Félsz a csöndtől?
2007.11.22. 23:15
Hallgattam ma este a "Rádió-Q"-t a neten. Érdekes jelmondatuk van: Rádió-Q! Ha félsz a csöndtől...
Csak ez alapján nem az én rádióm a Rádió-Q, mert baromira örülnék, ha egy darabig tényleg lenne egy kis csendem... mármint minden téren. Egy olyan nap, amikor nem kell a közeljövő (pl. egy hét) miatt izgulni. Naptárilag ilyen legkorábban nyáron lehetséges... :) De ahogy magamat ismerem, akkor sem...
Ma akaratlanul szabadnapos voltam. Lekéstem a vonatot az egyetemre menet. 4 és fél év alatt másodszorra, de az első is csak azért, mert kb. 4 perccel korábban jött, és többen lekéstük. Most viszont én kaptam későn észbe... Na mindegy... Ennek örömére aztán jól nem csináltam itthon semmit.
Tegnap pontot tettem egy 38 oldalas dogám végére, ami volt már 50 oldalas is, csak kihúztam belőle felesleges részeket. És ma valahogy jogosnak éreztem, hogy halogassak feladatokat. Bár nem terveztem, mert mindig azt mondogattam, hogy jó-jó mindjárt neki kezdek (ez a legszarabb állapot amúgy!), de végül mostanáig nem kezdtem bele.
Pedig lenne minek nekifogni. Dec 5-6: lapzárta, készülni kéne rá: 2-3 cikk, +1 interjú. El kell mennem kérdőívezni két civil szervezethez. Be kell adnom két recenziót Szoctöri XX. század, meg Max Weber szemcsire, készítenem kell egy mélyinterjút szociocsoport gyakorlatra, ami attól mély, hogy nem 1 óra... (és még sok minden más miatt), ezt aztán elő is kell adni. Kutatást kell vezetni a szakkoliban, meg közben illene csinálnom a sajátomat is, ha már a többieket rugdalom (igaz, elég lightosan), meg az edzőmnek is ígértem egy cikket a ninjutsus hírlevélbe. :)
És még biztos van valami... Ja igen, kéne nyereményeket venni egy játékhoz...
Megoldom, mert nagy vagyok...
Csak ez alapján nem az én rádióm a Rádió-Q, mert baromira örülnék, ha egy darabig tényleg lenne egy kis csendem... mármint minden téren. Egy olyan nap, amikor nem kell a közeljövő (pl. egy hét) miatt izgulni. Naptárilag ilyen legkorábban nyáron lehetséges... :) De ahogy magamat ismerem, akkor sem...
Ma akaratlanul szabadnapos voltam. Lekéstem a vonatot az egyetemre menet. 4 és fél év alatt másodszorra, de az első is csak azért, mert kb. 4 perccel korábban jött, és többen lekéstük. Most viszont én kaptam későn észbe... Na mindegy... Ennek örömére aztán jól nem csináltam itthon semmit.
Tegnap pontot tettem egy 38 oldalas dogám végére, ami volt már 50 oldalas is, csak kihúztam belőle felesleges részeket. És ma valahogy jogosnak éreztem, hogy halogassak feladatokat. Bár nem terveztem, mert mindig azt mondogattam, hogy jó-jó mindjárt neki kezdek (ez a legszarabb állapot amúgy!), de végül mostanáig nem kezdtem bele.
Pedig lenne minek nekifogni. Dec 5-6: lapzárta, készülni kéne rá: 2-3 cikk, +1 interjú. El kell mennem kérdőívezni két civil szervezethez. Be kell adnom két recenziót Szoctöri XX. század, meg Max Weber szemcsire, készítenem kell egy mélyinterjút szociocsoport gyakorlatra, ami attól mély, hogy nem 1 óra... (és még sok minden más miatt), ezt aztán elő is kell adni. Kutatást kell vezetni a szakkoliban, meg közben illene csinálnom a sajátomat is, ha már a többieket rugdalom (igaz, elég lightosan), meg az edzőmnek is ígértem egy cikket a ninjutsus hírlevélbe. :)
És még biztos van valami... Ja igen, kéne nyereményeket venni egy játékhoz...
Megoldom, mert nagy vagyok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr21238842
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mick · http://emmausz 2007.11.24. 11:16:38
Fordítva hatékonyabb, azt mondogatni, hogy nem kezdek bele, miközben késedelem nélkül belefogsz a munkába.
Nekem ez úgy jött elő, hogy azon méláztam, miért jobb szülinap után 8 nappal azon vakarózni, hogy mit írjak a megajándékozandónak, mint 8 nappal előtte?
Szónoki a kérdés, mert csakugyan nincs küli munkavégzést illetően, csak az azonnal elvégzett munka megnyugvással tölthet el. Sztem megéri.
Nekem ez úgy jött elő, hogy azon méláztam, miért jobb szülinap után 8 nappal azon vakarózni, hogy mit írjak a megajándékozandónak, mint 8 nappal előtte?
Szónoki a kérdés, mert csakugyan nincs küli munkavégzést illetően, csak az azonnal elvégzett munka megnyugvással tölthet el. Sztem megéri.
SteK 2007.11.29. 08:33:49
én néha félek tőle, néha kívánom. a fülzúgástól van, hogy megőrülök, van, hogy fél orgazmus.
a hit, miszerint is a csönd megfelelően rekonstruálja az agy gondolatait, igaz. bizonyos esetekben. de az, hogy csöndben kell lenni ahhoz, hogy gondolkodj, talán már közel sem annyira triviális. sokan úgy tartják, ha csendben tanulsz többet érsz el és gyorsabban haladsz! ez igaz is, de nem minden esetben. mindig vannak kivételek. én hangosan tanulok, és hangzavarban. ha csendben tenném, nem járnék sehol.
elcseszett világ ez a miénk... szeretem még is. a csendet is szeretem. hiszen a csend lesz maga a jövőm.... hangosan születtem, de csendben halok meg...
a hit, miszerint is a csönd megfelelően rekonstruálja az agy gondolatait, igaz. bizonyos esetekben. de az, hogy csöndben kell lenni ahhoz, hogy gondolkodj, talán már közel sem annyira triviális. sokan úgy tartják, ha csendben tanulsz többet érsz el és gyorsabban haladsz! ez igaz is, de nem minden esetben. mindig vannak kivételek. én hangosan tanulok, és hangzavarban. ha csendben tenném, nem járnék sehol.
elcseszett világ ez a miénk... szeretem még is. a csendet is szeretem. hiszen a csend lesz maga a jövőm.... hangosan születtem, de csendben halok meg...
Kozonithy 2007.11.29. 08:41:01
Érdekes elképzelés, ezt eddig így még sosem gondoltam végig, mármint, hogy hangosan születtem és csendben halok meg. Bár ez is csak elviekben igaz, ha tényleg ágyban, párnák közt, csendben belealudva halok meg. Ha közben mindenki sírna körülöttem, már nem lenne csend, vagy ha baleset történne.
Én amúgy csak tök kussban tudok csak tanulni. A kis zene sem jó, ami állítólag leköti a periférián heverő gondolatokat is, hogy csak a tanulásra tudj koncentrálni, de nekem csak csendben megy, illetve, ha természetesek a zajok. Pl. vonaton is tudok hangzavarban, ha nem értem, ki mit mond, csak zúg az éter. Na mindegy...
Én amúgy csak tök kussban tudok csak tanulni. A kis zene sem jó, ami állítólag leköti a periférián heverő gondolatokat is, hogy csak a tanulásra tudj koncentrálni, de nekem csak csendben megy, illetve, ha természetesek a zajok. Pl. vonaton is tudok hangzavarban, ha nem értem, ki mit mond, csak zúg az éter. Na mindegy...
SteK 2007.11.29. 08:59:03
Teljesen megértelek. Számomra a zenében való tanulás... hogy is mondjam, hogy ne hangozzon annyira hülyén... adomány! (csak hülyén hangzott).
Miközben tanulok a dallamok és a ritmusok széttörik bennem a nyakszorító csendet és táncra hívák a gondolatokat, idővel a tanult dolgokat fedezem fel a zenében és sokkal később már a zene tanít én pedig csak figyelek.
Amit a csendes halálról írtam legalább annyira igaz, mint hogy mindenki egyedül születik és egyedül hal meg. Ne a körülötted élők zajára gondolj, hanem a sajátodra... mikor megszületsz, ordítassz... sírsz... idegen... nem vagy rá felkészülve. Mikor meghalsz - és teszem azt természetesen - akkor felkészültél rá, és nem sírsz, nem idegen... egy balesetre sem számítassz... de a pillanat mikor a szived kidobban utoljára és az agyad termeli még azt a bizonyos mennyiségű "elektromos áramot", akkor jön el az a pont mikor a végtelen csendje rádhull akár a hó, a már megfáradt őszi tájra. Majd szépen, érzékek, gondolatok nélkül, csendben megtérsz a saját, csendes és unalmas világodba, ahol már nem zavarhat senki... én míg idáig elérek... zajban akarok létezni, utána ráér a csend... varhat még egy életet... ráér! :)
Miközben tanulok a dallamok és a ritmusok széttörik bennem a nyakszorító csendet és táncra hívák a gondolatokat, idővel a tanult dolgokat fedezem fel a zenében és sokkal később már a zene tanít én pedig csak figyelek.
Amit a csendes halálról írtam legalább annyira igaz, mint hogy mindenki egyedül születik és egyedül hal meg. Ne a körülötted élők zajára gondolj, hanem a sajátodra... mikor megszületsz, ordítassz... sírsz... idegen... nem vagy rá felkészülve. Mikor meghalsz - és teszem azt természetesen - akkor felkészültél rá, és nem sírsz, nem idegen... egy balesetre sem számítassz... de a pillanat mikor a szived kidobban utoljára és az agyad termeli még azt a bizonyos mennyiségű "elektromos áramot", akkor jön el az a pont mikor a végtelen csendje rádhull akár a hó, a már megfáradt őszi tájra. Majd szépen, érzékek, gondolatok nélkül, csendben megtérsz a saját, csendes és unalmas világodba, ahol már nem zavarhat senki... én míg idáig elérek... zajban akarok létezni, utána ráér a csend... varhat még egy életet... ráér! :)