Álmodtam az éjjel. Újra lepörgött előttem a leblokkolás okán elhasalósra sikeredett XIX. századi szociológiatörténet vizsgám. A valóságtól csak annyiban tért el az álmom, hogy míg 15-én, a való világban a jegyem beírása után rögtön távoztam, addig az álmomban a t. úr a jegyem beírása közben pontról pontra elmondta, hogy mit várt volna el, miket kellett volna elmondanom. Marhára szégyelltem magam. Ciki volt a szitu.

Aztán felkeltem, és pár óra elteltével már tanultam is a hétfői UV-ra az anyagot. Ott vettem csak észre, hogy álmomban a tanerő bizony szóról szóra ugyanazt mondta el, ami a jegyzetemben is olvasható. "Milyen okos!" - gondoltam és tanultam volna tovább, ha nem esik le a tantusz. Hiszen az álmomban az én agyam generálta a tanár szájába is a szavakat, há' de nem??? A tudás tehát már bennem van, csak...

...csak a tanulási technikám nem éppen a legoptimálisabb, úgy látszik. Sajnos fogalmam sincs, hogy mi lehet az én best of egyéni info rögzítési módszerem, mindenesetre tény, hogy most élem át életem leggyatrábban sikeredő vizsgaidőszakát, pedig ez már a 7. Van rutinom, és most mégsem megy. Tanulok ugyanúgy, ahogy eddig, de nem. Nem akarnak rögzülni az adatok, a tények, az elméletek, sem pedig a következtetések. Hogy mi a rossebbtől van ez? Na mindegy... Így jártam.

Amúgy Konfuciusz a király!
Elméleteket agyba tömködő egyetemek,
figyeljetek és tanuljátok meg, mert igaz:

Mondd el és elfelejtem!
Mutasd meg és megjegyzem!
Engedd, hogy csináljam és megértem!

Szerző: Kozonithy

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr2429445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mick 2007.01.19. 14:14:09

Hogy veled mi volt, nem tudom. Hogy velem mi volt, elmondom. Osztrovszkij verset kellett megtanulni oroszul. a Várj csak rám címűt. Megtanultam. Álmomban folyékonyan elmondtam magamban. A villamoson nem tudtam rákoncentrálni, mert zsufi volt. Első óra orosz, tanfelügyelővel súlyosbítva. Gyökér engem hívott fel, mert ismert, megbízhatóan tudogattam. De ez egy vers. Itt csak egyféleképpen lehet beszélni. Előbb-utóbb összeállt egy-egy sor az agyamban. Ezeket előkotortam és beszámoltam róluk. Kaptam rá egy kettest. Az a baj a vizsgákkal, hogy nincs idő csak a lényegre, és az nem biztos, hogy folyamatosan hívdik elő a tudatosabb felünkből. Ez az értelmiségi ember tragédiája. Ugyanezért nem kell olyan komolyan venni. Csak élesben jöjjön elő. De mikor van éles? Ez a kérdés.