Mert azért van neki negatívuma is. Hogy nem jár érte pénz, hogy anyagi értelemben ingyenes a munka, azt most nem számítom ide, mert valahol ez az alapja. Teljes mértékben megkapjuk érte a magunk fizetségét, a tapasztalatot, a közösségi élményt, az együtt dolgozás élményét, az önelégültséget, a jogos büszkeség érzését, a tudatot, hogy most tényleg letettünk valamit az asztalra... Viszont úgy veszem észre, hogy mindezek a "jutalmak" - mámorító tulajdonságuknál fogva - függőséget okozhatnak, és akkor is csinálni akarom, amikor tulajdonképpen nem is lenne rá szükség (ekkor jönnek az új ötletek a már meglévő programok mellé, ami még oké, ez kell az innovációhoz), de a munkám, az egyéb feladataim mellett is csinálni akarom. És ez néha gáz...

A másik, hogy ha már életmóddá vált az önkéntesség, előbb-utóbb azon kapod magad, hogy mindent elvállalsz... ingyen. Bármit leteszel az asztalra, úgy érzed, ezért nem jár fizetség semmilyen értelemben, mert így szoktad meg. Akkár szellemi javat termelsz (pl. tanulmányt írsz, ötletrohamokkal szórod meg a céged vezetőit), akár a munkahelyeden túlórázol (pl. hézagokat látsz a munkamenet falán, amiket hősiesen nekiállsz betömni), nem érzed úgy, hogy ezért pénzbeli jutalom járna, mert így szoktad meg...

De nem csak a munkahelyen, hanem a baráti körben is. Szívesség szívesség hátán, a haverok tudják, hogy "azt az apróságot úgyis bevállalod nekik" - és megszokják.

Aztán csak azt érezni, hogy valami nincs rendben így. Talán rá is jövünk, hogy a nagy nemeskedésben elfelejtettünk nemet mondani.

Pedig milyen jól mondja Charles Haddon Spurgeon:

Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.

Mindezt azért írtam le, mert úgy érzem, én már észrevettem ezt a negatívumát az önkéntességnek, és próbálok tenni ellene valamit, például megtanultam "nem"-et mondani, akárhogy is fáj másoknak (vagy épp nekem) néha. DE!!! mindezt csak azoknak írtam igazából, akik már tényleg függőségben "szenvednek", azoknak, akik szinte mindennap ebben élnek, de legalább minden másnap végeznek valamilyen önkéntes munkát otthon vagy máshol.

Akik nem, azok menjenek csak önkénteskedni! Jó muri ám, de arról majd később...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.