Többnyire optimista, vidám hangvételű bejegyzés következik...

Garfieldosan hétfői napom volt. Nem részletezem, semmi nem jött össze; ami elromolhatott, az el is romlott; minden balul sült el, és ez úgy általában érvényes volt utána az egész hétre is.

Így került szóba a KSH Könyvtár is. Nem terveztem, hogy elmegyek oda hétfőn, mire kiderült, hogy tök elfelejtettem, hogy másnap referálnom kell "devianciák egyenként" órán a kábítószer helyzet statisztikai adataiból. Na puff, már csak az kellett a jó kis lapzárta napjára. Nem volt mit tenni, elmentünk Gege szaktársammal, mert közös feladat volt.

Még nem voltunk soha, nem volt rá szükségünk, minden infot megtaláltunk eddig máshol, de most csak itt volt esélyünk. Már előre féltem, hogy egy ilyen száraz adatokat tartalmazó helyen mekkora élmény lesz 3 óra kutakodás után alig találni valamit.

Megérkeztünk.
Első megálló a biztonsági őr / portás (akarom mondani: beléptetési asszisztens). Mondjuk neki, hogy először vagyunk, mondja el legyen szíves, hogy mi a teendőnk. Azt hittük, továbbküld mint a hülyéket, de nem. Teljesen normálisan, emberi hangon elmagyarázta 1 percbe foglalva a könyvtár használati rendjét. Ok, bementünk.

Második megálló a ruhatáros biztonsági őr. Ő is elmondja a beiratkozás feltételeit, ezt is nála lehet intézni. Elintéztük, beiratkoztunk. Bármilyen kérdésünk még akadt, válaszolt rá, ami feltűnt, hogy készséggel, mosolyogva, pedig szerintem naponta többször is meg kell ismételnie. De ez még mind semmi...

Belépünk a szentélybe. Éppen csak átléptük a küszöböt, mire feláll egy munkatárs az asztalától, és közli, hogy áll rendelkezésünkre. Elmondtuk, miért jöttünk. Mondja, hogy foglaljunk helyet, majd ő keresi nekünk a könyveket. Le is ültünk és pár perc után már vagy 5-6 könyv feküdt előttünk az asztalon, közben a fickó még ide-oda tologatta a létrát a könyvespolcon és kereste nekünk a legújabb kábszer statisztikákat. Amit lehetett, azt összegyűjtötte szerintem, de még ő kért elnézést, hogy nem biztos, hogy mindent megtalált, mert biztosan van még, ha kérjük, tovább keresgél. Nem kértük, így is elég hálásak voltunk, hogy megspórolt nekünk pár órát.

Elkészültünk a feladattal, de szerettünk volna fénymásolni. Mondta is a srác, hogy megcsinálhatjuk mi is, ha akarjuk, de ha leírjuk neki, hogy melyik oldalak kellenek, akkor megcsinálják ők is, ugyanannyi pénzért, mintha magunk szerencsétlenkednénk vele.
Éltünk is a lehetőséggel, addig internettel kínált minket. :)

Aztán jött a legszebb:
Mivel a magyarországi, főként budapesti önkéntes helyzetről szeretnék tanulmányt írni, kérdeztem, hogy szerintük érdemes-e erről itt adatokat keresnem, van-e rá esély, hogy ha eljövök, akkor találunk statisztikai adatokat a témában. Rögtön levett egy katalógust a polcáról és keresni kezdte, hogy vajon melyik könyvben talál adatokat. Odaszólt a munkatársának is, aki abbahagyva számítógépes ténykedését, szintén fogott egy katalógust és keresni kezdett. Már-már kellemetlenül éreztem magam, és szóltam is, hogy hagyják csak, mert úgysem most fogok vele dolgozni, hiszen már mennem kell haza, csak azt szeretném tudni, hogy egyáltalán esély van-e rá, hogy ilyet itt találunk.
Mire ők: Rendben, menjek csak haza, de adjam meg a nevemet nekik, meg hogy milyen témában akarok kutatni, hívjam fel őket másnap, és megmondják, hány könyvet, vagy szimpla adatot sikerült találniuk, mert akkor ők most még keresgélnek egy kicsit. Lehidaltam, ilyen nincs... Végül még ott találtunk pár könyvet, tehát most én kíméltem meg őket a keresgéléstől, de komolyan megtették volna...

Már hazafelé tartottunk, mire Gege barátom rám nézett és elkerekedett szemekkel kérdezte: Te, ez Magyarországon történt???

Tényleg hihetetlen. Menjetek a KSH-ba kutatni. Szerintem munkaköri leírásuk a jófejség.
Ja! Van vendégkönyv. Nem írtunk bele, de belelapoztunk: Évekre visszamenőleg tele van hálálkodó bejegyzésekkel, szóval nem mi voltunk túl szimpatikusak, ott alapból ilyenek a munkatársak. Ez jó...

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr48191988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mick · http://emmausz.freeblog.hu 2007.10.16. 18:44:37

Szólnék hozzá, de nem találok szavakat. ez tényleg nyugati nyugalom, keleti kényelemmel és az emberi méltósággal számoló szolgáltatás. Bár utánoznák társadalmi méretekben ezt a gesztuskomplexumot. mint azt Petőfi megírta minékünk: „De más volna itt az élet.”
süti beállítások módosítása