Te mire vársz, mondd?!

2006.12.02. 00:17

Az idei advent holnap kezdődik, ami "várakozást" jelent. Évek óta élénken foglalkoztat a karácsony és az ünnepeket megelőző adventi időszak, amely idén hivatalosan csak december 3-án kezdődik ugyan, de nem kevés bevásárlóközpont már októberben megkezdte a karácsonyi haszonszerzést. Olyat is hallottam, hogy a londoni multikban már augusztus végétől állnak a karácsonyfák, a műtélapók és szól a "Jingle Bells". Mindenki kiakad ezen, akit csak ismerek, de akkor mégis, miért csinálják ezt a nagy cégek? Miért jó nekik, ha a többség elégedetlen és mérges? Talán mert ők és a menedzsereik sokkal jobban ismerik a vásárlási szokásainkat, mint mi magunk. Mert tudják, hogy a nemtetszésünket kifejező fejcsóválás ellenére is megvesszük a húsz százalékkal leértékelt gumimacit, és innentől nekik édes mindegy, hogy szeretjük-e őket vagy sem.

Foglalkoztat még az is, hogy hogyan, milyen lelkülettel állunk a karácsonyhoz. Talán nem vagyok egyedül a tapasztalatommal, miszerint évről évre egyre inkább elfelejtjük, mit is jelentenek valójában ezek a karácsonyi ünnepek (minden tiszteletem a kivételeké!). Jellemző jelenség, főként a szentestét megelőző pár napon a boltról boltra járó emberek látványa, akiket a társadalmi nyomás "Karácsony van, vásárolj-vásárolj-vásárolj minél többet, minél drágábbat, minél mutatósabbat vagy díszesebbet, ha meg akarsz felelni!" jelszava tuszkol előre üzletről üzletre, hogy amennyire csak lehet, kiürítse a pénztárcájukat, vagy még el is adósítson, akit csak lehet. Sokan csak utólag vesszük észre, hogy az egész karácsonyi felhajtás csupán a "fogyasztók" kihasználása, azaz a miénk.

Azért valahol érzi mindenki, hogy a karácsony a "szeretet ünnepe" is. Valószínűleg ehhez az érzéshez kapcsolódik az az aggasztó statisztikai adat, amely arról számol be, hogy a december 24-ét megünneplő országokban e nap környékén jóval többen hívják a lelkisegély vonalakat, és megugrik az öngyilkosságok száma is. A legtöbb saját életét kioltónak szenteste válik igazán világossá, hogy "egyedül vagyok", hogy "rajtam kívül mindenki boldog", hogy "engem tulajdonképpen nem szereti senki". Ez a legtöbbször persze nem igaz így, de míg kizárólag az ajándékdömpingről, a "minél drágább, annál jobb" típusú meglepetésekről szól az ünnep, amelybe már nem fér bele a másik ember megsegítése, felkarolása, és az igaz szeretetre való törekvésünk is hátrébb szorul, addig ne nagyon várjuk ennek az adatnak a változását!

Addig is rohanással igaz szeretettel teli és kreatív ötletelésekben gazdag adventet kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr1325370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása