Szép, mondhatom! Kedves feleim elárasztanak engem mindennemű blogjaikkal, aztán nekem is kedvet adnak "hezza" (mondta volt egykori tanaram, és totál bennem maradt.)

No mindegy... pedig esküdni mertem volna, hogy ezem nekem nem lesz egyszer sem, mert nem szeretem. (eh... egyszer-egyszer megeshet, eszperente nyelven kezdek fecsegnI...)
Szóval csak nehezen tudom elképzelni, hogy 30 megát elfoglalva az interneten, annak bárminemű haszna legyen, ha úgy teszek, mint a nagy átlag...; azaz - egy csak úgy-jelleggel - írom bele a világba a mindennapjaimat.
Nagyon modern, nagyon új, egyszemélyes, passziánsz-szerű lelkisegély... Amolyan Karinthy-féle Azt álmodtam, hogy két macska vagyok és játszok egymással szerű story... És én? Akarok beszélni róla?

Majd kiderül. Most inkább dolgozni kezdek, hisz már Bobek is megmondta: ... a munka nemesít!