Már egy jó ideje kitaláltam, hogy háborút indítok a sablonos köszönések és a sokszor csak álérdeklődések ellen. A leszámolást természetesen magamban kell elkezdenem. Arra is gondoltam azért, hogy mi van, ha ez csak az én hisztim és mások vígan elvannak ezekkel. Vagy mi van, ha csak én nem tudok ezekre a sablon kérdésekre megfelelően válaszolni?

Mikre is gondolok?
Hogy vagy? – Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ez sokkal inkább egy pszichológiai kérdés, amire egész egyszerűen nem lehet másképp válaszolni, csak úgy, hogy jól, és barátok között is max annyit, hogy szarul, de büszkén. Engem mégis feledtébb idegesít ez a kérdés, főleg, amikor látom, hogy nem teljes őszinteséggel tették fel, ugyanis mostanában az a kedvelt szórakozásom, hogy amikor megkérdezik, akkor direkt részletesen elkezdem kifejteni, hogy hogy vagyok éppen, kb. milyen egészségügyi megingásaim, illetve megingásnak tűnő tüneteim voltak, vagy elkezdek kitérni a lelkem világára röviden: egyetem, munkahely, ez-az-amaz... Ha a kérdező csillogó szemekkel néz és figyel, akkor nyugtázom a valódi érdeklődését. De amikor közbevág, témát vált, nem rám figyel vagy egyéb jelekből tapasztalom az érdeklődés teljes hiányát, akkor ez utóbbit nyugtázom. Ha közeli barátról van szó, még meg is kérdezem, hogy miért kérdezted, ha nem érdekel? Volt, aki már bevallotta, hogy azért mert így szokás... Aaaaargh!

Sokszor alkalmazom még a Hogy vagy?-ra – amikor nincs kedvem kifejteni hogy létemet – hogy egész egyszerűen kifejtem: utálom ezt a kérdést és inkább másképp kezdjünk el beszélgetni, mielőtt sablon válaszokkal reagálnánk sablonkérdésekre.

Persze... rá is vághatnám egyből, hogy jól, oszt csá, de szívből utálom, ha valaki nem őszinte. (Főleg, ha én nem.)

Mi van veled? Mi újság? Mizu? – Ez a kérdéscsokor üti a Hogy vagy?-ot is. Egyszerűen képtelen vagyok rá megfelelő választ kiizzadni. Itt az esetek 95%-ban közlöm (persze barátságosan), hogy bocsásson meg a drága kérdező, de erre nem tudok megfelelően reagálni. Amikor látom, hogy nem őszinte a kérdés, akkor a Megvagyok-on túl van más alternatíva? Vagy csak egész egyszerűen kezdjem el felsorolni a közelmúltam eseményeit?

Persze legelőször magamban próbálom elindítani a folyamatot, mert a beidegződések hatására még most is többször teszem fel a fenti kérdések valamelyikét naponta. Viszont a törekvés sokat segít abban, hogy mindenkinek igyekezzek személyre szabott kérdést kitalálni.

Pl. ha valakin látom, hogy szarul van egészségileg, akkor egyből arra kérdezek rá, és nem a Hogy vagy?-gyal teszem tönkre. Vagy, ha látom, hogy valaki lelkileg van teljesen kiakadva, akkor előfordul, hogy a Hogy van a lelked? kérdéssel hökkentem meg. Bár aki ismer, az tudja, hogy ez a kérdés nálam mindig őszintén jön. :)

A Mi van veled?-et pedig igyekszem valami aktuálissal megelőzni, de az a legkülönbözőfélébb lehet.

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr5525357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.