Tegnap levettem a polcomról egy Tamási Áron mesekönyvet. Már régóta ott volt. Úgy 6-7 éve kaptam a nővéremtől Karácsonyra, de "nehéznek" is tűnt a székely nyelvezet, meg assetudtam ki az a Tamási Áron, így kiskamaszként a polcon találtam neki jó helyet, és ott is maradt porfogónak évekig.

Egészen tegnap reggelig, hiszen most már egész közeli szálak fűznek az íróhoz. November első heténen többek között voltam a szülőszobájában, meg láttam a bölcsőjét is... :) De ami ennél sokkal többet jelent, hogy hallottam egy csomó gyereket azon az ízes magyar nyelven beszélni, ahogy ő írta ezt a mesekönyvet, amelynek amúgy "Szívbéli barátok" a címe. Az egyetemről hazafelé ezt olvastam és fúúú, nagyon tetszik. Olyan jó érzés olvasni a csodás székely beszédet, hogy csak na. Egész könnyen visszarepített Szovátára... :) Szóval most tuti, hogy rákattanok Tamási Áronra és elolvasok tőle pár könyvet.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.