Nocsak, nocsak. Javasolom fél óránként kiöblíteni hidgvízzel a szemedet. Azután az Emile Coué-kitalálta módszert: Tükör előttmondva: Egyre jobban és jobban érzem magamat. Azért tükör előtt, hogy az arcodon is ez a vad elszántság tükröződjön. Csakugyan máris jobb, mint az előbb volt. Tereza is ezt ajánlja többé-kevésbé.
Jobbulást!

Hogy rossebbes hangulatodból kászálódhass, idemásolom a régmúlt idők melegfrontját leíró Toldi első 3 strumfliját. A harmadikban megjelenik Toldi Miklós is, akit egyesek autista tünetekkel küszködő valakinek látnak. Neki se lehetett könnyebb, csak ippeg tanulni nem kellett nekijje.

Jaj, itt is olyan rossebbes meleg van, hogy elfelejtettem a ctr+v-t alkalmazni. de most.........
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

2.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
De felült Lackó a béresek nyakára,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.

3.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.