201 480

2007.04.23. 00:36

Megint eltelt egy év azóta, hogy erről egy éve is megemlékeztem ugyanitt, éppen ebben a percben, április 23-án 00:36-kor. Nagyon szerencsés napon születtem, Béla és Adalbert napján, mivel egy ilyen nevű ismerősöm sincs, tehát nem kell velük osztozkodnom e napon. Csak Tomi (21), Péter (29), Orsi (26) és Dani (16) ismert embertársaimmal ünneplek együtt. Éltesse őket az Isten! – de ha már itt tartunk, akkor minden blogomolvasót is, mert miért is ne...

Bár – hogy megmondjam az őszintét – annyira nem is izgat ez az egész. Érdekes, de pár éve valahogy egyáltalán nem tartom nagy számnak, hogy 20-szor vagy 23-szor kerülte meg a Föld a Napot, azóta, hogy a világra jöttem. És már furán érzem magam, amikor engem ezért ünnepelnek és gratulálnak, mintha sikeresen vizsgáztam volna, de még a nevem napján is, sőt, akkor még többen is.
Túl földhöz ragadt vagyok talán, és okokat keresek arra, hogy engem (vagy bárkit) miért is kéne ünnepelni ezen a napon. Tulajdonképpen egy fűszálat sem tettem keresztbe azért, hogy megszülessek. Igaz, én voltam a leggyorsabb ebihal a sokmillióból, ami persze nem kis teljesítmény, de ezen kívül nem tettem sokkal többet.

Inkább a szüleimet illetné az ajándék, a pezsgő meg a gratula. Ők vállalták be az összes  nyűgöt, amit okoztam, és minden hülyeségemet, amit az eddig eltelt 201 480 órában el találtam követni. (Leszámítva azt a 67 160 órát, amit ebből – napi 8 órával számolva – átaludtam.)

Ha már szociológusnak tanulok, van egy tippem a marha gyenge magyar gyermekszaporulat erősebbé tételére: Születésnapokon ünnepeljük meg a szülőket (is)! Így talán jóval több gyermek is születne, mint ahány, mert annyival többet ünnepelnénk a szüleinket, akik – főleg, ha szeretik ünnepeltetni magukat – bevállalnának még egy-kettőt! Talán nyomna ez az új népszokás pár ezreléket a termékenységi arányszámon.
(Ugyanis jelenleg a teljes termékenységi arányszám 1,29 Magyarországon, azaz átlagosan ennyi gyermeket szül egy magyar nő az élete során. (2004-es adat) A népességszám egyszerű reprodukciójához pedig legalább 2,1-2,2-re lenne szükség.) – Na ez most tök olyan, mintha fejből nyomtam volna, pedig nem is, mert közben az ölemben volt az Andorka féle Bevezetés a szociológiába. De akár így, akár úgy, fogyunk, és ez rossz... No meg tényleg nem érzem kiérdemeltnek az ünneplésem, akárhányan is vagyunk az országban.

Szóval köszi Anyu, köszi Apu! :)

Szerző: Kozonithy

4 komment

Címkék: ego szociológia

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr2562137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyorgyovic Miklósné 2007.04.23. 08:23:17

Köszönöm, hogy köszönöd! Szivessen tettük, talán még nem felejtetted el, hogy hogyan is készültünk rád!!!! Sok-sok örömet okoztál azzal, hogy lettél és én is, mi is köszönjük, hogy VAGY!!!!!!

Puszi,
Anya

mick 2007.04.23. 11:58:26

Kérdésem a feleséghez: Mit tettünk aszívesen?
Válasz a fiunknak: Remélem, nem mi vagyunk azok a szülők, akiknek friss nyugdíjasként még egyszer nagy lélegzetet kellene vennünk és belebocsátkoznunk egy statisztikajavító akcióba?! Most rajtatok a sor. Pl. ott vannak a Zsuzsáék. Lám, lám.
No Isten éltessen! Gondoltam Rád reggel a misén. Nem jöttél elő hangosan is, mert el lett kapkodva a hangos ima szabadonválasztott része. De Isten a rejtekben mondott imát éppúgy akceptálja, mint a meghosszított bojtokkal készült ruhában és utcasarkon kürtöltet.
Nos hát valóban Áldjon meg Téged az Úr, és adjon békét Neked!
Atyád

niké 2007.04.25. 15:59:48

köszönöm Mica-apuka és -anyuka

orsi 2007.07.30. 20:01:53

hát igen
totálisan egyet értek!!!!!
de úgyis tudod