A mi családunk márcsak ilyen. Néha minden – jelenleg itthon élő – tagjára rájön a kézmenés, ami egy társadalmilag sokkal elfogadottabb, sőt mi több, egyenesen támogatott formája a szájmenésnek (a hasmenésről pedig most ne beszéljünk...)
Katit folyton látom, miközben ezres byte nagyságú leveleket pötyög be autodidakta módon tanult gépírás képességével. Nem is oktalanul kételkedtem igazában, amikor "csak ötpercre" ült le a számítógépem elé megfogalmazni egy-egy szösszenetet a "hogy vagy? én így és így" témakörben. A többi levélről nem is beszélve, ahol már meg-megmagyaráznia is kellett gondolom.
Apunak sok éve hivatása, hogy ülljön a kocka előtt és Távlatokban gondolkodva folyton kifejtsen, kommentáljon, cikkezzen, karcoljon, de többnyire korrektúrázzon, olvasószerkesszen.
Ha pedig valaki a könyvszakmában, folyton írók sokasága és betűk milliói között dolgozik, mégha nem is íróként, de egy könyvkiadó koordinátoraként, szebbik megnevezésben irodavezetőjeként, akkor nem csodálkozhatunk, ha Anyura is rájön a "magamból kiírhatnék..."
Jómagam pedig... erről már írtam itt és itt. Újságírósdit végeztem és azt is játszom Nagybetűs Élet társasjátékunkban. Én vagyok a fekete bábu... :) De valamelyest tényleg. Apu már kamaszként Mikes Kelemen reinkarnációnak gondolt, mert 16 éves koromtól kezdve – midőn megvettem életem első modemét – sok-sok ezer e-mailt írtam meg a DrótPostaGalambon. A legtöbbet 16-19 között kb. Ettől függetlenül nem érzem a vénát. Tanultam az újságírást, a sajtóműfajokat, hogy melyikbe mit szabad és mit nem. De a szókincs sosem hevült túl, írás közben szinte még egyszer sem csapott "agyon" a flow állapota. Kezdő vagyok a témában, aki elgondolja, hogy mit cselekszik, aztán igyekszik megtenni. Nem úgy, mint a haladó, aki kigondolja, s azzal egyidőben teszi. Vagy éppen a mester, aki cselekszik, aztán végiggondolja, hogy mit is művelt.

Nos, így jött egyszer a felfedezés, a blog, amelynek vásznán minden kézmenéses kedvére festhet akár művészi precizitással, vagy akár csak úgy festegethet kedvére, esetleg bíbelődve pingálhat vagy maszatolhat, loccsanthat színeset, fekete-fehéret és szürkét. Nohát hajrá!