A bejgli ünnepe
2008.12.25. 10:54
Nagyon szívesen készítenék olyan közvélemény-kutatást, amelyben a hétköznapi embereket arról kérdezném, vajon szeretik-e a karácsonyt, és miért igen, esetleg nem. Sokaknak furcsa lehet, hogy egyáltalán eszembe jut ilyen kérdést feltenni, hiszen "a napnál is világosabb, hogy a szenteste az év egyik legjobban várt időpontja": a gyerekek visszafelé számolják a napokat már egy hónappal korábban, és mindenki készül a maga ajándékával. Annyira szép és megható!
És valóban az, ha komolyan vesszük, illetve tényleg a karácsony igazi értékeit tartjuk szem előtt. Viszont sajnos, ha nem is a többség, de az emberek egy kisebb hányada nem szereti, nem várja, hanem túl akar esni december 24-én, vagy legalábbis a várakozás mellett ott van benne ez a kettős érzés is.
De miért? Az okait egészen addig vezetem vissza, hogy jócskán megtöltöttük Jézus születésének ünnepét a magunk egészen felesleges vagy az ünnep igazi tartalmához nem passzoló szokásaival is. Hogy az igényeink kielégítésre kerüljenek, december elejétől sokan felpörgünk, hogy mindezek – a minél drágább ajándékok, a több napig tartó, szentestére teljesen kimerítő sütés, főzés, takarítás és még sorolhatnánk mi minden – tökéletesen meglegyenek, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálnánk. Amiről pedig még nem beszéltünk, hogy ez a hajsza sajnos nem egy családban olyan feszültséget vált ki, amely idegen a „szeretet” fogalmától. Az ünnepléssel kapcsolatos elvárásainkkal, a különböző ünneplési igényeinkkel, amelyekhez makacsul ragaszkodunk, sokféleképpen tudjuk megsebezni egymást ezen a napon.
Hogy a társadalmunkban tényleg nem mindenki számára arról szól ez a nap, amiről kéne, erről tanúskodott a következő eset: 2004. december 15-én az egyik kereskedelmi rádió körkérdést intézett hallgatóihoz: azt tudakolta tőlük, hogy szerintük csak és kizárólag milyen fogalmakkal képzelhető el a Karácsony. A szavazatok szerint az első a bejgli volt, a második az ajándék, a harmadik a hó, a negyedik a karácsonyfa és az ötödik helyen végzett a szeretet. Gondoltam, indítványozni kéne ezek után, hogy Jézus születésnapját inkább ünnepeljük valami nyugodtabb időpontban, amikor tényleg képesek vagyunk rá, illetve az ő igényeire összpontosítani. Továbbá kereszteljük át a „szeretet ünnepét” a „bejgli ünnepére”. Hiszen mikor kérte Jézus, hogy idegeskedéssel és ajándékok utáni hajszával ünnepeljük a születésnapját? Mi tettük ilyenné az ünnepét, de éppen emiatt mi vagyunk azok is, akik vissza fordíthatjuk ezt a helyzetet, és legalább saját magunk ünnepelhetünk hozzá méltón is! Persze, adjuk meg a módját: ahogy a legtöbben, én is szeretném, hogy legyen otthon porcukorral meghintett, friss bejgli, ajándék, finom vacsora és karácsonyfa, de nem mindegy, hogy milyen áron…
Hogy mi is a „szeretet ünnepe”? A hét éves Robi tökéletesen kitalálta, üzenete az interneten is terjeng: „A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.”
Természetesen, ha úgy olvastad végig ezt a cikket, hogy közben a fejedet csóváltad, mondván: „Ez nálunk nem így van, mert a mi családunkban tényleg arról szól a karácsony, amiről kell!” – annak veled együtt, én is örülök!
Igazi, őszinte karácsonyt kívánok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.