Á...! Most nem megy...

2006.02.10. 00:51

Egykor újságíró suliba jártam, mert nem vettek fel oda, ahová szerettem volna, hogy mégis felvegyenek. (Végülis felvettek valahová, de ez egy másik történet)
Házifeladatunk volt írni valami akármiről, csak két feltétel volt: legyen műfaja és valóban szóljon arról a valamiről. Végül ez lett belőle.
...azért nem rúgtak ki, maradhattam.


Á...! Most nem megy...

Mint oly sokszor, most is elkövettem egy nagy hibát. Utolsó pillanatra hagytam mindent és várom a nagy csodát. Bújjon ki belőlem valami frappáns elgondolás, amit leírhatok, majd letudva mindent, végre alhatok.
Nem ez az én stílusom, nem vagyok én ilyen. De most mégis magamba fordulok és az írás szabadságával élek.
Érzem, feszít belülről valami…
Gyorgyovich úr, elítélt jelentkezik. Megbolondulnak a falak. Szédülés. Normális gondolat híja. Közösségvágy. Test utáni vágy. Félelem.
Mitől? Talán a hétvége, talán a hétfői ZH, talán a front. De érzem, hogy feszít. Szívem gyorsan pulzál, vérnyomásom az égben. Minden kreativitásom elvész…
Azért, látom az alagút végét, amiről most csak egy vers jut az eszembe:

Földből kitépett kő vagyok. Fényhiány.
Szétrobbant csönd foltja a semmi falán.
Elgondolt hang egy elképzelt orgonán.
Abbahagyott mozdulat ütötte seb a szíven…
…és Te mégis bennem építed templomod?!

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr1525604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása