy 38 oldalas dogám végére, ami volt már 50 oldalas is, csak kihúztam belőle felesleges részeket. És ma valahogy jogosnak éreztem, hogy halogassak feladatokat. Bár nem terveztem, mert mindig azt mondogattam, hogy jó-jó mindjárt neki kezdek (ez a legszarabb állapot amúgy!), de végül mostanáig nem kezdtem bele.

Pedig lenne minek nekifogni. Dec 5-6: lapzárta, készülni kéne rá: 2-3 cikk, +1 interjú. El kell mennem kérdőívezni két civil szervezethez. Be kell adnom két recenziót Szoctöri XX. század, meg Max Weber szemcsire, készítenem kell egy mélyinterjút szociocsoport gyakorlatra, ami attól mély, hogy nem 1 óra... (és még sok minden más miatt), ezt aztán elő is kell adni. Kutatást kell vezetni a szakkoliban, meg közben illene csinálnom a sajátomat is, ha már a többieket rugdalom (igaz, elég lightosan), meg az edzőmnek is ígértem egy cikket a ninjutsus hírlevélbe. :)
És még biztos van valami... Ja igen, kéne nyereményeket venni egy játékhoz...

Megoldom, mert nagy vagyok...

A percdíj csak (7*sinß)'(4,6*5)+(12cosß)*10'2 Ft + ÁFA.

Ma kaptam egy ilyet.

Köszönöm mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult az elmúlt bő két és fél évben!

Hogy miért kaptam, annak oka itt a blogban nem igazán mutatkozik meg, ahová csak néha napján el-elszórom gondolataimat, vagy megmutatom, mi tetszik. Talán még a munkámban sem igazán. De fogjuk fel egy ösztöndíjnak – és valóban, ösztönözve érzem magam... :)

Érdekes és szép dolgokat mondtak rólunk régen. Tényleg ilyesmik voltunk? Mivé lettünk?
(A szöveget köszi Lacinak!)

IBN RUSZTA arab lexikografus és földrajzíró 930 táján írja:
"A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak."

BÖLCS LEO bizánci császár (866-911):
"A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők."

LOTHARINGIAI REGINO apát Világkrónikájában (908) írta a magyarokról:
"A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre."

MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196):
"A magyarok "becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet."

THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (Histor. L. VII. C.8 .):
"A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége".

LUITBRANDT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt:
"gens hungarorum videlicet christiana..." azaz "a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény".

Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060) EKKEHARD írja:
"Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak..."

Régi bajor krónikából, a Lech-parti verség után (955) az ebersburgi erősségbe hurcolt ékességeiktől megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.):
"Eberhard gróf kiválogatván magának illetőségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyűkből, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott."

GARDEZI perzsa író, 1050. körül:
"A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők."

TYRUSI VILMOS püspök, aki feljegyezte az első kereszteshadak átvonulását, írja krónikájában:
"A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek."

PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról:
"Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat."

DANTE (1265-1321) az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete:
"Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!"

II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
"Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője."

BONFINI (1425-1502):
"Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték."

JEAN LEMAIRE DE BELGES francia író 1511-ben írja:
"Magyarország a kereszténység védőbástyája."

ROBERT JOHNSON angol 1616-ban:
"Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve."

MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben:
"A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki".

MILTON (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője:
"Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn."

MONTESQIEU (1648-1755):
"A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van."

JULES MICHELET (1798-1874):
"A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása."

EDUARD SAYOUS (1842-1898):
"A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához."

G. HERRING angol, 1838-ban kiadott útirajzában írja:
"Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek."

SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879):
"A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni."

R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben:
"Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája."

VICTOR HUGO (1802-1885):
"Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése."

BISMARCK német kancellár (1815-1898):
"Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik."

TH. ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette:
"Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért."

ELISÉE RECLUS (1837-1916):
"Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában."

PAUL TOPINARD antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja:
"Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termető, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,... anthropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak..."

HANS NORMAN 1883:
"Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok... jóalkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak... szemeik tüzesek".

VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja:
"Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa."

PAYOT:
"Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül."

D'ANNUNZIO olasz költő 1926-ban:
"Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország."

G. FERRERO olasz történetíró (1871-?):
"Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat."

I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta:
"Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors."

LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja:
"A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva."

LORD ROTHERMERE 1927. június 27-én a Daily Mailben írja:
"Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el."

HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a "De Telegraaf"-ban:
"A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.
A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje.

ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat...

Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek?
Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a computernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat.
Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk."

ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954)
Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta:
"Már itt vannak? magyaroknak nevezik őket!"

És végül két nagy magyar véleménye:

ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664):
"Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók."

PETŐFI SÁNDOR (1823-1849):
"Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep."

Ma SPSS II. és civil társ. gyak.
Utána itthon írtam az óballai kutatásunk záró dogáját... egy egész oldalt haladtam másfeles sortávval. Nem vagyok büszke rá. :)
Aztán desszertként lapzártam. Ha elfogadódik minden cikk, és nyomdafestéket tűrő minden textúra, megy tördelődni...
Na... "tegnap is ma feküdtem le, ma is holnap fogok."