Leültem ma a doboz elé, hogy megnézzem az MTV összeállítását Románia különböző városaiban történt örömködésekről.
A legtöbben jó kedvűen és/vagy békésen fogadták az uniós csatlakozást (néhányan a csalatkozást) Romániában. Azért mégis feltűnt egy-két eksön.
Egy kedves európai román polgártársunk közölte a riporterrel, hogy nem nyilatkozik az MTV1-nek, mondván "Budapestet nem tekinti az EU részének..." [a szaloncukor majszolása megáll a számban] Hmmmm... Vajon, ha a svájci nemzeti csatorna kérdezi meg, azt is elküldi a búsba?
Aztán ma este az erdely.ma legújabb hírei közt tallóztam, ahol az internetes lap többek között beszámol két magyar zászlót tartó ember "leállításáról" is:

"A benépesedett „tapsplacc" szélén két fiatal magyar zászlóval is próbálta jelezni: az EU-ba lépésnek a székelyek számára másik üzenete is van. A nemzet keleti végvárainak őrzői és az anyaországiak között remélhetőleg örökre eltűntek az „útleveles” határok. A szilveszteri szélben lobogó zászló talán lelkeket is simogatott. De csak egy ideig. Elég rövid ideig... Az EU-s tagállam piros-fehér-zöld lobogója már az új év első órájában ugyanis csendőröket irritált Csíkszeredában. Az EU egészen friss tagországának közepén furcsa indulatokat váltott ki a két fiatal őrizte, szomszédos tagország zászlója. A két csendőr amint észrevette tüstént gondoskodott arról, hogy a látvány ne tartson sokáig."

Kedves gesztus... Na persze hova is gondolok! Az óramutató 1 perccel való tovabillenése még nem oldhatja fel ezt "a baromira utáljuk a magyarokat" életérzést abban a pár emberben, akit ez érint...

Mellesleg sajnálom szegény Bulgáriát is. Velük látszólag messze nem foglalkoznak a magyar médiumok. Élnek még egyáltalán?