Rossz álom

2007.01.08. 11:00

Utálom az álmodni az éjjel, hogy megbukom társadalomtörténetből!

Szerző: Kozonithy

9 komment

Címkék: álom szociológia

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr6826946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mick 2007.01.08. 11:10:54

Hát készülj fel rá! Megpróbálom röviden összefoglalni a tárgyat: Abban az időben nagyon magányosak voltak az emberek. Összedugták hát a fejüket, s elhatározták, hogy ezután közös és megosztott munkáik lesznek. Szakosodtak. Mindenki megtette a saját vállalását. Egyesek úgy döntöttek, hogy szegények lesznek. Ez aztán sikerült is nekik. Sőt, rajtuk kívül még sokaknak. Mások pedig azt határozták el, hogy meggazdagodnak. Valamennyinek sikerült, a többségnek azonban nem. Tanulság: olyasmit kell elhatározni, ami meg is valósul.
Később csak durvult az osztályok közötti különbség.
Egyesek kizsákmányoltak ketteseket, s ráadásul a nemzetközi helyzet is fokozódott. Ez így megy máig. Csak a klíma is ellenünk fordult. Mind megpörkölődünk, ha ez így megy tovább, a buktató tanár is, a különben izzadó diák is. Mit számít akkokr, hogy hányast ad a kisebbség a nagyobbságnak.

bolli 2007.01.09. 01:27:19

Az én társadalomtörténetem a következő:

Volt egyszer egy ős közösség, ahol mindenki egyenlő volt. Együtt vándoroltak, közösen gondolkodtak; az erősek vadat ejtettek, a gyengébbek gyümölcsöt szedtek; félelemben éltek, de szabadon szeretkeztek. Életük volt a hit, reményük a szeretet.

Aztán elöntött mindent a víz, és ők egy kis fölldarabra kényszerültek a többi állattal, ahol a élelem kevés volt mindannyiuknak. Így kitört az őskori világháború az állatok közt. Az egyik megette a másikat, a harmadik megtanult repülni... Ez volt fajok világháborúja. Csak az maradhatott életben, aki szövetséget kötött. Ílyen volt például a ragadozók szövetsége vagy a növényevők szövetsége. Partizánok is akadtak, például a pókok. E kegyetlen küzdelemben az ember hamar kimúlt volna, ha nem kezdi el használni egyetlen fegyverét, az eszét. Mivel nem volt szövetségese, csak magára számíthatott, ezért vezetőt választott magának. Az ész diadala több évezreden keresztül tartott: először a növényeket hódították meg, majd különféle eszközök kiagyalásával az apróbb majd a nagyobb állatokat is uralmuk alá hajtották. Szolgáló állatokat neveltek, és már a természet erőivel kacérkodtak. Mikor azonban rájöttek, hogy uralmuk alá került a világ és annak minden teremtménye, szörnyűen magányosak lettek, hiszen egy nemvárt ellenséggel kellett szembenézniük. Az az ellenség, ami mindig ott volt velük, de eddig sosem számoltak vele. Ez az ellenség nem volt más, mint a HALÁL.

Ez volt az emberiség történetének a második világháborúja. Hiába volt minden összefogás, a Halál ellen nem menekült senki. Amikor erre az ember végleg rádöbbent, elvesztette hitét és reményét a szeretetben. Rémületükben az emberek egymásnak estek, mert látszott a halál ellen nincs menekvés. Ki a vagyonszerzésben élte ki hatalomvágyát, ki a költészetben találta meg álmodozása vígaszát, mások a kéjelgésben vagy az italban találtak szebb világra. És a halál csak szedte és szedte az áldozatait. Egyre többet, mert az ember szaporodott, hisz bízott abban, hogy gyermeke majdcsak legyőzi egyszer a Halált.

És akkor egyszercsak jött Valaki, aki megmutatta az embereknek hogy kell legyőzni a Halált. Többen követték őt, és nem telt el sok idő, már az egész világ ismerte a Hőst és követőit, akik nem féltek a Haláltól. Aki hitt benne, az életre kelt, és újra remélni kezdte a szeretetet. Aki nem hitt benne: már rég halott volt, élőhalott. És tessék, kitört a harmadik világháború, az élet-halál harc az égi és a földi hatalmak között. Minél több áldozatot szedett az élet oldaláról a halál, annál többen választották az életet, és minél több halottat támasztott fel az élet, annál nagyobb lett a gyűlölet a halottakban. Ez a gyűlölet egyszer kitört, és a népek egymásnak estek, a halál önmagát tizedelte, és a romokon, a vérmezőkön az élet erőre kapott.

Bár még itt-ott a világban tart az élet-halál küzdelem, megjelent a horizonton egy újabb, egy sötétebb ellenség. Még csak sejteni lehet a pusztítását. De ereje minden korábbnál hatalmasabb. Ez lesz a KÖZÖNY, ami ha valahok gyökeret ereszt, ott minden megsemmisül. Ez lesz az emberek végső világháborúja, melyet az érzelem és a közöny vív majd meg egymással. Ez az én jóslatom.

:)

Kozonithy 2007.01.09. 06:18:22

Köszi-köszi! Mindkét teóriát!

Neked is Bolli, hogy nem voltál "közönyös" a kis szaros rémálmomat olvasván! :)

Amúgy ezt egyhete már megírtam, csak még nincs kijavítva... De majd elküldöm a többieknek hátha fel tudják használni.

Amúgy az óra címe: Magyar társadalom 1945 után. Tehát a pre-Közöny Időszaktól napjainkig.

mick 2007.01.10. 08:25:09

Lám-lám. Mindketten segítettünk: Bolli és én. Nem buktál meg. Csak így tovább, csak így tovább...
Miből is mész ma? Társadalmi jogból? Ha még van időd elolvasni egymondatos puskámat, akkor az ilyesformán hangzik:
Ha hoznak egy a társadalom egészét érintő rossz törvényt, akkor a karitásznak naponta csuklóznia kell: pl. egymillió zsíroskenyeret megkenni naponta. De ha jól dolgozik a bürokrácia, akkor hátra tett kézzel nézheti a nép boldogulását.

Kozonithy 2007.01.11. 07:36:43

Honnan tudtad, hogy nem buktam meg? Amikor ezt írtad még én sem tudtam a jegyemet. :)

Vagy valami 6. érzék?

mick 2007.01.11. 14:04:55

Tudni sehonnan se tudtam, de remélni nagyon is reméltem. Jobb a lelkemnek, és gondolom, jobb a Te lelkednek is, ha túl vagy egy vizsgán. Másfelől bíztam benne, hogy kidumálod magad, ha a szükség úgy hozza. Az alkukészség is egyfajta tehetség, s mintha nem néznél keresztül ezen a lehetőségen.

mick 2007.01.11. 16:55:48

Ha időd engedi, állj meg egy órára, és gyönyörködj a magyar nyelvet kerékbetörők akrobatamutatványain. Próbálom másolni a webhelyet:
gatling.ikk.sztaki.hu/~kissg/harc/a-magyar-nyelv-vedelmeben.html - 77k -
Jó szórakozást.

Kozonithy 2007.01.12. 08:09:06

Köszi-köszi! Állati jók ezek a nyelvi akrobatizmusok!