Nagy magyar e vagy?

2007.02.21. 14:18

"Teszel is valamit, vagy csak a szél lengeti az orcád?"

Érdekes, és talán már nem olyan nagyképűség (csak egy kicsit :), hogy ha azt mondom: amióta kétszer is megjártam Szovátát, meg résztvehettem az elmúlt 6 év folyamán különböző "gyerekekért szerveződött" programokban, már úgy érzem, hogy tettem valamit. Amíg Erdélyben voltam (igaz, összességében még csak két hetet), felemelő tapasztalatként éltem meg, hogy minden lélegzetvételemet megéri beszívni a tüdőmbe, mert igazán átéreztem, hogy milyen az, amikor hasznos is vagyok egyesek számára, és nem csak elszívom a levegőt a világ elől... :)

Egy alacsonyabb szinten ugyan, de egy darabig szívesen tartoztam azon néptömeg közé, amely magát jobboldalinak kikiáltva szívesen aggatja tele magát nagymagyarországos, turulos, árpádsávos, szentkoronás cuccokkal, szeret bekiabálni a tüntetéseken, és végtelen örömmel telt szívvel érzi az "együtt vagyunk, itt és most, mi, MAGYAROK, és marhára sokat teszünk most a HAZÁért!" életérzést - ha érted, mire gondolok. Aztán hazamegy és úgy gondolja: most valami egészen nagyot tett a magyarságért, mert megmutatta, hogy sokan van, hogy hangos és erős.

Aztán meguntam. Eleinte nem kiábrándultam, csak meguntam. Valahogy éreztem, hogy hiába ordítok hangosan, hiába rámolok ki magamra szimbólumokat, hiába nagyobb tőlem egy fővel a tömeg, valahogy nem változik tőle a világ, és én sem viszem előrébb a magyarság ügyét. Kevésnek éreztem azt, amit "tettem".

Végül - úgy ahogy - kiábrándultam. Na nem estem át a ló túloldalára. Nem röhögöm ki azt, aki telerámolja magát, és azt sem, aki hallatja a hangját. Bár már fel sem nézek rá. És csak akkor nem röhögöm ki és csak akkor nem tartom szánni valónak, ha tudom, hogy le is tett már valamit az asztalra. Különben én aggasztom ki rá magamban szomorú arccal a "magyarkodó" stigmát.

Hogy mit tehetsz? Annak, akinek nincs ötlete, adok szívesen.

Szerző: Kozonithy

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr6938612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mick 2007.02.27. 10:33:58

Nem akartam, de legyen. Nemcsak magyar vagyok. Megette a fene, ha a máslétre szenderedés alkalmával azzal szeretnék büszkélkedni, hogy én magyar vagyok, kérem. Persze magyar vagyok, és persze másféle vér is csorog bévül: Legalább ezek: Német, szlovák, cseh, dalmát. Mindenki más gyökerűvel tartotta lakodalmát. Ez lett belőle, ez lettem belőlük.

Iringó 2007.02.28. 20:43:29

A kérdés ott tevődik fel, hogy magyar vagy-e egyáltalán, nemhogy nagy :-)
A legtöbben alapból nem felelnek meg ennek a kritériumnak. Pl. aki Nagy-Magyaro. formájú kulcstartót hord és megkérdni, hogy itt beszélnek-e magyarul, az biztos nem ...

Istu · http://nagyistu.blog.com 2007.03.01. 06:32:40

Igazabol az van, h szerintem aki magyar "tud" lenni kissebsegban, ott ahol tobbsegban a mas nemzet hol ott nem ok voltak itt, az igazi magyar. Nekem konyu lenne romannak vallanommagam, mert azt senki nem zavarja, de ha ki alok h magyar vagyok akkor 10 legalab 5 fel szisszen, es beszelunk errol a temarol a "fejlett" XXI. szazadban. Igaz sose tartottam az emberiseget fejletnek, addi amedig emberek vergodnek, kinlodnak minimal ber alatt. Mikor ezeket megoldjuk akkor mondjuk magunkra azt h fejlettek vagyunk, es utanna menjunk ki a Holdra vagy Marsra ha anyira viszket ... a tenyerunk!