Más bloggerekhez képest én nem szoktam leírni a napomat. Feleslegesnek tartom. Úgysem olvasná el senki. Aki pedig igen, úgyis megkérdezheti bármikor. De most mégis, csak az estét no:

Sör:
Ákos és Zsuzsi szombaton indulnak egy évre Amerikába tanulni, élni, tapasztalni. Őket búcsúztattuk egy-egy korsó sör és még velem együtt három bogár társaságában. (Ez persze még nem volt olyan spontán.) Zsuzsi, Ákos, vigyázzatok egymásra, magatokra és Amerikára! – szükségük lenne rá.

Ági:
Ezután indulás haza Ritával a 4-6-oson a Wesselényi utcáig. Ott spontán összefutás Ágival, akivel felugrottam Levihez a biciklimért. Azt eltoltam egészen Ágiékig, közben félig bepótoltunk egy sok-sok hónapja húzódó beszélgetést. Folyt. köv.

Sziget:
Végre újra magam alatt érzem a gépet. Jól esett kihalt utcákat keresve próbálgatni, mennyire bírom még feltekerni az átlagosnál nagyobb áttételű első hajtóművet, és élvezni az általam generált ellenszélben száguldást. Elérem a Margit szigeteket, ott le a lejárón, 21-esbe váltva szakítani ketté az előttem csak álló levegőt. Tök egyedül vagyok, a hátam már izzad a táskától. Egyszer csak dobolást hallok, egyre közelebb és közelebb. Sámándobokon ütik a tam-tamot vagy 20-an a fák és a kolostor romjai között.
A Sziget túloldalán komikus esemény: egy nagy hátizsákos, ágról szakadt fiatal srác integet "Ájm szorri!"-t rebegve. Kis kört leírva körülötte megállok. Kétségbe esve kérdezi, hogy hol vannak innét az emberek és miért nem szól a zene. És különben is, ez a Sziget egyáltalán? Megnyugtatom, hogy ne aggódjon, nem fújták le, főleg éreklődés hiányában nem, csak kissé eltévedt. Átkísérem az Árpád-hídon, közben faggatni kezdem: Hollandiából repült ide a Prodigy koncertre, amely banda már kicsi gyerek kora óta a kedvence, mert már a szülei is ezt hallgatták, amióta együtt van a banda. What a wonderful family!
Mellesleg életében először jár Magyarországon, de nagyon tetszik neki, hogy nálunk "magaslati levegő" van. Bambán nézek rá, mondván, hogy alig 100-200 méterrel vagyunk a tengerszint felett, és inkább vagyunk sík vidék, mint csúcsos, de ő rögtön magyarázni kezdi, hogy ezt csak azért mondja, mert ők lejjebb élnek a tengernél, ezért érzi most "fent" magát. Ehhez boldogan hozzá fűzi még, hogy ő úgy tudja, Magyarország szép napos hely, ahol alig esik eső és folyamatos a szánsájning. Lelomboztam.
Aztán sajnos azt is tisztáznunk kellett, hogy Magyarország még-még bizony Európa, sőt Midl-Íszt Juróp, és még véletlenül sem Ázsia. Sőt, Ázsia még nagyon messze van innét, még ha ez Budapest egyes helyein nem is érződik kristály tisztán.
Végül feltettem a Sub Urban Trainünkre és elbúcsúztunk. Azért jó arc volt, csak azt a föcit kéne még erőltetni, bár ránézésre nem abból fog megélni.

34-es:
Ez nem olyan nagy szám. Hazafelé versenyeztem a 34-es busszal. Bár a sofőr erről valszeg nem tudott, végül ő győzött, de ez nem szegte kedvem.

Itthon hidegvizes zuhany (a meleget három napra elzárták), Bernának élmények elmesélése, teám vize forrásban. Megyek is.

Jó éjtet!

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr6726640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.