Egy új bejegyzés-sorozatot fogok indítani a címben is emlegetett témából.

Történt ugyanis, hogy böngészni kezdtem a neten is fellelhető egyházi orgánumok honlapjait és egyre csak jöttek a – becsszó, messzemenőkig csak és kizárólag építőjellegű – gondolatok.

Komolyra ferdítve a szót, tényleg elgondolkodtam azon, hogy az egyházaknak mekkora terük és lehetőségük van (vagy lenne) az interneten történő, hatásos párbeszédre. Egy mai korra és társadalomra, főleg a mai fiatalokra szabott, megfelelő kommunikáció kitapasztalásával és kialakításával megannyi embert meg lehetne érinteni – jó értelemben.

Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy az Egyház és a keresztény médiumok hozzáértés, pénz vagy talán érdektelenség hiányában nem nyúlnak ehhez az eszközhöz, csak kisebb-nagyobb sikerű kezdeményezések láttak eddig napvilágot. Sajna az esetek többségében inkább kisebb.

Kutakodásom egyébként laikus és szubjektív lesz, tehát nem vagyok sem netmarketinges, sem pedig kommunikációs szakember. Sokkal inkább azt fogom keresni az oldalakban, hogy személy szerint engem mi és hogyan fog meg a külsőből és a belső tartalomból. Mi és hogyan jön át nekem belőle.
A felépítettség mellett pedig azt is szeretném majd nézni, hogy az adott oldal mennyire lehet alkalmas egy hitét kereső fiatal számára a továbblépéshez. Ez a szempont természetesen nem feltétlenül lehet követelmény egy médium weboldalától, de az egyházi médiáról lévén szó (amelynek az egyik főfeladata mégis a "régiek" megtartása, illetve az útkeresők jelzőfényekkel történő útbaigazítása lenne) valahol ez sem egy elhanyagolható szempont. Főleg látva és tapasztalva (egy közösség csoportvezetőjeként) az akár keresztény családokban nevelkedő fiatalok egyre nagyobb mértékű bizonytalanságát és el-eltévedését is a világ elveinek, eszméinek, izmusainak, vallásainak, szektáinak sok ezres nagyságrendű útvesztőjében.

Eddigi, de még le nem írt tapasztalataim
Az oldalak előzetes átböngészése után a következő konklúziót tudom előre leszűrni:
A magyar katolikus, nyomtatott sajtóval rendelkező média szinte egy esetben sem hozza honlapjaiban azt a színvonalat, amelyet szinte bármelyik másik világi napi-, heti-, havilap vagy folyóirat. Sok éves színvonalban vannak visszamaradva ezektől. Szinte alig használhatók, sok esetben régen frissítették őket, tartósabb ott tartózkodásra pedig egy-két kivételtől eltekintve semmi sem készteti a látogatót.

Talán nem találják meg az egyensúlyt a nyomtatott és az elektronikus lehetőségek között? Az interneten látszólag csak reklámozni akarják magukat, de nem tudatosul bennük, hogy a reklámért senki sem fog felmenni egy adott oldalra, csak ha kifejezetten az adott orgánum megrendelési lehetőségeit keresi. A reklámok mellett többnyire csak kevés, általában elavult írás található, az is elavult technikával szerkesztve, amely még vizuálisan sem készteti látogatóit a maradásra, főleg nem a visszetérésre.

Ugyanez már kevésbé mondható el a nyomtatott sajtóval nem rendelkező hírportálokról, fórumokról, hiszen ők minden energiájukat erre szentelik. Ettől függetlenül a világi média internetes megfelelője itt is hatványozottan előrébb jár az egyházinál.

Részletesebben az elkövetkező napokban számolok be tapasztalataimról.

Addig is:

A bejegyzés trackback címe:

https://kozonithy.blog.hu/api/trackback/id/tr6171250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mick 2007.05.06. 13:54:33

Hát igen. Nemrég írtam a Mária rádióról Érted haragszom címmel. Kicsit hasonló a helyzet. El kellene lépni a profizmus irányába, mert ... jobb ha szép is a menyasszony, vagy éppen a völegény, vagy mindkettő, hogy boldogan éljen az ifjú pár. Vagy a profik csak pénzért? Esetleg a készítőkben nincs egészésges alázat? Ki tudja. Na hajrá, futás a dzsungelbe!
csőváz.

Mihály · http://www.bojtemihaly.blogspot.com/ 2007.05.09. 09:26:05

Teszik a felvetés az interneten való jelenlétről és érdekelnek a tapasztalatok. Szivesen olvasok-nék arról, hogy mi teszi - tenné vonzóvá az interneten való jelenlétünket, vagy mi késztetné maradásra, netán kapcsolatfelvételre a böngésző olvasót. Én eddig azt tapasztaltam, hogy azok közül akik a honlapomon és blogon megfordultak kevesen vállalták a személyeséget. Igy visszajelzés nélkül nehezebben látom, milyen irányba érdemes elmozdulni. A személyesség alatt azt értem, hogy valaki észrevételt ir a vendégkönyvbe, hozászól a fórumon, kommentet ir a blogra és ehhez hasonlók, mert azért ilyen is van - még ha ritkább is.:-)
Üdv

Kozonithy 2007.05.10. 10:12:08

Köszönöm Mihály!

Az atya blogja követi a trendet, miszerint nem zúdítja rá az olvasóra az egész cikket egyben, hanem lehetővé teszi, hogy elolvassuk az elejét, és ha tetszik a téma, megnézhetjük az egészet is. Így több cikket látunk egyszerre, amelyek közt válogathatunk. Nem mindegyik blogmotor képes erre a beállításra, de amelyik igen, ott érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, úgy látom. Bár tényleg nem értek hozzá.

Mihály 2007.05.10. 13:12:42

Kösz a visszajelzést. Jó szempont, hogy ne zúditani rá az olvasóra az egész témát. Igazából a hosszabb dolgok pl. a predikaciók a honlapomon vannak, a blogon csak jelzem, hogy aki meg akarja nézni megtehesse. Szomorú a tapasztalat, hogy a katolikus lapok nem hozzák azt a szinvonalat, mint a világi lapok. Tényleg nagyobb gondot kellene forditani erre. A blogodon feliratkoztam RSS-ben a kommentekre, de nem jött be, helyette a cikkek erkeztek.:-)
süti beállítások módosítása