Miért ilyen szörnyen nehéz az élet? – kérdezte tőlem N a napokban, de rajta kívül még nagyon sokan mások is a múltban, és én is ugyanúgy több bölcsnek gondolt embertől, akik vagy kiizzadtak rá valamilyen megoldást vagy tovább küldtek. N-nek hirtelen azt találtam válaszolni, hogy azért, mert tanulnunk kell a nehézségekből, és kifejtettem azt is, hogy most piszok bölcsnek érzem magam, akkora nagyot mondtam. Asszem nevettünk, bár ezt MSN-en elég nehéz megállapítani.

Mindenesetre megihletett a téma és igaz, már több helyzetben kellett válaszolnom erre a kérdésre (többnyire létüket nem túlzottan értő kis- és nagykamaszoknak), de általában mindig valamilyen konkrét esetre kellett közösen egy járható utat találnunk. Viszont általánosan használható képlet nem jutott még eszembe. Aztán arra gondoltam, hogy N-nek nem is mondtam akkora hülyeséget, mégha csípőből is válaszoltam azt, ami elsőként az eszembe jutott.

Forgatom a mondatot a nyelvemen: Hogy tanuljunk belőle. Tanuljunk belőle... tanul... belőle... a nehézségből... a szörnyű nehézségekből, a sokszor fájdalmas élettapasztalatokból. Felhorkanok, ahogy ettől a ténytől már nem egyszer megtettem: nincs igazság a Földön! Miért van az, hogy valakinek (például nekem is) oly sok jutott, és oly könnyű az élete, míg másoknak maga a pokol a születésétől egészen a haláláig. Sosem értettem, csak elfogadni és lenyelni tudtam.

De visszatérve a témára, azt hiszem, hogy az élet nehézségei, a gondok, a küzdés mind-mind megerősíti az embert. (Hogy pozitívan vagy negatívan, az már egyénfüggő.) Ez így persze evidenciának tűnik, mégis, ha előttünk tornyosulnak a megoldanivaló problémák, nem nagyon jut eszünkbe ez az elv. Nem szeretnénk tanulni a gondokból, jobban esne ha már rögtön megoldva magunk mögött tudhatnánk őket. Magam is így vagyok vele, azt hiszem.

Sok szülő óvja gyermekét mindentől. Hermetikusan elzárja a világ elől, nehogy baja essék az utca porától, a bacilusoktól. Sőt, néha gondolkodik és dönt is helyette. Búra alatt tartja és mentesíti őt minden fizikai és mentális nehézségtől. Aztán a fel-felnövő gyermek, majd a kamasz és a fiatal felnőtt csodálkozik, hogy nem képes egyről a kettőre lépni. Akkor kell megtanulnia megoldani alapvető érzelmi, mentális és fizikai problémákat.

Mennyivel könnyebb lenne úgy élni, ha a nehézségeket képesek lennénk ajándékként elfogadni, és felismernénk, hogy ezekkel – amennyire csak lehet – külső segítség nélkül megküzdve csakis saját magunkat építjük, erősítjük, tesszük életrevalóbbá.

Talán ez az általános képlet, amelyet kisebb-nagyobb problémákra könnyebben vagy nehezebben ráhúzhatunk. A tanulás, a munka nehézségei egyértelműen a könnyebb kategóriába sorohatók. De mi a helyzet az emberi brutalitástól, kegyetlenkedéstől szenvedőkkel?

Zs. panaszkodott a közelmúltban, hogy verik otthon a szülei. Hónapokig nem tudtam neki semmi bíztatót mondani, csak meg-meghallgattam őt minden alkalommal, ha megkeresett. Egyéb eszközöm nem volt a segítsgnyújtáshoz. Aztán ki tudja, mit tanul ebből a jövőben. Véletlenül sem kérem, hogy ajándékként fogja fel azt, hogy az egész családja boxzsáknak használja, egy dolgot viszont kap belőle. Egy keserű élettapasztalatot, amit később – ha ő is akarja – még pozitívan is fel tud használni. Többek között úgy, ahogy a már tiszta drogosok segítenek a még beteg társaikon. Így lesz Zs. is sokkal megértőbb azokkal szemben, akik 5-10 év múlva fordulnak hozzá. Pontosabban átlátja majd a családon belüli erőszak okait, és akár mint szakember, akár mint magánszemély képes lesz használhatóbb megoldási javaslatokkal előállni, vagy csak jobban átérezve a problémát, megértőbben viselkedni, nagyobb empátiával végighallgatni azt, aki hozzá fordul segíségért.

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr9324268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása