De miért böjtöljek?!

2008.03.14. 22:14

Sokat rágódtam és rágódom néha még ma is azon, miért kér tőlünk az egyház (vagyis rajta keresztül Isten) önmegtartóztatást ebben-abban, például egy párkapcsolatban, vagy bizonyos időszakonként, ahogy nagyböjtben is.
A böjtölés önként vállalt mértékletesség, amely úgy szerepel a köztudatban, hogy ilyenkor a húsról kell leginkább lemondanunk. Pedig ennél azért többről van szó: egyáltalán nem csak az étkezésben kell böjtölnöm. (Pedig milyen mázlisták lennének a vegetáriánusok!) A böjtnek és a tudatos lemondásnak – azt hiszem – nem az a célja, hogy kevesebb legyek, és nem csupán annyi, hogy szenvedjek valamicskét azért, mert Jézus is szenvedett értem. Hanem az is, hogy hosszú távon képes legyek felfigyelni azokra az akadályokra, amelyek utamat állják, hogy még jobb ember legyek. Úgy vélem, rossz elképzelés az, hogy a keresztény csak akkor jó keresztény, ha minél többet szenved és nélkülöz. Az élet célja ennél sokkal több, leegyszerűsíthető talán arra, hogy boldogan éljem le az életem, de Isten jelenlétében, és ez a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást! A böjttel tehát életmódbeli irányváltásra kapok lehetőséget, hogy meghaladjam bizonyos gyarlóságaimat, amelyek meggátolnak, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Ez persze nem mindig sikerül, sőt, hosszú gyakorlás vár még rám. De a böjt elősegítheti, hogy végre jobban figyeljek Istenre, komolyabban vegyem a Jézussal való barátságomat. Hogyan? Alapvetően nem nehéz Őt közel engedni, egyedül az „akarással” vannak gondjaim, illetve azzal, hogy gyakran eszembe sem jut azon gondolkodni, vajon éppen most mit gondol rólam, vagy arról, amit épp teszek? Pedig szeretném tudni, hogy ha kritizálok valakit, vajon mit szól hozzá. Ha nézem a tévét, tudni szeretném, mit gondol az éppen látott jelenetről. Jó lenne meghallgatni, mi a véleménye akkor, amikor a számítógép előtt töltöm a fél napot. És jól jönnének a tanácsai akkor is, amikor éppen másokkal beszélgetek. Szóval az életem minden percében. Nem olyan nehéz meghallgatni Őt, de tőlem függ, hogy nyitottá válok-e rá vagy sem. Azt hiszem, nekem ebben segít a böjt, ha valóban komolyan veszem: összeszedettebbé válhatok általa. Fokozottan segíthet felfigyelni az igazi értékekre, és arra, akinek ezek köszönhetők. Nem fogyókúrázni akarok, hanem Isten jelenlétében szeretném szemlélni az életemet, és ennek nem feltétlenül kell tehernek lennie, hanem inkább egy áldott, Jézussal együtt megélt időszaknak. Csak rajtam múlik…

A cikkhez az alapötletet Apu egyik blogbejegyzése adta.

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr43381461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.