Ma este kb. 19-20 óra felé lesz két éve, hogy tágra nyílt szemekkel és összeszorult szívvel konstatáltuk, hogy az anyaországi magyar népet – hála a baloldal eredményes költséget nem kímélő, agymosó, negatív kampányának – totálisan hidegen hagyja az a több millió magyar, akit lakóhelyén megvetnek, hisz nem szeretne teljesen beolvadni egy másik kultúrába, nem szeretné eldobni magától nemzeti identitását, de nem hagynak neki békét, amíg meg nem teszi. 2004. december 5-én mi magunk, a sajátjai, az anyaországbéliek dobtuk el őket magunktól egy őrült kampány eredményeként.

Ha a bőrünkön éreznénk a határontúliak hatalmas bánatát, talán máris másképpen állnánk hozzá. De mit is beszélek, hiszen az egymás iránt érzett empátia a magyarokból már régen kiveszhetett, eltekintve attól a nem túl nagy kivételtől. Pedig nem nehéz megérteni ezt az érzést, csak üljünk le velük és kérdezzünk rá, milyen érzés még a saját népetek által is kiközösítve lenni... Nekem már volt "szerencsém" beszélgetni velük erről. Nem sokszor, de nem is egyszer, viszont minden esetben, ha előkerült a téma (egyszer a pálinkával együtt), kiült az arcukra az a mérhetetlen bánat, amelyet mi okoztunk nekik azzal, hogy beléjük döftük a kést, de még meg is forgattuk bennük párszor, mintha még jól is esne.

A román kormányzat vezetője, Traian Basescu népszavazás nélkül is ki bírta jelenteni, hogy a világ bármely részén él is román, annak haladéktalanul megadják az állampolgárságot. Mi miért nem vagyunk képesek összefogni ebben a kis medencében sem, nemhogy az egész világon?! Ezt annyira szégyellem. És kérhetnénk tőlük ezért bocsánatot, de az egyáltalán nem elég, mert attól nem lesznek jobban elfogadva magyarnak. Csak a tettek bizonyítanak, amelyet ők értünk és mi értük teszünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr7725371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.