Ez egy amolyan szükségcikk, ami nem az eggyel előbbi írás folyománya. Sokkal inkább egy ma esti, igen hosszan tartó lefolytatott konferencia MSN-ezésé, amely után feltétlenül úgy érzem, hangoztatnom kell, miszerint "Kedves feleim, amennyiben nem kommunikálunk egymással, nem fogunk egyről a kettőre jutni!"... és a mondandóm lényegében ennyi. Nem akar frappáns lenni, és a szókincs sem izzik most így ekkortájt, de azt még el kell mondanom, hogy...

...ha problémánk van a szervezéssel, egymással, egymás vagy mások véleményével hajlamosak vagyunk a legkönnyebb megoldást választani: Duzzogunk az orrunk alá, ahelyett, hogy kezünkbe véve a dolgot, egyenesen a probléma forrásáért felelős személyhez fordulnánk.
Magyar mentalitás? Nem tudom, mindenesetre tipikus, hogy a magyar ember csupán egyetlen jogával él szíve szerint: a ius murmurandi, avagy a morgás jogával. Tovább nem nagyon lép. Az már konfrontációt okoz, ott már meg kell védeni az elveinket, a gondolatainkat, a véleményünket. Érvek feszülnek egymásnak, és nem kényelmes, ha nincs igazunk, vagy éppen van, de nem adják meg... Betudható ez a 40 évnyi szoc-nak is, habár nem az én kortársaim körében. (De ezt már általánosságban állítom, nem az esti beszélgetésre reagálva.)

No de mindegy is.
Ha nem hangoztatjuk, akkor véleményünket nem hallja meg senki, nemhogy az, akinek kéne, a felelősnek. Amolyan "néma gyereknek az anyja sem érti a szavát"-effektus.
Oszt szidni az elbénázott rendszert már felettébb könnyű. Megmondani a tutit egymásnak... még jól is esik duzzogni, tudván, mennyire igazunk van.
Eredménye mégsem ennek lesz.

• Ha nem tudod, kérdezd meg!
• Ha nem érted, beszéld meg!
• Ha nem értesz egyet, hangoztasd!
• Ha véleményed van, közöld az illetékessel!
• Ha érdekel, kérdezz utána folyamatosan!
• Ha tényleg segíteni akarsz, véleményezd a hallottakat/tapasztalataidat, mindig!

Ennyi...
Sok locsolót / locsolandót! (már akinek)