Szeretetéhes kutya

2006.11.24. 23:59

A Pázmány bölcsészkaron szinte minden télen már-már várt vendégek a vajszívű egyetemistáktól kolduló kisebb nagyobb kutyákok. Ma meg is jelent az első. Egy marha nagy, szép, sima, sötétbarna szőrű csöppség. A vonatállomáson próbált szerencsét ettől-attól, de senki sem méltatta egy falat kajára és egy simogatásra sem nagyon, ami érthető, hiszen rátapadna arra, aki adna neki. Egy leány mégis megszánta és a kezéből adott a blökinek egy szemet a pogácsájából. A kutya szépen átvette a pogit a szájaval, majd szépen lehejezte a fűre, és buksijával visszahúzódott a már jószívűnek érzett lány mellé, aki simogatni kezdte. A félméter magas dogy ekkor kezdte csak el igazán csóválni a farkát. Bambán néztem rá. Nem sok ilyet láttam még. A kaja nem annyira kellett, mint inkább a "szeretet" kifejezése.

Persze lehet, hogy más van mögötte, a látszat mégis ez volt. És végülis miért ne kérné ő is a jussát a figyelemből?

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr9925364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.