Tanulásra berendezett életformám mai napján, délután 3-kor végre leültem reggelizni. Ha egyedül végzek tápanyagfelvételt, azt általában a TV előtt teszem, máskor nagyon nem is nézem a dobozt.

A rövid hírek végeztével kapcsolgatni kezdtem. (Találmány No.1: Be kéne szerelni a TV-be egy 5 másodpercenként továbbkapcsoló gépezetet – de ez most melléklényeg) Belenéztem a fociba, megnéztem G. W. Bokor bp-i látogatásának részleteit, végül elértem az RTL Klubhoz. Délutáni mesét adtak. A Goffy-t. Persze nem azt a régi, általunk tíz évvel ezelőtti, hőn szeretett vasárnap délutáni verziót, hanem valami "feljavítottat" – gondolom. Már lőttem is volna tovább, de éppen abban a minutumban konstatáltam a tényt, miszerint olyannyira feljavították és korszerűsítették a mesét, hogy még – a mai 5-10 évesek által is egyre inkább beszélt – szlenget is átvették és beültették. Jó szándékuk megkérdőjelezhetetlen, hisz egész bizonyosan csak érthetőbbé kívánták tenni az adott rész mondanivalóját, pontosabban Goffy-ét, aki mérhetetlen nagy haragját eképpen találta megfogalmazni: "engem bizony nem fognak ezek cseszegetni..."

Meg is akadt a zsömle falatja torkomon történő lefelé haladtában; és elképzeltem, ahogy az ORTT mennyire nem fog szólni ezért egy szót sem.

Szerencsétlen gyermekifjúság. Persze, ez semmiség. Nyugodtan állíthatja a mese szinkronírója, hogy nem ettől a "cseszegetéstől" fog megromlani a felnövekvő nemzedék. Mindenesetre jó nagy cseppet csorgatott a tengerbe...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.