Tudom, hogy nagy. Csak nem érzem át, mint az utóbbi években szinte semmilyen "közünnepet". Résztveszek, de elveszek.
Karácsony, Húsvét, Szilveszter ésatöbbi... bocs, de egyre megy.
A nyüzsgés, a folytonos "tenni kell, menni kell, csinálni kell, dolgozni kell, tanulni kell, másokkal törődni kell, magammal törődni kell" magával sodor, beleszól, nem hagy átélni a világ forgalma. Mintha egy nyolcsávos út közepén próbálnám felállítani karácsonyfámat, hogy átéljem, amit igazán kéne. Mintha ugyanitt akarnék elcsöndesedve, a világ zajától mentesülve belegondolni abba, mire is emlékezünk Nagyszombat éjszakáján. Mitagadás, én is a nyolcsávos autópálya része vagyok fiktív autómmal a belső sávon.
Bocs, ha elütöttelek már!