Szennyesedünk

2006.08.11. 15:57

Nem igazán nézek TV-t. Max – egészségtelenül – egyedül történő evészeteim közben kapcsolom a dobozt ide-oda. E heti médiával fűszerezett ebédjeim következtetése, hogy irgalmatlan sebességgel húzunk a szellemi nyomor felé:

– A TV2 tegnap 2-kor kezdődő, a legolcsóbb fajtából válogatott silány vígjátéka A háziasszonyok öröme címet viselte. A story valami ilyesmi lehetett (szerencsére csak a legvégét láttam, de ott mindent összefoglaltak): Adott két porszívó gyártó cég. Az egyik azzal termel irgalmatlan profitot, hogy olyan porszívó készülékeket ad el, amelyek a tisztítás mellett maszturbátorként is funkcionálnak. Főműsoridő lévén csak takaró alatt – vagy a kamerával éppenhogy nem mutatva a meztelen igazságot – jelenítették meg, ahogy a két nem megannyi tagja porszívókkal szeretkezik.

A film legvégén a versenyt megnyeri a cég, amelynek vezetője büszkén nyugtázza, hogy ez az új találmány az, amely igazán kimeríti az amerikai alkotmány emberi szabadságra vonatkozó pontjait, hisz most már azt is mi döntjük el, hogy valakivel vagy inkább valamivel szeretkezünk.

Az ámulástól majd kiesett számból az ebéd. Bár nem kéne csodálkoznom, de a trágár Goofie – "Engem nem fognak ezek cseszegetni" – beszólása után ezt még a legkevésbé sem vártam.

Az időpont miatt pedig bármelyik otthon ülő gyerek megnézhette, hiszen papa és mama ilyenkor általában még dolgoznak.

Panaszkodni? Minek? Az eredménye legfeljebb az lenne, hogy két év múlva 5 percre betiltják a TV2 adását. Ki emlékezne már rá?

– A másik gyöngyszemre ma találtam. Nem tudom, mi volt a címe és csak 5-10 percig bírtam. Akkor éppen az volt a történés, hogy a lehető legsilányabb, legolcsóbb poénok közepette egy étterem tulajdonosa meghirdeti tradicionális versenyét pincérei körében, miszerint a nyár végén nyer 10.000 márkát (német film) az a felszolgáló, aki minél több női vendéget tesz a magáévá, hiszen oda (egyszerű kerthelység) a nők többsége csak azé' jár. Majd két sráccal az élen elkezdődik a verseny. Eddig bírtam. És nem mintha szentfiú volnék: aki ismer, tudja... De ez a nylon gagyi még csak "izgalmasnak", poénosnak vagy akármilyen módon érdekfeszítőnek sem volt titulálható.

Ja, a két film korhatára? 12-es karika, de ez nálunk tökéletesen melléklényeg.

Szellemi toprongyokat gyártanak belőlünk, és mi röhögve hagyjuk. Pofán köpjük önmagunkat és még viccesnek is találjuk. Sebaj! Majd a média etet minket és gondolkozik helyettünk.

Ez kell nekünk, ugye? Hát megkapjuk...

Szerző: Kozonithy

Szólj hozzá!

Címkék: média

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr3026642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.